Uj Kelet, 1923. november (6. évfolyam, 204-229. szám)
1923-11-01 / 204. szám
2 Az új német pénz járadékrárkát és járadékpfenniget hoznak forgalomba (Berlin, október 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Legutóbbi tudósításomban jeleztem már azokat a módokat, amelyeknek segítségével akar Németország a pénzügyi káoszából kijutni. Hoszszabb tanácskozások, memorandumozások után végre megállapodtak négyféle bankjegyben. A papírmárka mellett érvényben lesz a járadékmárka (Rentenmark), az aranykölcsön és a dollár. Bizonyos, hogy a forgalmi pénzeknek ez a különfélesége nem alkalmas a fizetések zavartalan lebonyolítására. Alkalom nyílik az értékbizonytalanságára, főleg pedig a spekulációra. Az egyik címletnek a másikra való átszámítása is lényegesen bonyolulttá teszi az új pénzzel való kezelést. Az új pénznemre, a járadékmárkára való átmenet főleg, mint már megírtam, a lakosság ellátása miatt volt szükség. A paraszt ugyanis a papírmárkáért nem volt hajlandó mezőgazdasági termékeit őszkor kiadni, minthogy nála az ipari termékek beszerzésére csak tavaszkor, vagy tél derekán kerül sor, amikor a papírmárka értéke ki tudja hová sülyed. Oroszországban is ez okozta a legtöbb bajt. A paraszt, mihelyt látta a rubel óráról-órára való sülyedését, nem adott gabonát és krumplit, úgy hogy rekvirálás útján lehetett csak a városi lakosság élelmezését ellátni. A Birodalmi Gazdasági Tanács eredetileg két komoly tervvel foglalkozott. Egy gabonabank felállításával, amelyben a mezőgazdasági tényezők vállaltak volna nagyobb érdekeltséget és egy olyan bankjegykibocsátással, amelynek fedezetéül az egész német közvagyon állana rendelkezésre. A két tervből egyesítették a Járadékbank projektumát, amelyfüggetlenül a Reichsbanktól magánosok felügyelete alatt működik. E bank által kibocsátott pénzjegyek jelzáloghitel jelleggel bírnak. A mezőgazdasággal arányosan megterhelik a német birodalom iparát és kereskedelmét. A járadékmárkát csakis a befizetett alaptőke erejéig adják ki és az ötszázalékos kamatjövedelmet hoz. A mai viszonyok között 32 milliárd aranymárka értékű járadékmárka kerül forgalomba. Ettől a pénzegységtől remélik Németország valutáját stabil alapra helyezni. A további fejlődés iránya az aranyfedezetük bankjegy lesz, amelyet a Reichbank fog kiadni. Állítólag már nyomják is a Rentenbank jegyeit és egytől ötven pfennig értékű „járadék aprópénzt“ fognak venni. Hogy mikor kerülnek forgalomba ezek a pénznemek, arra nézve megállapodás még nem történt. Az aranyfedezetű bankjegyek előfutárja a kincstári halvány, amelyekről mostanában jelent meg külön rendelet. Mielőtt a birodalom ezeket kiadná, a Rentenbanknak akcióképességét kell igazolnia. A birodalomban már nehezen várják az új értékjegyeket. (/. /.) Egy Zsidósors (27) Regény. Dán nyelven írta Méh Aaron Goldschmid. — Ha a zsidóknak egy kicsit inukba szállna a bátorságuk, de úgy, hogy egy időre megszabadulhatnánk tőlük, én nekem nem volna semmi kifogásom, — mondotta a hivatalfőnök. — Én csak igazán nem vagyok türelmetlen, de becsületesen bevallom, hogy ezt a mejzesnépet ki nem állhatom. Ennek a zsidó ellenszenvnek föltétlenül mélyebb okai vannak. Alighanem a vérünkben van. — Talán inkább a nevelésünkben, — jegyezte meg a vámfelügyelő, egy barátságos arcú, fehér hajú öregember. —• Elzártan nevelik fel őket, csak úgy, amint bennünket is elzártan nevelnek föl és gyermekkorunktól kezdve magunkba szívjuk az előítéleteket egymás ellen.