Uj Kelet, 1924. február (7. évfolyam, 25-49. szám)

1924-02-01 / 25. szám

Péntek, 1924 február 1 Ez történ ♦♦♦ Einstein és a harisnya. Adolf Poliak, a Zsidó Nemzeti Alap jelenleg Erdélyben tartózkodó vezetője, aki Einsteint közelről ismeri, a következő érdekes Ein­stein an­ekdotát beszélte el: Einstein találkozik az utcán dr. Mühsam ta­nárral és elpanaszolja: — Alig bírok járni, úgy nyomja valami a lábamat. — Talán a harisnyája gyűrött, ez nyomja a libát. .. feleli dr. Mahsam. Einstein szinte gyerekes naivsággal mondja: — Óh nem! Szegény feleségemnek annyi gondja van a harisnyastoppolással, hogy az utóbbi időben — titokban — már nem is hordok ha­risnyát. * Mi lett volna jobb. Zuhogott az eső és Ein­stein az egyetemre készült. — Vedd az esernyőt —­ szólt az asszony, de húzd föl a galucsnit is, nehogy cipőid a vízben tönkremenjenek. A tudós úgy tett, ahogy asszonya javasolta de galucsnival és esernyővel fölszerelve ment a tan­terembe. Galucsniját a professzor szépen a sarokba helyezte, persze nem mulasztotta el az egyik gum­­micipőbe beállítani az esernyőt. Elmúlt az óra, Einstein kiemeli az esernyőt az egyik galucsniból és becsúsztatja a lábát. Loccs ! A víz kiszorult, de a cipő is tele lett csu­rom vízzel. Einstein pedig igy morfondírozott! — Várjon mi lett volna jobb, ha a galácsni­­kat hagyom otthon, vagy az esernyőt ? Hfogták a prágai és bécsi bankrablókat Rablóállamot készültek alapítani Tripoliszban. Gyöngevalutájú országokban akarták megtanulni a mesterséget . (Prága, január 31. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Minden politikai és művészi szenzáció eltörpül a bankrablás mellett, amelyet a Pécsek-bank szol­gája ellen követett el egy olasz származású mecha­nikus. A közönség délután és este mohó kíváncsi­sággal várja a lapokat, amelyek a rendőri nyomo­zás minden újabb fázisáról kimerítőn számolnak be. Az itteni közbiztonsági hatóságok meg van­nak győződve arról, Bécsben Marisch bankszolga ellen is ugyanaz a társaság követte el a rablást. Cenik Anton, a Prágában elfogott rabló első kihallgatása során nyomban elárulta társait. Elő­adásában detektívregénybe illő terveket mondott el, amiket a rablóbanda meg is valósított volna, ha közben le nem fülelik az egész társaságot, amely­nél elszántabb és tervszerűbben dolgozó bűnösök az utolsó tíz esztendő alatt sem bukkantak föl Euró­pában. — Rómában tanácskozták meg a dolgot — így vallott Cenfi. Nagyszabású terveink voltak, amiket csakis gyors meggazdagodással lehet elérni. Sok pénzen Tripoliszban egy nagy földterületet vásároltunk volna és két kisebb gőzöst, amelyen végigjártuk volna az óceánt. . A tripoliszi rablókolónia — Mi céljuk volt az utazgatással — kér­dezte a tisztviselő? — Célunk a további rablás volt mindaddig, amíg egy kis mintaállamot nem raboltunk össze. Meg akartuk mutatni, hogy Tripoliszban is, ezen az elhanyagolt területen, lehet csinálni valamit. Persze nem a mai erkölcsökkel szereztük volna a pénzt, az erkölcs azonban bennünket célunk megvalósí­tásában nem veszélyezett volna. Mindnyájan át voltunk hatva a gondolattól, hogy a legfőbb erkölcs az akarat. A régi hódításoknál sem respektálták nagyon az érvényben lévő szokásokat és erkölcsöket. A rablást nagy stílben akarták csinálni, gazdagok ellen, akik alapjában véve a pénzüket szintén rab­lással szerezték. — Miért éppen gyöngevalutáju országok­ban akarták végrehajtani ezt a tervet ? Hiszen ha milliárdokat akartak összerabolni, akkor talán in­kább a jóvalutáju országokat kellett volna ki­­szemelniök? Cenfi felnevetett. — Mi ebben is újak és eredetiek vagyunk. Valóban, tanácskozásunk során erről is szó esett, azonban egyértelműen arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy az első kísérleteket rosszvalutáju or­szágokban fogjuk végezni és a nyert tapasztalatok után indulunk majd Svájcba, Angliába és innen a legjobb valutája Amerikába. — Ha majd annyira