Uj Kelet, 1924. február (7. évfolyam, 25-49. szám)
1924-02-01 / 25. szám
Péntek, 1924 február 1 Ez történ ♦♦♦ Einstein és a harisnya. Adolf Poliak, a Zsidó Nemzeti Alap jelenleg Erdélyben tartózkodó vezetője, aki Einsteint közelről ismeri, a következő érdekes Einstein anekdotát beszélte el: Einstein találkozik az utcán dr. Mühsam tanárral és elpanaszolja: — Alig bírok járni, úgy nyomja valami a lábamat. — Talán a harisnyája gyűrött, ez nyomja a libát. .. feleli dr. Mahsam. Einstein szinte gyerekes naivsággal mondja: — Óh nem! Szegény feleségemnek annyi gondja van a harisnyastoppolással, hogy az utóbbi időben — titokban — már nem is hordok harisnyát. * Mi lett volna jobb. Zuhogott az eső és Einstein az egyetemre készült. — Vedd az esernyőt — szólt az asszony, de húzd föl a galucsnit is, nehogy cipőid a vízben tönkremenjenek. A tudós úgy tett, ahogy asszonya javasolta de galucsnival és esernyővel fölszerelve ment a tanterembe. Galucsniját a professzor szépen a sarokba helyezte, persze nem mulasztotta el az egyik gummicipőbe beállítani az esernyőt. Elmúlt az óra, Einstein kiemeli az esernyőt az egyik galucsniból és becsúsztatja a lábát. Loccs ! A víz kiszorult, de a cipő is tele lett csurom vízzel. Einstein pedig igy morfondírozott! — Várjon mi lett volna jobb, ha a galácsnikat hagyom otthon, vagy az esernyőt ? Hfogták a prágai és bécsi bankrablókat Rablóállamot készültek alapítani Tripoliszban. Gyöngevalutájú országokban akarták megtanulni a mesterséget . (Prága, január 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Minden politikai és művészi szenzáció eltörpül a bankrablás mellett, amelyet a Pécsek-bank szolgája ellen követett el egy olasz származású mechanikus. A közönség délután és este mohó kíváncsisággal várja a lapokat, amelyek a rendőri nyomozás minden újabb fázisáról kimerítőn számolnak be. Az itteni közbiztonsági hatóságok meg vannak győződve arról, Bécsben Marisch bankszolga ellen is ugyanaz a társaság követte el a rablást. Cenik Anton, a Prágában elfogott rabló első kihallgatása során nyomban elárulta társait. Előadásában detektívregénybe illő terveket mondott el, amiket a rablóbanda meg is valósított volna, ha közben le nem fülelik az egész társaságot, amelynél elszántabb és tervszerűbben dolgozó bűnösök az utolsó tíz esztendő alatt sem bukkantak föl Európában. — Rómában tanácskozták meg a dolgot — így vallott Cenfi. Nagyszabású terveink voltak, amiket csakis gyors meggazdagodással lehet elérni. Sok pénzen Tripoliszban egy nagy földterületet vásároltunk volna és két kisebb gőzöst, amelyen végigjártuk volna az óceánt. . A tripoliszi rablókolónia — Mi céljuk volt az utazgatással — kérdezte a tisztviselő? — Célunk a további rablás volt mindaddig, amíg egy kis mintaállamot nem raboltunk össze. Meg akartuk mutatni, hogy Tripoliszban is, ezen az elhanyagolt területen, lehet csinálni valamit. Persze nem a mai erkölcsökkel szereztük volna a pénzt, az erkölcs azonban bennünket célunk megvalósításában nem veszélyezett volna. Mindnyájan át voltunk hatva a gondolattól, hogy a legfőbb erkölcs az akarat. A régi hódításoknál sem respektálták nagyon az érvényben lévő szokásokat és erkölcsöket. A rablást nagy stílben akarták csinálni, gazdagok ellen, akik alapjában véve a pénzüket szintén rablással szerezték. — Miért éppen gyöngevalutáju országokban akarták végrehajtani ezt a tervet ? Hiszen ha milliárdokat akartak összerabolni, akkor talán inkább a jóvalutáju országokat kellett volna kiszemelniök? Cenfi felnevetett. — Mi ebben is újak és eredetiek vagyunk. Valóban, tanácskozásunk során erről is szó esett, azonban egyértelműen arra az elhatározásra jutottunk, hogy az első kísérleteket rosszvalutáju országokban fogjuk végezni és a nyert tapasztalatok után indulunk majd Svájcba, Angliába és innen a legjobb valutája Amerikába. — Ha majd annyira jutottunk volna, hogy