Uj Kelet, 1924. június (7. évfolyam, 122-143. szám)

1924-06-02 / 122. szám

2 A Pata­ utcai lakás­háborúság Bíróság elé kerül a verekedés ügye­ ­Cluj-Kolozsvár, május 31. Az Új Kelet tudó­sítójától) Néhány nappal ezelőtt jelentettük ol­vasóinknak azt a kínos botrányt, amely a Pata­utca 39. szám alatt a házigazda és a lakó között játszódott le. A cikk megjelenése után felkereste szerkesztőségünket Alexi Ferenc házigazda nevelt fia és a történteket a következőképen mondta el: — Mikor a Pata­ utca 39. számú házat meg­vettük, az a szándék vezette nevelőapámat, hogy az úgyis rossz állapotban lévő házat lebontja és építtetni fog. A lakók részére kerestünk lakást, de Lanxler Mihály egyik lakást sem akarta el­fogadni. A kéményt nem bontottuk le, hanem a hatóság szüntette meg a lakásban a tüzelést, mert a ház rozoga állapota miatt a kémény takaritása életveszéllyel jár és igy a tüzelés tűzveszélyes. — A házban lefolyt verekedés kezdeményezője nem én és semmiesetre sem a nevelőapám, Alexi mészáros, aki az egész verekedésnél az üzletben volt, nem voltunk a kezdeményezői. A verekedést előzőleg szóváltás előzte meg, amelynek során Lanx­ler engem megütött és erre én is megvertem Lanx­­lert. A verekedésre az is némi befolyással volt, hogy ezelőtt két héttel Lanxler anyámat arcul­­ütötte és az engem ért inzultus utáni felindulá­somban mindkét esetért akartam elégtételt venni. Nem felel meg a valóságnak, hogy én Lanxler Mihálynét megütöttem volna, mert a legnagyobb felindulások között is tudok annyira uralkodni magamon, hogy egy védtelen nőt ne bántal­mazzak. Az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy Alexi Ferenc neve csak tévedésből csúszott be a cikkünkbe, amennyiben a lakók között lefolyt incidensnél egyáltalán nem volt jelen, tehát a ve­rekedést nem is rögtönözte. Ma délután megjelent szerkesztőségünkben Lanx­ler Mihály is, aki kijelentette, hogy állításait Alexi Ferencné és fia ellen továbbra is fentartja és az ügyet törvényes útra tereli és a bíróság előtt állí­tásait több tanúval fogja bebizonyítani, után adja át a harmadiknak és így tovább az utolsó emberig. — Nos, és ? — Mi lesz a legutolsó embernek a kezében ? — Egy font vaj, természetesen. — Nagybátyám felugrott és vadul kiáltott rám­ . — Szamár! Persze, hogy egy font vaj. És milyen lesz a marka azoknak, akik a vajat tar­tották ? — A markuk? Egy kicsit vajas lesz. — Na látod . . . Most már tudhatod, miből vettem a házat. Én becsületes ember vagyok, csak­hogy a pénzzel úgy van valahogy az ember, mint a vajjal . . . egy kevés belőle odaragad az ember markához . . . — Nos, nem okos ember a nagybátyám . . .? Einstein teóriája előtt feje tetejére állította az egész matematikát. ford. (Bp.­) Nagybátyám — a gazember írta. Arkadij Avercsenko Ma van nagybátyám halálának évfordulója. Nagybátyám kiváló ember volt, úgy halt meg, ahogy a becsületes emberek szokása Oroszország­ban . Madino, a hetman felakasztatta, mert arany­keretes cvikkert és kemény gallért hordott. Kamasz kölyök koromban egyszer meglátogattam a nagybátyámat és azt mondtam neki: — Nagybácsi, maga gazember! A nagybácsi körülményesen orrára illesztette a csikkért és teljes lelki nyugalommal válaszolt: — Adhatnék most egy pofont neked, de elő­ször meg akarom hallgatni a vádadat. Lehet, hogy majd a végén még több verés jár ki érte. — Nagybácsi! Maga tegnap egy új házat vá­sárolt Huszonötezerért vásárolta. — Igen. Talán előzőleg a te engedélyedet kel­lett volna kikérnem? — Nem az engedélyről van szó. Saját maga beszélte el nekem, hogy mielőtt a pénztárosi állá­sához jutott volna, egy huncut vasa sem volt. — No, és? — És ? Maga ezerötszáz rubel évi fizetést kap. Tíz év alatt