Uj Kelet, 1922. október (5. évfolyam, 217-238. szám)

1922-10-01 / 217. szám

Sz­ikeaztöseg, kiad«­­hivatal és nyomda ' Wil­hatomlr, llr. Bwra« &• **«Pi — Brml­iln I« Ab DJ Kelet telefonjai Siirkiiillill —m KladöblvaUI —— Hl ■ronda ni ■fibar oaxtaiy ISt Sa. ■. 8a. ------- BBS a kdalratok klsdrőlss * ■aarkaaatBadgnak simian­­dök. — Kéziratokat nem adank vliiza da oam Brlz­­hatBok meg WCmV dW Z,mi^n Orga„ta(/o„ W S^híihcíer sfr 8 ■gy aiBm Sra pftlyanflnirw.. .fi vlddkaa la 8 lal . Csehszlovákiában ■gy bdaapra 88 ak Bgr aadai ————I ak Jugoszláviában ■gr bönapra — 80 dini. Sir rT»m------- I dladr ■anaaaaMaaanK:' ~' ■> V. évfolyam, 217. szám Cluj (Kolozsvár) 5683. Tisrt 9 1922 október 1 Vasárnap A hosszú-hosszú napon... Vannak órák, napok s talán he­tek és hónapok, amikor a zsidó nép egy- egy­ fia, egy-egy csoport­ja, rétege, vagy osztálya nem érzi, nem tudja, talán nem ér rá érezni vagy tuda­tosítani, hogy egy a hontalannal, kétezer év üldözöttjével, a szélrózsa népével, a tizenhét és félmilliós világ­zsidósággal. De van nap, egy teljes huszonnégyórás nap, amikor minden zsidó önmagáé és a testvéreié, van egy nap a háromszozhatvanöt nap tengerré foszlő pillanatvégtelenjén, amely fároszként emelkedik s ame­lyen az egész zsidóság léte és ön­tudata világít a messzeségekbe, hátra, előre és oldalt. A Jom-Kippur, az engesztelőn napja, amelyen minden zsidó szív felenged, zsidó agyvelők megtelnek se istenség misztériumá­val, zsidók idegközpontjai, mint vég­sőkig tökéletesített markonik egy­másnak küldik szikráikat, egymást keresik, hívják l és egymást ölelik tőrnek és időnek óceánján. Ez a nép, amikor minden zsidó a legbelsőbb gyökeréig zsidó. Ez a nap, amikor mindannyian egymáséi vagyunk, mindannyian testvérek, mindannyian összetartozók, mindannyian egy égre emeljük a homlokunkat és egy lé­lekbe merítjük az ént, a szent és csu­dált titkát, amit embernek mondunk. Szigetek vagyunk a roppant földied­kőn, aprók tíz egymástól távolesők, földrajzi fokok, tengerek, hegyhátak, tűzhányók, sivatagok,magtermő síkok és az öldöklés véres mezői feküsznek közibenk, de csak háromszázhatvan­­négy napján az évnek. Ez a három-­ százhatvanötödik együvé hozza, egy­­ölbe tereli a mi szigeteinket, ezen a napon mi egyek vagyunk, tizenhét és­­félmillióan egyek, ezen a napon nincsenek gátak és nincsenek vá­lasztó területek, valami misztikus szülői asztalnál ülünk együtt mind­annyian egy apa gyermekei, valami csodálatos zsámolyon hajlongunk egy­­anya fiai és sokezeréves káldeai be­tűk barázdái vonulnak el előttünk s a sokezer betű görnyedésein sok ezer­éves múltúnk jajdogál, sir, ssolozs­­mát és énekel melódiákat,, amelyek sokezer év vérétől,­könnyétől, zúzma­rájától és ódon napfényétől terhesek. Nincs nép a világon, amelynek fiai igy eltávolodtak volna egymástól, mint a zsidó nép. Minket megáldottak, hogy megsokasodunk, mint az ég csillagai és íme megsokasodtunk és jaj,­as áldásból átok lett. Minden csillag egy külön világ és mi ia valamennyien egy-egy külön világ vagynak, az ég mélységes éjszakai bársonyán látszólag egymás közelében, de hatalmas Úristen, mek­kora távolság mindenik között. Nincs nép a föld népei között, amely igy szétszóródott volna hosszúságban, szé­lességben, magasságban és mélységben és noha azét szóródtunk, vannak varázs­latos titkaink, amelyek minket együvé tartanak. Ilyen varázsunk és titkunk ez a nap, ez a Jom-Hakkippurim, a nagy, a hosszú nap, amely nemcsak azért nagy, mert fenséges, de mert minden percével százezreket terel egymás ke­belére és egyesit egymással. Nincs nép a világon, amelynek, mint nekünk, ne volna földje s a föld felett napja s a nap és a föld között maradandó­sága, nekünk kétezer év óta egyetlen biztos támaszunk a bot, amelyet az országút vad fácskáiról nyestünk le magánk­nak, ,hogy elkísérjen a vándor­otokon. És ne higyjétek, hogy ez a mi botunk csak kétezeréves jel­kép, mert négyezeréves. „A botom­mal gázoltam át a Jordánt, mondotta Jisirael, a mi ősünk, amikor szegé­nyen és üldözötten, mert