Uj Kelet, 1923. június (6. évfolyam, 81-105. szám)

1923-06-01 / 81. szám

V­t A cionisták nem adták fel. Irta Marton Ernő Napok és hetek óta növekvő rémülettel hallom, hogy a cionisták feladták . . . Ezt suttogják körülöttem ismerősök és ismeretle­nek, erről ír vastagbetűs cikket a sajtó bizo­nyos része s egy rendkivül tiszteletreméltó magyar politikus a napokban a legőszintébb részvét hangján megkérdezte tőlem: hát csak­ugyan feladták ? Annyi meghatódottság rezgett szavaiban, mintha valami nagy katasztrófa kö­vetkezett volna be és a cionistáknak fel kellett adniok a várat, amelyet olyan hősiesen védel­meztek eddig? Napok és hetek óta burkoltan és nyíltan beszélnek róla Erdélyben, hogy a cionisták feladták programjukat, elállottak leg­markánsabb célkitűzéseiktől, az önálló nép­kisebbségi politikától és a héber nyelvtől. El­tekintve a sajtóközlemények mögött meghúzódó célzatosságtól, e fantasztikus­ feltevésekre főként az erdélyi zsidóságban most megnyilatkozó egységesítési törekvések adtak alkalmat. Az erdélyi és általában a romániai zsidóság öt esztendő keserves tanulságain okulva eljutott­­ a megismeréshez, hogy nemcsak népi, de egyéni szabadságjogai is veszélyeztetve vannak, ha nem fog össze és nem igyekszik egységes szervezettséggel jogait megvédelmezni. Bekö­vetkezett a figyelemreméltó jelenség, hogy nap-nap után zajlanak le gyűlések Erdély és a régi királyság városaiban, ahol a tegnapi ellen­felek, cionisták és anticionisták, haladó zsidók és konzervatívok testvéri jobbot nyújtanak egymásnak és megbékélt szívvel tanácskoznak a zsidóság közös céljairól és azonos érdekeinek védelméről. Hogyis lehet ez, kérdik azok, akik­nek politikai vagy üzleti céljait keresztezi az­­egységes zsidóság koncepciója, hogy is találhat­tak egymásra ilyen komoly önfegyelemmel a harcos ellenfelek ? Csak egy módon, hangzik a felelet. A cionisták feladták . . . Sőt akad­nak merészebbek, akik azt is mondják, a cionisták egy tál lencséért adták el elveiket. Lehet, hogy holnap e politikai és üzleti érdek­szférából előállt valaki és a zsidóság másik részét fogja ugyanezen váddal illetni. Szükséges és időszerű, hogy széttépjük az illúziók fátylát, amelyet oly nagy gyönyörű­séggel szövögetnek azok, akiknek a zsidóság egységes megmozdulása élénk fájdalmat okoz. Hát nem, Uraim, a cionisták nem adták fel... Nem adták fel programjukat, sem egészben, sem részben, egy jottát sem adtak fel az eredeti célkitűzésekből. A cionisták változatlanul ki­tartanak a zsidó nemzeti gondolat mellett és meg nem torpanó lendülettel küzdenek a héber nyelv újjászületéséért. A Zsidó Nemzeti Szövet­ség, amely az erdélyi cionisták összefogó szerve­zete, csorbítatlanul fentartja programját, amint­hogy nem változtatnak elveket azok sem, akik­nek más zsidó világlátásuk van. Igen alkal­matlan apropóhoz fűzték a gáncsoskodók át­látszó vádjukat. A zsidóságban megnyilatkozó egységesítési törekvéseknek legalapvetőbb és leg­sérthetetlenebb posztulátuma éppen az, hogy a minden egyes pártárnyalat és frakció elveinek és célkitűzéseinek teljes fentartásával vesz részt az egységes szervezetben. Ez a szervezet ama magasabb zsidó célokért és érdekekért küzd, amely minden zsidónak közös. Az egység gondo­lata senkitől sem követel elfeladást, sőt gondo­san­­őrködik azon, hogy egyéni meggyőződésé­ben, senkit, sérelem ne érjen. Hogy lennének éppen a cionisták azok,, akik feladják nagy­szerű eszményeiket.