megszerezzük a tripoliszi kis birodalmunkat, itt kikötőt is hasítottunk volna magunknak és a betelepülőkből fegyveres alakulatokat szerveztünk volna. Ha valaki bajba kerül, ez volt a terv, mi haladéktalanul elintézzük, hogy „bajtársunkat“ ismét kiszabadítsuk. A fegyveres csapat esküt tett volna arra, hogy minden körülmények között fegyveres beavatkozással szabadítsa ki elfogott társunkat. Ha például Milanóban, vagy Newyorkban valakit elfogtak volna közülünk, mi azonnal útnak indítottuk volna negyven tagból álló felfegyverzett csapatunkat. Embereink olyan helyen kötöttek volna ki, amiről sejtelmük sincs a hajózási rendőrségeknek. Persze, a csapat álruhában, mint munkások, vagy mint parasztok vonultak volna fel és a börtönt éjjel ostromolták volna meg. Mindenről pontos tájékozódása lett volna a tripoliszi központnak, mert hiszen gőzöseink nagyszerű felvevően leadókészülékkel lettek volna felszerelve, nekünk pedig meg volt már a telefon- illetve távirósifrénk A fantasztikuselőadás után Cenfi elmondotta, hogy kikkel jött Prágába. Ezek Mario Ferraro, Egidio Catelli és Marcello Fonché. Catellit különben Bécsben fogták el. A nála tartott házkutatás alkalmával negyvenmillió osztrák koronát találtak. Bizonyosra vehető, hogy egyike volt a Marisch elleni támadóknak. A rendőrség a nyomozást folytatja. A római tanácskozás ÚJ KELET Elégedetlenkednek az „ifjú Követetik a korrupció megszüntetését. Hadjárat az ellenzéki vezérek ellen (Bukarest, január 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Az ország belpolitikai életében újra nagy a sürgés-forgás. Az egyhónapi szünet után a különböző pártok ismét teljes erővel léptek sorompóba és a levegőben máris új kombinációk özöne röpköd. Az új parlamenti ülésszak egyelőre az általános bizonytalanság jegyében indult meg. Az ellenzéki pártok bizonytalanul tapogatóznak új orientációk felé, együttműködési és fúziós tervek lebegnek a felszínen, a kormány pedig bizonytalanul méregeti az ellenzék várható erőviszonyait, mert még nem tudja, melyik oldaláról jöhet támadás. A várható támadást igen érdekesen igyekszik kiparírozni a kormány. Hivatalos lapjában, a „Viitorul“-ban sorozatos támadó cikkeket helyez el az ellenfél összes vezérei ellen. Steret, Averescut, Argetoianut, Vajdát és a többi pártvezéreket bizonyítékok alapján és bizonyítékok nélkül hazaárulással és országrontással vádolja, hogy az ellenzéki vezérek tekintélyét lejárathassa az ország közvéleménye előtt. A „Viitorul“ minden nap egy-egy ilyen támadó cikket közöl. Mai számában Stere Constantin a soros, akiről már másodszor írja meg, hogy a háború alatt elárulta Románia érdekeit. A „Viitorul“ támadó cikkei önkéntelenül is egymás felé sodorják az ellenzéki pártokat, akik közös fronton veszik fel a küzdelmet a lap támadó hadjárata ellen. Ennek az egymásfelé orientálódásnak első jele, hogy a különböző ellenzéki pártok készséggel bocsátják hivatalos lapjuk hasábjait a megtámadott ellenzéki vezérek rendelkezésére. Az ellenzéki pártok egymásfelé orientálódásával egyidejűleg a kormánypártban a széthúzás jelei mutatkoznak. A mai nap belpolitikai szenzációja az úgynevezett „ifjú liberálisok“ gyűlése. A liberális pártnak tudvalevőleg van egy úgynevezett „ifjú“ csoportja, — nagyobbára fiatal, tehetséges és ambiciózus liberálisok, akik a mai ülésükön tiltakoztak a korrupció ellen. Ennek az állásfoglalásnak súlyosabb következményei is lehetnek, ha a miniszterelnök kellő diplomáciával nem fogja elvágni a mozgalom útját. A gyűlésen tizenkét tagú delegációt választottak, akik a megszavazott memorandumot a miniszter elé terjesztik. A memorandum a miniszterelnök konkrét intézkedéseit kéri az utóbbi időben elharapódzott korrupció ellen. A memorandum egész sor konkrét esetet sorol fel, különösen a főváros polgármesterét vádolja különböző panamákkal. A memorandumot holnap nyújtják át a miniszterelnöknek, akinek