Uj Kelet, 1924. augusztus (7. évfolyam, 170-196. szám)

1924-08-01 / 170. szám

p.wdh 1924 augusztus I UJ KELET Mentsétek meg Schön Bernét érveit Am JUJ Kelet orszéges gyűjtőakciója Tiz nap telt el szót­, hogy a féktelen gya­­lfilbécre uszító antiszemita agitációtól megitta­­­lt "csendőr kétszer döfte szuronyát Schön Barnát érmihályfalvai talmudista mellébe. A zurony nyomában vérpatak fakadt és hat apró gyermek kenyéradó apja örökre lehunyta a szemét. A zsidó szírek, közel és messze, ahova vak elhatolt a szörnyű hit, keserves fájdalom­mal szorultak össze és igaz zsidó sírással gyá­szolták meg azt, aki mindnyájunkért halt hőst talált a nemzetközi antiszemitizmus frontján. A gyász nyolc napja már letelt, de túl az igaz gyászon Erdély zsidóságára még egy zsidó kötelesség vár. Schön Bernát, akinek tüdejét és szívét a mindnyájunk felé irányított szu­rony járta át, nyolc embernek mérte ki min­dennap a szűkös kenyeret. Nyolcvanéves anyó­sának, feleségének és hat apró gyereknek, akik nemcsak az angyali szelidségü­ket, férjet és apát, hanem szegény életüknek egyetlen táma­szát gyászolják Schön Bernátban. Ez a nyolc ember nemcsak szívének vérével és szemeinek könnyeivel, hanem a maró éhség kínjával is gyászolja azt, akit mi mindnyájan elsirattunk. Testvéreink, nem szabad elfelejtkezzünk a gyámoltalan öregasszonyról, a tehetetlen öz­vegyről és a hat apró árváról, akik életüknek egyetlen reményét vesztették el. Az Új Kelet országos gyűjtést indít Schön Bernát hátramaradt hozzátartozói részére. Az adományokat az Uj Kelet kiadóhivatalához (Cluj, Str. Baron L. Pop 10.) kérjük küldeni, amely a beküldött összegeket rendeltetési he­lyére juttatja és az Uj Kelet hasábjain időről­­időre nyugtázni fogja. Hittel hisszük, hogy egyetlen zsidó sem fog akadni Erdélyben, aki ne igyekezne leróni kötelességét. Gyűjtőívünket az Új Kelet szerkesztősége ötszáz lejjel nyitja meg. La Folette elnöki programja Döntő szerep jut a munkásság követeléseinek (Washington, július 31. Az Új Kelet tudósí­tójától.) La Folette, az amerikai progresszí­­vek elnökjelöltje, akinek érdekében a munkás­szervezetek is nagy agitációt fejtenek ki, pro­gramját teljesen hozzáigazította a különböző munkáspártok követeléseihez. Ez a program sokkal több helyet biztosít internacionális ügyek­nek, mint a többi elnökjelölő pártok programja. Belső ügyekben főleg a munkás- és farmer­problémák megoldását helyezi kilátásba. Az amerikai közvélemény örömmel fogadta La Fo­lette újabb programpontjait, amelyek a napok­ban kerültek nyilvánosságra. Íme a lényegesebb pontok: 1. A szövetségen amerikai kormányok útján meg kell szüntetni az ipari monopóliumokat, amelye­ket eddig a nép érdekei rovására használtak ki. 2. Az alkotmányos garanciákat a kormányok a múltban igen sík­án semmibe vették, különösen ami­kor e garanciák politikailag kellemetlenek voltak. Ezentúl a szó szabadságát, a sajtó és gyülekezési szabadságot semilyen körülmények között nem lehet korlátozni. 3. A vízierő és a természet kincsei az egész nép tulajdona. A szén, a vas, a fém, a kőolaj, az erdők állami ellenőrzés alá helyeztetnek, az egész nép jogos érdekei szempotjából. A magánosoknak semmi joguk, hogy e kincseket a maguk javára sajátítsák ki. 4. A nagy jövedelmekre magas adókat kell kivetni, a kis jövedelmek adóit pedig csökkenteni kell. A háborúban meggazdagodottak vagyonát el kell kobozni azok javára, akik a háborúban egész­ségüket és vagyonukat vesztették. 5. Ne csak bankárok és gazdagok vehessék igénybe az állami bankok támogatását, hanem mindazok, kik hitelesen kimutathatják, hogy pro­duktív és közhasznú munkát végeznek. 6. Garancia a farmok munkásai számára, hogy szervezkedhetnek és hogy kollektív után szerez­hessenek érvényt követeléseiknek, különösen azok­nak, amelyek egy jobb és magasabb életatar darára vonatkoznak. 7. Kormánybizottság közvetítsen a termelő far­mok és a fogyasztó városok között. 8. A fogyasztó és termelő szövetkezetek védelme. 