Uj Kelet, 1922. november (5. évfolyam, 240-262. szám)

1922-11-01 / 240. szám

Szerda 1922 november 1. A fasii antiszemit­ a zsidók bojkottálják a színházat. Legyilkoltak és kiraboltak egy zsidó házaspárt — Az Új Kelet tudósítójától — Megemlékeztünk arról az anti­ssemita kampányról, amelyet reakciós körök Moldvában v­nítottak meg. Hetek óta titkos és nyilt agitáció folyt a zsidók ellen, a röppédulák ezrei,­ röp­­iratok, plakátok, lázító cikkek soka­sága valósággal megfertőzték a józan és nyugodt moldvai népet. Jaaiban, a m­agitid­ő főfészkében, a tüntetések — mint ismeretes — nagyarányú zavar­gásokra vezettek és mint onnan jelen­tik, szombatról vasárnapra virradó éjjel rablógyilkosság is történt. Minden vil­szinűség amellett szél, hogy a rablógyilkosok, akiknek kilétét eddig még n­m lehetett megállapítani, gopos* és véres tettüket antiszeanti propa­ganda hatása alatt követték el. Nem csoda, hiszen a zsidó* ezeken a szeny­­nyei plakátokon úgy voltak fel­stíntetve, mint akik kiszopolyozzák, alattomomn mer rontják és veszélybe döntik a moldvai népet. A hiszékeny és­ gonosz­ságokra hajló emberek coamány ösz­tön­eít könnyen fel lehet korbácnolni ilyesmivel. . . A jelzett időben Dávid Mózes negy­venöt éves ;a ni kariak ,d 5t és család­ját lemészárolték. Vasárnap roggd­ta láttak rá a családra. Dávid Mózes már halott volt; testén hasa késisarástól ér­dő seb tátongott. Az ásásony hal­doklótt, a gyermekek írtatalos állapot­ban, vérükben fttrangve nyögtek. Az élőket a kórházba szállítottál­, de töb­ben közölök már útközben meghalak. A családot a tettetek teljesen kirabolták. A városban az­ eset nagy megütkö­zést keltett. A polgárság felháborodva tárgyalja a véres cserét és mindenki összefüggést kérsz a gyilkosság és a gyilkosságot megelőző antiszemita izga­tás között. A román lakosság, az eset döbbenetes hatása alatt szintén követeli az antiszemita izgatóx szigora felelős­­ségrevonását. A zsidók a jésui „Kultur** nevű művelődési egyesület nagytermében népgyűlést tartottak. S­ónokok foglalt­közük az antiszemita agitációval és ki­fejtették, hogy ez az agitáció nem egyéb, mint a reakciónak arra irányuló kísérlete, hogy háború előtti állapotok honosul­janak meg ismét Romániában és hogy a demokratikus fejlődést a reakció váltsa fel sötét középkori szellemével és intézményével. A gyűlésen egyúttal hevesen támadták a janii nemzeti szin­­ház igazgatóságát is amely szó nélkül Bent a kupé rossz, savanyu levegő­jáben Blizt ájulás környékezte. A ka­tona levette a hálóból a bőröndöt és nem törődve azzal, hogy a szűk helyen az utasokat gyomrozza, frissítőt keresett elő, egy siüssogő, kövér embert, aki nem tudta takargatni hadi gazdag mi­­veiit, kizavart a folyosóra és Eliznek helyet csinált. A felzaklatott leány végül pihenhetett. Az utasok psédálkoztak, hogy a marcona ember, akiről a fölforga­t első pillanatra leordított, a kifinomodott leánnyal úgy bánik, mint im­a a her­­cegkisasszonnyal. Egy öreg aszott em­ber bürokrata gezsimekkel odaeugta a m­ellette ülő nőnek, akiről könnyen meg lehetett ál­lapítani, hogy falus postamesternő. — Látja Micike, hogy fölfordult a világi Cak maga nem akar megvál­tozni. Kérem Micike, szeressen ! 