Uj Kelet, 1922. október (5. évfolyam, 217-238. szám)
1922-10-01 / 217. szám
Szikeaztöseg, kiad«hivatal és nyomda ' Wilhatomlr, llr. Bwra« &• **«Pi — Brmliln I« Ab DJ Kelet telefonjai Siirkiiillill —m KladöblvaUI —— Hl ■ronda ni ■fibar oaxtaiy ISt Sa. ■. 8a. ------- BBS a kdalratok klsdrőlss * ■aarkaaatBadgnak simiandök. — Kéziratokat nem adank vliiza da oam BrlzhatBok meg WCmV dW Z,mi^n Orga„ta(/o„ W S^híihcíer sfr 8 ■gy aiBm Sra pftlyanflnirw.. .fi vlddkaa la 8 lal . Csehszlovákiában ■gy bdaapra 88 ak Bgr aadai ————I ak Jugoszláviában ■gr bönapra — 80 dini. Sir rT»m------- I dladr ■anaaaaMaaanK:' ~' ■> V. évfolyam, 217. szám Cluj (Kolozsvár) 5683. Tisrt 9 1922 október 1 Vasárnap A hosszú-hosszú napon... Vannak órák, napok s talán hetek és hónapok, amikor a zsidó nép egy- egy fia, egy-egy csoportja, rétege, vagy osztálya nem érzi, nem tudja, talán nem ér rá érezni vagy tudatosítani, hogy egy a hontalannal, kétezer év üldözöttjével, a szélrózsa népével, a tizenhét és félmilliós világzsidósággal. De van nap, egy teljes huszonnégyórás nap, amikor minden zsidó önmagáé és a testvéreié, van egy nap a háromszozhatvanöt nap tengerré foszlő pillanatvégtelenjén, amely fároszként emelkedik s amelyen az egész zsidóság léte és öntudata világít a messzeségekbe, hátra, előre és oldalt. A Jom-Kippur, az engesztelőn napja, amelyen minden zsidó szív felenged, zsidó agyvelők megtelnek se istenség misztériumával, zsidók idegközpontjai, mint végsőkig tökéletesített markonik egymásnak küldik szikráikat, egymást keresik, hívják l és egymást ölelik tőrnek és időnek óceánján. Ez a nép, amikor minden zsidó a legbelsőbb gyökeréig zsidó. Ez a nap, amikor mindannyian egymáséi vagyunk, mindannyian testvérek, mindannyian összetartozók, mindannyian egy égre emeljük a homlokunkat és egy lélekbe merítjük az ént, a szent és csudált titkát, amit embernek mondunk. Szigetek vagyunk a roppant földiedkőn, aprók tíz egymástól távolesők, földrajzi fokok, tengerek, hegyhátak, tűzhányók, sivatagok,magtermő síkok és az öldöklés véres mezői feküsznek közibenk, de csak háromszázhatvannégy napján az évnek. Ez a három- százhatvanötödik együvé hozza, egyölbe tereli a mi szigeteinket, ezen a napon mi egyek vagyunk, tizenhét ésfélmillióan egyek, ezen a napon nincsenek gátak és nincsenek választó területek, valami misztikus szülői asztalnál ülünk együtt mindannyian egy apa gyermekei, valami csodálatos zsámolyon hajlongunk egyanya fiai és sokezeréves káldeai betűk barázdái vonulnak el előttünk s a sokezer betű görnyedésein sok ezeréves múltúnk jajdogál, sir, ssolozsmát és énekel melódiákat,, amelyek sokezer év vérétől,könnyétől, zúzmarájától és ódon napfényétől terhesek. Nincs nép a világon, amelynek fiai igy eltávolodtak volna egymástól, mint a zsidó nép. Minket megáldottak, hogy megsokasodunk, mint az ég csillagai és íme megsokasodtunk és jaj,as áldásból átok lett. Minden csillag egy külön világ és mi ia valamennyien egy-egy külön világ vagynak, az ég mélységes éjszakai bársonyán látszólag egymás közelében, de hatalmas Úristen, mekkora távolság mindenik között. Nincs nép a föld népei között, amely igy szétszóródott volna hosszúságban, szélességben, magasságban és mélységben és noha azét szóródtunk, vannak varázslatos titkaink, amelyek minket együvé tartanak. Ilyen varázsunk és titkunk ez a nap, ez a Jom-Hakkippurim, a nagy, a hosszú nap, amely nemcsak azért nagy, mert fenséges, de mert minden percével százezreket terel egymás kebelére és egyesit egymással. Nincs nép a világon, amelynek, mint nekünk, ne volna földje s a föld felett napja s a nap és a föld között maradandósága, nekünk kétezer év óta egyetlen biztos támaszunk a bot, amelyet az országút vad fácskáiról nyestünk le magánknak, ,hogy elkísérjen a vándorotokon. És ne higyjétek, hogy ez a mi botunk csak kétezeréves jelkép, mert négyezeréves. „A botommal gázoltam át a Jordánt, mondotta Jisirael, a mi ősünk, amikor szegényen és üldözötten, mert