­ ­­­ A cionista világmozgalom és ezen belül az­ erdélyi cionisták ingadozás nélkül haladnak tovább útjukon,­ amelyet az egész zsidó nép egyedül lehetséges és célhozvezető útjának tartanak. Nem adjuk fel azt a reményt sem, hogy idővel sikerülni fog minden egyes zsidót­­ meggyőznünk eszménk igazságáról és biztosak vagyunk benne, hogy az idők intésének hatása alatt minden zsidó önmagát fogja­ meggyőzni a cionista gondolat helyességéről. És a most le­zajlott egységesítő gyűléseknek örvendetes ki­­sérő jelensége volt, hogy a másik oldalon álló zsidóság nem engedi már meg, hogy a cionis­ták kisajátítsák a maguk számára Palesztina és a héber kultúra kérdését, mert hiszen nyil­vánvaló, hogy ősi országunk felépítése és ősi ,­nyelvünk ápolása valóban nem lehet pártügy a zsidóságon belül. Mindjobban tért hódít a megismerés, hogy ezek a problémák szorosan odatartoznak zsidó mivoltunkhoz és nem lehet számunkra semmi sem idegen, ami zsidó. Ha vannak ellentétek közöttünk, ez is onnan van, mert különböző irányokból akarjuk megközelí­teni a zsidóság lényegét. Előttünk minden útkeresés, amely a zsidósághoz vezet és nem vezet el tőle, tiszteletreméltó. Ez a gondolat ösztökélte a Zsidó Nemzeti Szövetséget és az erdélyi cionistákat hogy az egységért küzdők élére álljanak és elismerést parancsoló önfe­gyelemmel helyezzék az egyetemes nagy zsidó érdekeket a pártérdekek fölé. De elveket és programot feladni ? Ez nem a mi kenyerünk. Megnyugtatjuk az őszintén és álszentesen ag­godalmaskodókat : a cionisták nem adták fel... Ara 3 lej SZERkj£SZTÖSÍ6, kiadó­hivatal ÉS NYOMDA Cluj,Kolozsvár,SLBaron UPop (Brass­ai­ utca) 10. Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal — 977 Zs. N. Sz.­­ — 558 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek cím­­zendők. Kéziratokat nem adunk vissza EI/ÖTIZTÍTÉSI IRAK Poomániában Egész évre — — 620 Félévre — — 320 Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 60 Egy szám ára, pályaud­varon és vidéken is, 3 lei Bukurestiben — 3’50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 20 ck Egy szám — 1*20 ck Clu­j-Kolozsvár — VI. évfolyam, 81. szám Igazgató: SZÉKELY BÉLA 5683. Szíván 17.— 1923. junius 1. Péntek Zita visszaköltözik Ausztriába Egy amerikai színigazgató felajánlotta Isohlt kastélyát az exkirálynénak- Az osztrák kormány hivatalosan még nem d­öntött. Xavér és Félix pármai hercegek is letelepedési engedélyt kértek (Bécs, május 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Néhány hét óta spanyol,­­,ragyár­as olasz diplo­máciát kérők között tárgyalások folynak Zita és­királynő Ausztriába való visszaköltözéséről. Az exkirályné, aki jelenleg Spanyolországban tartóz­kodik, már régebben kifejezést adott ama vágyá­nak, hogy Ausztriába visszaköltözhessék. Az osztrák kormány a kérés elöl eddig mereven elzárkózott, legutóbb azonban úgy látszik engedett álláspontjából, mert belekapcsolódott azokba a tárgyalásokba, amelyek erre vonatkozólag a diplomaták között folyamatban vannak. Hogy Ausztria mely részébe fog Zita visszaköltözni, azt egyelőre még nem állapították meg, lehetséges azonban, hogy Iseidben fog megtelepedni. Iseidben Ferenc Józsefnek gyönyörű villája volt, amelyet a forradalom után Wanderberg ame­rikai színigazgató vásárolt meg. Wanderberg most tudomást szerzett Zita óhajáról és levélben értesí­tette az exkirálynét, hogy ' örömmel engedi át­ az xjfehil­t QBréiT­ttévei együtt,' az exki­rályné használatára. Mihelyt