• De az tagadhatatlan, hogy mégis csak pénzsóvár, komisz nép ez, — vette át a szót újra a hivatalfőnök, — és még azokon is, akik a legjobbak közöttük, mint például ebben a városban Bamberger Izsák és sógora Bendixen Fülöp, még azokban is van valami kellemetlen, valami szóban ki nem fejezhető nem tudom én micsoda. Az ember valami más atmoszférában érzi magát nálunk .. . esetleg fokhagymaszag-atmoszférában — tette még hozzá rövid nevetéssel. — Bamberger és Bendixen nagyon derék, szorgalmas két ember, — mondotta a vámfelügyelő. — és igazán nagyon sajnálnám, ha csak a legkisebb bántódásuk is esnék. Látták már Bendixennek azt a gyönyörű, okos kisfiát? Valahányszor csak látom ezt a gyereket, ugyancsak sajnálom, hogy zsidónak született. — No lássa? — kiáltott a hivatalfőnök, — maga is csak éppen úgy érez mint én. Ha valami jót lát a zsidóknál, önkénytelenül is érzi, hogy nem illik hozzájuk. — Rosszul értett meg és talán én magam sem fejeztem ki magamat eléggé világosan,— felelt a vámfelügyelő és mosolyogva rázta a fejét. — Oda megyek, körül járok a zsidók között és bátorítom őket, — szólt a városparancsnok. A polgárságra is jó hatással lesz,hogy a zsidókhoz mentem. A városparancsnok fejébe nyomta kalapját, rövid spanyolnáci-botját kezébe fogta és a három hivatalnok úr kilépett az utcára. * * * A korcsmában egy másfajta társaság ugyanezzel az üggyel foglalkozott. A terem csaknem zsúfolásig volt és a billiárdgolyók csappanása és az összeütődő pálinkás poharak csengése közül ki-kihallatszott a beszélők izgatott hangja. Larzen, a kövér pálinkafőző, háttal ült a nyitott ablak felé és vitte a szót. — Igen bizony — kiáltotta és felemelte jobb kezét, melyben egy vastag tajtékszipkát tartott, — a kopenhágaiak derekasan értik a módját! Azok nem beszélnek, hanem odavágnak. — Azt mondják a király ugyancsak benne van a kutyaszorítóban — jegyezte meg a borbély fontoskodó titokzatos képpel. — Megüzenték neki követekkel, hogy ha úgy elbánhatnak a zsidókkal, ahogy akarnak, akkor egész nyugodtan maradhat. De ha nem, akkor . . . — Akkor el lehet rá készülve, hogy egymást fogják elagyabugyálni, — szakította félbe a beszélőt az ifjú Dr. Flór. — Önnek is mindig gúnyolódásra áll a beszéde, doktor úr — mondotta a borbély titkolt bosszankodással. — A kopenhágaiak elég kemény legények arra, hogy ne engedjenek gúnyt űzni magukból. — De úgy ám! A kopenhágaiak nagyszerű egy nép ! — kiáltott a pálinkafőző. — Éljenek a kopenhágaiak. — Éljenek a kopenhágaiak! — kiáltották mindenfelől. — Én csak azt szeretném látni, milyen pofát vágnak a zsidók, ha majd térdrerogyva kapják a jó öreg bunyót és imádkoznak: Ábrahám, Izsák és Jákob segíts meg! — Ábrahám, Izsák és Jákob benne hagyják őket a lében. — kiáltott a fiatal kereskedő és hangosan nevetett. — No ezt nem lesz nagyon nehéz meglátnia, — mondotta jelentős pillantással Carszten a mészáros. — A zsidót agyonverni nem bűn! — ordított Grün, a félvállas sekrestyés. —Hiszen a zsidók gyilkolták meg Krisztust. — És most kiszipolyoznak bennünket, keresztényeket, vérig és csontig, — kiáltott egy másik. — És az ilyen jöttment fajta még különbnek tartja magát, semhogy olyat egyen, mint más keresztény ember! mondotta a mészáros. — Ha én marhát vágok, azt minden ember fia jónak találja, csak éppen a zsidók nem. Húh, van azoknál előbb gajdolás, imádkozás, kézmosás, raig valami ökör abban a szerencsében részesül, hogy zabálnak belőle. Hát mit képzel magáról ez a szemét fajta?!Folytatása következik. ÚJ KELET Csütörtök, 1923 november 1 Az amerikai kongresszus határozatai Zangwill ultracionista programja. A bevándorlási tilalom ellen. Amerika zsidósága üdvözli az új román alkotmányt, de eliteti az antiszemita agitációt Newyork, október 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Rövid távirati jelentés alapján megemlékeztünk már az amerikai egyetemes zsidó kongresszusról, melynek izgalmasabb eseménye Zangwill Izrael Palesztina-ellenes beszéde volt. Ennek a szokatlan és tragikus beszédnek ismertetésére még visszatérünk, de már most jeleznünk kell, hogy Zangwill ebben a megnyilatkozásában csak azért támadta a cionizmust, mert annak eredményeit nem tartja kielégítőknek és a roppant probléma nagyságához megfelelőknek, s a zsidó nemzeti problémának