Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1924-03-29 / 73. szám

'»51B&®8J&TÖ8Et», KIADÓ gÎVATAL ÉS NYOMBA :¥!sJ»Ko3czBizor, St.Baron £.* Pop, (Brassai-utca) 10 SvIsEon: Szerkesztőség *3 feladófhivatal — 977 !Ks. N. Sz. — — 558 & kéziratok kizárólag a Szerkesztőségnek cim- MR időre. Kéziratokat nem atív.i.ík vissza 1924 március 29 Szombat Cluj-Kolozsvár * VII. évfolyam ★ 73. szám | prassek-Bóvli 1 Egész évre —— Félévre — — Negyedévre — — Egy hónapra —Egy szám ára pályaudvaron és vidéken is 3 lej Bukarestben — 3*51 Csehszlovákiában Egy hónapra — 25 Ck Egy szám — 1*50 ck 5684. Ádár séni 23 620 320 170 60 A másik Amerika Európa közvéleménye hosszú időn át alig látta Amerika másik arcát. Azt a bizonyos arcot, amelyet csak akkor látott meg igazán, amikor a Ku-Klux-Klan fehér kámzsája fedte el. Azt a másik arcot, amelynek vonásaiban egyre tisztábban ismeri fel a gyűlölség rajzát. Eddig Amerika úgy szerepelt, mint az a föld, amely felülemelkedik a kicsinyes gyűlölségeken és ha már gyűlöl, a feketék vagy a sárgák ellen állítja a gonoszság sorompójába az emberi ösztönök minden alacsonyságát. Mi nem tudtuk megérteni és nem is akartuk azt a roppant idegenkedést és gyűlöletet, amellyel a világ legszabadabb népe, az amerikai, a feketék és a sárgák ellen fordult. Viszont Amerika se tudta megérteni, miképen gyűlölheti két európai szomszédos nép egymást, mert más nyelven beszélnek és más volt szüleik történelmi életkora. Számunkra az amerikaiak fekete gyűlölete gazdasági megvilágitást nyert csupán s igy próbáltuk megérteni, hogy a nagy harcban a fehér munkás az igénytelenebb és esetleg munkabíróbb munkáskonkurrensét utálja a buliban, vagy a négerben. Közben azonban az execute humoros és titokzatos, de ma már komoly a Ku Klux-Klan tömeges gyilkosságai, szervezett akciói mégis komoly gondolkodásra késztette az európai közvéleményt és csakhamar felismertük azt a milliárdos vállalkozót, aki, miképen az automobilokat, tömegcikké akarja tenni a gyűlölködést és a polgárok békés nyugalmának felforgatását is. Lassanként megismertük azt a másik arcot, amely gyűlöletet vet Európa ama tömegére, amelyek innen kénytelen-kelletlen kiszorulnak. Pokoli játék ez. Az egyik kezével a modern technika minden vívmányával terjeszti a gyűlöletet és teszi elviselhetetlenné munkás és békés emberek életét, hogy földönfutókká legyenek, a másik kezével pedig ugyanakkor elzárja az utat, amely a szabadnak hitt Amerikába vezet. . A Johnson-Bill mögött, mely a kivándorlók kvótáját akarja leszállítani, mélységes harc húzódik meg, amely már nem gazdasági természetű. Az a gazdasági krízis, amely 1921-ben és 1922-ben Amerika termelését fenyegette, megszűnt és a hivatalos statisztikák szerint Amerikának minél több új munkásra volna szüksége. Ezúttal tehát a gazdasági szükségesség helyett a gyűlölet alacsony motívumai vezetik a kvóta leszállítását. A jenki fogalma átalakul és az európai, kvóta nélküli gyűlölség-import alapján új nemzetté lesz, mely azonban nemzeti jellegének csak egyik tulajdonságával rendelkezik, azzal, hogy minden más nemzetet gyűlöl. Az az Amerika, amely eddig valóban Európa összes népeinek konglomerátumából alakult ki olyan hatalmassá és erőssé, egy új típust alakított ki, melynek jellegét nem a faji, de a gazdasági motívumok adták meg. Az Amerikában élő egységes nagy néptömegek olaszok, oroszok, ukránok, zsidók