Uj Kelet, 1925. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1925-03-02 / 50. szám

­ valahogy, de azután egy hatalmas ugrással a gyáripar ragadta magához a vezetést és tíz év alatt 159 százalékos értékemelkedést ért el. A gyáripar értékei közt egy olyan tétel is szere­pel, amelynek 1912-ben még nyomát se láthat­ni tjik. Ez az­ automobilipar, mely tíz év alatt négymilliárd 500 millió értéket tudott elérni. A leggazdagabb állam most már utólérhe­­tetlenül Newyork, rögtön utána következik Pensylvania és Illino­is. A legszegényebb Nevada ... (g. h.) s­zülötte egy kultuszt szervezni, amilyen az Olympusz isteneinek jár ki. Evvel a félistenséggel valahogyan éles ellentétben állott Wagner eddigi élete, a sok kis és nagy férfi és nő, akiket Wagner eddig fel­használt, akik őt részint a zene iránti szeretetből, részint szerelemből segítették. Abban a viszonyban, mely az állandóan és egy­oldalúan adó és az állandóan és egyoldalúan csak kapó fél között keletkezik, csak kétféle érzelmi be­állítás lehetséges. Vagy a hálának egy maradandó és mély érzése, vagy a gyűlölet az iránt, aki foly­ton emlékeztet gyengeségünkre, mellyel oly gyak­ran hozzáfolyamodni voltunk kénytelenek. Kon­stantin Brunner tartja az antiszemitizmus egyik fő­­okának a zsidók és keresztény népek közti viszonyt, az állandóan adó és az állandóan kapó viszonyát. Annyit adtunk állandóan és adunk a világnak és annyira adósunk maradt a világ­erkölcsiekben mind­azzal évezredek óta, ami járt volna érte, hogy csak gyűlölet származhatott az iránt a maroknyi nép iránt, mely itt élve a többi nép közt, folyton csak adósi szerepükre­­és hálátlanságukra emlékezteti őket. Wagnerről az idealista poéta, Cornelius írja az­­egyik levélben: „Er weiss nur so lange von den Menschen, so lange er sie braucht.“ Egy másik mérvadó kereszténybarát, Herweghné azt­­írja róla : „Diese­ Taschenausgabe von einem Manne, dieser Foliant von Eitelkeit, Herzlosigkeit und Egoismus.“ Már drezdai karmestersége alatt mondja róla von Lüttichau intendáns, hogy csak egy drezdai ismert úrnőnek kódolásai csavarták úgy el Wagner fejét, hogy annyira el van kapatva önmagától. reatn­ezése következik.! Hétfő, 1925 március 2 Ebert ravatala felett Ebert köztársasági elnök halálával Német­ország újkori történelmének egy igen jelentős és fölöttébb érdekes korszaka fejeződött be. A császárság bukásával friss szelek lengedeztek az oligarchikus szellemmel szaturált birodalom felett, melynek a súlyos veszteségek, a még kétségbeejtőbb kilátások mellett ez az új szellem volt egyetlen biztató jelensége. A le­tűnő monarch­ista és imperialista uralom fog­csikorgatva nézte az új csillag derülését, mely szörnyű ködben, véres ingadozások közepette robbant az égre. A leselkedő ellenforradalom, a szörnyű ka­tonai és gazdasági dérac­ó káoszába mindjárt a német köztársaság megalakításakor, a weimari alkotmány elfogadása után a kommunista lá­zadások gépfegyverzaja si­lt bele, melynek utcai harcai során testvérvér festette pirosra a berlini utcák aszfaltjait. A küzdelem a szociáldemokraták győzelmé­vel végződött: Scheidemann és Noske győztek a lázadáson. A kommunisták két fővezérét: Liebknecht Károlyt és Luxemburg Rózát meg­gyilkolták. E szörnyű testvérharcban egyetlen férfiú személye áll rendületlenül a küzdelem felett : az Ebert Antalé. Csodálatos, hogy ez a szegény munkás milyen nyugalommal és méltósággal töltötte be az elnöki széket a legvészesebb küz­delmek idején éppúgy, mint később, a nemzeti megpróbáltatások kegyetlen idején. Méltóságos magatartásával élénk cáfolata , volt annak a dogmának, hogy az uralkodásra­­ születni kell és erre csak a kiváltságos osztá­lyok hivatottak. Rágalmak és kisértések nem értek el hozzá , és szinte arisztokratikus ob­jektivitással tudta a maga szocialista meggyő­ződését a pártok erőküzdelmeinek alárendelni. Pedig kínos és szomorú