1 fia a térdükre borított pléd alatt megszorította Mi cike kezét. A leány viszonozta a meleg barátságot. Boldogságában az öregember kö­­j­högőrohamot kapott. . . — Beteg ember — dühönködött a­­ katona — beteg ember ne utázzon ! Nincs joga, hogy egészséges embereket ! megfertőzzön ! Nem kórház a vasat! ! Az öreg hős­zerelmes szó nélkül­­ elhagyta a fülkét, Micike követte a folyosóra, ahol az idill fesztelenebből­­ folytatódhatott, Eliz pedig végignyújtóz­­kodhatott a pamlsgép. ... (Folytatjuk.) tarti egy zsidó nxinásmi magaértését, halott minden józan és progresszív gondolkodása ember előtt világos volt, hogy a sértők politikai száml­ást­ól cselekedtek. A művé««nő az ország legtehátságosabb sernessnőinek egyik«, akit a művészet érdekáben is kötetes­­sége lett villa sx igazgatóságnak meg­­védani». A gyülés elhatárolta, hogy amíg a zsidóság sa igazgatóiig részé­ről m­eg­felelő elégtételt nem kap, bojkottálja a színház«*. Hattagú bizottságot választottal, amely a hiú­ságoknál fog eljárni a bűnösök meg­büntetése cájából. A jövő vasárnap újabb nagygyűlés is*, amelyen a kiküldöttek be fognak számolni az intervenció eredményéről. Essel egyidejűleg jelenti Buka­restből, hogy a zsidó szövetség kül­döttsége eljárt Anghelemu közokta­tás­ügyi miniszternél." A küldöttség memorandumot nyújto­t át a minisz­­ternak, amelyben szigorú vizsgálatot kért a zsidó középiskolai növendékek ellen szított tüntetések ügyében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez a kampány nem a diákság vécéről indult meg, hanem reakciós tanerők bevonásával politikusok ásították. Ciu{, Wesselénvl-utca 20. sz.­ Arany- ezüst ékszerek, kinaezü­st és ezüst dísztárgyak választéka. Szolid és pontos* kiszolgálás. Tört aranyét, ezüstöt, briliánst legmagasabb napi árakon veszek. 1893 .az olcsób szabókellékek, harisnyák és rövid áruk Neumann Károly, Cluj, str. Regina M. (v. Deák F.­utca) 10. üzletében m­it» Az am­erikai Dreyfu­ss­per* ifjabb részletet ' ■ A megvádolt *sidó kapitányt letartóztatták. Ki öle meg Chranghtt őrnagyot? London, október 21. Az amerikai Dreyfuss perben, amely­ről már irtam az Uj Keletnek, Jis a ligujabb fordulat, hogy az ódlórű* ügy a tál­­n­ai le­­ve­­­yt­­ék illi 16- kenzége alá került. A washingtoni kormány intézkedésére történt ez és a­ lakomai ügyészség már meg is ker k­e­res új vizsgálatot A la Vonai anglikán püspök, továbbá a keresztény bírákból és ügyészekből alakult jogvé­delmi liga intervenciója nem használ, a Paul és Mas Walburg vezetése alatt álló skciő is erőtlennek bizonyult. Egyelőre még azoknak a befolyása érvényesül, akik titokban irányítják az összeesküvőt­ és arra törekszenek, hogy egy beszám­lási per izgalmaival korbácsolják fel a közvéleményt. Mert Robert Rosenblüth­ zsidó kapi­tányt nemcsak azzal vádolják meg, hogy Chranghtt őrnagyot meggyil­kolta, de azzal is, hogy a németek zsoldjában kémszolgálatokat telje­­sített. A vád szerint az őrnagyot épen azért tette el láb alól, mert az nyomára jött a hadsereg ellen irányuló titkos machinációnak és azzal fenyegette meg, hogy leleplezi. Robert Rosenblüth gazdag és füg­getlen és az amerikai hadsereg egyik legfegyelmezettebb katonatisztje­ volt. A demokrata sajtó aiul s igeok min­ősi ,i a koroplottot is felháborodva utasítja viasza a vádat, amelyet abszurdnak bélyegez. A gazdag és szigorúan itrá­lin Rozenbluthnek semmi oka se lehe­tett arra, hogy kémkedjen és embert gyilkoljon. Az ügyészs­ég mindazonáltal folytatja a vizsgálótól és még Aleská­­ból és S­ibériából is időz lanuat a főtárgyaikéhoz. Kétszázn­agyvan