Uj Kelet, 1923. november (6. évfolyam, 204-229. szám)

1923-11-01 / 204. szám

2 Az új német pénz járadékr­árkát és járadékpfenniget hoznak forgalomba (Berlin, október 31. Az Új Kelet tudósító­jától.) Legutóbbi tudósításomban jeleztem már azokat a módokat, amelyeknek segítségével akar Németország a pénzügyi káoszából kijutni. Hosz­­szabb tanácskozások, memorandumozások után végre megállapodtak négyféle bankjegyben. A papírmárka mellett érvényben lesz a járadékmárka (Renten­mark), az aranykölcsön és a dollár. Bizonyos, hogy a forgalmi pénzeknek ez a különfélesége nem al­kalmas a fizetések zavartalan lebonyolítására. Al­kalom nyílik az értékbizonytalanságára, főleg pedig a spekulációra. Az egyik címletnek a másikra való átszámítása is lényegesen bonyolulttá teszi az új pénzzel való kezelést. Az új pénznemre, a járadékmárkára való át­menet főleg, mint már megírtam, a lakosság ellá­tása miatt volt szükség. A paraszt ugyanis a papír­­márkáért nem volt hajlandó mezőgazdasági termékeit őszkor kiadni, minthogy nála az ipari termékek be­szerzésére csak tavaszkor, vagy tél derekán kerül sor, amikor a papírmárka értéke ki tudja hová sülyed. Oroszországban is ez okozta a legtöbb bajt. A paraszt, mihelyt látta a rubel óráról-órára való sülyedését, nem adott gabonát és krumplit, úgy hogy rekvirálás útján lehetett csak a városi lakos­ság élelmezését ellátni. A Birodalmi Gazdasági Tanács eredetileg két komoly tervvel foglalkozott. Egy gabonabank fel­állításával, amelyben a mezőgazdasági tényezők vállaltak volna nagyobb érdekeltséget és egy olyan bankjegykibocsátással, amelynek fedezetéül az egész német közvagyon állana rendelkezésre. A két terv­ből egyesítették a Járadékbank projektumát, amely­­függetlenül a Reichsbanktól magánosok felügye­lete alatt működik. E bank által kibocsátott pénz­jegyek jelzáloghitel jelleggel bírnak. A mezőgaz­dasággal arányosan megterhelik a német birodalom iparát és kereskedelmét. A járadékmárkát csakis a befizetett alaptőke erejéig adják ki és az ötszáza­lékos kamatjövedelmet hoz. A mai viszonyok kö­zött 3­2 milliárd aranymárka értékű járadékmárka kerül forgalomba. Ettől a pénzegységtől remélik Németország valutáját stabil alapra helyezni. A további fejlődés iránya az aranyfedezetük bankjegy lesz, amelyet a Reichbank fog kiadni. Állítólag már nyomják is a Rentenbank jegyeit és egytől ötven pfennig ér­tékű „járadék aprópénzt“ fognak venni. Hogy mi­kor kerülnek forgalomba ezek a pénznemek, arra nézve megállapodás még nem történt. Az arany­­fedezetű bankjegyek előfutárja a kincstári halvány, amelyekről mostanában jelent meg külön rendelet. Mielőtt a birodalom ezeket kiadná, a Renten­­banknak akcióképességét kell igazolnia. A birodalomban már nehezen várják az új értékjegyeket. (/. /.) Egy Zsidósors (27) Regény. Dán nyelven írta Méh­ Aaron Goldschmid. — Ha a zsidóknak egy kicsit inukba szállna a bátorságuk, de úgy, hogy egy­ időre megszabadulhatnánk tőlük, én nekem nem volna semmi kifogásom, — mondotta a hivatalfőnök. — Én csak igazán nem vagyok türelmetlen, de becsületesen bevallom, hogy ezt a mejzes­­népet ki nem állhatom. Ennek a zsidó ellen­szenvnek föltétlenül mélyebb okai vannak. Alighanem a vérünkben van. — Talán inkább a nevelésünkben, — je­gyezte meg a vámfelügyelő, egy barátságos arcú, fehér hajú öreg­ember. —• Elzártan nevelik fel őket, csak úgy, amint bennünket is elzártan nevelnek föl és gyermekkorunktól kezdve ma­gunkba szívjuk az előítéleteket egymás ellen.