megpróbáltatásokon ke­resztül vezetett pályája, mert hiszen látnia kel­lett, hogy az egyre nagyobb erőre kapó reakció mint építi le az 1918—1919-es évek demokra­tikus vívmányait, mint veszítenek téri parla­mentben és kormányzatban a szociáldemokraták. Puccsok egész sorozata játszódtak le működése alatt, de ő a legválságosabb pillanatokban is szilárd marad — és marad a helyén. A leg­utóbbi két választáson a német nemzetiek meg­ ÚJ KELET k erősödve kerültek ki a küzdelemből és Ebert volt az, aki meghajlott a kényszerűség előtt s a jobboldali pártoknak adta át az uralmat. Pe­dig egy kis részrehajlással és politikai sakkhu­­zással megtehette volna azt is, hogy a relatív többségben levő szocialisták és baloldali pártok kezébe játsza át a hatalmat. De ő a mérsékle­tet és önmegtartóztatást írja elő pártjának, mert szent megyőződése, hogy a demokráciának az erőszak csak árthat. A nyugati demokrácia szemében utóbbi idő­ben már egyedül csak Ebert személye jelen­tette a német birodalom­ demokratikus garan­ciáját. És tényleg : az 1918—1919-es évek nagy demokratikus lendületéből egyedül Ebert köz­­társasági elnöksége maradt meg hírmondóul. Halálát a német nemzetiek mohó éhséggel lesték. Még életben volt, mikor már új elnök, választását sürgették. És volt és van okuk erre, mert a reakciónak elsőrangú érdeke volt, hogy a német demokráciának ez a hatalmas és mél­tóságos tölgye mihamar kidőljön. Halálával sú­lyos válságok jellege tornyosul a súlyosan meg­próbált új Németország egére. Ha a német reakciónak sikerül a köztársasági székbe a maga kreatúráját ültetni, úgy ez nemcsak a weimari alkotmány teljes leépítését hozná magával, de súlyos nemzetközi bonyodalmak, esetleg új pol­gárháború eredőjévé válhat. Ezért áll egész Európa békét, demokráciát szomjazó közvéle­ménye nemcsak könnyes részvéttel, de ,mély megdöbbenéssel Ebert Antal volt nyergessegéd és dicsőséges múltú köztársasági elnök rava­tala felett! Bratianu és Aver tüntető barátkozása a kamara ülésén A nemzeti és parasztpárt éles kifakadásai a kormány ellen. A szenátus elfogadta az érettségi törvény­javaslatot (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Ke­let tudósítójától.) A kamara mai ülésén hosszú távollét után megjelent Averescu tábornok, aki első felszólalónak jelentkezett. Követelte min­denekelőtt a beígért választási törvény beter­jesztését. Bratianu Jones miniszterelnök haladéktala­nul felel az interpellációra és kijelenti, hogy ígéretét minden körülmények között állja és a választási törvényt minél előbb a törvényhozás elé hozza. Ezt azonban meg kell előznie a köz­­igazgatási törvény létrejöttének. Hétfőn a köz­­igazgatási törvény a szenátus elé kerül. Averescu ismét szólásra emelkedett, hogy tudomásul vegye a miniszterelnök válaszát. Azután Averescu kijött a padsorból, a minisz­terelnök pedig fölemelkedett a miniszteri szék­ből és ketten együtt tüntetőleg elhagyták a kamara üléstermét. Maniu Gyula a törvényhozás tekintélyének megsértését látja a miniszterelnök mai magatar­tásában és kifogásolja Averescu viselkedését is. Az ellenzéknek nincs aktuálisabb feladata, mint harcolni a kormány ellen és megdönteni a liberálisok uralmát. Nem deklarációkat vár a kormánytól, hanem, hogy hagyja el helyét. Lupu szintén hevesen kifogásolja Averescunak ezt a gesztusát, amellyel megsértette a parlament tekintélyét. Nagyon jól tudhatta, hogy a kormány Vaitoianu belügyminisztersége idejében csak a választások meghamisításával tudott magának többséget szerezni és hogy ezen az alapon tel­jesen erkölcstelenül uralkodik. A parasztpárt nem kér senkitől sem in­strukciókat, semmiféle leckét el nem fogad, a párt, a jog és igazság és főleg a rend pártja és éppen ezért nem hajlandó elfogadni a Bra­­tianu-kormány által létrehozott alkotmányt. A mai kormánytól egyebet nem kér, mint hogy haladéktalanul hagyja el a helyét. A szenátusban