jutottunk volna, hogy megszerezzük a tripoliszi kis birodalmunkat, itt ki­kötőt is hasítottunk volna magunknak és a betele­pülőkből fegyveres alakulatokat szerveztünk volna. Ha valaki bajba kerül, ez volt a terv, mi hala­déktalanul elintézzük, hogy „bajtársunkat“ ismét kiszabadítsuk. A fegyveres csapat esküt tett volna arra, hogy minden körülmények között fegyveres beavatkozással szabadítsa ki elfogott társunkat. Ha például Milanóban, vagy Newyorkban valakit elfogtak volna közülünk, mi azonnal útnak indí­tottuk volna negyven tagból álló felfegyverzett csapatunkat. Embereink olyan helyen kötöttek volna ki, amiről sejtelmük sincs a hajózási rend­őrségeknek. Persze, a csapat álruhában, mint mun­kások, vagy mint parasztok vonultak volna fel és a börtönt éjjel ostromolták volna meg. Mindenről pontos tájékozódása lett volna a tripoliszi köz­pontnak, mert hiszen gőzöseink nagyszerű felvevő­en leadókészülékkel lettek volna felszerelve, nekünk pedig meg volt már a telefon- illetve táviró­­sifrénk A fantasztikus­­előadás után Cenfi elmon­dotta, hogy kikkel jött Prágába. Ezek Mario Fer­raro, Egidio Catelli és Marcello Fonché. Catellit különben Bécsben fogták el. A nála tartott ház­kutatás alkalmával negyvenmillió osztrák koronát találtak. Bizonyosra vehető, hogy egyike volt a Marisch elleni támadóknak. A rendőrség a nyomo­zást folytatja. A római tanácskozás ÚJ KELET Elégedetlenkednek az „ifjú Követetik a korrupció megszüntetését. Hadjárat az ellenzéki vezérek ellen (Bukarest, január 31. Az Új Kelet tudósí­tójától.) Az ország belpolitikai életében újra nagy a sürgés-forgás. Az egyhónapi szünet után a kü­lönböző pártok ismét teljes erővel léptek sorom­póba és a levegőben már­is új kombinációk özöne röpköd. Az új parlamenti ülésszak egyelőre az álta­lános bizonytalanság jegyében indult meg. Az el­lenzéki pártok bizonytalanul tapogatóznak új orien­tációk felé, együttműködési és fúziós tervek le­begnek a felszínen, a kormány pedig bizonytala­nul méregeti az ellenzék várható erőviszonyait, mert még nem tudja, melyik oldaláról jöhet támadás. A várható támadást igen érdekesen igyekszik kiparírozni a kormány. Hivatalos lapjában, a „Vii­­torul“-ban sorozatos támadó cikkeket helyez el az ellenfél összes vezérei ellen. Steret, Averescut, Ar­­getoianut, Vajdát és a többi pártvezéreket bizonyí­­tékok alapján és bizonyítékok nélkül hazaárulással és országrontással vádolja, hogy az ellenzéki vezé­rek tekintélyét lejárathassa az ország közvélemé­nye előtt. A „Viitorul“ minden nap egy-egy ilyen tá­madó cikket közöl. Mai számában Stere Constantin a soros, akiről már másodszor írja meg, hogy a háború alatt elárulta Románia érdekeit. A „Viito­rul“ támadó cikkei önkéntelenül is egymás felé so­dorják az ellenzéki pártokat, akik közös fronton veszik fel a küzdelmet a lap támadó hadjárata ellen. Ennek az egymásfelé orientálódásnak első jele, hogy a különböző ellenzéki pártok készséggel bocsátják hivatalos lapjuk hasábjait a megtámadott ellenzéki vezérek rendelkezésére. Az ellenzéki pártok egymásfelé orientálódá­sával egyidejűleg a kormánypártban a széthúzás jelei mutatkoznak. A mai nap belpolitikai szenzá­ciója az úgynevezett „ifjú liberálisok“ gyűlése. A liberális pártnak tudvalevőleg van egy úgynevezett „ifjú“ csoportja, — nagyobbára fiatal, tehetséges és ambiciózus liberálisok,­­ akik a mai ülésükön tiltakoztak a korrupció ellen. Ennek az állásfoglalásnak súlyosabb követ­kezményei is lehetnek, ha a miniszterelnök kellő diplomáciával nem fogja elvágni a mozgalom útját. A gyűlésen tizenkét tagú delegációt válasz­tottak, akik a megszavazott memorandumot a mi­niszter elé terjesztik. A memorandum a miniszter­elnök konkrét intézkedéseit kéri az utóbbi időben elharapódzott korrupció ellen. A memorandum egész sor konkrét esetet sorol fel, különösen a főváros polgármesterét vádolja különböző panamákkal. A memorandumot holnap nyújtják át a