­­• De az tagadhatatlan, hogy mégis csak pénzsóvár, komisz nép ez, — vette át a szót újra a hivatalfőnök, — és még azokon is, akik a legjobbak közöttük, mint például ebben a városban Bamberger Izsák és sógora Bendixen Fülöp, még azokban is van valami kellemetlen, valami szóban ki nem fejezhető nem tudom én micsoda. Az ember valami más atmoszfé­rában érzi magát nálunk .. . esetleg fokhagyma­­szag-atmoszférában — tette még hozzá rövid nevetéssel. — Bamberger és Bendixen nagyon derék, szorgalmas két ember, — mondotta a vámfel­ügyelő. — és igazán nagyon sajnálnám, ha csak a legkisebb bántódásuk is esnék. Látták már Bendixennek azt a gyönyörű, okos kisfiát? Valahányszor csak látom ezt a gyereket, ugyan­csak sajnálom, hogy zsidónak született. — No lássa? — kiáltott a hivatalfőnök, — maga is csak éppen úgy érez mint én. Ha valami jót lát a zsidóknál, önkénytelenül is érzi, hogy nem illik hozzájuk. — Rosszul értett meg és talán én magam sem fejeztem ki magamat eléggé világosan,­­— felelt a vámfelügyelő és mosolyogva rázta a fejét. — Oda megyek, körül járok a zsidók kö­zött és bátorítom őket, — szólt a városparancs­nok. A polgárságra is jó hatással lesz,­hogy a zsidókhoz mentem. A városparancsnok fejébe nyomta kalapját, rövid spanyolnáci-botját kezébe fogta és a három hivatalnok úr kilépett az utcára. * * * A korcsmában egy másfajta társaság ugyan­ezzel az üggyel foglalkozott. A terem csaknem zsúfolásig volt és a billiárdgolyók csappanása és az összeütődő pálinkás poharak csengése közül ki-kihallatszott a beszélők izgatott hangja. Larzen, a kövér pálinkafőző, háttal ült a nyi­tott ablak felé és vitte a szót. — Igen bizony — kiáltotta és felemelte jobb kezét, melyben egy vastag tajtékszipkát tartott, — a kopenhágaiak derekasan értik a módját! Azok nem beszélnek, hanem odavágnak. — Azt mondják a király ugyancsak benne van a kutyaszorítóban — jegyezte meg a borbély fontoskodó titokzatos képpel. — Megüzenték neki követekkel, hogy ha úgy elbánhatnak a zsidókkal, ahogy akarnak, akkor egész nyugod­tan maradhat. De ha nem, akkor . . . — Akkor el lehet rá készülve, hogy egy­mást fogják elagyabugyálni, — szakította félbe a beszélőt az ifjú Dr. Flór. — Önnek is mindig gúnyolódásra áll a beszéde, doktor úr — mondotta a borbély titkolt bosszankodással. — A kopenhágaiak elég kemény legények arra, hogy ne engedjenek gúnyt űzni magukból. — De úgy ám! A kopenhágaiak nagyszerű egy nép ! — kiáltott a pálinkafőző. — Éljenek a kopenhágaiak. — Éljenek a kopenhágaiak! — kiál­tották mindenfelől. — Én csak azt szeretném látni, milyen pofát vágnak a zsidók, ha majd térdrerogyva kapják a jó öreg bunyót és imádkoznak: Áb­rahám, Izsák és Jákob segíts meg! — Ábrahám, Izsák és Jákob benne hagyják őket a lében. — kiáltott a fiatal kereskedő és hangosan nevetett. — No ezt nem lesz nagyon nehéz meg­látnia, — mondotta jelentős pillantással Carszten a mészáros. — A zsidót agyonverni nem bűn! — ordított Grün, a félvállas sekrestyés. —Hiszen a zsidók gyilkolták meg Krisztust. — És most kiszipolyoznak bennünket, keresztényeket, vérig és csontig, — kiáltott egy másik. — És az ilyen jöttment fajta még különb­nek tartja magát, semhogy olyat egyen, mint más keresztény ember! mondotta a mészáros. — Ha én marhát vágok, azt minden ember fia jónak találja, csak éppen a zsidók nem. Húh, van azoknál előbb gajdolás, imádkozás, kézmosás, raig valami ökör abban a szerencsében részesül, hogy zabálnak belőle. Hát mit képzel magáról ez a szemét fajta?!­­Folytatása következik. ÚJ KELET Csütörtök, 1923 november 1 Az amerikai kongresszus határozatai Zangwill ultracionista programja. A bevándorlási tilalom ellen. Amerika zsidó­sága üdvözli az új román alkotmányt, de eliteti az antiszemita agitációt Newyork, október 31. Az Új Kelet tudó­sítójától.) Rövid távirati jelentés alapján meg­emlékeztünk már az amerikai egyetemes zsidó kongresszusról, melynek izgalmasabb­ eseménye Zangwill Izrael Palesztina-ellenes beszéde volt. Ennek a szokatlan és tragikus beszédnek ismer­tetésére még visszatérünk, de már most jelez­nünk kell, hogy Zangwill ebben a megnyilat­kozásában csak azért támadta a cionizmust, mert annak eredményeit nem tartja kielégítők­nek és a roppant probléma nagyságához meg­felelőknek, s a zsidó nemzeti problémának sokkal gyorsabb