Uj Kelet, 1922. október (5. évfolyam, 217-238. szám)

1922-10-01 / 217. szám

Vasárnap, 1932 október 1 cHagyünnepi d­aszté legendák Martin Baber „Bír grozse Miggid* című munkájából valós* alábbi néhány jellegzetes legenda. A nikolsburgi rabbi Smelkének, a kampon­ reb Zösaenek a* opti caddiknak egy-egy jom-kippuri esete. Egy-két finom vonásban benne re ember él a könég és a kor lelke. cAz ellenség A nikolaburgi rabbi Smelkéről be­­szélik. Egy gazdag és tekintélyes nikols­­burgi zsidó polgár nagyon gyűlölte rabbi Smelkét. Mindig azon mesterke­dett, hogy a rabbit megszégyenítse. Egy alkalomkor Jom­kippun előtt való napon odajött a rabbihoz, arra kér­te, hogy ezekben a szent órákban, amikor az embereknek egymással kiengeszte­­lődniök kell, béküljön ki vele is. Hozott magával a gazdg ember egy hatalmas korsóban régi és erős bort és valóság­gal kényszerítette a papot, hogy igyék vele a kibékülés örömére. Ám hátsó gondolata az volt, hogy a Haddik, aki nem szokta meg az italt, lerészegszik és részegségében községe előtt megszé­gyenül. Ribbi Smelke nem akarván megsérteni ellenfelét, egyik poharat ürí­tette a másik után. A gazdag ember azt hitte, hogy elér­te célját és nyugodtan hazament. Amikor az est közelgett és az ima ideje is eljött, a rabbit megszállotta az ítéletnap félelme és a bor mámora per­cek alatt kiszállott a fejéből. Ima után rabbi Smelke több jám­borral együtt ottmaradt az imahárban és mint minden esztendőben, zsoltáro­kat énekelt velük együtt. Amikor pedig elérkezett volna a negyvennegyedik zsoltárnak eme verséhez: „És erről tu­dom, hogy tetszésre találtam nálad, el­lenségem pedig ujjongani fog felettem“, úgy érezte, hogy ismételnie kell ezt, le is fordította, de nem szokásos fordítás­sal, hanem merészen és elfogulatlanul így: „É­s ezáltal tudom, hogy tetszésre találtam nálad és miattam ellenségeim­nek bántódása nem lészen.“ És igy ma­gyarázta : — Ha vannak is emberek, akik el­lenségeim és meg akarnak szégyenü­­­lni, kérlek világ­­ra, beoetest meg ne­kik, hogy miattam ne szenvedjenek. Est pedig olyan hangon mondotta, hogy az imádkozók könnyezni kezdtek és a szavakat mindenki szive mélyéből ismételte meg. Az imádkozók között volt a gazdag és tekintélyes polgár is. Ettől az órától kezdve pedig megvál­tozott és a gonoszság lehámlott róla. És nem volt ember, akit jobban tisz­telt volna azontúl, mint rabbi Smelket. Az ijedség A hanipoli reb­büszőről mondják.: A csapatok a hadgyakorlat után Hanipol városába tértek vissza. Meg­szállották a korcsmát és minden ital­készletet kiittak anélkül, hogy egy fil­lért is fizettek volna. Amidőn pedig látták, hogy nem volt több innivaló, éséjjelverták az összes edényeket és összezartak mindent, ami kezükbe akadt. Azután behatoltak a korcsmáros lakásába, italt követeltek és amikor azt a válás­t kapták, hogy az egész ház­ban nincsen egy korty ital többé, ir­galmatlanul elverték a házbelieket. A halálra ijedt embernek sikerült küldönc­­cel üzenetet küldeni a rabbihoz. A rabbi azonnal elment a vendéglőbe, megállt annak ablaka előtt, ránézett a katonákra és háromszor egymásután mondotta el a nagy ünnepek egyik imájának kezdő szavait: „Üv ohén tén pachdeoha.... Há­rítsd félelmedet, ó Isten, minden te­remtményedre. ... “ A katonák erre kifutottak az ajtón, kiugráltak az ablakokon, benthagyva a hátiszékukat és fegyverüket. Eszelősen futottak és éssze sem vették psrsnoa­­□okukat, aki a városka szélén eléjük jött. Csak amikor rájuk rivált, állottak meg és beismerték, hogy egy öreg zsidó rájuk kiáltott, amitől nagy féle­lem szállott beléjük, nem tudják ho­gyan, de még most is reszketnek. A parancsnok katonáit visszavezette a kocsmához, ahol minden kárt meg kellett fizetniük, sőt fájdalomdíjat is kellett adniok a kocsmához