Uj Kelet, 1926. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Ezerkilencszázhuszonhat A polgári újesztendő, túl minden vallási vonatkozáson, számunkra is jelentős dátum,, amelynek határkövénél meg kell állanunk, hogy mérleget készítsünk az elmúlt munkaévről és sejtéseink fátyolén keresztül előre kémleljünk az" ismeretlen jövőbe. Ezt a polgári évet, mi­ként a világháború óta majd, valamennyit, szintén passzívával zárjuk le. És ezt nemcsak képletesen kell érteni. A passzíva nemcsak az erkölcsi és szellemi értékek világában mutat­kozik­, de a kereskedelmi és gazdasági élet ri­deg számai között is. Egész Európa jelentős mértékben lett szegényebb az 1925. esztendő­ben s a legtöbb ország, a győző államokat sem kivéve, a fokozatos gazdasági züllés, a paupe­­rizálódás és a termelési anarchia lejtőjére ke­rült. Közgazdasági szakértők számszerűleg is ki tudják mutatni, hogy az egyes állami és ma­gángazdaságok milyen érték és vagyoncsökke­nést szenvedtek az elmúlt évben. Egész természetesnek kell vennünk, hogy ebben az általános gazdasági depresszióban a zsidóságot érte a legérzékenyebb veszteség. Mert eltekintve a mindenkire egyformán nehe­zedő gazdasági válságtól, a zsidóságra a leg­több európai államban még külön gazdasági nyomások is nehezedtek. A lengyelországi zsi­dóságot alapjaiban rendítette meg a krízis és a zsidó egzisztenciák százezreit érte utól, vagy fenyegeti a tragikus összeomlás. Romániában és szűkebb hazánkban, Erdélyben ha nem is ilyen ijesztő mértékben, szintén súlyos pusztí­tásokat okozott a gazdasági anarchia és a rossz­indulatú kormánypolitika. Aki nyitott szem­mel figyeli az eseményeket, megrettenve álla­píthatja meg, milyen elszomorító mértékben rosszabbodott az erdélyi zsidóság gazdasági helyzete az elmúlt esztendőben. Úgyszólván észrevétlenül mindenki szegényebb lett. Ha to­vábbra is e kettős nyomás fog nehezedni Er­dély zsidóságára, úgy az 1926 év elé nem te­kinthetünk túlságos nagy optimizmussal. A politikai mérleg nem nyújt sokkal vi­gasztalóbb képet, mint a gazdasági. Bár Locarno határozott aktívumként könyvelhető el, amely lényeges mértékben enyhítette az európai álla­mok között fenforgó feszültséget, mégis csak egy részleges elintézése volt a nagy probléma-S­i­lexumnak és továbbra is meghagyta az­­os zűrzavart, amely a világpolitikában uralkodik. Locarno csak azoknak szolgáltatott igazságot, akik a zöldasztal körül ültek, de megfeledkezett igazságot tenni azok között, akik a tárgyalószobákból kitnrekedtek. Locarno figyelmen kívül hagyta az ébredő Kelet egyre közvetlenebbül fenyegető intelmét és figyelmen kívül hagyta a hatalmas orosz kolosszust. A keleti népek ítélete szerint Locarnoban csak megújították a versal­lesi szerződést azzal a kü­lönbséggel, hogy a koncból most már Német­országnak is juttattak valamit és ezt is csak azért, hogy a nagyhatalmak annál felszabadul­­tabb erővel folytathassák elnyomó gyarmatpo­litikájukat Keleten és Délen. Ez a meglátás természetesen egyoldalú, de elég szerencsétlen­ség a világra,­hogy milliók lelkéb­en ilyen meg­látások érlelődhetnek meg. A helyzet tehát az, hogy míg nyugaton egy lépéssel közelebb ju­tottunk a békéhez, addig keleten legalább ugyanannyit, vagy még többet távolodtunk tőle. A világpolitikai zűrzavarnál nem kevésbbé volt kaotikus a román belpolitika elmúlt esz­tendeje. A liberális diktatúra ebben az évben is teljes erejével ráfeküdt az országra és jó­indulatú passzivitása mellett zavartalanul folyt tovább a szenvedélyeket felkorbácsoló anti­szemita agitáció. Annak ellenére, hogy a kor­mány mandátuma már a legközelebbi hónapok­ban lejár, még halvány körvonalai sem bonta­koztak eddig ki annak a kormánynak, amely a liberálisok után az uralmat átvehetné. A ki­sebbségek helyzete ebben az évben még