és gyökeresebb megoldását kívánja. A megoldás módjait azonban nem jelölte meg. Zangwill elkeseredett beszéde ellen az egész kongresszus a legélesebben tiltakozott és a mai cionizmus elleni támadásait maga a kongresszus elnöke utasította vissza a leghatá­rozottabban. Zangwill vendéglátó gazdája, az illusztris Nathan Strauss is mélyen elítélte Zangwill magatartását és kijelentette, hogy az ő cionizmusa hamis cionizmus. A kongresszus folyamán Zangwill még­­egyszer szót kért és mély megindultsággal jelentette be, sajnálattal látja, hogy nem sike­rült az amerikai zsidókat meggyőzni arról, hogy a cionizmus tulajdonképeni feladata nem merülhet ki egy kis ország felépítésében, hanem arra kell törekednie, hogy egyszers minden­­korra véget vessen a zsidó nép szét­­szóratásának. Zangwill kijelentette még, hogy nem bízik Anglia őszinteségében és attól tart, hogy Palesztinában nem találnak majd kellő véde­lemre a zsidó nemzeti érdekek. Az amerikai kongresszus egyébként a következő határozatokat hozta: 1. Összehívandó egy zsidó világkongresz­­szus, amelynek legfőbb feladatát Palesztina fel­építése kell hogy képezze. 2. Az amerikai zsidó kongresszus állandó testület jellegét veszi fel, amelynek feladata az amerikai zsidóság népi megszervezése. 3. A kongresszus felszólítja az Egyesült­ Államok kormányát, helyezze hatályon kívül a bevándorlást korlátozó intézkedéseket. 4. A kongresszus hálás szívvel veszi tu­domásul az Egyesült­ Államok elnökének a kongresszushoz intézett levelét, amelyben az elnök meleg szimpátiájának adott kifejezést a palesztinai zsidó nemzeti otthon iránt. 5. A kongresszus felkéri az angol kor­mányt, kövessen el mindent, hogy a paleszti­nai építőmunka útjában álló akadályok, ame­lyeket a legutóbbi cionista kongresszus meg­jelölt, elháríttassanak. A palesztinai kormány felszólítatik, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket a már rég­óta tervezett állami kölcsön kibocsátása iránt, amelyek célja Palesztina termé­szeti kincseinek feltárása. A kongresszus kifejezést ad ama meggyő­ződésének, hogy ezt a kölcsönt a világ zsidó­sága a legrövidebb idő alatt le fogja jegyezni, ha kétségtelen lesz, hogy a kölcsön hasznára válik a zsidó nemzeti otthonnak. A kongresz­­szus apellál Amerika zsidóságához, hogy az ed­diginél sokkal nagyobb mértékben vegyen részt Palesztina felépítésének munkájában. 6. A kongresszus külön bizottságot küld ki az európai zsidóság helyzetének tanulmá­nyozására. Mélyen elítéli a különböző orszá­gokban a zsidóság ellen megindított numerusz klauzusz- és bojkottmozgalmakat és kijelenti, hogy az amerikai zsidóság teljes erejével segí­teni fogja az egyes államok zsidóságát az egyen­jogúságért folytatott küzdelemben. 7. A kongresszus elégtétellel állapítja meg, hogy az új román alkotmány megadta az egyen­jogúságot a zsidóknak, másrészt azonban saj­nálatát fejezi ki a zsidóellenes diákmozgalmak miatt és reméli, hogy a kormány minden erejé­vel meg fogja akadályozni a zsidók elnyomására irányuló agitációt. 8. A kongresszus üdvözlő táviratot küld dr. Chaim Weizmannak, a cionista világszer­vezet elnökének és köszönetét fejezi ki a zsidó nép érdekében kifejtett óriási munkájáért. Üdvözli továbbá a jelenleg Amerikában tartóz­kodó Lloyd Georgeot, akinek szintén felbecsül­hetetlen érdemei vannak a zsidó Palesztina feltámasztása körül. A kongresszus egyébként az új vezetősé­get a következőképen választotta meg Wise­­elnök Nathan Strauss, elnök Stephen Wise, al­­elnökök Aron Levy főbíró és Samuel Untermayer, helyettes alelnökök: Reuben Brainin és Joseph Brandes. A kongresszus egész tartama alatt az egyetemes amerikai sajtó a legnagyobb figye­lemmel kísérte a tárgyalásokat és a hozott határozatoknak úgy a zsidó, mint a nemzsidó közvélemény igen nagy jelentőséget tulajdonít. Lemondott a portugál kormány Lisszabon, október 31. A portugál kormány lemondott.

Next