Uj Kelet, 1925. augusztus (8. évfolyam, 175-200. szám)
1925-08-01 / 175. szám
Szombat 1920 augusztus 1 DJ KELET 3 Herbert Samuel hajóján a magyar határtól Budapestig A főkormányzó politikamentes nyilatkozata. Tirolban piheni ki fáradalmait Herbert Samuel. Beszélgetés a főkormányzó leányával. Egy különös incidens a hajón (Budapest, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Sir Herbert Samuel volt palesztinai főkormányzó európai utazása a legnagyobb szenzáció erejével hatott mindama országokban, amelyeket útja során érintett. A közvélemény és a sajtó páratlan érdeklődéssel fordult az épülő Zsidóország öt éven át volt kormányzója felé. Herbert Samuel azonban útjának egész tartama alatt zárkózott volt és egyetlen nyilatkozatot sem adott a sajtó számára. Egy budapesti újságírónak azonban mégis sikerült néhány perces beszélgetést folytatnia a volt kormányzóval. A „Pesti Napló“ munkatársa a főkormányzó hajója elé utazott a magyar határig, ahonnan együtt tette meg vele az utat Budapestig. Az újságíró igen érdekesen írja le az utazást és a főkormányzó romániai tartózkodásáról is eddig ismeretlen részleteket közöl. Általános feltűnést keltett Bukarestben, — írja többek között a „Pesti Napló“ munkatársa , hogy a főbiztos nem fogadta el a román kormány által a tiszteletére rendezett vacsorára való meghívást, aminek következtében az ünnepélyesnek szánt bankett el is maradt. A kormány egy nappal Sir Herbert Samuel elutazása előtt különvonatot ajánlott fel a főbiztosnak, amely Bukarestből Giurgiuba vigye, a főbiztos azonban ezt sem fogadta el. A főkormányzó dunai útjáról ezeket írja a „Pesti Napló“ munkatársa: Vasárnap délután 4 órakor hatalmas autó állott meg a giurgiui kikötő előtt. Az autóban Sir Herbert Samuel, felesége és leánya, a bukaresti reniőrprefektus és egy tábornok ültek. Ezt az autót egy másik autó követte, amelyen a bukaresti angol kolónia tagjai kísérték a távozó főkormányzót. Vasárnap délután 5 órakor szállott fel Sir Herbert Samuel a „Jupiter“ expressz-hajó fedélzetére. A főkormányzó számára egy egyszerű első emeleti kabint, leánya és felesége számára pedig egy szalonlakást foglalt le a bukaresti angol követség. A főkormányzó kíséretében családtagjain kívül csak egy komorna volt, aki a másodosztályú fedélzeten nyert elhelyezést. Giurgiutól Belgrádig minden kikötőben a hatóságok és a zsidó hitközségek küldöttségei kedden már hajnali hat órakor megjelent Sir Herbert Sámuel alakja a parancsnoki híd mellett. A főkormányzó magastermetű, szélesvállú férfi, akinek minden mozdulatán meglátszik, hogy született katona. Sürü, fekete szemöldök és tömött angolbajusz árnyékolja Sir Herbert Samuel komoly arcát, amelyen minden vonás olyan, mintha márványba lenne vésve. A főkormányzó sötét kabátot és fehér nadrágot visel, öltözetét ugyancsak fehér tenniszcipő egészíti ki. Fel és alá járkál a fedélzeten, egy-egy pillanatra előresiet, nézi a Dunát, majd egy hatalmas nyugszékbe telepszik és olvasni kezd. Tíz órakor jelent meg munkatársunk a főkormányzónál, aki késznek nyilatkozott a sajtó rendelkezésére állni, kikötötte azonban, hogy politikáról nem nyilatkozik. Legnagyobb sajnálatomra — mondotta Sir Herbert Samuel — senkivel sem tehetek kivételt és hosszú pályafutásom alatt elvként tartottam meg azt, hogy politikai kérdésekről sohasem nyilatkozom a sajtó előtt. Ezek a nyilatkozatok a végeredményben úgy sem tartják fenn és úgy sem lendítik előre az eseményeket, kár tehát akár jóslásokba bocsátkoznunk, akár ítéletet mondanunk olyan dolgokról, amelynek végső kifejlődését mi sem látjuk. — Hat évig tartózkodtam Jeruzsálemben — folytatta tovább a főkormányzó — és hat év alatt egyetlenegyszer sem nyilatkoztam politikai vagy gazdasági kérdésekről abban az országban, amelynek főkormányzója voltam. Ugyanígy