bo­­nyolódottabb és rendezetlenebb lett és a hurok, amelyet nyakunk köré csavartak, egy fokkal jobban összeszorult. Az a csalódás, amely a magánoktatási törvény tárgyalása során a ki­sebbségeket érte, a legbeszédesebb bizonyíték a helyzet vigasztalansága mellett. A visszapillantó szem kevés megnyugtató ponton pihenhet, meg az 1925 ik év zajló ese­ményei között. És mégis vannak vigasztaló je­lenségek is. Nem a politikai porond piszk­os küzdelmeiben és nem a gazdasági élet történt. DJJ KELET P­ csk­k), W2&* Ijtimár 1 egyre erőteljesebben szólal meg az igazi béke után való vágyódás hangja. Az emberiség kezd belemenni az álmegoldásokba és a kábító zűrzavarba. Rendet akar, nyugalmat akar, igaz­ságot akar. Ez a megismerés és ez a vágy­ az harcaiban.. De mélyen az emberek lelkiben t­a­pfol­ató pozáávatni- amelyet ^.múltból maciink’ ---- - 1—' k*t veszünk ak az 1926-i­k esztendőbe és re' átélnünk kell, hogy a következő évben előtérbe juthat majd az emberiségnek az a jobbik fele, amely egy tisztultabb és*­ becsületesebb kc-szak felé akarja vezetni a világot. Pár­is környékét elöntötte a Kiér adással fenyegetnek aa caaaea francia föltók. Újból lezuhant a* Eiffel-torony antennája* Angliából la orkánokat jelentenek (Pária,, december* 31. Az Új Kelet tudósító­jától.) A Rajna néhány nap óta aggasztóan árad. A hajóforgalom teljesen megszűnt, a kikötőket el­öntötte az ár, a raktárakat ki kellett üríteni. A főváros környékének mélyebben fekvő része is víz alatt áll. Hasonló jelentések érkeznek a többi fogókról is, amelyek közül különösen a Marne és az­. Aisne fenyegetnek kiáradással. A Rhone elárasztotta Avig­non várost. Egy Londonból, keltezett távirat azt jelenti, hogy a folyók ott is kiléptek medrükből. A nagy viharok követk­etében a­ vasúti forgalm, az egyes országrészekben, megakadái. Számos szerencsét­lenség fordult elő, amelyek emaberáldozatokat követeltek. (Pária, december 31. Lapzártakor érkezett.) Csütörtökön reggel a fővárosban hatalmas­ erejű orkán pusztított, amely az Eiffel-torony antecméját újból leszakította. A körúton a­ szélvész egy szá­zados fát ráfordított egy autóra, aexelynat három utasát agyonnyomta. Bern, december 3. A badeni tó áradásban van és tartamiuk attól, hogy kiönte. Köln­ városa szintén súlyos árvíz veszedelemben forog.­ ............................. - - . ■■■■ 1 ------------— rrrrrrr Egymillió munkanélküli van Ausztriában? és Németországban Ijesztő mértékben követik egymást az az ambesztia tetések (Bécs, december 31. Az Új Kelet tudósító­­­­jától.) A munkanélküliek száma Ausztria terü­letén az utóbbi napokban háromszázezer«» emelkedett. A hivatalosan nyilvántartott és állami segélyt élvező munkanélküliek száma száznyolcvanezret tesz ki, ehez azonban hozzá kell számítani még legalább negyven százalé­kos azokból a munkanélküliekből, akiknek nincs segélyjogosultságuk, vagy akik már túl vannak azon az időtartamon, amíg a segélyre igényt tarthatnak. Az állami kincstár több mint kétmillió ko­ronát fizet ki munkanélküli segély címén. A segélyösszeget év­­nte­fei hónapok folyamán e­lemelték fel ennyire, nyííb­aa­guin­g doiwingzuui, összeg, az Alpine Montangesellschafc üzembe­szüntetése után már nem volt elegendő. Az Alpine Montangesellschafc feloszlása olyan, nagy­tömegű munkáselbocsátást vont maga után, hogy ez az egyetlen üzembeszüntetés tízszáza­­lékkal szaporította a munkanélküliek számát. A katasztrófánig helyzet miatt tegnap­ rend­­kivü­lis miniszter­tanácsot tartottak, amelyen Rencht népjóléti miniszter fzz ajánlotta,, hogy a gazdasági helyzet jogvitájára, haladéktalanul lép­jenek érintkezésbe a szomszédállamok fe­l és megfelelő kereskedelmi egyezmények által igyekezzetek az osztrák, iparcikkek exportját és, ezáltal, a megállott gyárak üzem­behelyezését lehetővé tenni. Még