Uj Kelet, 1925. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1925-03-02 / 50. szám
valahogy, de azután egy hatalmas ugrással a gyáripar ragadta magához a vezetést és tíz év alatt 159 százalékos értékemelkedést ért el. A gyáripar értékei közt egy olyan tétel is szerepel, amelynek 1912-ben még nyomát se láthatni tjik. Ez az automobilipar, mely tíz év alatt négymilliárd 500 millió értéket tudott elérni. A leggazdagabb állam most már utólérhetetlenül Newyork, rögtön utána következik Pensylvania és Illinois. A legszegényebb Nevada ... (g. h.) szülötte egy kultuszt szervezni, amilyen az Olympusz isteneinek jár ki. Evvel a félistenséggel valahogyan éles ellentétben állott Wagner eddigi élete, a sok kis és nagy férfi és nő, akiket Wagner eddig felhasznált, akik őt részint a zene iránti szeretetből, részint szerelemből segítették. Abban a viszonyban, mely az állandóan és egyoldalúan adó és az állandóan és egyoldalúan csak kapó fél között keletkezik, csak kétféle érzelmi beállítás lehetséges. Vagy a hálának egy maradandó és mély érzése, vagy a gyűlölet az iránt, aki folyton emlékeztet gyengeségünkre, mellyel oly gyakran hozzáfolyamodni voltunk kénytelenek. Konstantin Brunner tartja az antiszemitizmus egyik főokának a zsidók és keresztény népek közti viszonyt, az állandóan adó és az állandóan kapó viszonyát. Annyit adtunk állandóan és adunk a világnak és annyira adósunk maradt a világerkölcsiekben mindazzal évezredek óta, ami járt volna érte, hogy csak gyűlölet származhatott az iránt a maroknyi nép iránt, mely itt élve a többi nép közt, folyton csak adósi szerepükreés hálátlanságukra emlékezteti őket. Wagnerről az idealista poéta, Cornelius írja azegyik levélben: „Er weiss nur so lange von den Menschen, so lange er sie braucht.“ Egy másik mérvadó kereszténybarát, Herweghné aztírja róla : „Diese Taschenausgabe von einem Manne, dieser Foliant von Eitelkeit, Herzlosigkeit und Egoismus.“ Már drezdai karmestersége alatt mondja róla von Lüttichau intendáns, hogy csak egy drezdai ismert úrnőnek kódolásai csavarták úgy el Wagner fejét, hogy annyira el van kapatva önmagától. reatnezése következik.! Hétfő, 1925 március 2 Ebert ravatala felett Ebert köztársasági elnök halálával Németország újkori történelmének egy igen jelentős és fölöttébb érdekes korszaka fejeződött be. A császárság bukásával friss szelek lengedeztek az oligarchikus szellemmel szaturált birodalom felett, melynek a súlyos veszteségek, a még kétségbeejtőbb kilátások mellett ez az új szellem volt egyetlen biztató jelensége. A letűnő monarchista és imperialista uralom fogcsikorgatva nézte az új csillag derülését, mely szörnyű ködben, véres ingadozások közepette robbant az égre. A leselkedő ellenforradalom, a szörnyű katonai és gazdasági déracó káoszába mindjárt a német köztársaság megalakításakor, a weimari alkotmány elfogadása után a kommunista lázadások gépfegyverzaja silt bele, melynek utcai harcai során testvérvér festette pirosra a berlini utcák aszfaltjait. A küzdelem a szociáldemokraták győzelmével végződött: Scheidemann és Noske győztek a lázadáson. A kommunisták két fővezérét: Liebknecht Károlyt és Luxemburg Rózát meggyilkolták. E szörnyű testvérharcban egyetlen férfiú személye áll rendületlenül a küzdelem felett : az Ebert Antalé. Csodálatos, hogy ez a szegény munkás milyen nyugalommal és méltósággal töltötte be az elnöki széket a legvészesebb küzdelmek idején éppúgy, mint később, a nemzeti megpróbáltatások kegyetlen idején. Méltóságos magatartásával élénk cáfolata , volt annak a dogmának, hogy az uralkodásra születni kell és erre csak a kiváltságos osztályok hivatottak. Rágalmak és kisértések nem értek el hozzá , és szinte arisztokratikus objektivitással tudta a maga szocialista meggyőződését a pártok erőküzdelmeinek alárendelni. Pedig kínos és szomorú