stb. Egy közös szervezetet alakítottak, mely az Egyenlőség Bizottsága nevét választotta és amelynek célja a régi amerikai szabadszellem megvédése azzal az ujjal szemben, mely Amerika gazdasági életébe faji és vallási megkülönböztetések gyűlöletét akarja bevinni. Amerikának azok a polgárai, akik tovább is megőrizték a maguk régi faji jellegét, akik megmaradtak oroszoknak, olaszoknak, zsidóknak és mégis ízig-vérig amerikaiak tudtak lenni, szállnak síkra azért az egységért, mely ténylegesen a szabadság országának jellegét megadta. . Amerikának nincsenek tradíciói: ez a világtörténelmi jelentősége. Kincsének tradíciói és így nem ismerte az öröklött gyűlöletet. Most Európa tradíciói közül a gyűlölség tradícióját akarják gonosz kezek átplántálni. És hogy életképes legyen a plánta, itt Európában öntözik dolláresővel. Azonban Amerika szabad közvéleménye bátran és mély őszinteséggel állja a harcot. Az Egyenlőség Bizottsága az emigránsok sok-sok millióját fogja össze és a benszülött yenki-szellem is óvatosan őrködik, hogy megőrizze Amerika függetlenségét az európai befolyás alól. A Monroe-elv : Amerika az amerikaiké, lelkiekre is vonatkozik , így megértjük, hogy az amerikai szenátusban tiltakoztak az ellen, hogy bizonyos vízierő kihasználási jogát Ford amerikai milliárdos kapja meg. „Számunkra nem elég Ford milliárdjainak gazdasági fedezete, — mondotta az amerikai közélet egyik vezetőembere — de szükségünk van erkölcsi garanciákra is. Az az ember, aki milliárdjait arra használja fel, hogy megmételyezze vele a népek lelkét a gyűlölség bacillusaival, az valóban nem lehet garancia az amerikai nép számára, hogy egy közvagyont kezeljön. , , Melyik fog győzni. A régi amerikai szellem, vagy pedig a most importált, ezt az a harc fogja eldönteni, mely a kivándorlók kvótája körül folyik. Ha a kivándorlók elöl még a mainál is nagyobb mértékben elzárják a szabad élet partjait, ez azt jelenti, nyitva az út, feltárt a sorompó, a másik bevándorlás előtt, mellyel Európa faji gyűlölködés szellemét ontja szét Amerika felhőkarcolói közé és végtelen pusztaságai felett. Megegyezéssel biztat a bécsi konferencia Oronhonnon osztrák külügyminiszter megnyitóbeszéde a román-orosz tárgyalásokon (Bucureşti Bukarest, március 28. Az Új Kelet tudósítójától) Bécsi távirat szerint tegnap délután fél négy órakor a tartományi gyűlés épületében Grünberger osztrák külügyminiszter elnökletével lefolyt a román-orosz konferencia megnyitó ülése. A külügyminiszter az ülés kezdetén a legszívélyesebben üdvözölte az osztrák kormány nevében a két delegációt és annak a reményének adott kifejezést, hogy a tanácskozásoknak kedvező eredményük lesz. Utána a két delegáció vezetői mondtak köszönetet a fogadtatásért. Grünberger külügyminiszter közvetítésével ezútal megtörtént a meghatalmazások kölcsönös kicserélése. Újabb részletes jelentés szerint a megnyitóülésen valamennyi delegátus jelen volt. Grünberger külügyminiszter francia nyelvű beszéddel üdvözölte a delegátusokat és örömét fejezte ki, hogy a konferencia székhelyéül Bécset választották. Az osztrák kormány és osztrák nép őszintén sikert kíván a konferenciának. Grünberger szavaira Krestinsky oroszul válaszolt, beszédét Ustinov tolmácsolta. Köszönetét fejezte ki Ausztria vendégszeretetéért és a tárgyalások sikerét óhajtotta. Rascanu, a román delegáció elnöke szólalt fel