Uj Kelet, 1925. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1925-12-01 / 274. szám

2 csatolt területek között, sőt veszélyeztetheti az egyesülést. Ami a kisebbségeket illeti, az egyesült el­lenzék azon a véleményen van, hogy­­teljes egészében respektálja a gyulafehérvári határo­zatokat és azok alapján áll. A kisebbségeket egyenjogú állampolgároknak kell elismerni s csupán ennek ellenében azt követelni tőlük, hogy lojális polgárai legyenek az országnak. Ó, boldogító tévedési Egész életemet, sorsomat egy kellemetlen té­vedés következményének tartom, hogyne volnék tehát elnéző azok tévedéseivel szemben, akiknek az a hivatásuk, hogy ne tévedjenek. Az a felfo­gásom, hogy a hatóságok tévedései éppen csalhatat­­lanságuknak bizonyítékai, hiszen minden kivétel csak erősíti a szabályt. . . .» Ma délelőtt beidéztek a rendőrségre. Őszintén szólva nem értettem a dolgot, mert hiszen napjaim nagy részét az a gond foglalja le,­­ hogyan ke­rüljem el a hatóságokkal való összeütközés lehető­ségét. Nehéz feladat, de mindezidáig sikerrel ol­dottam meg. Mint jó polgárhoz és törvénytisztelő filiszterhez illik, reggel kilenc órakor már megje­lentem a rendőrségen. Sötét kis szobába jutottam, ahol bolti legé­nyekből és korcsmai verekedőkből egy egész kol­lekció volt raktáron. Az őrmester úr igen szelíden fogadott, azt mondotta: várjak türelemmel. Egy félóráig tellett is türelemre. Elszórakoztattak az őr­mester úr szentenciás kiszólásai: — Lenne csak itt Ön az én helyemben, majd meglátná mi az rendőrőrmesternek lenni! — Biz az nehéz dolog — jegyezte meg az egyik boltilegény, aki valami éjszakai gyilkosság tanújaként volt beidézve.­­ . — Na jó, jó — jegyezte meg kissé indigná­­lódva az őrmester úr — ne legyen olyan nagy legény. Amiért fényes a csizmája, még nem kell szemtelenkedni. — Haljak meg, ha szemtelenkedni akartam — válaszolt vissza a legény.­­— Hát haljon meg — replikázott az őr­mester úr. — Nem tehetem kérem, rendes, erős, egészséges fiú vagyok s a román királynak szüksége Iván ilyen katonára, mint én-­vagyok. Erre már az őrmester sem tudott mit vála­szolni. A türelmem azonban kezdett elfogyni. Talán a következmények sem tartottak volna vissza az el­távozástól, ha közben egy hölgy nem lépi át a tör­vény 37 óta megszentelt küszöbét. Magas volt és elegáns, dióbarna szemei kissé szigorú tekintettel néztek a homályba, melyet még súlyosabbá tett a tolongó emberek hangulata és ama falak szürke­sége, melyekből évtizedeken át elhangzott károm­kodtak és elröppent sóhajtások emléke áradt. Ter­mébe­­en erősen megnéztem a hölgyet, akiről nem is sejtettem, hogy a következő percek isteni kedve bizonyos kellemetlenül kellemes, vagy épen kel­vinesen kellemetlen vonatkozásba fog hozni.­­Végre a kapitány elé jutottam. Szelíd, kék­­szemű fiatalember volt a kapitány úr, aki — mi­után átadtam neki az idézést — dévaj mosollyal kínált meg hellyel. — No itt nem lehet különösebb baj — gon­doltam szokott optimizmusommal. A következő pilla­natban azonban olyan kérdés hangzott felém a kapitán­y úr ajkairól, mely nem annyira szokat­­lanoogával, mint inkább indiszkréciójával sújtott le: — Ön az az úr, aki olyan nagyon szereti a nőket ? • — Pardon uram, — szóltam indignálódva, ez tisztára magánügy. — Amennyiben nem a nyilvánosság előtt ad kifejezést ilyen irányú tetszésének az ember — vá­laszolt most már kissé tekintélyesebb hangsúllyal a kapitány. — Bocsánatot kérek — dadogtam — mindig súlyt fektettem arra, hogy azokat a vágyakat és hajlamokat, melyeket a természet belém oltott, — a legdiszkrétebb keretek között engedjem érvényesülni. Tisztelem a társadalom és a jóízlés szabályait, miután nem tehetek úgysem egyebet. Ami pedig a hölgyeket illeti, mindig egyként lebegett előttem az a szempont, hogy először