megpróbáltatásokon keresztül vezetett pályája, mert hiszen látnia kellett, hogy az egyre nagyobb erőre kapó reakció mint építi le az 1918—1919-es évek demokratikus vívmányait, mint veszítenek téri parlamentben és kormányzatban a szociáldemokraták. Puccsok egész sorozata játszódtak le működése alatt, de ő a legválságosabb pillanatokban is szilárd marad — és marad a helyén. A legutóbbi két választáson a német nemzetiek meg ÚJ KELET k erősödve kerültek ki a küzdelemből és Ebert volt az, aki meghajlott a kényszerűség előtt s a jobboldali pártoknak adta át az uralmat. Pedig egy kis részrehajlással és politikai sakkhuzással megtehette volna azt is, hogy a relatív többségben levő szocialisták és baloldali pártok kezébe játsza át a hatalmat. De ő a mérsékletet és önmegtartóztatást írja elő pártjának, mert szent megyőződése, hogy a demokráciának az erőszak csak árthat. A nyugati demokrácia szemében utóbbi időben már egyedül csak Ebert személye jelentette a német birodalom demokratikus garanciáját. És tényleg : az 1918—1919-es évek nagy demokratikus lendületéből egyedül Ebert köztársasági elnöksége maradt meg hírmondóul. Halálát a német nemzetiek mohó éhséggel lesték. Még életben volt, mikor már új elnök, választását sürgették. És volt és van okuk erre, mert a reakciónak elsőrangú érdeke volt, hogy a német demokráciának ez a hatalmas és méltóságos tölgye mihamar kidőljön. Halálával súlyos válságok jellege tornyosul a súlyosan megpróbált új Németország egére. Ha a német reakciónak sikerül a köztársasági székbe a maga kreatúráját ültetni, úgy ez nemcsak a weimari alkotmány teljes leépítését hozná magával, de súlyos nemzetközi bonyodalmak, esetleg új polgárháború eredőjévé válhat. Ezért áll egész Európa békét, demokráciát szomjazó közvéleménye nemcsak könnyes részvéttel, de ,mély megdöbbenéssel Ebert Antal volt nyergessegéd és dicsőséges múltú köztársasági elnök ravatala felett! Bratianu és Aver tüntető barátkozása a kamara ülésén A nemzeti és parasztpárt éles kifakadásai a kormány ellen. A szenátus elfogadta az érettségi törvényjavaslatot (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) A kamara mai ülésén hosszú távollét után megjelent Averescu tábornok, aki első felszólalónak jelentkezett. Követelte mindenekelőtt a beígért választási törvény beterjesztését. Bratianu Jones miniszterelnök haladéktalanul felel az interpellációra és kijelenti, hogy ígéretét minden körülmények között állja és a választási törvényt minél előbb a törvényhozás elé hozza. Ezt azonban meg kell előznie a közigazgatási törvény létrejöttének. Hétfőn a közigazgatási törvény a szenátus elé kerül. Averescu ismét szólásra emelkedett, hogy tudomásul vegye a miniszterelnök válaszát. Azután Averescu kijött a padsorból, a miniszterelnök pedig fölemelkedett a miniszteri székből és ketten együtt tüntetőleg elhagyták a kamara üléstermét. Maniu Gyula a törvényhozás tekintélyének megsértését látja a miniszterelnök mai magatartásában és kifogásolja Averescu viselkedését is. Az ellenzéknek nincs aktuálisabb feladata, mint harcolni a kormány ellen és megdönteni a liberálisok uralmát. Nem deklarációkat vár a kormánytól, hanem, hogy hagyja el helyét. Lupu szintén hevesen kifogásolja Averescunak ezt a gesztusát, amellyel megsértette a parlament tekintélyét. Nagyon jól tudhatta, hogy a kormány Vaitoianu belügyminisztersége idejében csak a választások meghamisításával tudott magának többséget szerezni és hogy ezen az alapon teljesen erkölcstelenül uralkodik. A parasztpárt nem kér senkitől sem instrukciókat, semmiféle leckét el nem fogad, a párt, a jog és igazság és főleg a rend pártja és éppen ezért nem hajlandó elfogadni a Bratianu-kormány által létrehozott alkotmányt. A mai kormánytól egyebet nem kér, mint hogy haladéktalanul hagyja el a helyét. A szenátusban Tatarescu