Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1924-03-01 / 50. szám

Szombat, 1924 március 1 ­— De Bojtor bácsi! maga, ez öreg szocia­lista, a régi szakszervezeti ember, hogy beszélhet igy egy szerencsétlen munkástársáról! — Én beszélhetek fiam ... mert én tudom, hogy mi ez fiam. .. ő akarta ezt igy fiam... mert ha nem akarta volna, nem történt volna meg, fiam... — Nem volt munkája. Egy fél esztendeje járt utána. Nem kapott. — Ment volna ki az utcára fiam és ordított volna : adjatok munkát! . • Miért nem üvöltött fiam.­.. Igen, miért nem üvöltött! Hirtelen felállott, felemelte azt az óriási ne­héz testét és azokat az óriási karjait és azt a két, vastag lábát és a bunkósbotját és már rohant is az ajtó felé, mint egyetlen indulat, mint egyetlen düh, mint egyetlen gyűlölet.. . számítás, értelem és céltudatosság nélkül. Amikor magamra maradtam, megkérdeztem a pincért: — Mióta van az öreg Bojtor Párisban ? — Két esztendeje. — Már ő is egészen meg van bolondulva. Valamikor okos ember volt. Most már csak gesz­tusai és szólamai vannak ... Percinre és Mitranira gondoltam. Én nem tudom, valami van itt a levegőben. Ben Ami Ez történt...­­ A pozsonyi jesivából. Heb Leb Gross, a pozsonyi rabbiiskola híres mentora már hetven­éves volt, de még mindig gyakorolta azt a kissé önkényesen szerzett jogát, hogy a növendéke­ket szombatonként exami­­nálja. Az igazgató-főrabbi­tól kijelölt és előadott ak­tuális talmudi témából, a „siur“-ból részleges kihall­gatásokat tartott és ame­lyik bócher nem tudta a Maharam Sif (ez volt ked­venc talmud-kommentátora) poénjét felfedni és interpretálni, az kegyvesztett lett a következő kihallgatásig. Az iskola menzájára utalt növen­­­­dékek pontosan látogatták a „siurt“, mert Gross úr az ebédutalványokkal is korlátlanul rendel­kezett és aki nem jelent meg a kihallgatáson, az ebéd nélkül maradt. A módosabb jelöltek persze kerülték eze­ket a sajátos „ sí­ur“-tortúrák­at, ami nagyon bántotta Gross urat és boldog volt, ha egy mó­dosabb bóchert is a „siur“-hoz édesgethetett. Egy alkalommal csupa „gazdag“ bócherektől körülvéve, odaszól az egyikhez: — Mondja, Klein úr, miért nem kiváncsi már ön is egyszer a szombati előadásokra, miért nem jön fel soha a siz­emhez ? (A „siur“ szót ugyanis általánosan kissé korrumpálva „sir“-nek ejtik.) — Kérem, ha Gross úr úgy akarja, leg­közelebb szívesen ellátogatok a sir . . . jához. Neh­emjeh Hakaion -­• Kánikula idején. Történt egyszer július­ban, hogy az idő váratlanul nagyon hűvösre fordult. A derecskei rabbi, aki rendes napi sé­tájára készült, bundába öltözött és úgy indult el a község főutcáján. Az egyik bolt előtt meg­látta legnagyobb ellenfelét, aki rövid kabátban didergett. Amikor a rabbi odaért az üzlet elé, az epés balbász nem állhatta meg, hogy meg ne vágja szóval. És a bundára mutatva így szólt: — Nem fél a rebbe, hogy valaki rámondja majd a talmudi megállapítást: „A szamár ká­nikulában, is fázik ?“ — Én nem fázom, mert bunda van raj­tam, de maga didereg, úgy látom, — felelt a rabbi és nyugodt mosollyal folytatta sétáját. Strauszmann József, Lippa + Pilpul. Szombati templomozáskor az egyik Talmudban tudatlan zsidó fejére húzza a ta­­­leszt, ami tudvalevőleg kimondottan a tóraisme­­rők privilégiuma. A derecht recben jártas samesz nem is tűrte sokáig ezt a jogsérelmet. Oda­lépett az illetőhöz: — Ha talesszel a fején imádkozik, akkor maga tanult ember, de ha tanult ember, akkor tudnia kellene, hogy olyan amberec mint maga, nem imádkozhat talesszel a fején. L. B., Sibiu ______________ÚJ KELET __________________________________________ 3 A szociáldemokraták meg akarják buktani a Seipel-kormányt A bécsi munkásság szirup­át­­a sztr­áj­kot rendez a bankhivatalnokok mellett. Parlamenti vita a banksztrájkról. Gyógyszerészsztrájk is fenyegeti Ausztriát (Bécs, február 29. Az Új Kelet tudó­sítójától.) A parlament tegnap délutáni ülésén dr. Danneberg az egyéni adójavaslatot kriti­zálta, mely szerinte főleg a nagybankoknak kedvez, ugyanekkor azonban a pénzintézetek már tíz napja harcban állanak alkalmazottaik­kal, akiknek a rovására adókedvezményekben fognak részesülni. A kormány, amely közvetí­tésre vállalkozott, helyesen tenné, ha nyomást gyakorolna a bankokra, hogy teljesítsék a tisztviselőik követeléseit Nem szabad elfelej­teni, mondotta Danneberg, hogy hatezer sztrájkoló és tizenkétezer kizárt banktisztviselő van és ha március elsejére nincs vége a sztrájknak, az üzemi bíróság kénytelen lesz a kizárt tiszt­viselők fizetési igényeivel foglalkozni, már­pe­dig mindenki tudja, hogy mi lesz az ítélet ebben az esetben. Seipel kancellárnak arra a bejelentésére, hogy a közvetítő tárgyalások a bankszövetség hajthatatlansága miatt megszakadtak, az összes bécsi szakszervezetek határozatot hoztak, hogy a szombati bérkifizetésnél minden munkás fi­zetésének egy részét a bankhivatalnokok segé­lyezésére adja, az akívü­l pedig szimpátia-sztráj­kot kezdenek mindazok a szakcsoportok, ame­lyek munkabeszüntetésének nagyon hatásos kö­vetkezményei lehetnek. Ezzel a határozattal, a „Neues Wiener Journal” szerint, a szociál­demokraták meg akarják buktatni Seipelt. A lap tudni véli, hogy Seitz polgármestere is a munkásság pártján van, amelytől radikálisabb politikát követel. _ Ausztriát egyébként újabb sztrájk fenye­geti. Mint ismeretes, a gyógyszerészalkalmazottak szakszerve­zete ultimátumot intézett a múlt héten a közegészségügyi hivatalhoz, hogy vonja vissza azt a rendeletet, mely szerint az alapítványi kórházakban laboránsnők is adagolhatják a gyógyszereket. Ez az intézkedés ugyanis nem­csak a gyógyszerészalkalmazottak érdekeit sérti, hanem a betegekre is káros hatással van. Az ultimátum 27-én járt le és minthogy a köz­egészségügyi hivatal kielégítő választ nem adott, a gyógyszerészek országos szövetségének veze­tősége zárolta a hatáskörébe tartozó gyógyszer­tárakat. Az alapítványi kórházakban péntektől megszűnik az éjszakai inspekció és ha a közegész­ségügyi hivatal erre sem fogja eddigi magatar­tását megváltoztatni, március harmadikán, hét­főn az összes bécsi gyógyszertárakban sztrájkba lépnek az alkalmazo­tak, szerdán, március 5-én pedig a gyógyszerészalkalmazottak Ausztria min­den nagyobb városában abbahagyj­ák a munkát. Mit tehet importálni Palesztinába ? Behozatali illetékek. Az­ ­iClujKolozsvár, február 29. Az Új Kelet tudósítójától.) A csernovitzi Palesztina-hivatal je­lentése alapján tegnap ismertettük azokat az ipar­ágakat, amelyeknek jövedelmezősége Palesztinában szinte biztosra megállapítható. A hivatal egy újabb jelentése a palesztinai importot és exportot ismer­teti. A jelentésből közérdekűnek tartjuk a követ­kezők közlését: Minden áru után, amit a külföldről Palesz­tinába visznek, tizenegyszázalékos vámilleték és egyszázalékos pótilleték fizetendő. A pótdíj alól mentesíttetnek a világítást szolgáló petróleum, az ásványolajok és alkoholos italok. A Vámtétek 1924 szeptember elsejéig vannak érvényben. Kivételek : Az Egyiptomból bevitt árucikkek után csak nyolc százalék vámilleték fizetendő. Tekintet nél­kül arra, hogy készáru, vagy nyersáru az onnan importált cikk. Mindössze