Eisan Jisaraelt már akkor kezdte üldözni, elindult, hogy Kánaán földjén, Libán házában nyugalmat keressen és szolgáljon hét évig a zsátöré és az elleneldnekedő ármánynál Rachelért, akit szeretett. És ez a bot, a mi jelképünk később, amikor Mózes kezébe csodatevő bottá lett, amikor az ellenség előtt kígyóvá változott s mikor lecsapott a mózesi kézben és a tenger meghasadt. És e bot a mi szimbólumnak: Áron botja, a száraz, kiastott pálca kivirágzott a a nép, amely széthúzott és világgá akart széledni, megrettent lélekkel ismerte fel önmagát, egymás szemébe nézett és eggyéváltan menetelt az ígéret országa felé. A hosszú-hosszú napon, amely minden zsidót újra zsidóvá tesz, minden zsidót egy ölbe terel, gondolnunk kell a zsidó áhítat egy-egy pillanatába önmagunkra, multautcra, eggyétartó abroncsainkra, múlhatatlan jelképeinkre. A bot ma is itt van a kezünkben, ma is világ országútjait tapossák, ma is szétszórtan, tengerek és kontinensek, városok ás vízrendszerek foltjain, ma is a szélrózsa fiai vagynak, de már tudjuk, hogy nem szóródunk szét, nem kallódunk el, nem merülnek el szigeteink a tengerben, mert a bot, a görcsös, elszáradt, talán itt-ott már korhadozó bot, életnedveket szívott fel és kivirágzót). És kígyóvá változott ez a bot, hogy ahol álnokság van felénk, ott a maga gyilkos fogaival rémibe elett az álnokságot. És a magasba emelkedett ez a bot és ahol tenger van, vizeknek roppant akadálya, ott meghasadnak ezek a vizek, hogy mi átkelhessünk és mehessünk a célunk felé. Már megint ott énekelneka mi pásztoraink, a mi földmíveseink, a mi marokszedő lányaink innen a Jordánon a kék ég alatt, ahol Jiszrael az ős, legeltette sávos és tarka gidácskáit. S ahová kijött hozzá az ő Richele, hogy a nyakába indássa két karosa szerelmes karját. Már megint ott tartünk, ahol Jákob, talán a hétéves szolgaság után, az induló gazdaság küszöbén, a ködös messziben integet tizenkét fiú, tizenkét erős törzsek, énekkel és nevetéssel: jövünk már, jövünk már. Ezen a hosszú-hosszú napon, amely minket összehoz, gondoljunk rájuk. Anglia haloomra csábítja Romániát A semleges zóna legnagyobb részét megszállották a törökök. Az angonai nemzetgyűlés a háború folytatása mellett. A szultán lemondott — Az Uj Kelet tudósítójától — London, szeptember 30. (Az Uj Kelet távirata.) A »Daily Telegraph“ cikkében figyelmezteti a román kormányt, hogy a tengerszorosok szabadsága Romániát is súlyosan érinti. Romániának gondolnia kell arra, hogy amikor Anglia a tengerszorosokat védi, nemcsak brit, hanem román érdekeket is szolgál. Romániának közre kell működnie a Rossporis veszedelmének elhárításában. Romániának ősepán egészen kicsiny erőfeszítésre lenne szüksége, mert hiszen nem áll egyedül. Az angorai nemzetgyűlés Tráciát követeli Lafayette, szept. 20. Kornál pasa Angorába utaolt, hogy a nemzetgyűléstől felhatalmazást kérjen a szövetségeseknek adandó válaszra és a békekonferencián trinitandó magatartására. Bukarest szept. 80. (Rador.) Daea külügyminisztr a tegnapi minisztertanács alkalmával közölte, hogy az sógorai nemzetgyűlés titkos ülésén elhatározta, hogy sem szünteti meg az ellenségeskedesent, míg teljes garanciát nem kap arr , hogy a békekonferencián Török ság visszakapja egész Tráciát és Nipolit A minisztertanács az angorai e -nagyülésnek elhatározását a köl nyeyzet komoly súlyosbodásának t Méli. Anglia nem hajlik meg egy török kutya előtt Róma,aber 30. Kemál egy olasz lap udójának kijelentette, hogy egy om sem képes a törökök ölén irsát feltartóztatni. Konstantinápot meg lehetnek győződve anúgy a törökü ( Dardanellák szabadságé I gelabt) is annyiranegédik, mint egy egy másik külső hatalom. Ugyan e jelentés szerint nyolcvanezer főből álló tökéletesen felszerelt hadsereg vonul fel, melynek végső célja a Konstantinápolyba való bevonulás. Bár az angol közvélemény Anglia feltétlen békeszándékát hangsúlyozza, a presztízskérdés egyre erősebbé válik: Angliának meg kell mutatnia — írja az angol félhivatalos — most, az utolsó órában, hogy nem hajlik meg egy török katona akarata előtt. A „Morningpost“ Csanakot Anglia önállósága fétisének nevezi. Harcok a semleges zónában Bukarest, szept. 