Eisan Jisa­­raelt már akkor kezdte üldözni, elin­dult, hogy Kánaán földjén, Libán há­zában nyugalmat keressen és szolgál­jon hét évig a zsátöré és az elleneld­­nekedő ármánynál Rachelért, akit sze­retett. És ez a bot, a mi jelképünk később, amikor Mózes kezébe csoda­tevő bottá lett, amikor az ellenség előtt kígyóvá változott s mikor lecsa­pott a mózesi kézben és a tenger meghasadt. És e bot a mi szim­bólumnak: Áron botja, a száraz, ki­­astott pálca kivirágzott a a nép, amely széthúzott és világgá akart széledni, megrettent lélekkel ismerte fel ön­magát, egymás szemébe nézett és eggyéváltan menetelt az ígéret országa felé. A hosszú-hosszú napon, amely minden zsidót újra zsidóvá tesz, min­den zsidót egy ölbe terel, gondolnunk kell a zsidó áhítat egy-egy pillanatába önmagunkra, multautcra, eggyétartó abroncsainkra, múlhatatlan jelképeinkre. A bot ma is itt van a kezünkben, ma is világ országútjait tapossák, ma is szétszórtan, tengerek és kontinensek, városok ás vízrendszerek foltjain, ma is a szélrózsa fiai vagynak, de már tudjuk, hogy nem szóródunk szét, nem kallódunk el, nem merülnek el szige­teink a tengerben, mert a bot, a gör­csös, elszáradt, talán itt-ott már korhadozó bot, életnedveket szívott fel és kivi­rágzót). És kígyóvá változott ez a bot, hogy ahol álnokság van felénk, ott a maga gyilkos fogaival rémibe el­ett az álnokságot. És a magasba emelkedett ez a bot és ahol tenger van, vizeknek roppant akadálya, ott meghasadnak ezek a vizek, hogy mi átkelhessünk és me­hessünk a célunk felé. Már megint ott énekelnek­­a mi pásztoraink, a mi föld­míveseink, a mi marokszedő lányaink innen a Jordánon a kék ég alatt, ahol Jiszrael az ős, legeltette sávos és tarka gidácskáit. S ahová kijött hozzá az ő Richele, hogy a nyakába indássa két karosa szerelmes karját. Már megint ott tartünk, ahol Jákob, talán a hétéves szolgaság után, az induló gazdaság kü­szöbén, a ködös messziben integet tizenkét fiú, tizenkét erős törzsek, énekkel és nevetéssel: jövünk már, jövünk már. Ezen a hosszú-hosszú napon, amely minket összehoz, gondoljunk rájuk. Anglia haloomra csábítja Romániát A semleges zóna legnagyobb részét megszállották a törökök. Az angonai nemzetgyűlés a háború foly­tatása mellett. A szultán lemondott — Az Uj Kelet tudósítójától — London, szeptember 30. (Az Uj Ke­let távirata.) A »Daily Telegraph“ cik­kében figyelmezteti a román kormányt, hogy a tenge­rszorosok szabadsága Ro­mániát is súlyosan érinti. Romániának gondolnia kell arra, hogy amikor An­glia a tengerszorosokat védi, nemcsak brit, hanem román érdekeket is szolgál. Romániának közre kell működnie a Rossporis veszedelmének elhárításában. Romániának őse­pán egészen kicsiny erőfeszítésre le­nne szüksége, mert hi­szen nem áll egyedül. Az angorai nemzetgyűlés Tráciát­­ követeli Lafayette, szept. 20. Kornál pasa Angorába ut­aolt, hogy a nemzetgyű­léstől felhatalmazást kérjen a szövetsé­geseknek adan­dó válaszra és a béke­konferencián trin­itandó magatartására. Bukarest szept. 80. (Rador.) Daea külügyminis­zt­r a tegnapi miniszterta­nács alkalmával közölte, hogy az só­gorai nemzet­gy­űlés titkos ülésén elha­tározta, hogy sem szünteti meg az el­­lenségesked­­esent, míg teljes garanciát nem kap a­rr , hogy a békekonferen­cián Török s­ág visszakapja egész Tráciát és N­ipolit A minisztertanács az angorai e -nagy­ülésnek elhatáro­zását a köl n­yeyzet komoly súlyos­bodásának t­ Méli. Anglia ne­m hajlik meg egy török kut­ya előtt Róma,­­­aber 30. Kemál egy olasz lap ud­­ójának kijelentette, hogy egy om sem képes a törö­kök ölén ir­­sát feltartóztatni. Kon­­stantináp­ot meg lehetnek győ­ződve anú­gy a törö­kü ( Dardanellák sza­badságé I gelabt) is annyira­­neg­­­édik, mint egy e­gy másik külső hata­lom. Ugyan­ e jelentés szerint nyolc­­vanezer főből álló tökéletesen fel­szerelt hadsereg vonul fel, melynek végső célja a Konstantinápolyba való bevonulás. Bár az angol közvélemény Anglia feltétlen békeszándékát hangsúlyozza, a presztízs­kérdés egyre erősebbé válik: Angliának meg kell mutatnia — írja az angol félhivatalos — most, az utolsó órában, hogy nem hajlik meg egy török katona akarata előtt. A „Morningpost“ Csanakot Anglia önállósága fétisének nevezi. Harcok a semleges zónában Bukarest, szept. 