9. A világbéke megteremtése érdekébe diplomáciai lépések megkezdése. Az európai hatalmakkal karöltve. 10. A vasutak fokozott állami ellenőrzése. 11. A választott bíróság intézményének minél szélesebb alapokon való kiépítése. 12. A fiatalkorúak munkájának szabályozása a humanizmus és közegészségügy központjai szerint. 13. Csatorna építése, amely a tenger összeköti az Unió nagy tavaival. 14. Re­vízió alá kell venni a versaillesi béke­szerződést és pedig abban a szellemben, amelyet Amerika fairánt a békeszerződést megelőzőn érvé­nyesíteni. Csökkenteni kell a fegyverkezést. rabban 24 tiszti rangra emelkedett és nagy vitéz­ségével kitűnt, ami mindenesetre jellemző adat. A rabszolgák amerikai felszabadításánál a zsidók igen tevékeny részt vettek. Az 1866. évi polgárháború­ban 150.000 zsidó közül 8000 önkéntes zsidó katona vett részt, a spanyol-amerikai háborúban 4000 zsidó küzdött. A most lezajlott világháború­ban az Egyesült­ Államok hadseregeiben több mint 300.000 zsidó harcolt. Az amerikai nagy zsidó bevándorlás csak 1832-ik évben vette kezdetét, az oroszországi üldö­zések és kivándorlások kezdetével. Ezen évtől kezdve a zsidók teszik az összes amerikai beván­dorlók számának 10 százalékát. 1882 től 1910-ig Oroszországból összesen 1.119.059 ember vándorolt , Amerikába, ezek közt nem kevesebb, mint 71,6 százalék volt a zsidó. A hajdani osztrák-magyar monarchia Amerikába vándordíjainak szinte 18 százalékát szolgáltatta a zsidóság. Ma az Egyesült­Államokban négymillión felül áll a zsidók száma ; ezeknek szinte fele Newyorkban él. Ott a színé­szetben, detail kereskedésben, ruha- és ékszergyár­tásban, szinte domináló szerep jutott a számukra és igen élénk részt vesznek az ország szellemi éle­tében és a kultúra terjesztésében. A szőrmeipar és kereskedés nagy része zsidó kezekben van Newyork­­ban. John Jacob Astor, napjainkban is híres Astor családnak hajdani őse, már bevándorlásakor kezdett a szőrmeiparral foglalkozni, amit utódai és más kitsorsosok nagy sikerrel folytattak. Ellenben aránylag kevés számú zsidó él még Amerikában, mint ügyvéd, orvos és egyéb tudományos ágak művelője. Valószínűnek tartom azonban, hogy Amerika legújabb rendelkezései szerint, amelyek az Európából odavándorlók közül éppen a jelzett intellektusleket favorizálják leginkább és a numerusz klauzusz mellőzésével az államonkint kontingentált szemfölötti papok, orvosok, tanárok, tanítók, mű­vészek stb. odatelepítését megkönnyíteni igyekez­nek, ezek ottani számarányában tetemes javulást eredményezhetnének. A zsidóknak Newyorkban egyedül több mint 450 közművelődési intézetük, 9 nagy kórházuk és 15 árvaházuk van. A zsidók newyorki mezőgazda­sági és ipari segélyegyesülete jelentése szerint en­nek 20 évi fennállása óta a zsidó farmerek száma az Egyesült­ Államokban tetemesen emelkedett és mindig emelkedőben van. Az 1900-ik évben az Egyesült­ Államokban mindössze csak 215 zsidó család foglalkozott mezőgazdasággal, mostani szá­muk jóval meghaladja a hatvanezeret. Az ezektől most megművelt földterületek meghaladják az egy­millió adrest, amely terület 1900-ban csak tizen­hétezer volt. Pénzértékben a most megművelt te­rület meghaladja a százmillió dollárt. Kanadában az első zsidó telep 1760-ban kelet­kezett Montreal közelében egy Aaron Hart nevű hajdani angol zsidó katona által. Az első zsina­gógát 1789-ban építették. Zsidóellenes törvények 1837-ig voltak érvényben Kanadában, amely ál­lamban pedig 1881 ig mindössze 667 zsidó élt. 1901-ben már 16.090 zsidót találunk Kanadában, 1901 óta pedig több mint 100.000 zsidó vándo­rolt Európából Kanadába. Ma Montreal, Torontó, Winnipeg három jelentékeny városában egyedül az ott lakó zsidók számát 200.000-nél többre be­csülik. Kanadában, Argentiniában és Brazíliában ezeken kívül számos zsidó kolónia létesült. Az utolsó években Nagyrománia is tetemesen megnö­vesztette a zsidó kivándorlók számát, különösen az északnyugati határvidékekről, elsősorban a határ­széli Szatmár- és Máramaros megyékből, ahol a megélhetési viszonyok az elviselhetetlenségig meg­nehezedtek, tódulnak ki tömegesen Amerikába. 