Tatarescu miniszter referált a vlascai kerületben történt jogtalan rekvirálá­­sokról és kijelentette, hogy ebben az ügyben már egy bizottságot is delegált, amely meg fogja vizsgálni az esetet és azonnal jelentést tesz a kormánynak. Akik hivatalos hatalmuk­kal visszaéltek, el fogják nyerni méltó bünte­tésüket. A szenátus utolsó olvasásban is elfogadta az érettségi törvényjavaslatot. Március 16-ikán tárgyalják az Ifjú Codreanu bűnpörét (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) Tudvalevő, hogy a Semmitőszék dön­tése folytán Corneliu Zelea Codreanu, a Iasii pre­fektus gyilkosának ügye Focsaniban kerül tárgyalás alá. Emiatt Codreanut Focsaniba szállították és ott a központi fogdába helyezték el. A tárgyalásra már megkezdték az előkészületeket. A vádiratot most ké­szítik el Codreanu ellen és a büntető törvénykönyv 225, 226, 227, 232 és a 234-ik paragrafusai alap­ján emeltek ellene vádat. Gyilkossággal és meghiú­sult gyilkossági kísérlettel vádolják. Bűntársai Mota, Radu, Minovici, Ilie J­amenca, Corneliu Georgescu és Popescu a gyilkosságban való részvétellel vannak megvádolva. Nagy gondot okoz a íróságoknak a tárgyaló­terem kérdése, mert nagy hallgatóságra számítanak. A tárgyalás elnökéül D’Ariton, a focsani törvény­szék elnökét, bízták meg. A vád részéről eddig százhuszonnyolc tanút jelentettek be, a védelem ta­núi pedig százhuszonegyen vannak, akik között van Cuza, Sumuleanu és Paulescu egyetemi tanárok, Tarnovszki Iasi­ tábornok, Marcu tábornok Craio­­vából, dr. Macridescu focsani generális, Tace Policrat fővárosi ügyvéd, Joan Zelea Codreanu Silvia Zelea Codreanu, a vádlott közvetlen hozátartozói. A tárgyalás napjául március tizenhatodikát tűz­ték ki, a vádat Husanu ügyész képviseli. A város rendjének fentartására Guta Jákob focsani rendőr­kapitány kapott megbízást, akit ebben az ügyben Tatarescu magához kéretett, hogy erre vonatkozólag instrukciókat adjon számára. Érdemleges határozat nélkül végződött a kalotaszegi kiküldöttek és a Magyar Párt tanácskozása Jövő hónapban ismét összeülnek a kiküldöttek. Kós Károly nyilatkozata (Cluj-Kolozsvár, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) Ismeretes, hogy a Magyar Párt ta­nácskozásra hívta össze a kalotaszegiek vezető embe­reit azoknak a differenciáknak elsimítása céljából, melyek a Magyar Párt és a párt ellenzékét leg­­pregnánsabban képviselő kalotaszegi csoport között taktikai és elvi kérdésekben felmerült. Meg is álla­podtak abban, hogy a tárgyalásokat február 28-án folytatják le és Kalotaszeg Kós Károly, Bárdos Péter, az erdélyi kisgazdák vezéregyénisége és dr. Deutschck Géza személyében kijelölte megbízottait. A tárgyalásnak tegnap délelőtt kellett volna kezdetét vennie, azonban a kalotaszegiek levelet in­téztek a Magyar Párthoz, amelyben egyrészt örö­müknek adnak kifejezést afölött, hogy a Magyar Párt az összejövetelt, lehetővé tette, másrészt Bárdos Péter elfoglaltságára való tekintettel néhány órai halasztást kértek a tárgyalás megkezdésére, így a megbeszélések csak délben vették kezdetüket. A Magyar Párt részéről Ugron István elnök, dr. Grandpierre Emil és dr. Deák Gyula jelentek meg. A megbeszélés mindössze másfél óráig tartott. Alkalmunk volt Koós Károllyal, a demokrata ér­zelmű magyarság egyik vezéralakjával beszélgetést folytatni, aki a tanácskozások lefolyásáról a követ­kezőket mondotta: — A Magyar Párt megbízottai és a kalotaszegi kiküldöttek között lefolyt megbeszélés csak rövid ideig tartott és nem végződött érdemleges határo­zattal. Ugyanis a Magyar Párt kolozsvári központja a kalotaszegi népgyű­lés határozatait kiküldötte a vidéki körzetekhez véleményezés és kritika céljából. A vidéki körzetektől a válaszok ezidáig nem érkez­tek be. Elhatároztuk most már, hogy a start elnök­sége sürgető körlevelet intéz a csoportokhoz és fel­szólítja azokat, hogy a kalotaszegi határozatokra

Next