ezután. Köszönetet mondott az osztrák kormánynak, majd hangsúlyozta, hogy a román delegáció a lehető legjobb intenciókkal ment Bécsbe. Az első érdemleges tanácskozást pénteken délután három órára tűzték ki. Az ellenzék nem akarja Poincarét (Páris, márc. 28. Az Új Kelet tudósítójától) Poincaré a különböző pártvezérekkel és Maginot hadügyminiszterrel folytatott hosszabb tanácskozások után megjelent az Elyséeban és közölte Millerand köztársasági elnökkel, hogy elfogadja az újabb kabinetalakításra kapott megbízást. Beavatott helyen úgy tudják, hogy Poincaré különböző megbeszélései ezidőszerint csupán pénzügyi kérdésekre vonatkoznak, a politikai kérdésekre csak később kerül sor. A kormány átalakulása sokkal szélesebbkörű lesz, mint eleinte számítottak. Poincaré magának tartja fel a külügyi tárcát és több államtitkárságot teljesen megszüntet. Ma délután hat órakor Poincaré ismét felkeresi Millerandot, de minisztertársainak névsorát holnapnál előbb aligha nyújthatja át a köztársasági elnöknek. Az ellenzéki lapok kivételével az egész sajtó biztosra veszi, hogy Poincarénak sikerülni fog a kormányalakítás és már a napokban bemutatkozhatik a kamarában. A lapok szerint ez az egyetlen természetes megoldás, hiszen Poincarét véletlenül szavazták le egy alárendelt jelentőségű kérdésben. A történteket tehát nem lehet komolyan leszavaztatásnak tekinteni. Egyedül a Clemenceauhoz közelálló körök izgatnak Poincaré miniszterelnöksége ellen. Tardieu az „Echo National“-ban kifejti, hogy Poincarénak el kell tűnnie a kormány éléről. Millerandnak olyan férfiakból kell kormányt alakítania, kik a nacionalista blokk politikáját a választásokon diadalra vihetik. Az egész sajtó egyhangúlag elejti de Lastegrie pénzügyminisztert. Olyan hírek is vannak, hogy Poinoaré maga rendezte a leszavazást, hogy szabadkezet nyerjen a kormányalakításra. London, márc. 28. (Reuters) Macdonald nagy beszédet mondott az alsóházban az angol-francia viszonyról. Meg van róla győződve, hogy Franciaország sohasem biztosíthatja magát külön szerződésekkel, mert olyan szerződéseket számottevő országok nem kötnek. A brit kormánynak az a felfogása, hogy a biztonság tekintetében a népszövetség nyújtson erkölcsi biztosítékokat, ehhez azonban szükséges, hogy Németországot is felvegyék a népszövetségbe. Asquith azt kérdezte, milyen haladás történt abban az irányban, hogy a franciák által a Ruhr-vidékről kiutasított lakosok visszatérhessenek, a politikai foglyok kiszabadulhassanak és rendezzék a Saar-medence közigazgatásának ügyét. Macdonald erre azt válaszolta, a brit kormány kétségtelen tanújelét adta annak, hogy nem járulna hozzá a Rajna-bizottság intézkedéseihez, ha azok megakadályozzák a Rajna-vidéken is kiterjedő német adótörvényeknek a Rajnavidéken való hatálybalépését. Beszédét Macdonald ezután így folytatta: — Pfalzban olyan szeparatista mozgalommal állottunk szemben, amelyet nemcsak belülről támogattak. De erről nem óhajtok többet mondani. Anglia igyekezett a helyzet szabályozását előmozdítani. Macdonald ezután bejelentette, hogy a francia csapatokat mielőbb visszavonják a baarvidékről. Végül hangsúlyozta a népek megbékülésének fontosságát és azt, hogy a vitás kérdéseket döntőbíróság elé kell terjeszteni. Néémetországot rá kell bírni arra, hogy belépjen a népszövetségbe és a népszövetségi hatalmak közösen szavatoljanak minden ország biztonságáért.