sokkal gyorsabb és gyökeresebb megoldását kívánja. A megoldás módjait azonban nem jelölte meg. Zangwill elkeseredett beszéde ellen az egész kongresszus a legélesebben tiltakozott és a mai cionizmus elleni támadásait maga a kongresszus elnöke utasította vissza a leghatározottabban. Zangwill vendéglátó gazdája, az illusztris Nathan Strauss is mélyen elítélte Zangwill magatartását és kijelentette, hogy az ő cionizmusa hamis cionizmus. A kongresszus folyamán Zangwill mégegyszer szót kért és mély megindultsággal jelentette be, sajnálattal látja, hogy nem sikerült az amerikai zsidókat meggyőzni arról, hogy a cionizmus tulajdonképeni feladata nem merülhet ki egy kis ország felépítésében, hanem arra kell törekednie, hogy egyszers mindenkorra véget vessen a zsidó nép szétszóratásának. Zangwill kijelentette még, hogy nem bízik Anglia őszinteségében és attól tart, hogy Palesztinában nem találnak majd kellő védelemre a zsidó nemzeti érdekek. Az amerikai kongresszus egyébként a következő határozatokat hozta: 1. Összehívandó egy zsidó világkongreszszus, amelynek legfőbb feladatát Palesztina felépítése kell hogy képezze. 2. Az amerikai zsidó kongresszus állandó testület jellegét veszi fel, amelynek feladata az amerikai zsidóság népi megszervezése. 3. A kongresszus felszólítja az Egyesült Államok kormányát, helyezze hatályon kívül a bevándorlást korlátozó intézkedéseket. 4. A kongresszus hálás szívvel veszi tudomásul az Egyesült Államok elnökének a kongresszushoz intézett levelét, amelyben az elnök meleg szimpátiájának adott kifejezést a palesztinai zsidó nemzeti otthon iránt. 5. A kongresszus felkéri az angol kormányt, kövessen el mindent, hogy a palesztinai építőmunka útjában álló akadályok, amelyeket a legutóbbi cionista kongresszus megjelölt, elháríttassanak. A palesztinai kormány felszólítatik, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket a már régóta tervezett állami kölcsön kibocsátása iránt, amelyek célja Palesztina természeti kincseinek feltárása. A kongresszus kifejezést ad ama meggyőződésének, hogy ezt a kölcsönt a világ zsidósága a legrövidebb idő alatt le fogja jegyezni, ha kétségtelen lesz, hogy a kölcsön hasznára válik a zsidó nemzeti otthonnak. A kongreszszus apellál Amerika zsidóságához, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vegyen részt Palesztina felépítésének munkájában. 6. A kongresszus külön bizottságot küld ki az európai zsidóság helyzetének tanulmányozására. Mélyen elítéli a különböző országokban a zsidóság ellen megindított numerusz klauzusz- és bojkottmozgalmakat és kijelenti, hogy az amerikai zsidóság teljes erejével segíteni fogja az egyes államok zsidóságát az egyenjogúságért folytatott küzdelemben. 7. A kongresszus elégtétellel állapítja meg, hogy az új román alkotmány megadta az egyenjogúságot a zsidóknak, másrészt azonban sajnálatát fejezi ki a zsidóellenes diákmozgalmak miatt és reméli, hogy a kormány minden erejével meg fogja akadályozni a zsidók elnyomására irányuló agitációt. 8. A kongresszus üdvözlő táviratot küld dr. Chaim Weizmannak, a cionista világszervezet elnökének és köszönetét fejezi ki a zsidó nép érdekében kifejtett óriási munkájáért. Üdvözli továbbá a jelenleg Amerikában tartózkodó Lloyd Georgeot, akinek szintén felbecsülhetetlen érdemei vannak a zsidó Palesztina feltámasztása körül. A kongresszus egyébként az új vezetőséget a következőképen választotta meg Wiseelnök Nathan Strauss, elnök Stephen Wise, alelnökök Aron Levy főbíró és Samuel Untermayer, helyettes alelnökök: Reuben Brainin és Joseph Brandes. A kongresszus egész tartama alatt az egyetemes amerikai sajtó a legnagyobb figyelemmel kísérte a tárgyalásokat és a hozott határozatoknak úgy a zsidó, mint a nemzsidó közvélemény igen nagy jelentőséget tulajdonít. Lemondott a portugál kormány Lisszabon, október 31. A portugál kormány lemondott.