összes fizetése tizenötezer rubel volt. Ezalatt a tíz év alatt körülbelül hétezer rubelt költött el. Maradt tehát nyolcezer. Honnan szerezte azt a tizenhétezert, ami még hiányzott a ház árából? Nagybátyám dühösen mért végig, azután meg­ragadta a vállaimat és úgy megrázott, hogy min­den csontom ropogott belé. — Hülye! Macskának való a te matematikád. Mondok neked egy eklatáns példát: eredj ki a piacra és lopjál egy font vajat. . . — Lopni ? Inkább megveszem a vajat. . . — Vedd meg. Mindig könnyelmű kölyök vol­tál, két kézzel szórtad ki a pénzt. Gyűjtsél össze mondjuk száz embert és állítsd­­őket egymás mellé ... — Jó Egymás mellé állítottam őket. — Add oda az első embernek ez a font vajat, mondd meg neki, tartsa egy darabig a markában, azután adja át a szomszédjának. Ez a második em­ber is tartja a vajat egy darabig a markában, az-­Bucuresti-Bukarest, május 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A kamara tegnapi ülésén, amint már röviden jelentettük, Grigore Filipescu nemzeti párti és Madgearu parasztpárti képvi­selők interpelláltak a lej katasztrófába zuha­nása miatt. Régen és most Elsőnek Filipescu szólalt fel: — Amikor most két éve novemberben Ti­­tulescu volt a pénzügyminiszter — mondja — s a lej annyira esett, hogy 700 lej volt egy angol font, a Banca Naţionala indíttatva érezte magát, hogy egy delegációt menesszen a király­hoz, amely kifejtette aggodalmait a lej zuha­nása miatt. Erre az ur­akodó magához hivatta Averescu tábornokot és közölte vele, ha a va­luta hamarosan meg nem javul, úgy a kor­mánynak le kell vonnia a konzekvenciákat. Tegnap az angol font 1040 lejre emelkedett, tehát 35 százalékkal magasabbra, mint akkor, amikor a Banca Nationala sietett aggodalmait legfelsőbb helyen kifejezésre juttatni, a Banca Nationalát azonban úgy látszik most nem bánt­ják ezek az aggodalmak, mert a bankot libe­rálisok vezetik. Ennélfogva mi teszünk haza­fias kötelességet, amikor felhívjuk az uralkodó figyelmét a lej­esésére, ami épp a király kül­földi látogatásai után következett be az úgy­nevezett intenzív export idején és nem a holt­szezonban, mint 1921 novemberében történt. Szilárd meggyőződésünk, hogy a király most is nyugtalanságot fog mutatni, mint ezelőtt két évvel, mert a korona­s nemzet intézménye és nem — mint Bratianu hiszi — a Banca Ro­maneasca liberális pártjának függeléke. Madgearu első figyelmeztetése Filipescu után Madgearu tartotta meg in­terpellációját. Beszéde során ezeket mondotta : — A múlt év február elsején tartott inter­pellációmban már felhívtam az illetékes körök figyelmét valutánk stabilizálatlanságának súlyos következményeire. Interpellációmban teljesen megvilágítottam ennek a helyzetnek reális okait. Bebizonyítottam, hogy a pénzügyminisz­ter úr valutakoncepciója helytelen és hasz­talan várja a lej emelkedését, amikor pénz­ügyi politikája gazdasági válságba döntötte az országot.­­ A pénzügyminiszter interpellációmra adott válaszában kifejtette azt a meggyőző­dését, hogy a lej krízise múló és hosszú pénz­ügyi expozét tartott, amelyben bizonyítgatni próbálta, hogy minisztersége óta a gazdasági élet fokról-fokra javul és annak a túlságos optimisztikus reményének adott kifejezést, hogy a lej értéke is napról-napra javul és ezzel együtt az élet is olcsóbbodni fog. A pénzügyminiszter optikai csalódása — Interpellációm óta tizenöt hónap telt el- Ezalatt kiderült, hogy Bratianu Vintila min­den várakozása csődöt mondott. A lej stabili­zálódó tendenciája, amelyről a miniszterelnök olyan optimizmussal nyilatkozott,, optikai csa­lódásnak bizonyult. Ami pedig a lej emelkedé­sébe vetett reményt illeti, az utóbbi hetek Bratianu Vintilának erre a próféciájára is rá­cáfoltak.