Uj Kelet, 1925. október (8. évfolyam, 225-249. szám)
1925-10-01 / 225. szám
2 írók és írások * * * Az utolsó fejezet Knut Hamsun új regénye Knut Hamsun, a jelenkor talán legnagyobb élő írója, akinek egy-egy regénye a világbirodalom nagy eszményét jelenti, hosszas hallgatás után most ismét megszólalt. Talán minden eddigi alkotását felülmúló koncepcióval jelentkezik, hatalmas, kétkötetes regénnyel, amelynek bizonyára nem véletlenségből adta címül, hogy: „Az utolsó fejezet“. Hamsun a legfinomabb szocialista írók egyike. Soha egyetlen szóval nem mondja ki ő maga, hogy valamiről ez és ez volna a véleménye. Egy pillanatra sem jelentkezik meséje szövete mögül, de annak minden egyes erecskéje át és át van itatva azzal a csodálatosan festő anyaggal, amelyből táplálkozik : az élettel. Hamsunnak tudvalevőleg egyik legelső és legnagyobb munkája az „Éhség“. Ez még tele van az ifjú ember dühével. Az „Utolsó fejezet“, amely nem kisebb problémákat vet fel, már egy olyan bölcs mű, hogy szinte evangéliumszámba mehet. Egy szanatórium a színhelye. Egy roppant norvég hegyen építik, soha nem látott eszközökkel és gyorsasággal. Pár hónap alatt tető alatt van és már jönnek is a vendégek. A polgári társadalom legkülönbözőbb típusai verődnek itt össze. Egy fiatalember, akinek arcát és egész testét borzasztó kelevények csúfítják ki és akit Mossnak hívnak és aki nem tudja, hogy vérbajos és hogy meg fog halni. Ennek a fizikailag lassan rothadó roncsnak van egy lelki ellenlábasa, egy fiatal férj, akit lent városban rendszeresen csalt a felesége és aki naponta fogadkozik, hogy holnap öngyilkos lesz, de természetesen soha sem hajtja végre, ellenben a regény végén megőrül hűtlen feleségéért, aki eljött hozzá a szanatóriumba abban a pillanatban, amikor az éppen kigyulad és a szeme előtt bentég. Itt van azután d’Espard Julia kisasszony, a szanatórium csalógánya, akit egy szélhámos, gróf Bleming, megejt és minthogy a gróf megszökött és a gyermek apjáról a világ előtt valahogy gondoskodni kell, viszonyt kezd egy kis major gazdájával, Daniel parasztfiával, aki olyan vak, hogy a gyermekben sem fedezi fel még a csalást, sőt nem is akarja elengedni magától Júliát, sőt lelövi Fleminget, sőt bezáratja magát érte hat évre. Ez a Dániel különben a legbecsületesebb ember a regényben. Már másodszor csapják be. Először egy falusi leány vezeti az orránál, egy bizonyos Heléna, aki közben meggondolja a dolgot és fel akar polgárosodni és hozzámegy a bíróhoz. Dániel roppant erős ember, folyton dolgozik, gyarapítja a gazdaságát és olyan szépen és bensőségesen folyik különben az élete, mint ahogyan Hamsun egyszer már leírt egy ilyen életet az „Anyaföld áldásáéban. ___________ A szanatórium közben tovább fejlődik, folyton újabb és újabb vendégek jönnek, szélhámosok és szélhámosnak, konzulok, álhercegek és közel ötszáz oldalon keresztül pereg a hallban, a terraszokon, az ebédlőben, a dohányzóban, a kártyaszobában, az olvasóban az életük, folyton érdekesen a figyelő szemnek, anélkül azonban, hogy mindvégig történne valami. Tehát egy szabatos hamsuni cselekményezés. Igen, ez itten a polgári társadalom, ide rohadt, ennyire nincs már benne gerinc, ily végtelenül unalmas, gyalázatos és lealázó. Csak Dániel áll magányosan a hegytetőn, miután lelőtte Fleminget és miután a csendőrök keresik. Egy pisztoly van nála és azzal mindenkit le akar lőni, aki a közelébe jön. Össze-vissze, Norvégia minden irányába és a világ minden irányába, a Torahus-szanatórium és az egyéb szanatóriumok felé repülnek az éles lövések. Ez egy szép kép. Azután a Szanatórium leég. Valami apróság miatt. Egy gyűrű veszett el valamelyik szobában és gyertyával keresik. Lángot fog a függöny, a nők ruhái, néhány perc alatt az egész épület ég. Nem, Hamsun nem csinál valami nagy beavatkozást, nem nagyképűsködik, nem ad igazságszolgáltatást, egyszerűen egy kis mirigyetyával leégeti az egész mindenséget. És az üszkök fölött feltűnik az öngyilkos, akinek a felesége bent elperzselődött. . . Roppant szomorúság, füst és égett zsírszag, hamu, fojtó levegő, por és piszok ... Az utolsó fejezet.