házanépének és csak azután menetelhettek tovább. A lélek. Az eptt rabbi Abraham Jósukról maradt reánk . Amikor rabbi Abraham Josua Jóm- Kippur napján az oltári szolgálatról azé­ló imát adta elő, azt az imát, amely megismétli ugyanazt, amit Jeruzsálem­ben mondott e napon a főpip a szen­télyben és amikor ezen imában e hely­hez ért: „A főpap pedig ezt mondta“ — a rabbi mindannyiszor nem így fejeste ki magát, hanem önkényesen ■zólt. — És akkor én igy mondottam. Mert nem felejtette el az időt, amikor lelke a jerussálemi főpap volt. Ő maga mesélte el: Tisazor voltam e világon. Főpap voltam, herceg voltam, király, az exi­lium fejedelme, tízféle méltóságot vi­seltem. Azonban soha nem szerettem az embereket teljesen. Isten azért □jra ideküldött, hogy szeretetem tel­jessé váljon. Ha egyszer majd ez sikerül, akkor soha vissza nem térek.­­A harc A berdiosevi Levy Jipohokról mond­ják : Egyik Jom Kippur napján a berdi­osevi a lembergi templomban imádko­zott. A muszzs közepén hirtelen meg­állót­ az imában és lehetett hallani, amint lengyel nyelven, fenyegető han­gon mondotta: — Majd megtanu­lik! A Jom­ Kippur utáni vicsoránál a lembergi rabbi igy szólt a berdiose­­vihez: — Nem akarom szóvá tenni az imát általában, de meg kell kérdeznem, miért szakította meg az imádkozást és miért még hozzá lengyel nyelven. — A többi ellenféllel - felelt a berdiosevi — még csak birtam vala­hogy, de a lengyelek démonával nehéz küzdelmem volt. Késés. Az engesztelő nap előestjén, amikor már ideje lett volna Koloidrél imád­kozni, a h­aszidok gyülekezete türel­metlenül várta a rabbit. Múlt az idő, de a rabbi nem jött. — Úgy vélem, elmúlik még jó idő, amig imádkozni kezdenek. Én úgy siet­tem és gyermekemet egyedül hagytam otthon, gyorsan utána kell néznem, nem ébredt-e föl. Néhány perc múlva itt leszek megint. Az asszony átfutott, hallgatód­ott az ajtónál, csend volt. Enyhén meg­nyomta­­a kilincset, bedugta a fejét és látta, hogy a rabbi gyermekkel a ke­zében áll a szobában. A gyermek skrála ugyanis az imaházba való mene­tele közben megállította. Bement és addig játszott és dúdolt a gyereknek, amíg elaludt. DJ KKLEV Lupu amerikai zsidók között . Az Új Kelet tudósítójától­­ Lupu dr., a népszerű román po­litikus, mint annak idején jelentettük, amerikai propagandaútán van, ahon­­­nan gyakran küld igen érdekes tudó­sításokat bukaresti lapjának, az „Aurora”-nak. Legutóbbi cikkében az Amerikába vándorolt romániai zsidókkal foglalkozik, akik nagy sze­retettel fogadták Luput, aki tudva­levőleg évekig harcolt a romániai­­ zsidók egyenjogúsításáért. — Tegnap este — írja Lupu — a román zsidók egyesületének ven­dége voltam, amely épen nemrég elhunyt elnökének, Siegelsteinnal működéséről emlékezett meg. Az el­hunyt elnököt első amerikai utamon ismertem meg, amikor igen nagy szolgálatokat tett ügyünknek. Tudni kell, hogy az ideszármazott romá­niai zsidók még ma is nagy szere­tettel gondolnak a román földre és a román parasztra. A gyászünnepé­lyen találkoztam Sufia Salamon ba­rátommal, aki Newyork városának kerületét már másod­bén képviseli az amerikai szenátusban, értelmes, nagytudásu ember, akinek a zsidó­­negyedben két palotája van és nagy befolyását mindig zsidó testvérei ér­dekében érvényesíti. . Itt találkoztam Leo Wolfsohnnal is, aki híres ügyvéd és publicista. Találkoztam még számos volt honfi­társammal, akiknek körében úgy érez­tem magam, mint egy szögletében a román hazának. Elérzékenyültem és könnyek gyűltek a szemembe. Mi­lyen szeretettel gondolnak ránk ezek az­ emberek, akiket a mi rendszerünk üldözött ide. A gyűlésen én is felszólaltam és meleg szavakban emlékeztem meg az elhunyt elnökről. Megismerkedtem a „Hine“ zsidó bevándorlókat támogató szervezet működésével, amely páratlan