­­ Egyetlen hét alatt, május 19-étől 28 ig Bukarestben a legfontosabb külföldi valuták kurzusa így ingadozott: Dollár 20574-ről 242-re, font sterling 8947­ — 1040; francia frank 1292—12­85; svájci frank 36­45—4272; cseh korona 6­05—7’35-re emel­kedett. — Ez alatt a hét alatt az élet drágulása is lépést tartott a lej esésével, amit az árak statisztikája eléggé beszédesen bizonyít. Súlyo­sabbá teszi még ezt a kritikus helyzetet a bankjegy- és hitelhiány, ami teljesen megbénít minden gazdasági tevékenységet és megakadá­lyozza az ország gazdasági újjáépítésének a kí­sérletét is.­­ — Gondolja-e a miniszterelnök úr — fe­jezte be szavait Madgearu —, hogy ezek után elegendő tekintélye van még kormányzati fe­lelősségének megóvására, amikor napról-napra kétségbevonhatatlanul bizonyul be a kormány „Van-e tekintélye még a kormánynak?“ Erélyes interpellációk a le­­esése miatt Grigone Filipamou­da Madgaaru képviselők a kormányt teszik felelemmé a les­emélte miatt. Madgaaru beadóda a liberális pénzügyi politika csődjéről­­ ! Figyelmeztetés! A vasárnap déli söröző társaság figyelmét felhívjuk arra, hogy a rendes vasárnapi sörözés helyét a New-York Dreher-Haggen­­macher sörcsarnokába tettük át. Söröző,­­ pénzügyi politikájának teljes csődje ? Vasárnapi sörözés! 7313 Dreher Haggenmacher sör! ÚJ KELET Hétfő, 1924 Június 2 A német nacionalisták nem lépnek be a Marx-kormányba Meghiúsultak a polgári blokk megteremtésére indított tárgyalások. Németországnak ultimátumszerűen el kell fogadnia a katonai ellenőrzés fentartását. A nagykövetek tanácsának válaszjegyzéke­ ­Berlin, május 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Marx kancellár napok óta folytatott tárgyalá­sokat a nacionalistáknak a kormányba való be­lépése érdekében. Ezek a tárgyalások, mely elé már kezdetben pesszimizmussal tekintettek, most meghiúsultak. A német nemzetiek azt követelték, hogy a külügyi tárcán kívül még legalább két más fontos tárcát kapjanak. Eze­ket a feltételeket azonban a többi középpártok, amelyek ma közös értekezletet tartottak, nem hajlandók elfogadni s így Marxnak azt a kí­sérletét, hogy az összes polgári pártokból ala­kítsa meg kabinetjét, meghiúsultnak lehet te­kinteni. A kancellár most már a nacionalisták kirekesztésével újabb tárgyalásokat kezdett, hogy egyedül a középpártokból próbálja meg a kormányalakítást. Párisi jelentés szerint a nagykövetek tanácsa ma válaszolt a német kormány áprilisi jegy­zékére, mely Németország katonai ellenőrzésére vonatkozik. A párisi német nagykövetnek át­adott válaszjegyzék tartalma még ismeretlen, de beavatott helyen biztosra veszik, hogy a tanács egyhangúlag elutasította a felhívást és a szövetségesek által követelt vizsgálatot fen­n­tartja a következő öt pontban: 1. A rendőrség újjászervezése. 2. A hadianyaggyárak átalakítása. 3. A meg nem engedett hadianyagok ki­szolgáltatása. 4. a­ hadianyag gyártását feltüntető ok­mányok kiszolgáltatása. 5. A hadianyagok behozatalának és kivite­lének megakadályozására alkalmas törvények meghozatala és intézkedés arra vonatkozólag, hogy a német hadsereg a békeszerződés által megengedett keretek között mozogjon.­­A jegyzék hangsúlyozza, ha Németország ellenállás nélkül elfogadja az általános ellen­őrzést, a szövetségesek fokozatosan csökkenteni fogják az ellenőrző bizottság működését, ha ellenben Németország visszautasítja az ellen­őrzést, úgy szigorúan alkalmazni fogják a béke­szerződést és a jelenlegi katonai bizottságot egész addig tartják Németországban, amíg az összes kötelezettségeinek eleget tesz. A jelen­legi helyzet azonban nem tartható fenn to­­­­vább. A szövetségesek június 30 ig várják a német kormány válaszát.

Next