30. A „Dimineaţa“ jelentése szerint az angolok és törö­kök között a semleges zónában Jobb­ikben összeütközés történt, ami Kemál pasa ama elhatározásának következ­ménye, hogy a semleges zónát meg akarja szállani. Konstantinápoly, szept. 30. Bouillon francia megbízón tegnap tanácskozott Kemál pasával, aki azután Angorába utazott. Az angorai nemzetgyűlés el­határozta, hogy felszólítja Kemál pasát, ne szakítsa félbe a harcot, mert a fegyverszünet feltételeinek teljesítése nélkül ennek nincsen semmi értelme. Konstantinápoly felé Hamid bej a szövetségesek főbizott­sága előtt kijelentette, hogy az előre­nyomulást végrehajtották, még mielőtt a szövetségesek tiltakozó jegyzéke a török parancsnokokhoz eljutott. Ennek oka egyszerűen az, hogy a görögök pusztításai folytán a törökök távirati összeköttetése megszakadt. A jelek szerint Kemál elhatározta, hogy Konstantinápolyt és Tráciát erő­szakosan megszállja, nem törödve azzal, hogy a konferencia létrejön-e vagy sem. A semleges zóná­ban előnyomolt­ török seregek a leg­jobb stratégiai állásokat szerezték meg maguknak és a görög-török összeütkö­zés elkerülhetetlennek látszik. Az angol haderő az utóbbi napok­ban lényegesen megerősödött. A Dardanellákon összevont angol hajóhad hat nagy csatahajóból, két cirkálóból, húsz rombolóból áll, a szárazföldi had­erő harmincezer emberből áll.­­ Az olasz csapatokat kivonták Konstantinápolyból _ London, szeptember 30. (Az Új Kelet távirata.) A „Daily Chronicle“ írja, hogy Konstantinápolyban igen komoly a helyzet. A kormánynak jól meg kell fontolnia elhatározásait, számolnia kell azzal is, hogy Kon­stantinápolyban felkelés törhet ki. Az olasz kormány az olasz csapa­tokat visszavonta Konstantinápolyból. A szövetségesek megbízottja Kemálnál London, szept. 30. (Az Új Kelet távirata.) A „Matin“ jelentése szerint Franklin Beuillon a szövetségesek külön megbízásából szerdán este Szmirnába érkezett. Megérkezése után nyomban tárgyalást kezdett Kemál­­lal, aki Ivele Angolába utazott. Franciaországot nem terheli felelősség Páris, szeptember 30. (Az Új Ke­let távirata.) A „ Temps“ a keleti helyzettel foglalkozik. Véleménye sze­rint a legjobb megoldás az lenne, ha Csanakot az angolok kifiztenék. Az angol körök katonai és politikai szempontból ragaszkodnak Csanak megszállásához. A „Temps“ szerint bármi is történjék a keleten, Franciaországot és Olaszorszá­got nem terheli felelősség, mert a franciák és olaszok mindig békére törekedtek a keleten. A két ország még a mostani kritikus idő­ben is mindent megtesz, hogy a vál­ságot diplomáciai útán intézze el.­ Oroszország felajánlotta közvetítését Páris, szeptember 30. A szovjet­kormány Angolába küldte Harabov és Rabovszky népbiztost, hogy­­informá­lódjanak Kemál szándékáról és hozzák tudomására, hogy az orosz kormány rendelkezésére bocsátja a szükséges hadianyagot A népbiztosok közölni fogják Kemállal, a szovjet kormány fel­ajánlja, hogy a jelenlegi konfliktusban hajlandó a közvetítést elvállalni. A török szultán lemondott Páris, szeptember 30. (Rador.) A Havas Ügynökség jelentése szerint a török szultán Abdul Medjid herceg javára lemondott. Vrangel a bolgár határon Szófia, szeptember 30. Holnap lesz Filipopoliszban a bolgár ellenzés nagy kongressusa, melyre a résztvevők fegyveresen vonulnak fel, hogy a kormány esetleges fegyveres táma­dásai ellen védekezzenek. Egész Bul­gária izgatottan néz a holnapi nap elé- Hir szerint Vrangel serege a bolgár határon várja a pillanatot, amikor benyomulhat Bulgáriába. — György herceg jugoszláv ki­rály. Budapestről jelentik. A „Nép“ című lap közli, hogy Baján elterjedt hírek szerint György herceget, aki a kormány felszólítására vonakodott Nisbe költözni, hívei királlyá kiáltot­ták ki. A hírt bukaresti lapok meg­cáfolják.

Next