a nők hozzák­ i­de másomra tetszésüket. . . " . . — No, no. Nem egészen így áll a dolog. Ön azzal van az idecsatolt feljelentésben vádolva, hogy a szép szeptember havának egyik hangulatos estjén a sétatér lombjai alatt olyan agresszíven éreztette tetszését egy előkelő úrhölggyel, hogy az kénytelen volt segítségért kiáltani. Akkor önt a rendőrök leigazoltatták s jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. — Három uram, ez csak tévedés lehet. Én fiatal nős vagyok, ami kétszeresen köteles arra, hogy illegitim tetszéseimet a legdiszkrétebb keretek között hozzam az illetők tudomására. Én ama okos, gyáva és kényelmes emberek közé tartozom, akik nem szeretik a kockázatot. — Hol született és mikor ? Bemondtam adataimat. — Úgy látszik, tényleg tévedés van a dolog­ban. Névrokona 1880-ban született Nagysomkúton... — A disznó! — tört ki akaratlanul ajkomon a méltatlankodás. — Mielőtt azonban elbocsájtanám Önt, szembe­síteni fogom a panaszossal. A kapitány úr kiszólt a váróterembe. A követ­kező pillanatban a magas, dióbarna szemű hölgy libbent be a szobába. Hirtelen megértettem névrokonomat, aki miatt — egy oktalan tévedés révén — a rendőrs­ég színe elé kerültem. —— Ez az úr volt a tettes ? — kérdezte a hölgytől a kapitány. A hölgy ajkain diszkrét mosoly jelent meg, tekintetének szigorúsága is megenyhült kissé. — Nem, nem ő volt az. Hiszen, hz még ő lett volna! De csúnya volt és közönséges . . . Soha életemben nem éreztem magamat ilyen diadalmasnak. A rendőrtisztet meg tudtam volna ölelni a tévedésért Áldott legyen az a közrendészet, mely nem csalhatatlan . „­ Salamon László Kedd, 1925 december 1 A marosvásárhelyi konferencia pénzügyi és személyi határozatai Egymilliót meghaladja a Szövetség ezévi költségvetése (Clujfjdiózsvár, november 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A marosvásárhelyi konferencia legfontosabb döntései közé tartoznak a Szövet­ség pénzügyi alátámasztására irányuló határo­zatok. A pénzügyi adminisztrációra vonatkozó­lag a konferencia a következő határozatot hozta: A konferencia szükségesnek tartja,hogy az összes, a Szövetség fenhatósága alá tartozó cionista intéz­­ények adminisztrációját és pénz­kezelését egy ellenőrző­ bizottság állandóan el­lenőrizze, hogy esetleges kezelési hibák ezáltal elkerülhetők­­legyenek. Az ellenőrző bizottság tagjai: 1. A Zsidó Nemzeti Szövetség elnöke, vagy az általa kijelölt k. i. b. f3g. A Keren Kaje­­met országos bizottságainak, valamint az or­szágos Palesztina-bizottság mindenkori elnöke. 1. Az Erdélyi -Zsidó Nemzeti Szövetség és az egyes intézmények pénztárforgalmukról az ellenőrző bizottságnak havonta jelentést tartoz­nak tenni, amely ezen jelentést az egyes hi­vatalok könyvelésének megvizsgálásával el­lenőrzi. Ja .­­ V 3. Az ellenőrzőbizottság tagjai tapasztala­taikról beszám­olnak az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség kigyűljezőbizottságániak. I. f * 4. Az egyes intézmények vezetői utalványo­zási joggal csak azon összegekre bírnak, ame­lyeket az ellenőrző bizottság esetről esetre elő­zetesen megállapít. Ezen összegeken felül csak az illető bizottság elnökének, vagy az általa megbízott tagnak lehet utalványozási joga. 5. Az ellenőrzőbizottság tagjai az általa ellenőrzött intézmények pénzkezeléséért anyagi felelősséggel tartoznak. 