Uj Kelet, 1926. március (9. évfolyam, 45-70. szám)

1926-03-01 / 45. szám

2 pártnak is. A választójogi javaslat bizottsága ma dél­előtt is ülést tartott és este is ülésezik. A ki­sebbségben maradt listákra vonatkozólag talál­tak egy megoldást, melyet azonban először Bratiana Jonesnek is el kell fogadnia és csak azután fogják nyilvánosságra hozni. Madgearu a Mussolini-féle reakciós választó­jogi rendszer bevezetésének hírével kapcsolat­ban a következőket jelentette ki: — A­ kormány elvesztette a fejét. Mussolini" rendszert bevezetni ott, ahol nincs Mussolini, annyit jelent, mint szeleket vetni és zivataro­kat aratni. Az ország megelégelte a sok vihart és nyugalmat óhajt. Az egyesült ellenzék a községi választásoknál kiállotta a tűzpróbát, megmutatta milyen egységes és erős tud lenni.­­ Az egyesült ellenzék vezetői között egyéb­ként tegnap este hosszabb megbeszélés volt, amelyen elhatározták, hogy hétfőn Maniu Gyula egy deklarációt fog felolvasni a parlamentben, amelyben a választás eredményeképen az egye­sült ellenzék követeli a kormány azonnali távozását. Az egyesült ellenzéki pártok között ma is egész nap folytak a megbeszélések. Az eddigi pesszimisztikus híreket, minden átmenet nélkül erős optimizmus váltotta fel, amit azzal magya­ráznak, hogy a pártok közeledése magasabb utasításra történt. Ma délelőtt fokozott és erős tempójú tárgyalás indult meg a két párt között. Úgy hírlik, hogy már estére végleges határo­zatot hoznak a fúziót illetőleg. Jól informált körök szerint a magasabb helyről jött parancs egyszerre eliminált minden nehézséget és a két párt között már alig van olyan probléma, amely útját állaná a fúziónak. A közeli napok eseményeiről sokat beszélnek politikai berkek­ben. Egy héten belül újabb történelmi jelentő­ségű események zajlanak le a román politikai életben. HYPEROL VJ fertőtlenít, megvéd torokfájástól SZÁJVÍZ tabletta Kaphi-tó mindenütt.J Akiba írta Giszkalay János Egyébként jó oka volt rá, hogy keresse a magányosságot és hogy szép,, férfiasan mo­solygó száján épen az Énekek Énekének fü­ledt szerelmes strófái üljenek. A nagy pusztulás óta már tíz év múlott el. Akiba ebben az idő­ben már túl volt az ifjúi életkoron, lassan már harminc éves is elmúlt, és asszonyt még nem ismert, családot nem alapított. Keleten még manapság is szokatlan dolog ez, de abban az időben és a zsidóságon belül, ahol szinte tör­vényerejű szabály volt az, hogy a férfinépség tizennyolc éves korában megházasodjon, szinte istentelen cselekedetszámba ment az ilyen ko­ros legénység. De vérrel és hajszolásokkal ter­hes háborús idők voltak azok, nem alkalmasak a békés családalapításra és különben is ki­tö­rődött volna az ilyen ágrólszakadt, Sámson­­izmu, tudatlan pásztoremberrel, hogy paraszti életét magába vonultan akarja végig tengődni, avagy asszonnyal akarja-e megosztani sovány juhászbérét. Senkit se érdekelt az, hogy mi lehet oka e robosztus am-haarez asszonytalan­­ságának. Azt senki se tudhatta, hogy ebben a kemény paraszti koponyában évek óta szaka­datlanul birkóztak a gondolatok és ezek a nyüzsgő, öklöződő gondolatok annyira meg­töltötték, annyira lefoglalták egész lényét, hogy — — elfelejtett megházasodni. A gondolatai nem hagytak időt neki arra, hogy észre vegye saját magát és hogy észre vegye a nőket. Az ifjú férfi szerelmi vágya lefojtódott a lelkében, és mint minden lefojtott energia, addig gyűlt, addig sűrűsödött feszítő erővel, amíg végre — későn bár, — de annál nagyobb, annál végze­tesebb erővel robbant ki belőle. És a késői terelemre-lobbanás még nem lett volna baj az olyan robosztus, őserővel telített lelki-testi szervezetnél, mint amilyen Akibáé volt. De a végzet úgy akarta, hogy ennek a paraszti