* AZ ELSZABADULT ERKÖLCSÖK. (Hugó Bettauer regénye. Fővárosi könyvkiadó Budapest.) A Fővárosi Könyvkiadó, amely a Bécsben meggyilkolt Hugó Bettauer regényeinek sorozatos kiadását magára vállalta, „Elszabadult erkölcsök“ címmel most már a második kötetet jelenteti meg. Bettauer ebben a könyvében a világháború utáni frankkontremines Bécset írja meg, rendkívül érdekes mese keretében. Egy Mautner Pál nevű fiatalember érkezik vissza olaszországi útjáról abban a pillanatban, amidőn az osztrák korona máról-holnapra elértéktelenedett. Megtudja, hogy ő is tönkrement és ezért új egzisztenia után néz. Komoly munkakeresésről természetesen szó sincsen. Egy szép és a legveszedelmesebb életkorban lévő aszszonnyal ismerkedik meg, Gordon Sonjával, aki feleségül megy a fess fiatalemberhez. Mindenki tudja, hogy érdekházasság történt. Az asszonynak van egy leánya, Jutta, gyönyörű nő és megtörténik az a különös eset, hogy a leány és a mostohaapa között komoly szerelem fejlődik ki. Mialatt mindez megérik, alkalmunk van Bécs társadalmi életébe betekinteni. Megtudjuk, hogy a rendőrség irtó hadjáratot akar rendezni az erkölcstelenség ellen és ezért letartóztat olyan fiatal leányokat is, akik egyetemre járnak és van bátorságuk ahhoz, hogy este egyedül menjenek haza az Operából. Seipel kancellár, aki a regény egyik fontos szereplője, igen csúnyán van lefestve. Bettauer sok személyes vonatkozását sűrítette bele ebbe az írásába. A regény tovább pereg, természetesen lefelé. Mautner Pál végül is a kitartott ifjú kényelmetlen helyzetébe kerül és elhatározza, hogy Sonja asszonyt, aki kívüle még egy Hutwitz nevű grófnővel lesbosi viszonyt folytat, megöli. Evégből egy régi gyűrűt vásárol, amelyben egy kis üreg van. Ehhez egy korallkígyót is szerez és éppen le akarja vágni a fejét, hogy csöpnyi mérget cseppentsen a gyűrűbe, amikor szörnyülködve látja, hogy a kígyó fejét már valaki levágta előtte. Kiderül, hogy ezt az a magándetektív tette, akit Sonja asszony a Mautnerfutta viszony kinyomozásával bízott meg. A detektív belopódzik Sonja asszony kastélyába és egy a Mautneréhoz hasonló gyűrűnek egyetlen karcolásával végez az asszonnyal és az éppen jelenlévő barátnőjével. Miért ? ezt elárulják az üres fiókok, az eltűnt ékszerek és a felfeszített Wertheim-szekrény. A gyanú természetesen Mautnerre irányul, míg végül egy barátja elfogatja a detektívet. Mautner felszabadul a rettenetes vád alól, de erkölcsileg meg van törve és elbujdosik. Jutta pedig Mautner barátjához, a fiatal és tiszta lelkű íróhoz megy feleségül... Bettauer, ha nem is nagy írásművészettel, de a biztos elbeszélő rutinjával és a szociológus jószándékával írta meg ezt a regényt, amely méltán sorakozik a „Bánatos utca“ és a „Nagyváros zsidók nélkül“ című könyveihez. * Az itt felsorolt könyvek megrendelhetők az Új Kelet könyvosztályánál. ■I KELET Csütörtök, 1925 október 1 Öngyilkos lett a tragikusan elhunyt tanár özvegye Ruhttbarlangot rendezett be lakásán. Tegnap este egy súlyos botrány után veronállal megmérgezte magát (Budapest, szeptember 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Az „Új Kelet“ olvasói bizonyára emlékeznek még arra a tragikus halálesetre, amely a magyar orvosi kar egyik legkiválóbb tagját, Moravcsik Ernő egyetemi tanárt elragadta az élők sorából. Moravcsik hirtelen halála súlyos anyagi válságba döntötte özvegyét, aki, hogy zavaraitól meneküljön, néhány hónappal ezelőtt rulettbarlangot rendezett be lakásán. Moravcsikné már azelőtt is szenvedélyes játékos volt és gyakran kereste fel a fővárosi rulett-klubot. Legutóbb a klub terjeszkedni akart és akkor Moravcsikné azt az ajánlatot tette, hogy Rákóczi-úti lakásának néhány szobájában rendezzenek be egy dependancet. A rulettet fel is állították itt és néhány héten keresztül a legteljesebb rendben ment a játék. Az elmúlt hónap első napjaiban azonban a detektívek megzavarták a játékot, a balkonon keresztül behatoltak a