Uj Kelet, 1926. május (9. évfolyam, 94-114. szám)
1926-05-01 / 94. szám
Szombat, 1926 május 1 c Nagy István képkiállítása Nagy István neve a modern magyar fesőművészetben ma egyike a legelőkelőbb hangzásúaknak. Nagy sikerek állanak a háta mögött, amelyeknek sohasem volt reklímizük, de hasom kétes értékű népszerűség eredményei voltak. Nagy István retundus egyénisége a komoly műértőkhöz beszél, elmélyülő és látó emberekhez, akik a művészetben nem futó szóra hozást, hanem kinyilatkoztatást keresnek. Nagy István képei — kinyilatkoztatások, szubjektív élmények lázán át életet nyert materializációk, melyek egy erős, konstruktív lélek mély tartalmára vetnek sugarakat. Nem véletlen, hogy Nagy István képein a tanulmányfejek dominálóak: ezt a mély művészt emberben, tájban, hangulatokban a karakterisztikum érdekli legjobban, azok a motívumok, amelyek legélesebben különböztetnek meg és egyben legteljesebben tipizálnak. Bármennyire más vakon keresi az örökkévalóan Szép kifejezését, bármennyire elüt tónusban, technikai módszerben tőle: valami stílu - rokonság határozottan van közte és Hippi Róni József között. A karakterisztikum mindenekfölött való szeretőtében jut érvényre ez a rokoni ág, a jellemzetesnek kihangsúlyozásában, mely képei színeiben, rajzában, vonalvezetésében határozottan észrevehető és amelyet a művész nem is igyekezik elrejteni. És ami még inkább rokonságba hozza Rippllel, az látásának líraisága, a karakterisztikumban feloldódó szubjektivitás, mely egyben állásfoglalása is a művésznek azzal az élettel szemben, melyet ecsetével újra alkot, kifejez és du igazdag pompába öltöztet. Komor és borongó kedélyvilága Nagy Istváné. Székely ember, akinek lelkében élénken él a székely tájak komorsága, balladisztikus homálya. Van három képe, mely temetőt ábrázol, olyan megdöbbenő kameraággal, hogy szinte belénk szorul a szó, a balladák kísérteties hangulatát érezzük, azt a szorongó megdöbbenést, melyet régi mesékből ismerünk. Az enyészet és elmúlás, rémei vibrálnak szemünk előtt a három kép láttán, fekete gyász, mely megrémít és megrnkat bennünket. a kiállított pasztellek közül legmegkapóbban legerőteljesebben a »Bolond Sándor“ című döbben elénk. Majdnem rembrandti homály keretéből egy darab élesen sikoltó élet, kacajosan könnyes szomorúság néz velünk farkasszemet: — a bolond, akinek savós szemében az élet gúnyja, semmibevevése, emellett valami állati boldogság tüze csillan meg, szatiri könnyedség és lombrozói terheltség kuszasága. A „Proletárok“ című képén lekókkadt fejek mintha a mélységet kutatnák. Az élet vádló, komor, mélységes szomorúságának képe ez, szinte festménybe foglalt regény, mely epikaibb szélességgel és egyben megrendítőbb szubjektivitással vázolja fel a proletárok életét, mint tok tendenciái Un Kárma és Urai költemény. Rég láttunk festőművészt, — Erdélyben talán egyet se — aki a szemek lelkét annyira kifejezni tudná, mint Nagy István. Vádló, merengő, ujjongó szemek ezek. Egy csecsemő szeméből az elbámulás édes közvetlensége néz felénk, amott egy román paraszt érdes tekintetével találkozunk, mely messzeségbe réved, mintha a földet kémlelné. Érdes, kemény arcok, melyeknek csontos hullámán megtörik a kemény indulat, a természet külső vihara, hogy egyetlen szenvedélynek engedje át a teret, a föld és az életakarás szenvedélyének. Erre a kiállításra kevés tájképet küldött el Nagy István. De e kevésből is kiérezzük, hogy a tájak az ő látása számára nem egyszerű adottságok, hanem nyers meglevőségek, melyeket szemének látó fókuszában témákká old fel, egyénisége belső tüzével oxidál át, hogy azután mint átstilizált, egyéni s fölöttébb eredeti képet tárjon elénk. Azt hisszük, Nagy Istvánnak a figurális festészet az igazi eleme és érdeklődésének