a válaszát a főváros egész közönsége érdeklődéssel várja, annál is inkább, mert a memorandumban — a „Romania“ szerint — félre nem érthető célzás történik Bratianu Vintila és Constantinescu néhány üzletére. Botrány a magyar nemzetgyűlésen Panamával vádolták Bethlen Hutóe feleségét. Felolvasták az Esküttpanama részeseinek a névsorát (Budapest, január 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A magyar nemzetgyűlésen tegnap részleteiben is letárgyalták az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat második szakaszánál Rassay Károly kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, milyen lesz azoknak a polgároknak vagyoni helyzete, akiknek vagyonát külföldön jóvátétel fejében lefoglalták. Ezek az állampolgárok, mondotta Rassay, visszkeresettel élnek a magyar állammal szemben, ami teljesen jogosult is, mert lehetetlen, hogy az állam fizetési kötelezettségét, bárha részben is, az állampolgárok szenvedjék meg. A pénzügyminiszter válaszolt Rassay felszólalására s kijelentette, hogy ezeket a károsultakat adókedvezményben kívánja részesíteni. Rassay után Eőry Szabó Dezső pártonkivüli képviselő interpellált Eskütt Lajos bűnügyében. Kérte a kormányt, hogy az ügyet mihamarább intézze el. Ezután egy névsort vett elő s az egységespárti képviselők nagy lármája és tiltakozása közepette felolvasta egy csomó képviselő és köztisztviselő nevét, közöttük a miniszterelnök fiáét is, mint akinek az Eskütt-ügyben része volt. A névsor felolvasása irtózatos zajban történt meg. — Pfuj, maga református pap ? Maga a zsidónál is gazemberebb. Szégyelje magát! Nagy Emil igazságügyminiszter. Az Esküttügyben a tárgyalás február 25-ére van kitűzve. (A képviselők folyton kiabálják Szabó felé: Aljasság, amit csinál! Levele!) Dacára annak, hogy Eőry Szabót a folyosón részletesen tájékoztattam, mégis interpellált. Vétenék a parlamenti szabályok ellen, ha bármit is szólnék, mert az ügy pártatlan bíróság előtt van és igazságos döntésre vár, amelyre semmiféle befolyás nem gyakorolható. Bethlen miniszterelnök emelkedett ezután szólásra. Nagy Emil szavai után — mondotta — felmentve érzem magam a válaszadás alól, csak kijelentem, hogyha vádolok, azt mindig úgy teszem, hogy a vádlottal férfiasan szembenézhessek. Eőry Szabó már egyszer bizonyos dolgokkal kapcsolatban feleségem nevét emlegette. (Közbekiáltások : Aljasiság! Pfuj !) Podmaniczky kiáltja : Egy őrült Szabó Dezső. Bethlen miniszterelnök folytatja beszédét. Eőry Szabó arról is bizonyságot szerzett, hogy valótlan dolgokat állít. Az ügy a független bíróság kezében van amely bizonyára igazságosan fog dönteni. (A szocialisták kivételével a képviselők valamennyien felállva ünnepük Bethlen miniszternököt és válaszát elfogadják.) Eőry Szabó ismét szólásra emelkedett, a nagy zajtól azonban alig tudott szóhoz jutni. Később, mikor a zaj már csillapult, kijelentette, hogy Bethlent nem tendenciózusan támadta, csak az ügy elintézését sürgeti. Ha a bíróság veszi kezébe az ügyet, ez sokkal igazságosabb elntézés, mint az, hogy Esküttet az őrültek házában őrizzék. Biró Pál a külföldi kölcsön ügyében interpellált. Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e londoni tárgyalásait ismertetni, a kölcsön sikere érdekében hogyan szándékszik eljárni és hajlandó-e a parlamenet a Jugoszláviával kötendő megállapodás lényegéről tájékoztatni. Biró Pál interpellációjára Bethlen miniszterelnök azt válaszolta, hogy álláspontja szerint a kölcsönakció az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét meg fogja javítani és célját el fogja érni. A többség ismeri a jegyzőkönyveket és helyesli azok fentartását. A miniszterelnök válaszát tudomásul vették: győződjön meg, IJLK hogy bútorait megis jjS*** K“"1! 1*0* cégnél szerezheti be * Wk. a legolcsóbban. figyelni a címre! Ki lerakat Cluj, Calea flegele Ferdinand 61. sz. Bron 5—79 Gyártelep: Iberia 3