cselekedtem mostani utazásom alatt Romániában és Szerbiában is, a magyar sajtó tehát nem fogja rossz néven venni tőlem, ha nem nyilatkozom politikáról és ilyen körülmények között nem tántorodom el régi elveimtől. Felhívom a főkormányzó figyelmét arra, hogy a romániai látogatását és Duca külügyminiszterrel való gyakori együttlétét politikatisztelegtek a főkormányzónál és valóságos inrégesővel árasztoták el a hajót. Még kedden is tele volt a főkormányzó feleségének szobája azokkal a virágokkal, amelyeket szombaton és vasárnap a bolgár és szerb városokban kapott. A hajóra lépő küldöttségeket Sir Herbert Sámuel nagyon barátságosan fogadta, de csak egész röviden felelt üdvözléseikre. Viddinben és Londonban kereste fel különösen népes számú küldöttség a főkormányzót, akinek láthatóan jólesett a tisztelgés. Az összes küldöttségek fogadása nagyon simán ment végbe, csak Ruszcsuk város polgárai nem jelenhettek meg a főkormányzó előtt. A Jupiter ugyanis éjjel 12 órakor futott be a ruszcsuki kikötőbe és a főkormányzó ekkor már nyugalomra tért. Ruszcsuk városának küldöttsége azonban mindenáron ki akarta fejezni hódolatát Sir Herbert Samuel előtt és ezért megkérték a kapitányt, hogy keltse fel az alvó főkormányzót. Hosszas tanácskozás után a kapitány elhárította magától a küldöttség kérését és ilyen körülmények között a ruszucskaiaknak kihallgatás nélkül kellet hazatérniük. A főkormányzó és családja a hajón lévők előadása szerint, J. Rives Chads-nénak, a bukaresti amerikai követ feleségének és Alfred Sutton Millardnak, a ciprusi angol ügyvivőnek kivételével senkivel sem érintkezett. A hajó utasai, akik között bolgár diákoktól román kereskedőkig és szerb újságírókig a társadalom minden rétege képviselve volt, állandóan éber figyelemmel kísérték a főkormányzó minden lépését, aki minden erejét megfeszítve igyekezett a kiváncsi tekintetek elöl menekülni. Mikor a hajó egy-egy szögletében egy egy pillanatra megjelent a főkormányzó magas alakja, már minden oldalról összesereglettek az amatőr fényképészek. Belgrádban két szerb és két román újságíró szállott a hajóra, azonnal jelentkeztek a kapitánynál és az ő révén akartak kihallgatásra jelentkezni a főkormányzónál. A kapitány tolmácsolta az újságírók kérését a főkormányzónak, aki azonban nem volt hajlandó fogadni a sajtó képviselőit. val hozzák kapcsolatba. Sir Herbert Samuel meglepetve veszi tudomásul kijelentésemet és a következőket mondja: — Hangsúlyoznom kell, hogy egyetlenegy látogatásomnak sem volt sem politikai, sem bármilyen más célja és utazásom a legszigorúbban magánjellegű, ami már azért is nyilvánvaló, mert családomat is magammal hoztam. Különben is ismételten kijelentem, hogy nem foglalkozom politikával, tehát mindazok a híresztelések, amelyek látogatásomat ilyen természetű ügyekkel hozzák kapcsolatba, minden alapot nélkülöznek. Budapesti tartózkodása és utazásának további célja felől érdeklődöm, mire a főkormányzó így felel: — Nem banalitás, ha azt mondom, hogy már sokat hallottam Budapestről és sajnálom, hogy csak rövid ideig fogok tartózkodhatni a magyar fővárosban. Remélem azonban, hogy ezen idő alatt alkalmam lesz megtekinteni Magyarország fővárosának minden látnivalóit. Budapesti tartózkodásom után Tirolba, Igerbe utazom családommal együtt, ahova a fiam is el fog jönni. Sir Herbert Samuel most fáradt mozdulattal simítja végig boltozatos homlokát és a következőket mondja: — Fáradt vagyok és pihenni akarok egy kissé Tirolban, bár elhatároztam, hogy tiroli tartózkodásom alatt egy könyvet fogok írni. Alighogy a főkormányzó az utolsó szót kiejtette, a fedélzetnek azon sarkában, ahol a kihallgatás folyt, megjelent a cyprusi ügyvivő, mire Sir Herbert Samuel fejbiccentéssel és kézfogással jelezte, hogy az audiencia végetért. Különös incidens A