középpontjában mindenekfölött az ember áll. Mégpedig elsősorban a primitív ember, mert ezeket nem rontotta meg a tettetés, a túlhajtott intellektualizmus. Ezek érzéseikben és indulataikban nyíltak és egészségesek, leérződik róluk az anyaföld szaga, a verejték sós íze, a küzdelem folytonossága, melyet a természettel vívnak meg. A művész DBportréján is ez a dacos erő, megkapó rotusztum nyűgözi le a szemlélőt. Külön tanulmányt lehetne írni a színeiről és főleg színkeverésének módjáról. Homálya, sötét tónusa a legfinomabb színárnyalatokból tevődik össze, szinte opalizálnak színei. Nagy István kétségei kívül nem tetszetős festő, népszerűségre sem predesztinált. Kinőve az impresszionizmus túlhajtott szinergiájából, egyéni utakon tört magának utat új és még nem eléggé ismert magaslatok felé. Helyesebben: mélységek felé, melyeknek tartalma a művész belső világában gyökerezik. Az azonban bizonyos, hogy a komoly műértők és művészbarátok nagy szeretettel fogják érdeklődésükbe és szeretetökbe fogadni ezt a visszavonult, csőrdas, csak művészetének élő piktort, aki most Erdély közönsége előtt is kinyilatkoztatja magát. Salamon László ÚJ KELET 3 Nyoma veszett az északsarki Wilkins-expedíciónak Fairbanks (Alaska), április 30. A Reuter-ügynökség jelenti: Wilkins kapitányról, aki április 15-én egy Fokker-gépen Nielson pilóta társaságában az északi sarkra repült, még mindig nincs semmi hír. Wilkins kapitánynak a Barrar-fokra kellett volna repülnie, hogy ott újabb élelmiszer- és benzinkészletet vegyen magához, oda azonban nem érkezett meg. A repülőgépet legutóljára április 16-án látták Thetis-sziget felett a sziget eszkimó lakosai. Ugyancsak nyoma veszett az expedíciót kísérő kutyafalkának, amely április 19 én haladt keresztül Thetis szigeten, azóta azonban kísérői nem adtak életjelt magukról. Szakértők azt hiszik, hogy légköri zavarok akadályozzák Wilkins sziklatávirati érintkezését a kontinenssel. Heves Jelenet a Lehrer-per mai tárgyalásán Kihallgatták Lehrer Amália holland barátjét (Budapest, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A Lehrer per a közönség változatlan érdeklődése mellett folyik tovább. A ma délutáni tárgyaláson izgatott szembeni cég volt az öreg Lehrer és Okolicsányi között. Okolicsányi, az egyik vádlott izgatott hangon mondja: — Minden szava hazugság és alávalóság. — Maga hitvány — mondja az öreg Leher, hogy mer velem igy beszélni! Elnök úr, védelmet kérek. Határozottan merem állítani, hogy leányom meggyilkolása előtt azt mondotta nekem, hogy Okolicsinpi többször fent volt a lakásán és újra fel fog menni. A következő tanú Kerstens holland gyáros, a meggyilkolt Leirer Amália barátja. Tolmács útján hallgatják ki. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy 1924 december el jén utazott vissza Hollandiába és hogy Leirer Amália haláláig levelezett vele. Leveleiből semmi olyanra nem következtethetett, mintha időközben érzelmei irányában megváltoztak volna. Meggyilkolásának körülményeire vonatkozólag azt vallja, hogy jelen volt a helyséni szemlén és már akkor az volt a gyanúja, hogy Amáliát valamilyen betolakodó, nem is egy személy, hanem ketten gyilolták meg. A hálószobában minden jel erős dulakodásra mutatott, amely a másik asobalom is folytatódott, mert ott is nagy felfordulás volt. Hogy nem egy személy végzett Amáliával, azt azért is valószínűnek tartja, mert rendkívül erős, izmos, óvatos lány volt. Közönséges erejű ember nem végezhetett vele. Utána jelentéktelen tanukat hallgattak ki. Valószínű, hogy még ma délután megkezdődnek a párbeszédek. millllllllllllltlIUMIIIIIIIIIUIIMimttf*“ Táviratváltás Berlin és Moszkva között Csicserin és Streseman üdvözölték egymást az orosz-német szerződés alkalmiból- A kisantant-demars még mindig