tanut hívtak­­meg eddig a monstre-perhez. Közben a titkos liga, amely irányítja az antiszemita akciót, a vidékre is ki­terjeszti a szervezkedést. Városból­­városba járnak az ágensei és nép­gyűléseken izgatnak az ártatlanul megvádolt kapitány ellen. Ez a terror már annyira megrendítette a független bíróságot, hogy az ügyész, aki egy ízben már elejtette a vádat, kijelentette, hogy kénytelen lesz Rosenblüth kapitányt letartóztatni. Az ügyészi javaslatot persze titok­ban tartják még, de a vizsgálat eddigi eredményei mégis nyilvánosságra jutot­tak és ezekből a következőképen ala­kul ki az amerikai rémregény. Chranghit őrnagy 1918 október 2- ikén Camp Louisban táborozott. Dél felé gyakorlatokat rend­elt el és paran­­csot küldött Rosenblüth kapitánynak, hogy ő is vezényelje ki a századát. A három század megindult. A katonák jókedvűek voltak és énekeltek. A csa­patok hegynek mentek. A hegy tete­jére érve az őrnagy az ordobánóival parancsot küldött a kapitánynak, hogy tartson pihenőt. A katonák gálákba rakták a fegyvereiket, sátrukat vertek és lehev­eredtek. Rosenblüth kapitány felle vágott a hegyre és jó darabig el­beszélgetett a őrnaggyal, akihez szives barátság fűzte. Eg­y negyedórás beszél­getés után a kapitány egy terrasaforma szúrta lépsődécnek tartott és a vidéket nézegette. Chranghit őrnagy magához intette Porsher nevű ordonáncát és elkérte a puskáját, mert kedve támadt, hogy célba lőjjön. Az őrnagy néhányszor kilőtte a puskáját, aztán hirtelen elkiáltotta magát, hogy megsebesült. Rosen­blüth kapitány és a század tisztjei hozzárohantak, de mire odaértek az őrnagy már meghalt. Az ezred­­orvos megvizsgálta a sebeit és ki­jelentette, hogy a fegyver minden valószínűség szerint rosszul műkö­dött, az őrnagy meg akarta igazí­tani és eközben meglőtte magát. Mindazonáltal megindították a vizs­gálatok, amelyet Robert Howard ezre­des vezetett Henry Tisoh­r őrnagy és Sidjack őrnagy asszisztenciájával. A század tisztjeit kihallgatták, sok közle­gényt is és a jegyzőkönyvhöz csatolták a tisztek írásos nyilatkozatait a tragé­dia lefolyásáról. A vizsgálóbizottság jelentésének má­solatát megküldte a tragikus körülmé­nyek között meghalt őrnagy édesapjá­nak is, aki az amerikai hadsereg egyik legismertebb generális­a. Jelentéseket küldtek még a hadügyi államtitkárság­nak és az állami főügyészségnek is. Nagy katonai pompával temették el az őrnagyot, koporsóját tisztítai vitték a temetőbe, köztük Rozenb­üth kapitány is, aki legjobb barátját siratta. Sennák gondolt még akkor arra, hogy gyilkosság történt és hogy en­nek a tettese s zsidó kapitány, aki is áldozat legjobb barátja volt. Leg­kevésbé gondolhatott erre a kapitány, aki később csak nevetett, mikor első isban hallott a meggyanusíttatásáról. Az őrnagy családja kezdettől fogva azt állította, hogy az őrnagyot meg­ölték. A katonai­­vizsgálat bifejezése után is ragaszkodott ehhez az állí­tásához. Az öreg generális, aki a marnei csata alkalmával az amerikai hadsereg parancsnoka volt, fűt-fát megmozgatott, hogy aj vizsgálatot indítsanak. Sőt ő maga is nyomozott. Mániákusan hitt a fia meggyilkolta­­tásában, sőt még együtt sem voltak az adfuzsi, mikor már kijelentette, hogy a gyilkost is ismeri mir. A fiát Rosenblüth kapitány ölte meg. Mikor azt kérdezték tőle , mire íze­­pitja ezt a gyanút, azt mondta: — Az érzéseimre alapítom, ilyet ösztönszerűen