3 A teherán­ amerikai koszol és titkára meggyilkolásának borzalmas részletei Feldühödött mohamedások vérváddal illették a két amerikait. A konzult és titkárát a szó szoros ér­telmében agyonverték (Washington, július 31. Az Új Kelet tudósí­tójától) Rövid távirati jelentés alapján már hírt adott az Új Kelet arról a gyilkos merényletről, amelyet egy fanatikus néptömeg az Egyesült­Államok teheráni konzulja, Imbrie őrnagy és annak titkára Seymour hadnagy ellen követ­tek el. Azok a jelentések, amelyeket a teheráni kormány a washingtoni perzsa követségnek küldött meg, a következőképen írják le a gyil­kosság tragédiáját: Imbrie őrnagy és titkára Seymour hadnagy a szerencsétlen napon délután három óra körül Teheránnak abba a városrészébe kocsiztak ki, ahol a Skiakiman kútjai vannak. Skiakiman a szent lélekvándorlást hirdető egyház papja volt, aki körülbelül hetven évvel ezelőtt igen sike­res eredménnyel harcolt az összes többi szekták ellen. A kutakat az ő tiszteletére építették és a hivő muzulmánok tömegesen zarándokoltak el a kutak mellé, hogy ott végezzék el áhitatos­­ságaikat Amikor az őrnagy a festőién tarka tömeget észrevette, megállította a kocsit. — Erről a csoportról — mondotta titkárá­nak — fényképfelvételt fogok készíteni, ilyen tarka csoportot nem egyhamar fogunk látni. Mindkét utas kiszállt a kocsiból és az őrnagy felállította a gépét. Amikor a perzsák ezt ész­revették, dühös átokban fakadtak ki. — Ezek meg akarják mérgezni a hutáinkat, kiáltozták össze-vissza, ezt ne tűrjük, le a ke­resztény kutyákkal. Az őrnagy eleinte nem vette komolyan a kiáltozást és továbbra is fényképezőgépével babrált. A tömeg azonban egyre fenyegetőbb magatartást tanúsított. Most már nemcsak azt kiáltozták a perzsák, hogy az idegenek a ku­takat akarják megmérgezni, hanem azt is, hogy mohamedán gyermekeket gyilkolnak meg. — Igen, igen — kiáltoztak minden oldal­ról — ezek azok, akik a kis Mohamedet meg­gyilkolták s azután megállapították, hogy eltűnt. Néhány pillanat alatt a tömegen irtózatos izgatottság vett elő. Imbrie őrnagy is észrevette, hogy a dolog túlságosan komolyra fordult és hamar felugrott a kocsijára, miközben intett a titkárának, hogy kövesse őt. A kocsis a kö­vetkező pillanatban a lovak közé csapott és vad iramban hajszolta a lovakat. Amikor a tömeg észrevette az amerikaiak menekülését, valósággal őrjöngeni kezdett. — Utánuk, utánuk — kiáltották, ne en­gedjük őket élve elmenekülni. Asszonyok és férfiak szaladtak a kocsi után, de már nem tudták beérni. Egy mohamedán azonban, aki motorbiciklin ült, a lovassági ka­szárnyánál utólérte a kocsit. Megragadta a lo­vak zablását, megállította a kocsit, míg az ül­döző tömeg oda nem ért. A tömeg szoros gyűrűkben fogta körül a kocsit és ütni kezdte a két amerikait. Előbb Imbriet húzták ki a kocsiból, földre dobták és lábbal tapodták összevissza. A konzul súlyos sebektől vérezve, nagyokat nyögve emelkedett fel a földről: — Protestálok ... — mondotta angolul, de a mondatát már nem tudta befejezni, mert egy kővel ugy halántékon vágták, hogy eszmélet­lenül terült el a földön. Ugyanígy bántak el a titkárával Seymour hadnaggyal is, amikor katonaság érkezett a helyszínre és visszaszorította a tömeget. A tö­meg visszavonult, a katonák pedig kórházba szállították a két eszméletlen embert. A feldü­hödött tömeg azonban ide is követte az ame­rikaiakat és a félhalott Imbriet ki­vonszolták a kórházból s addig ütötték, verték, tapodtat rajta, amíg holtan nem terült el az ut porá­ban. Seymour titkár az utolsó veréstől meg­menekült, ő már a kórházban szenvedett ki. A perzsa kormány a legerélyesebb kézzel vezeti a nyomozást, amelynek eredményeképen máris száz embert tartóztattak le, akikre ke­mény büntetés vár. Újra munkában a berlini orosz képviselet Berlin, július 31. Az ismert incidens elintézése után, mely az orosz képviselet és a berlini rend­őrség között felmerült, az orosz képviselet újra megkezdte tevékenységét.

Next