mi­niszterelnöknek, akinek a válaszát a főváros egész közönsége érdeklődéssel várja, annál is inkább, mert a memorandumban — a „Romania“ szerint — félre nem érthető célzás történik Bratianu Vintila és Constantin­escu néhány üzletére. Botrány a magyar nemzetgyűlésen Panamával vádolták Bethlen Hut­óe feleségét. Felolvasták az Eskütt­­panama részeseinek a névsorát (Budapest, január 31. Az Új Kelet tudósí­tójától.) A magyar nemzetgyűlésen tegnap rész­leteiben is letárgyalták az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat második szakaszánál Rassay Károly kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, milyen lesz azoknak a polgároknak vagyoni helyzete, akiknek vagyo­nát külföldön jóvátétel fejében lefoglalták. Ezek az állampolgárok, mondotta Rassay, visszkere­­settel élnek a magyar állammal szemben, ami teljesen jogosult is, mert lehetetlen, hogy az állam fizetési kötelezettségét, bárha részben is, az állampolgárok szenvedjék meg. A pénz­ügyminiszter válaszolt Rassay felszólalására s kijelentette, hogy ezeket a károsultakat adó­kedvezményben kívánja részesíteni. Rassay után Eőry Szabó Dezső pártonkivüli képviselő interpellált Eskütt Lajos bűnügyében. Kérte a kormányt, hogy az ügyet mihamarább intézze el. Ezután egy névsort vett elő s az egy­ségespárti képviselők nagy lármája és tiltakozása közepette felolvasta egy csomó képviselő és köz­tisztviselő nevét, közöttük a miniszterelnök fiáét is, mint akinek az Eskütt-ügyben része volt. A névsor felolvasása irtózatos zajban történt meg. — Pfuj, maga református pap ? Maga a zsidónál is gazemberebb. Szégyelje magát! Nagy Emil igazságügyminiszter. Az Eskütt­­ügyben a tárgyalás február 25-ére van kitűzve. (A képviselők folyton kiabálják Szabó felé: Aljas­ság, amit csinál! Le­vele!) Dacára annak, hogy Eőry Szabót a folyosón részletesen tájékoztattam, mégis interpellált. Vétenék a parlamenti szabályok ellen, ha bármit is szólnék, mert az ügy pártatlan bíróság előtt van és igazságos döntésre vár, amelyre semmiféle befolyás nem gyakorolható. Bethlen miniszterelnök emelkedett ezután szólásra. Nagy Emil szavai után — mondotta — felmentve érzem magam a válaszadás alól, csak ki­jelentem, hogyha vádolok, azt mindig úgy teszem, hogy a vádlottal férfiasan szembenézhessek. Eőry Szabó már egyszer bizonyos dolgokkal kapcsolatban feleségem nevét emlegette. (Közbekiáltások : Aljas­­i­ság! Pfuj !) Podmaniczky kiáltja : Egy őrült Szabó Dezső. Bethlen miniszterelnök folytatja beszédét. Eőry Szabó arról is bizonyságot szerzett, hogy va­lótlan dolgokat állít. Az ügy a független bíróság kezében van amely bizonyára igazságosan fog dönteni. (A szocialisták kivételével a képviselők valamennyien felállva ünnepük Bethlen miniszter­­nököt és válaszát elfogadják.) Eőry Szabó ismét szólásra emelkedett, a nagy zajtól azonban alig tudott szóhoz jutni. Ké­sőbb, mikor a zaj már csillapult, kijelentette, hogy Bethlent nem tendenciózusan támadta, csak az ügy elintézését sürgeti. Ha a bíróság veszi kezébe az ügyet, ez sokkal igazságosabb elntézés, mint az, hogy Esküttet az őrültek házában őrizzék. Biró Pál a külföldi kölcsön ügyében inter­pellált. Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e londoni tárgyalásait ismertetni, a kölcsön sikere érdekében hogyan szándékszik eljárni és hajlandó-e a parla­­menet a Jugoszláviával kötendő megállapodás lénye­géről tájékoztatni. Biró Pál interpellációjára Bethlen miniszter­elnök azt válaszolta, hogy álláspontja szerint a kölcsönakció az ország gazdasági és pénzügyi hely­zetét meg fogja javítani és célját el fogja érni. A többség ismeri a jegyzőkönyveket és helyesli azok fentartását. A miniszterelnök válaszát tudomásul vették: győződjön meg, IJLK­ hogy bútorait m­egis j­­jS*** K“"1! 1*0* cégnél szerezheti be * Wk. a legolcsóbban. figyelni a címre! K­i lerakat Cluj, Calea flegele Ferdinand 61. sz. Bron 5—79 Gyártelep: Ib­eria 3

Next