megérez az apai szív. De ha nem hisznek az ösztöneiben, tárgyi bizonyítékokkal is meg fogja a vádját erősíteni. A biróság nem tudott szembe­szállni a tekintélyes generális akara­tával és magányitotta a vizsgálatot. Ezt az első vizsgálatot az állami fő­ügyész vezette és a vidít elejtette. A lati­nlóatatott kapitányt szabadon bocsátották. Erre aztán megindult a föld­alatti munka. Egy liga alakult, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Rosersb­eth kapitányt tönkratesai és ezzel aztán magát a zsidóságot is megrendíti. A két évi aknamunka eredményre vezetett. A kormány új­ból elrendelte a vizsgéltot. A de­mokraták erre azzal feleltek, hogy szintén akcióba léptek, hogy kide­rítsék az igazságot és elhárítsanak olyan szégyent Amerikáról, amilyen a francia demokráciát érte a Drey­­fuss-per idején. A jogvédelmi liga, amely keresztény püspökök és bírák vezetése alatt kiderítette, hogy olyan súlyos­­ motívumok hú­zódnak meg az antiszemita­ akció mögött, egy komolyan félti a ka­pitányt. Tárgyi bizonyítékok alap­ján tudja,­ogy a kapitány ártat­lan, de vannak bűnösök, akik csak úgy tudják elkerülni az igazság­szolgáltatást, ha a kapitányt el­ítéltetik és végeláthatatlan kultur­­botrányba keverik az amerikai de­mokráciát. A kapitány kitartóan az ártat­lanságát hangoztatja. A tanukra hi­­vatkozik, akik látták, hogy ő a ka­tasztrófa idején a sziklaterraszo­n áll­, jó messzire az őrigytól és távcsö­vén a vidéket nézegette Hasztalan védekezett. Ugyaisz a főügyésy, aki tíz év előtt ártatlannak jelentette ki, letartóztatta. Nathan Parker 3* oldal Hamid bej a keleti krízisről Beszélgetés Kemil pasa konstantinápolyi képviselőjével — Az Új Kelet tudósítójától Konstantinápoly, okt. 20 Ma alkalmam volt Hamid bajjal, Kernél pasa konstanstantinápolyi képviselőjével beszélni. Hamid bej ekő hivatalos képviselője Angolának. A vörös félhold épületében fogadott. Itt végzi­­ el ez ázsiai és európai Törökország újraegyesítésének mun­káit. Noha hivatalosan még mindig két török kormány van, mégis való­jában csak egy létezik, a Kemálé, amely mögött zárt sorokban áll az egész török nép. Ez ép­en ezért Kon­stantinápolyban Hamid bej ma a legtekintélyesebb politikus. Mögötte a magas porta mindjobban árnyékba vész és jelentéktelenné válik. Hamid bej folytatja az összes tárgyalásokat a szövetségesek és Musztafa Kemál között, s és noha a mudániai konfe­rencia majdnem kizárólag katonai jellegű volt, ilso&id bej azon részt vett. Mégse, erős, őszes férfiú, okos és akaraterős. Kérdéseimre közvetlen­séggel válaszol. — Mi a véleménye exc-ben mád­nak­ a rrtudiniai kbajcronatáról ? — A mudíniai egyezmény nerg elégíthet ki bennünket egészen. Jo­gos igényeink ettek részben teljesül­tek. Da reméljük, a békekonferaton­ megadja a lehetőséget összes jogaink érvénjesításére. — Mik akadályozzák az önök követeléseinek teljesítését ? — Ön tudja, hogy Európa, il­letve helyesebben mondva Európá­nak egy résst, sohasem akarta e ismerni, hogy török igények egy­általában lehetségesek. Ez a bizo­nyos része Európának sohasem akarta megadni Törökországnak az élet jogát és elfelejtette, hogy a tö­rök nép mindent elveszíthet, csak­­ szabadságérzetét nem. Ez a része Európának igyekszik most megak­a­dályozni nemzeti követelésünk tel­jesítését is, mégis hisszük, hogy az a változás, amely megkezdődött, nem fog fély­en megáll­­ni.

Next