három százalék vámilleték jár a kemény- és puhafa után. Továbbá a galvanizált vasáru után akár rudvas, akár modell irezott. Ugyanez a vámtétel jár a H-alakú vas és acél import alól kizárt cikkek után, amelyet építési célokra alkalmaznak, továbbá cementáruk, aszbesztlapok, tetőpala és tetőzetre al­kalmas téglák után. Ugyancsak háromszázalékos értékvám jár az egyszerű üvegek után is. Dohány után a következő behozatali vámok vannak érvényben: A csomagnélküli dohány száz kilogramja után 36 egyiptomi font. . Elkészített és csomagolt dohány és cigaretta után 55 egyiptomi font. Burnót után 60 egyiptomi font. Perzsiai tombak után 20 egyiptomi font. Minden más tombak után 10 egyiptomi font. Mindezekhez pótdíjként külön 5 egyiptomi font fizetendő száz kilogramonként. Teljes vámmentességet élveznek a következő mezőgazdasági gépek: kaszálógépek, ekék, cséplő­gépek, emelődaruk, hengerek, boronák, aratógépek, tejgazdasági gépek, sziták, baromfiólak, olajsajtolók, szárítógépek, vontató gépek, méhkasok, centrifugá­lis gépek, amelyek méz előállítására szolgálnak. Nem vihetők be: fegyverek, muníció, porno­grafikus könyvek, hasis és nyers ópium. Húszezer kikötőmunkást kizártak Hamburgban Konfliktus a kilencórai munkanap miatt. Ötven berlini fémgyár elbocsá­totta munkásait. Franciaországban is keveslik a nyolc órát (Berlin, febr. 29. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Tegnap kezdődött a német birodalmi gyű­lésben a Marx kormány expozéja feletti vita. Ennek során Müller-Franken szociáldemokrata képviselő válaszolt a miniszterelnöknek arra a kijelentésére, hogy feloszlatja a Reichstagot, ha a pártok nem mérsékelik követeléseiket. Ez a fenyegetés, mondotta a szónok, egyetlen pártot sem fog befo­gásolni, hogy felfogásán lényegi­leg változtasson. A szociáldemokraták kerülni fognak mindent, ami a járadékmárka stabilizá­cióját veszélyeztethetné, de a megszállott terü­leteket nem szabad jóvátételi tartományokká tenni. ... . Brauns közmunkaügyi miniszter szerint a munkásságnak is részesednie kell ezekben a kö­telezettségekben. A jóvátételi szállítások miatt sok iparágban elégtelennek bizonyult a nyolcórai munkaidő. Miért ellenzi tehát a szociáldemokrata párt a munkaidőnek egy órával való meghosszabbítá­sát, holott amikor a párt volt kormányon, más magatartást tanúsított ebben a kérdésben? A munkaidő kérdése ma nyílt konfliktus­ban tört ki a berlini fémiparban a munkaadók és munkások között. Körülbelül ötven üzem összes munkásait kizárta. Az elbocsátott munkások száma mintegy nyolc­ezer. A kizárás oka állítólag az volt, hogy a munkások nagy része szabotálta a január tizen­ötödikén kötött megállapodást, mely szerint naponta kilenc órát dolgoznak nyolc helyett. Hamburgban is tömeges munkáskizárás volt. A kikötői hatóságok elhatározták, hogy azokat a munkásokat, akik nem egyeznek bele a kilencórai munkaidőbe, elbocsátják. A kizárásra ítélt munkások száma húszezer. Páris, február 29. A francia iparkamarák elnökeit ma fontos értekezletre hívták meg a fővárosba. A konferencián Millerand köztársa­sági elnök is résztvesz. A tárgysorozatban kü­lönböző kérdések szerepelnek. Tegnap a kamarai elnökök előértekezletet tartottak, amelyen töb­bek között szó volt a nyolcórai munkaidőről is. A kamarák egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedtek, hogy bizonyos időre fel kell emelni a munkaidőt a nemzeti termelés foko­zására. A bordeauxi és epinali kamarák indít­ványát, amely devizaközpont felállítását java­solta, nem fogadták el. ______ Báb­ruhákat minden árnyalatban fest.

Next