ember­baráti munkát végez. A húszmillió dollár költséggel felépített világhírű kórházban nemzetiségre való különb­ség nélkül gyógyítják a betegeket. Itt operálták meg Sarah Bernhardot, a híres zsidó tragikát. A szállodába visszatérve Sufrin Salamon arra kért, mutassam meg harcostársamnak, Michslaphenak fény­képét Harmincszemélyes liften re­pülünk fel szobámba. Megmutatom a fényképet. A sugárzó intelligenciájú és ideltizmustól átszellemült személy hatást váltott ki Sah­inból. Meséltem neki Mihalacheról és az ő működésé­ről. Elbeszélésem végén Sufrin lelke­sedéssel mondotta: — Ha ,“sok ilyen harcosa van Nagyromániának, valóban hiszem, hogy újjá fog születni. 3. old»» Zavargásokat jelenten­ek Zágrábból Budapest, szeptember 30. (MTI.) Zágrábi utazók beszélik, hogy ked­den nagy zavargások voltak. A za­vargásnak hat halottja és tizennégy súlyos sebesültje van. Az egyetemi ifjúság nagy demonstrációkat rende­zett Horvátország függetlenségéért. A tüntető menethez óriási közönség csatlakozott és amikor a menet a Jellasish-térre ért, katonaság állotta el útját. A katonák felszólították a tömeget, hogy oszoljon szét, de ez nem engedelmeskedett A katonaság erre tüzelni kezdett. A városban óriási pánik van, az üzleteket bezár­ták, számos letartóztatás történt. — Ravasz László nyilatkozik er­délyi útjáról. Budapestről jelentik . A dunamelléki református egyházkerület püspöke, Ravasz László a közelmúltban Erdélyben járt rokonainak meglátoga­tására. Erdélyi tapasztalatairól a követ­kezőket mondotta: Erdélyi utam leg-­szomorubb benyomása, ahol a magyar végzet beteljesedését a legmegdöbben­tőbb alakban láttam, az ú. n. agrár­reform végrehajtása, amely Erdély magyar birtokosságának lába alól a szó teljes értelmében kihúzza a földet. Álta­lában véve a birtokosság ellen minden szempontból igen sok kifogást szoktak emelni, de ha valamikor igaztalanul támasztottak valamely társadalmi osz­tállyal szemben ellenőrzést, akkor az erdélyi birtokosság soha sem volt különb anyagi helyzetben, mint mond­juk a magyarországi kisebb birtokos­­osztály. Erdély földbirtokosai az ottani társadalomba szinte tökéletesen beide­­gezve éltek és az egész közéletben tulajdonképen ők képviselték a nemzeti vezető erőt. Sohasem éltek elkülönített életet szemben egyéb rétegekkel. Ma­gyarságuk meg épen kritikán felül ál­lott mindenkoron és századok óta konkrét tényekben igazolódott. Most az erdélyi földreform ezektől az emberek­től az utolsó ötvan vagy tíz holdig el­veszi birtokukat és teljesen tönkre­teszik ezt a rendkívüli szellemi és erkölcsi értékekkel bíró, történelmi próbát állott társadalmi osztályt. Ha a megrendítő sorsba jutott erdélyi föld­birtokosok nem tudnak ipari vagy gaz­dasági pályán elhelyezkedni, a magyar nemzeti erők felhasználása és a törté­nelmi folytonosság érdekében igen szükséges volna a magyarországi nagy­birtokokból középbirtokokat alakítani és a törzsökön, érdemes erdélyi birtokos magyarságot ezeken letelepíteni. — Minden cionistának el kell olvasnia Nachum Szokolov művét, az „Új Zsidó“-t. Tapéták minden kivitelben kizárólag kaphatók: Szécsi Sándor és Tsa, Timisoara Bulevardul Berthelot (Kossuth Lajos-u.) 11—13. szám. 1365 Lakások tapétázását vállalják. Kabát és ruhaanyagok SjJ Selymek és bársonyok eov 1267 Az elegáns közönség kedvenc bevásárlási helye Grü­nwald és Steiner női divatkölönlegességek áruháza Cltfj-Kolossvár, Piaţa Unirii 12. sz. Állandó újdonságok Elsőrendű anyagok too oro aoo ooo Szolid kiszolgálás Szabott árak 0 m •• I I HiionPC167nlHvl Tükrök és bútorüvegek minden méret és modell 91NI Hull#l Ifi ------T-------— szerint készülnek. Épületüvegezési vállalat 1­8] ■ Ilii In II III és tükörgyár ”hCD Ujrafoncsorozás. Finn tükrök.­­ Oradea - Mare Str. Gerliczy 16.

Next