6. A fenti intézmények vezetői negyed­évenként zárszámadást tartoznak készíteni, mely zárszámadások az ellenőrzőbizottság ellenjegy­zése után, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség helyi csoportjainak, illetve helyi bizottságokhoz kiküldendők. . ." A Szövetség költségvetése A konferencia a Szövetség jövő évi költ­­a következőképen állapította meg: a) Központi iroda: 1. Személyzeti kiadások 354.000 lej 2. Dologiak­­ 130.000 „ b) propaganda 1. utazások 48.000 2- nyomtatványok 10.000 58 000 „ c) kulturügy 100.000 „ d) chalucmozgalom cuji chaluefarm 50.000 oradeamarei chalucfarm 50 000 100.000 „ (Mizrachi) e) ifjúsági ügyosztály 84000 „ f) adósságok törlesztése 80.000 „ g) jogvédő iroda 50.000 „ h) hozzájárulás a Mizrachi szervezet központjának 200 000 „­­ 1,156.000 lej Ezen költségvetést biztosítandó, kötelezi a konferencia a hely­i­ sportokat a reájuk kisza­bandó évi hozzájárulások megfizetésére. Ennek hathatós keresztülvitelét, illetőleg a konferen­cia úgy intézkedik, hogy a csoportok ezen összegeket 12 egyforma részletben minden hó 20-ra kiállított bonok alakjában előzetesen le­fedezve a központi irodának minden késede­lem nélkül megfizetni tartoznak. ■ A Szövetség új vezetősége Mint a konferencia tw&parco­sítsák utolsó aktusát, alább kérjük a Szövetség összes in­­ tézményeinek és szerveinek újonnan megválasz­tott vezetőségét: Elnök: dr. Fischer József, társelnökök: dr. Deutsch Mór Lugoj, Nussbaum Sámuel Oradea- Mare, Rothbart Jakab Timisoara. A kisintézőbizottság tagjai: Adler Sámuel, Farkas Izsó, Friedmann Herman, Giezkalay Já­­­nos, dr. Hamburg József, Janovitz Géza, Kiin­ger József, dr. Kohn Hillel, dr. Marton Ernő, dr. Neufeld Mihály, Noszin Mór, Nussbaum Mihály, dr. Pollák Sándor, Schwarz Jakab, Schwarz Miksa, Székely Béla, Waldner Mór, Weisz Gyula. Hivatalból tagjai: dr. Fischer Tivadar, a Szövetség diszelnöke, a Szövetség fő­titkára, a Keren Hajjeszei, a Keren Kajemet, a Palesztina hivatal és a Jogvédő Iroda min­denkori vezetője. A becsületbíróság tagjai: Altmann Sámuel, dr. Bárdos Imre, dr. Deutsch Mór, dr. Engel­berg Dezső, dr. Fischer Tivadar, dr. Herzog Sándor, dr. Kohn Hillel, dr. Marton Ernő, Nussbrumn Sámuel, dr. Pollák Sándor, Szenes Henrik, Vermes Ernő. A Palesztina-bizottság tagjai:­­ Boskovics Ignác, dr. Hamburg József, Klein Elijáhu, dr. Klein Miksa, dr. Kohn Hillel, Noszin Mór, dr. Neumann Vilmos, Rosenberg Ferenc, Schwarz Miksa, Salamon Jakab, Waldner Mór, Weisz Mendel. Hivatalból tagjai: a Szövetség fő­titkára, a Palesztina-hivatal, a Keren Kajemet, a Keren Hajjeszad vezetője, és a h­aluc telepek egy-egy képviselője. A nagy intézőbizottság tagjai: Aradról: dr. Herzog Sándor, Kalmár József, dr. Vajda Jakab, Karton Aladár, dr. Singer Jenő. Balázafalviról: Eisikovits Dezső. Besztercéről: Kallus Lajosné, dr. Halberg Gyula. Déváról: dr. Szegő Ernő. Désről: Rozenzweig M. Jehuda. Karonaehcsről: dr. Both Ernő. Kolozsvárról : Gzódik Jenő, Weisz Mendel, Hochmann Jakab, Fischer Lipót. Lugos: Neumann Miksa, dr. Kirschner Arnold. Maros­vásárhelyről: Wolster Kálmán, Wass Albert, dr. Bretter Rudolf, dr. Engelberg Dezső, Krausz Mór dr., Simon Márton, dr. Erdélyi Emil. Mára­­marosszigetről: dr. Fried Ábrahám, dr. Sternberg Aladár, id. Stern József. Maroshévizről:­ Barmann Márkusz. Nagyváradról: Altmann Sámuel, Lukács Laitner Zoltán, dr. Markovits Ignác, Mittelmann Jakab, Ráth Efraim, dr. Váradi Ödön, Ziszovits Jenő, dr. Bárdos Imre, Wase­rstrom Sándor, id. Silberetein Ármin, Klein Mór, dr. Löw Béla, Just Móse. Nagybányáról: Hirsch Jakab. Nagyenyed­­ről: Márton Béla. Nagyszebenből: Lukács Ala­dár, dr. Szegál Zsigmond. Petrozsényből: Halmos Brúnó dr. Szászrégenből: Fixál Vilmos. Szat­­m­árról: dr. Steinberger Ernő, dr. Stern Mór, Markovits Elek, id. Reiter Mór, dr. Jordán Viktor. Székely­udvarhelyről: Gottesmann Vilmos. Te­mesvárról: dr. Briszker Ezekiel, dr. Molnár Gyula, dr. Nobel Sándor, Vermes Ernő, Eppler Jakab, Feuerstein Kálmán, dr. Weil Adolf, Taub Ábrahám, Schultz Arnold, Drechsler Gyula, Fischer Béla. Hivatalból tagjai a körzeti titkárok referálási köte­lezettséggel. . *■ vmevémml MvHmlB fa-, ram- wma.w rea-SMAS Marosvásárhelyre 4,,î“, SZÉKELY fa RÉTI ws&msssäfjs^iävjszsti

Next