szobákba és igazoltatták a jelenlévőket. Már ezt az incidenst is rendkívül szívére vette Moravcsikné és ettől kezdve a lehangoltság jelei mutatkoztak rajta. A razzia után két hétig szünetelt a játék és csak néhány nappal ezelőtt indult meg újra. A játékosok lassan kint visszaszállingóztak és tovább folytatták a rulettezést. Tegnap este azonban kínos botrány játszódott le Moravcsikné klubjában. Az egyik űr valamiért súlyosan indignálódott és felindultságában felkapta a rulettgépet és teljes erővel a földhöz vágta. A gép darabokra tört. Moravcsiknét annyira felizgatta ez a jelenet, hogy a tumultus közben kilopózott és hálószobájában nagy adag Veronáit és aszpirint vett be. Az öngyilkossági kísérletet már csak akkor vették észre, amikor Moravcsikné elvesztette eszméletét és életjel nélkül feküdt szobája padozatán. Azonnal értesítették a mentőket, akik beszállították a Pajor-szanatóriumba. Az orvosok véleménye szerint állapota nem reménytelen. A rendőrség, amely egyidejűleg vizsgálatot indított ebben az ügyben, most azután kutat, nem történt-e valami visszaélés a Moravcsikklubban és hogy nincsenek-e Moravcsiknénak valamelyik bankban nagyobb letétét. Az öngyilkosság híre az éjszaka folyamán elterjedt a fővárosban és különösen annak előkelő köreiben kínos feltűnést keltett. Terrori drágaság és pénzkrízis jellemzi a Cankov kormány uralmát- mondja Kosturkov képviselő, a bolgár radikálisok vezére (Szófia, szeptember 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A bolgár politikai élet különös hatással van még a legszelídebb lélekre is: a bárányból oroszlánt nevel, a szelid tanárból kemény harcost. Cankov, a volt professzor a miniszterelnök és Kosturkov, aki maga is tanár volt, kemény bírálatban részesíti volt kollegáját. A bolgár radikálisok két táborra szakadtak, amikor Cankov 1923 június 9-én megdöntötte Sztambulinszky parasztdiktatúráját. Az egyik csoport belépett a Cankov-pártba, a „demokraticseszki zgovor“-ba, míg a másik rész, az azelőtti vezér, Kosturkov vezetése mellett ellenzékbe vonult. Mint a többi ellenzéki vezér, Kosturkov is hosszú hónapokat töltött Sztambulinszky jóvoltából a börtönben és azt mondják,hogy amikor onnan nagynehezen kiszabadult, kijelentette, hogy „minden kommunistát és agrárkommunistát fel kellene kötni“. Azóta úgy látszik megváltozott a véleménye, talán az az utazás is hozzájárult, amelynek során érintette Belgrádot és összejött az agráriusok emigráns vezérével... Tény az, hogy az agrárius emigránsok reménysége Kosturkov, viszont Kosturkov tagadja, hogy az előbb említett kijelentést tette volna. Hosszú viták indultak meg, de döntés egyelőre nincs... Emberek tűnnek el Azonban bármiképen is áll a dolog, nem lehet Kosturkovtól két dolgot elvitatni: azt, hogy kijelentései érdekesek, másrészt azonban, hogy azokat egy aktív politikai párt vezére, egy volt miniszter és képviselő tette, felelőssége teljes tudatában. Kosturkov bámulatra méltó merészséggel kijelenti, hogy ma Bulgáriában terror és elégedetlenség uralkodik, hogy a Cankov-kormány megbukott és még valamit, amit aktív politikus — meg ellenzéki is — csak most mond ki először: a Cankovkormány lelkiismeretét emberek nyomtalan eltűnése terheli, embereké, akik többé nem fognak visszatérni és akik eltűnése elégedetlenséggel tölti el a népet. Hogy mekkora az eltűntek száma, arról nem beszél Kosturkov, de valószínű, hogy az nem lehet nagyon kicsi, ha egész népréteg elégedetlenségét váltja ki... A Cankov-rezsime éles bírálata Kosturkov nyilatkozata ; talán kissé túlságosan is szigorú a tanár úr, de állja mindazt, amit mondott. Megnövekednek a bajok — Milyennek ítéli képviselő úr a belpolitikai helyzetet? — A helyzet az utóbbi hónapokban alig változott. Csak egyetlen dolog szűnt meg: nem hallani már, hogy emberek nyomtalanul eltűnnek. A kormány minden igyekezete ellenére is a helyzet változatlan és a kormány minden erőfeszítése hiábavaló volt. Sőt a helyzet már rosszabbodott: a közigazgatási szervek, a polgármesterek, a rendőrka-