nagy gyereknek nyílt, mosolygó tekintete olyan asz­­szonyon akadjon meg, aki szinte elérhetetlen magasságban állott fölötte. Kaiba Sávúdnak, a dúsgazdag nagyúrnak, Akiba kenyéradó gazdájának volt egy messze híres szépségű hajadon leánya. Akkor talán 17—18 éves lehetett. Pólyás gyerekkora óta Akiba szeme előtt nőtt fel. A fiatal és a patriarkális szokások szerint szinte a családhoz tartozó pásztor bizonyára sokszor játszadozott el a szép kicsi gyereklánykával, sokszor hozott neki a mezőről pöhös madárfiókákat, fűzfa­­sípot vagy sásból font kicsi kosarakat és nap­lementekor, amikor már akolba terelte a gazda nyáját és letelepedett az udvar terebélyes fája alá, hogy elfogyassza szegényes cseléd­ estebéd­jét, — sokszor mesélt a tari szilája körül ma­tató kislánynak vidám vagy komoly pásztor­­meséket és a kicsiny leányka ilyenkor tágra­­nyitott szemmel leste a nagy darab pásztorem­­ber mélyen búgó szavát Ilyenkor aztán a zár­kózott, emberkerülő öreglegény lelkéből szinte kiolvadt a beszéd. Mindaz a gondolat, ami egy napi néma egyedüllétben végig cikkázott nyug­talan agysejtjein, most szavakba kívánkozott és a hatalmas paraszt nyugodtan beszélhetett, hiszen senki se hallgatta, csak egy szép kicsiny gyerekleány, a házbéliek mit törőd­tek volna az együgyü pásztor beszédével. És Akiba ilyen­kor elmondotta mindazt, ami a lelkét robba­násig megtöltötte: Jeruzsálem ostromának vé­res, hősies emlékeit, Josefus Flavius bitang árulását, és hogy hogyan hagyták cserben a népszabadság ügyét épen azok, akiknek a leg­magasabban kellett volna tartaniok a zászlót, hogyan szökött meg, hogyan lopta ki irháját az ostromolt városból a híres tudós, Joh­anán ben Zakbai és általában hogyan gyűlöli — nem, nem gyűlöli, csak megveti­k ezeket az istenes rabbikat, akik mostan is haszontalan vitatkozásokkal rontják a levegőt, ahelyett, hogy a letiport zsidó nép ügyére gondolnának. Mert jönni fog, jönni kell még hamarosan az új szabadságharc napjának: a hegyek között, titkos barlangokban ott rejtőznek és egyre gyü­lekeznek Bar Gióra katonái, Gus-Chalav ma­radék hősei és csak a jelet várják, a vezért vár­ják, aki vezesse őket. Ilyesmiket beszélt esténként a pásztor­legény a kicsiny leánynak és lassanként valami meg­hitt, titkos barátság fejlődött ki közöttük. Aki­­bának már életszükségévé vált ez a szép leányba, aki előtt szavakba önthette magát és mégis magának maradhatott, — mert hiszen csak egy kicsi gyerekleány volt aki hallgatta, — a leány­kát pedig büszkeséggel töltötte el, hogy ilyen nagy, komoly ember, ilyen súlyos dolgokat be­szél meg vele. Így történt ez estéről-estére és múltak a hetek és teltek a hónapok és fordul­tak­­az évek: nagy, meleg együvészokásukban észre se vették volna, ha--------ha az idők múlása nem volna egyszersmind az érlelő isten­akarat megteljesülése. De ez épen a mi egyet­len szent vigaszunk, hogy az idők múlása min­dig új és új megteljesülésekkel terhes és bol­dog az, aki a saját megteljesülésére döbben benne. így történhetett az, hogy az egyik estén Akiba megdöbbenve vette észre, hogy nem az a bájos kicsi gyerekleány áll előtte, akit any­­nyira megszokott már tegnap és tegnapelőtt óta, hanem egy érett, ragyogó szépségű haja­don függeszti rá meleg tekintetét. A ráeszmélés első pillanatában mély megdöbbenés és fájó ér­zés tölthette el Akiba magányos lelkét. Folytatása következik. _________________ÚJ KELET Hé­fő, 1926 március 1 Jeruzsálembe helyezik át a hágai döntőbíróságot? (Newyork, február 27. Az Új Kelet tudósítójától.) Dir. Matinla Ranson, Albany amerikai vá­ros főrabbija, aki a nemzetközi jog terén egyike a legkitűnőbb tekintélyeknek, a napokban egy javaslatot terjesztett be a Nemzetközi Jog Társaságának