30. A „Dimineaţa“ jelentése szerint az angolok és törökök között a semleges zónában Jobbikben összeütközés történt, ami Kemál pasa ama elhatározásának következménye, hogy a semleges zónát meg akarja szállani. Konstantinápoly, szept. 30. Bouillon francia megbízón tegnap tanácskozott Kemál pasával, aki azután Angorába utazott. Az angorai nemzetgyűlés elhatározta, hogy felszólítja Kemál pasát, ne szakítsa félbe a harcot, mert a fegyverszünet feltételeinek teljesítése nélkül ennek nincsen semmi értelme. Konstantinápoly felé Hamid bej a szövetségesek főbizottsága előtt kijelentette, hogy az előrenyomulást végrehajtották, még mielőtt a szövetségesek tiltakozó jegyzéke a török parancsnokokhoz eljutott. Ennek oka egyszerűen az, hogy a görögök pusztításai folytán a törökök távirati összeköttetése megszakadt. A jelek szerint Kemál elhatározta, hogy Konstantinápolyt és Tráciát erőszakosan megszállja, nem törödve azzal, hogy a konferencia létrejön-e vagy sem. A semleges zónában előnyomolt török seregek a legjobb stratégiai állásokat szerezték meg maguknak és a görög-török összeütközés elkerülhetetlennek látszik. Az angol haderő az utóbbi napokban lényegesen megerősödött. A Dardanellákon összevont angol hajóhad hat nagy csatahajóból, két cirkálóból, húsz rombolóból áll, a szárazföldi haderő harmincezer emberből áll. Az olasz csapatokat kivonták Konstantinápolyból _ London, szeptember 30. (Az Új Kelet távirata.) A „Daily Chronicle“ írja, hogy Konstantinápolyban igen komoly a helyzet. A kormánynak jól meg kell fontolnia elhatározásait, számolnia kell azzal is, hogy Konstantinápolyban felkelés törhet ki. Az olasz kormány az olasz csapatokat visszavonta Konstantinápolyból. A szövetségesek megbízottja Kemálnál London, szept. 30. (Az Új Kelet távirata.) A „Matin“ jelentése szerint Franklin Beuillon a szövetségesek külön megbízásából szerdán este Szmirnába érkezett. Megérkezése után nyomban tárgyalást kezdett Kemállal, aki Ivele Angolába utazott. Franciaországot nem terheli felelősség Páris, szeptember 30. (Az Új Kelet távirata.) A „ Temps“ a keleti helyzettel foglalkozik. Véleménye szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Csanakot az angolok kifiztenék. Az angol körök katonai és politikai szempontból ragaszkodnak Csanak megszállásához. A „Temps“ szerint bármi is történjék a keleten, Franciaországot és Olaszországot nem terheli felelősség, mert a franciák és olaszok mindig békére törekedtek a keleten. A két ország még a mostani kritikus időben is mindent megtesz, hogy a válságot diplomáciai útán intézze el. Oroszország felajánlotta közvetítését Páris, szeptember 30. A szovjetkormány Angolába küldte Harabov és Rabovszky népbiztost, hogyinformálódjanak Kemál szándékáról és hozzák tudomására, hogy az orosz kormány rendelkezésére bocsátja a szükséges hadianyagot A népbiztosok közölni fogják Kemállal, a szovjet kormány felajánlja, hogy a jelenlegi konfliktusban hajlandó a közvetítést elvállalni. A török szultán lemondott Páris, szeptember 30. (Rador.) A Havas Ügynökség jelentése szerint a török szultán Abdul Medjid herceg javára lemondott. Vrangel a bolgár határon Szófia, szeptember 30. Holnap lesz Filipopoliszban a bolgár ellenzés nagy kongressusa, melyre a résztvevők fegyveresen vonulnak fel, hogy a kormány esetleges fegyveres támadásai ellen védekezzenek. Egész Bulgária izgatottan néz a holnapi nap elé- Hir szerint Vrangel serege a bolgár határon várja a pillanatot, amikor benyomulhat Bulgáriába. — György herceg jugoszláv király. Budapestről jelentik. A „Nép“ című lap közli, hogy Baján elterjedt hírek szerint György herceget, aki a kormány felszólítására vonakodott Nisbe költözni, hívei királlyá kiáltották ki. A hírt bukaresti lapok megcáfolják.