miniszter referált a vlascai kerületben történt jogtalan rekvirálásokról és kijelentette, hogy ebben az ügyben már egy bizottságot is delegált, amely meg fogja vizsgálni az esetet és azonnal jelentést tesz a kormánynak. Akik hivatalos hatalmukkal visszaéltek, el fogják nyerni méltó büntetésüket. A szenátus utolsó olvasásban is elfogadta az érettségi törvényjavaslatot. Március 16-ikán tárgyalják az Ifjú Codreanu bűnpörét (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) Tudvalevő, hogy a Semmitőszék döntése folytán Corneliu Zelea Codreanu, a Iasii prefektus gyilkosának ügye Focsaniban kerül tárgyalás alá. Emiatt Codreanut Focsaniba szállították és ott a központi fogdába helyezték el. A tárgyalásra már megkezdték az előkészületeket. A vádiratot most készítik el Codreanu ellen és a büntető törvénykönyv 225, 226, 227, 232 és a 234-ik paragrafusai alapján emeltek ellene vádat. Gyilkossággal és meghiúsult gyilkossági kísérlettel vádolják. Bűntársai Mota, Radu, Minovici, Ilie Jamenca, Corneliu Georgescu és Popescu a gyilkosságban való részvétellel vannak megvádolva. Nagy gondot okoz a íróságoknak a tárgyalóterem kérdése, mert nagy hallgatóságra számítanak. A tárgyalás elnökéül D’Ariton, a focsani törvényszék elnökét, bízták meg. A vád részéről eddig százhuszonnyolc tanút jelentettek be, a védelem tanúi pedig százhuszonegyen vannak, akik között van Cuza, Sumuleanu és Paulescu egyetemi tanárok, Tarnovszki Iasi tábornok, Marcu tábornok Craiovából, dr. Macridescu focsani generális, Tace Policrat fővárosi ügyvéd, Joan Zelea Codreanu Silvia Zelea Codreanu, a vádlott közvetlen hozátartozói. A tárgyalás napjául március tizenhatodikát tűzték ki, a vádat Husanu ügyész képviseli. A város rendjének fentartására Guta Jákob focsani rendőrkapitány kapott megbízást, akit ebben az ügyben Tatarescu magához kéretett, hogy erre vonatkozólag instrukciókat adjon számára. Érdemleges határozat nélkül végződött a kalotaszegi kiküldöttek és a Magyar Párt tanácskozása Jövő hónapban ismét összeülnek a kiküldöttek. Kós Károly nyilatkozata (Cluj-Kolozsvár, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) Ismeretes, hogy a Magyar Párt tanácskozásra hívta össze a kalotaszegiek vezető embereit azoknak a differenciáknak elsimítása céljából, melyek a Magyar Párt és a párt ellenzékét legpregnánsabban képviselő kalotaszegi csoport között taktikai és elvi kérdésekben felmerült. Meg is állapodtak abban, hogy a tárgyalásokat február 28-án folytatják le és Kalotaszeg Kós Károly, Bárdos Péter, az erdélyi kisgazdák vezéregyénisége és dr. Deutschck Géza személyében kijelölte megbízottait. A tárgyalásnak tegnap délelőtt kellett volna kezdetét vennie, azonban a kalotaszegiek levelet intéztek a Magyar Párthoz, amelyben egyrészt örömüknek adnak kifejezést afölött, hogy a Magyar Párt az összejövetelt, lehetővé tette, másrészt Bárdos Péter elfoglaltságára való tekintettel néhány órai halasztást kértek a tárgyalás megkezdésére, így a megbeszélések csak délben vették kezdetüket. A Magyar Párt részéről Ugron István elnök, dr. Grandpierre Emil és dr. Deák Gyula jelentek meg. A megbeszélés mindössze másfél óráig tartott. Alkalmunk volt Koós Károllyal, a demokrata érzelmű magyarság egyik vezéralakjával beszélgetést folytatni, aki a tanácskozások lefolyásáról a következőket mondotta: — A Magyar Párt megbízottai és a kalotaszegi kiküldöttek között lefolyt megbeszélés csak rövid ideig tartott és nem végződött érdemleges határozattal. Ugyanis a Magyar Párt kolozsvári központja a kalotaszegi népgyűlés határozatait kiküldötte a vidéki körzetekhez véleményezés és kritika céljából. A vidéki körzetektől a válaszok ezidáig nem érkeztek be. Elhatároztuk most már, hogy a start elnöksége sürgető körlevelet intéz a csoportokhoz és felszólítja azokat, hogy a kalotaszegi határozatokra