fenyeget. Németországot nem veszik fel a Népszövetségbe? (Berlin, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Stresemann külügyminiszter és Csicserin orosz külügyi népbiztos között a német-orosz szerződés aláírása alkalmából táviratváltás folyt le, amelyben kölcsönösen üdvözölték egymást. Stresemann annak a reményének adott kifejezést táviratban, hogy a berlini szerződést meg fogja szilárdítani azt a jó viszonyt, amely Németország és Oroszország között a rappalloi szerződés óta fennáll. Csicserin távirata a következőket mondja: „A berlini szerződést úgy fogjuk fel, mint a béke eszközét, amely egyúttal a világbéke megerősítéséhez is hozzájárul, Rappalló szelleme él tovább ebben a szerződésben és gyakorolja jótékony hatását az általános európai helyzetre.“ Paris, április 30. A némt-orosz szerződés aláírása után a francia kormány és a kisantantállamok kormányai között tárgyalások indultak meg arra vonatkozólag, hogy egy közös demarsot intézzenek Berlinhez. A demarsban résztvenne az angol kormány is. A kormányok fel fogják szólítani a berlini kabinetet, magyarázza meg világosan és érthetően, milyen magatartást óajt elfoglalni a szövetséges hatalmakkal és Oroszországgal szemben. Amennyiben a német felvilágosítások nem volnának kielégítőek, Németországot nem fogják felvenni a népszövetségbe. Stresemann nyilatkozik a szerződésről Berlin, április 30. Az amerikai Hearst sajtó itteni tudósítója, O. D. Tomschus küldi lapjának a következő kábeltáviratot Stresemann külögyminiszterrel az orosz-német szerződésről folytatott interjújáról: Kérdés: Megvan-e Ön győződve arról, hogy az új német-orosz szerződés előbbre vezte Európát a béke útján ? Felelet: Nem merem ezt a kérdést határozott igennel megválaszolni, de utalok arra, hogy Litvinov orosz népbiztosa azon a véleményen van, hogy a szerződés elő fogja mozdítani az általános békét. Kérdés: Mivel magyarázza Ön azt a nyugtalanságot, amely a szerződés megkötése óta a locarnoi államoknál észlelhető ? Felelet: Az a véleményem, hogy a locarnoi államok sajtójának kritikai, sőt sokszor polemikus fejtegetései az orosz- német szerződésről leginkább belpolitikai okokra vezethetők vissza. Más indítékát a kritikának nem látom. Aki a német-orosz szerződés lényegét és tartalmát kellőképen megértette, az semmiesetre nem láthat benne olyasvalamit, ami a locarnói szellem ellen irányulna. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy ez a kritika el fog némulni azonnal, mihelyt azt fogják látni, hogy a német-orosz szerződésből a többi államokra semmiféle kellemetlenség nem származik. Különösképen Lengyelországnak nincs semmi oka arra, hogy fenyegetettek érezze magát. Ellenkezőleg, a német, orosz szerződés felszabadítja a lengyel csapatokat, amelyek eddig az orosz határon éjjel-nappal őrt állottak A moszkvai kormány egyébként készséggel hajlandó Lengyelországgal is hasonló szerződést kötni. Kérdés : Gondolja-e at, hogy ez a szerződés mintául szolgálhat más megállapodások létesítésére ? Felelet: Az utóbbi időben érdeklődéssel láttam, hogy az orosz diplomácia milyen nagy elánnal dolgozik különböző barátságos szerződések létesítésén. Ha nem is tudtam ezeknek a szerződéskötési tárgyalásoknak a részleteibe betekinteni, szellemüket ismerem annyira, hogy méltányoljam azokat. A német-orosz szerződés sem egyéb, mint Locarno logikus kiegészítése. És csak örömmel üdvözölném, ha a többi államok is hasonló szerződéseket kötnének Oroszországgal. Kérdés: Nem kell e attól tartani, hogy a szerződés következtében Oroszországban eröködni fog a népszövetség ellenes hangulat ? Felelet: Erre a kérdésre nem válaszolhatok. Csak annyit tudok, hogy Németországnak a népszövetséghez való viszonyát a most megkötött szerződés semmiben sem érinti. (