súlyosabb krízist jelentenek a lapok Németországból, ahol a munkanélküliek száma az ország belsejében 567 ezerre, a megszállott területeken 1102 ezerre emelkedett. A „Vor­wärts“ közlése szerint egyetlen hét alatt négy u­straiekhai lou­tonni uiuukouaikuil, sőt vannak városok, ahol számuk kétszeresére emelkedett. A kormány itt is a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik a helyzeten segíteni és egyelőre száz­millió márkát utalt ki a munkanélküliek fel­ Részeg katonák a kolozsvári bodega-tulajdonosnől Az elfogott tottonok bolomorő vallomást tettek (Cluj-Kolozsvár, december 31. Az Új Kelet tudóajtójától.) Borzalmas rablógyilkosság történt ma éjjel a kolozsvári Pap-utca és Apáca­ utca sar­kán lévő bodega-üzletben. Lázár Belén, a gyilkos­áig áldozata éveken át volt tulajdonosnője az üz­letnek. A negyven év körüli magános asszony teg­nap este rendes időben zárta helyiségét és éjjel egy óra körül már meggyilkolva találták. A bűntényt, mint utóbb kiderült, két ka­tona követte el, akik a bodega tulajdonos­nőjét először megbecstelenítették, azután megfojtották. A tett elkövetése után a gyilkosok feltörték az üzleti fiókokat, összeszedték az asszony ékszereit és körülbelül ötezer lej kézpénzt magukhoz véve, el­szöktek a tett sz­nhelyéről. A bestiális esetről alábbi tudósításunk számol be. A rémtettet Schwartz Ignác Gyulai Pál utcai cipész fed­ezte fel éjjel egy óra körül. Az esetet azonnal tudomására hozta a rendőrségnek, ahonnan nyomban két detektívet küldtek ki a felyszínre és széles­ körű nyomozást, vezettek be a rejtélyesnek látszó ügy kiderítésére. Alig kezdték meg azonban a nyom­azást, a térparancs­n­okságiét kísértette a rendőrségre. A katona itt részletesem bevallotta, hogy egyik barátjával, Bratilescu Joan­nal követte el a gyilkosságot. Elmondotta, hogy barátjával együtt tegnep so­kat ittak és hazafelé mentek, betértek Lázár Helén bodegájába, hogy még egy kis italt fogyasszanak. Itt a rolló már le volt húzva, de barátja fel­zörgette a tulajdonosnőt, aki úgy látszik régi ismerőse volt. Ismét elni kezdtek ,­ annyira berúgtak, hogy ő már csak arra emlékszik, hogy barátja Bratilescu szemtelenkedét büzdett ez asszonnyal és mikor az nem hagyta magát, ő is közbelépett és ketten le­­fogtál. Nem akarták megölni, de nagyon kiáltozott és azért zsebkendővel betömték a száját. Mikor az asszony tovább ellenkezett, tor­kon ragadták és barátja bajonetjével ad­dig ütötte, míg holtan terült el a földön. Mikor az asszony már nem mozdult többé, ku­tatni kezdtek az üzletben, ahonnan ékszert és pénzt véve magukhoz, megszöktek. A vallomás alapján a térparancsnokságról azon­nal elővet­t­ék Bratilescu Ioant, a tettes társát is és letartóztatták. Bratilescu a legnagyobb nyu­galommal vallat­t­ta tettét, de mentségül felhozta, hogy nagyon részeg volt és igy nem volt beszá­mítható állapotban. A vallomások jegyzőkönyvbe vétele után a rendőrség újabb helyszíni szemlét tar­tott, ahol tanúvallomások hangzottak el aziránt, hogy a gyilkosok a tett elkövetésekor nem voltak rész­egek, egy katonát kísértek át a rendőrségre, aki bevallotta, hogy ő és egyik társa követték el a gyilkosságot. A térparancsnoka­­gon ugyanis a szolgálatot tevő tiszt éjjel egy óra körül két hazatérő katonára lett figyelmes, akik nagy zajjal állítottak be a laktanyába. Felelőségre vonta őket, mire az egyik katona min­den állapot nélkül ki­jelentette, hogy gyilkolt és kért­ a tisttet, tartóztassa le. A tiszt a katonát, ak­it t­artana, Euaanuilnak hívnak és távirdász a térparancsnokságnál, nyomban letartóztatta és át * Brassóban hirdetéseket, előfizetéseket fel­vesz és reklamációkat elintéz az Uj Kelet brassói képviselője, az Elekas Hirlapiroda Str. Portii 83. SGT Ócskából uj ruhája lesz, ha színb­ől festet, tisztittat.

Next