Ausztria hivatalosan is megengedi Zita ott-tartózkodását, az exkirályi család Wartholzba fog költözni. Zita kérésével egyidejűleg Félix és Xavér pármai hercegek, a királyné testvéröccsei is azzal a kívánsággal léptek az osztrák kormány elé, engedje meg, hogy ők is Ausztriába költözhessenek. A hercegek kérését az osztrák kormány igen nagy elővigyázatossággal ke­zeli és előreláthatólag kategorikusan visszautasítja. A meggondolásra az ad okot, hogy Félix és Xavér hercegek bizonyos dinasztikus törekvésekkel lépné­nek Ausztria területére. Az özvegy exkirálynő eset­leges hasonló terveitől az osztrák kormány úgy lát­szik nem tart. Mindazonáltal hivatalosan még nem döntöttek és nincsen kizárva, hogy az utolsó pilla­natban­ az osztrák kormány visszatér eredeti el­­zárkózottságába. Ha ez megtörténne, úgy Zita a pármai hercegi család felsőolaszországi birtokát fogja új lakóhelyéül választani. Verekedés a parlamentben Interpelláció a cenzúra miatt. A parlament botrányos ülése (Bukarest, május 31. Az Új Kelet tudósító­jától.) A kamara tegnapi ülésén Pop Ghita nem­zetipárti képviselő a kormány erdélyi jogfosztó politikája miatt interpellál. A liberális kormány —­ mondotta — a múlt év decemberében ostrom­­állapotot hirdetett ki Erdély és Bánát területének legnagyobb részében. Ezeken a területeken ma is szégyenletes cenzúra van érvényben, ami szöges ellentétben áll a demokrácia eszméjével. Elég meg­jegyeznem annyit, hogy Erdélyben 1867 óta a háború kitöréséig nem ismerték sem az ostromálla­potot, sem a cenzúra fogalmát. Negyvenhét éven keresztül Erdélyben egyetlen egy lap sem jelent meg fehér hasábokkal, még ha román is­­ volt. A nemzeti diplomácia és a gyulafehérvári határo­zataink nevében tiltakozunk a kormány eme bűnei ellen. Verekedés a parlamentben A kamara mai illése botrányos jelenetek székhelye volt. A gyűlés megnyitása után Jaco­­bescu képviselő újabb beszarábiai visszaéléseket tett szóvá. A beszarábiai csend­őrséget általában azzal vádolta, hogy a vizsgálati foglyok közül kü­lönböző ürügyek alatt igen sokat végeztek ki. Od­eenu elnök megvonja a szót Jacobescutól azzal hogy note ejnye­lne?+r 'bizonyítékok ném­ rágalmazni az ország kér Ratasi Ezután Mihalache képviselő ingerült hangon tiltakozik kizárása ellen. Az elnök újabb felszólí­tására sem hajlandó a termet elhagyni. Az Ava­­rescu-kormány idejében — kiáltja az elnök tele — önök a Resica-törvény tárgyalásánál velünk együtt hagyták el a termet, mert nem akartak részesei lenni a tolvajlásnak. Most önök a tolvajok! Manolescu-Strunga kvesztor erőszakkal akarja Mihala­chet az emelvényről eltávolítani, miközben a többség és az ellenzék tagjai között parázs vere­kedés támadt. A verekedés kellős közepette az el­­nök az ülést felfüggeszti. Az ülés újbóli megnyitása után az elnök Madgearunak adja meg a szót. Mihalache nem hagyja Madgearut szóhoz jutni és követeli, hogy hallgassák végig. Orb­anu elnök ismételten meg­vonja Mihalachetól a szót, mire Mihalache felkapja az égiük szavazóurnát és azzal hadonászik. Ma­­nolescu kvesztor hozzá ugrik és megüti. Mihalache az urnával a kvesztor fejére sújt, mire a két tá­bor között újra általános dulakodás támadt. Mi­­halache és Filipescu a földre teperik Manolescu kvesztort és ütlegelni kezdik. A liberális képvise­lők a kvesztor segítségére sietnek és Mihalachét kihurrolják a teremből A nagy zajt az ülést újra felf­­ggeszti. az Újra kitör a botrány

Next