másodosztályon utazott egy bolgár diák, aki a fedélzeten való hosszú tartózkodás közben napszúrást kapott és hirtelen felrohant az I. osztályú fedélzetre. Az utasok gyanútlanul üldögéltek a nyugszékeken és a korlát mellett elhúzódó padokon, mire a bolgár diák mindenkihez odament és a következőképen mutatkozott be : — Legyen szerencsém lakosztályomban, én ’ Sir Hubert Sámuel palesztinai király vagyok! A napszúrástól megzavarodott diák viselkedése természetesen nagy konsternációt keltett az utasok között, akik mindenféle módon igyekeztek lecsillapítani az egyre izgatottabb embert, aki egyszer csak a parancsnoki hídra futott és ott kezdte kiabálni: — Én vagyok a Sir, én vagyok a palesztinai király! Abban a percben, mikor a megzavarodott diák a parancsnoki hídon kiáltozni kezdett, megjelent a fedélzeten Sir Herbert Sámuel is. A hajóstisztek látván a főkormányzót, minden erejüket megfeszítették, hogy a dühöngő embert eltávolítsák a parancsnoki hídról, ami azonban nem sikerült. Dr. May Jenő kapitány ekkor a diákhoz lépett és jó szóval akarván boldogulni, a következőket súgta neki: — Ne csináljon zenebonát, maga nem a palesztinai király, mert az ott jön fel a lépcsőn. Sir Herbert Sámuel ekkor már elhagyta a fedélzetet, mikor azonban a megzavarodott ember May doktor szavait meghallotta, még nagyobb dühbe gurult, öklét felemelve, a főkormányzó után akarta vetni magát és ordítozva ismételgette mondókáját: — Mindenki hazudik, mert én vagyok a palesztinai király! A fiatalembert végül a matrózok vitték fel a fedélzetről, lefektették, jeges borogatást raktak a fejére és a bolgár diák rövid idő múlva magához is tért. Apatikusan ült a hajó egyik szögletében és tudni sem akart arról, hogy egy negyedórával azelőtt még mint palesztinai király szerepelt a Jupiter fedélzetén. Beszélgetés a főkormányzó leányával Néhány perccel azután, hogy a megzavarodott diákot a matrózok levitték a fedélzetről, megjelent a főkormányzó leánya, miss Nessy Samuel. A fiatal leány aki olyan bájos, mint amilyen csak egy tizenkilenc éves angol misa lehet, kissé meglepetve nézett munkatársunkra és tágra nyitott szemekkel kérdezte : — Interjú? Úgy látszik miss Nessy Samuel is édesapja elveit követi, óvatosan felel kérdéseimre. — Ha éppen tudni akar valamit — mondja a miss és kedvesen mosolyog — akkor elárulhatom magának, hogy összevissza tizenkilencéves vagyok és jobban szeretem a tenniszezést mindenféle politikánál. Az utunk — meséli tovább — nagyon kellemes volt és el kell mondanom egy derűs epizódot, amely Viddinben történt. Küldöttség járt az atyámnál és mikor a szónok befejezte beszédét, a népes küldöttség tagjai hatalmas éljenzésben törtek ki és virágcsokrokat nyújtottak át nekünk. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy egy sötétbőrű öreg bolgár iszonyú erővel furakodik előre és egyenesen mi felénk tart. Nem tudtuk, hogy mit akar és mielőtt a többiek megakadályozhatták volna, a kedves öreg bácsi előre szaladt és torkaszakadtából éljenezve — egy hatalmas almát nyomott anyám kezébe s egy másikat az én kezembe. A Miss még most is szörnyen mulat az öreg balkáni naivságán, majd hirtelen átmenettel elkomolyodik és a következőket mondja: — Ne gondolja ám, hogy én csak teniszezem és utazom. Elvégeztem már a colleget és jövőre már egyetemre fogok járni. Most pedig, mint látja, egy terjedelmes levél írásával vagyok elfoglalva, amelyet azonban, akármilyen kiváncsi, nem fogok magának megmutatni. Miss Nessy Samuel ezzel már tovább is szalad és mikor egy félóra múlva a hajó kószobája előtt elhaladok, még akkor is ott látom, amint az asztal fölé görnyed és olyan szorgalommal rója egymásután a betűket, amilyennel csak tizenkilenéves lányok tudnak írni harminckétoldalas rózsaszínű leveleket.. . Beszélgetés Samuel főfkormányzóval