ülésén, amelyben azt indítványozza, hogy a nemzetközi döntőbíróság székhelyét, amely jelenleg Hágában van, helyezzék át Jeru­zsálembe. Dr. Marius frankon azzal támasztja alá indítványát, hogy Palesztina sok százmillió keresztény, zsidó és mohamedán ember szent földje és, mint ilyen, kiválóan alkalmas arra, hogy a nemzetközi béke biztosítására szolgáló intézmény székhelye legyen. Hivatkozik Albany fő­rabbija arra is, hogy ezzel az áthelyezéssel tulajdonképen Jezsaiás egyik próféciája menne teljesedésbe, amely erről a szentföldi döntőbíráskodásról szól és amely szó szerint feltalálható a Mid­&h 4-ik fejezetének első bekezdésében is. Dr. Marius Ran­son végül kifejtette, hogy a nemzetközi döntőbíróság működésének biztosítására feltétlenül szükséges, hogy Palesztina nép­­jogilag teljesen semleges állam legyen. A főrabbi javaslatát legközelebb érdemileg tárgyalás alá veszik és nincsen kizárva, hogy a nemzetközi döntőbíróság már a közeljövőben átteszi szék­helyét Hágából Jeruzsálembe. Magyarországon is megindult a komoly Palesztina-m­unka A rabbik támogatják a Palesztina-munkát. Vássonyi elítéli az „Egyenlőség“ Patesztina-ellenes magatartását. Palesztina plakátok budapesti űzletek ki­rakataiban. Tízezer perselyt helyez ki Magyarországon a Keren­yéjemet (Budapest, február 27. Az Új Kelet mun­katársától.) Az elszáradt ág a zsidóság nagy virágzó fáján, valami új tápanyaghoz jutha­tótt, mert újra kibocsájtja bimbóit és nagy terméssel kecsegtet. Budapest , és egész Ma­gyar­ország ott tart, hogy már lehet aktív Palesztinamunkáról beszélni. A szervezés tövi­ses útja — melyet Székely Béla, mint jeruzsá­­lemi kiküldött végez — már elérkezett egy kis tisztáshoz. A tövisek egy része ki van irtva és elégtétellel jelenthetjük, hogy Magyarorszá­gon a Palesztina munka országosan megindult. A hitközségek márkája A megindult munka két irányú, és pedig hitközségi és társadalmi. Az ország legtöbb hitközsége hivatalos programjába vette fel a Keren Kajemet támogatását. A budai hitköz­ség például Barcs Károly udvari tanácsos, hit­községi elnök indítványára büdzséjébe tízmillió koronát vett fel palesztinai építő alapokra, a budai Chevra Kadisa, melynek elnöke dr. Schwabez Ernő, felvette a Keren Kajemet­et hivatalos programjába. Temetések alkalmából a Chevra emberei vi­szik körül a Pinkász­t és kérnek adományokat a Keren Kajemetnek. Ugyancsak Budán, a­mely fogékonyabb az ideális országvisszaszerző munka iránt, mint a csak szenzációkat hajhá­­szó Pest — 50 tagú brit bizottság alakult dr. Szemere Samuné vezetésével. A Keren Kaje­met bizottság bevezette az Erdélyben szokásos Palesztina teákat, melyek nemcsak anyagilag járulnak hozzá a Föld visszavásárlásához, de alkalmasak a Palesztina eszmének legszélesebb rétegek között való terjesztésére is. A budai hitközség hivatalosan összehívta vezetőségét, hogy meghallgassák Székely Béla előadását Palesztináról. Az előadásról Pfeiffer Ignác dr. nyugalmazott műegyetemi tanár, az „Egyet­értés“-ben a legmelegebb hangon emlékezett meg. A budai hitközség beindított Palesztína­­munkájához a kőbányai, újpesti és óbudai hit­községek is csatlakoztak. A rabbik állásfoglalása A vidék legtöbb hitközségében rendszeres KKL-munka folyik. Szegeden a dr. Riedl Samu vezetése alatt álló hitközség hivatalosan i­én a KKL ügyeit. Legutóbb egy országos akciót indítottak dr. Löw Imánuel, szegedi fő­rabbi aranykönyvi bevezetőjére. Nagyjelentőségű és az eredmény biztos re­ményével tölti el a Palesztinamunka összes hí­veit az a tény, hogy a rabbik nyíltan foglal­nak állást Erec Jiszráél mellett. Dr. Bernstein Béla, nyíregyházai főrabbi legutóbb nagy fel­­tűnést keltő előadást tartott az IMI- ben Pa­­lesztináról.

Next