Uj Kelet, 1926. szeptember (9. évfolyam, 194-214. szám)

1926-09-01 / 194. szám

2 Politika és tudomány Ismert régi adoma Csokovai Vitéz Mihály esete, aki, mikor megkérdezték tőle, hogy Debrecenben mivel foglalkoznak legtöbben, ezt felelte: Debrecenben mindenki doktor. S hogy nem hittek neki, kendőt kötött arcéra, mint aki fogát fájditja s kiment a nagypiacra. Ko­rától cívisig, akivel csak beszélt, mindenki tu­dott orvosságot ajánlani a fájós fogra, ki boro­gatást, ki a borbély vasát és Csokonainak igaza volt. Ha ma engem kérdezne így valaki, miféle foglalkozása ebben az országban a legtöbb em­ber, azt felelném: politikus. S ki sem kellene a piacra mennem, elhiszik úgy is. Egy pillan­tás a napilapokba, különösen a bukarestiekbe s meggyőződünk róla, hogy ezek az újságok, a mindenki olvasmányai, a mindenki gondolatai­nak visszhangja — s ilyen is kell, hogy le­gyen a jó újság — elejétől végig politikát csi­nálnak s politikát csinál a sok milliós olvasó­tábor. Szükség van erre, különösen ma. A po­litika nem egyéb, mint a jövő előkészítése, mi­lyen legyen ezután az életünk, a berendezke­désünk s az olyan romboló, nehéz múlt után, amilyen a nagy háború volt, jelentős kérdés, hogy az újjászületés, az állam és a társadalom reorganizálása hogyan megy végbe. Jó, ha­ Debrecenben mindenki doktor s jó, ha a tömegek nem közömbösek az élet nagy problémái iránt s ha ez ügyvelőkben állandó forrás van a jövőt illetően. Szükséges és hasz­nos a tömegek foglalkoztatása, de ehhez nélkü­lözhetetlen a tömegek politikai iskolázása, an­nak köztudatba vitele, hogy mi is a politika, melyek a cé­lai, eszközei, gyakorlásának módjai. Nincs szerencsétlenebb dolog, mint politikailag iskolázatlan, félrevezetett tömegeket bedobni politikai harcokba: ez szüli a terrort, az erő­szakot, a forradalmakat. A politika és a politikai tudomány, a gya­­korlat és az elmélet tehát érdekközösségben állanak egymással. A jó gyakorlati politika jobban érvényesül politikailag kikép­zett, isko­lázott népben, mint akár körömből, akár ér­deklődő, de rossz irányban érdeklődő, csak jelszavakkal és nem meggyőződéssel átitatott tömegben. A politikai iskolázottság előnyeit külföldön is csak a legújabb időben ismerték fel. Franciaországban már három felsőiskola foglalkozik a politika tudományos tanításával: az École libre des soienes politique, a Collége libre des seiemas sociales­, s az École des hautes études so­ciales. Németországban a Hohenzollern­­politika bukásával állították fel a Hochschule für Politik egyetemet, nálunk Romániában ugyancsak a háború után alakult az Institutul social, mely Grasei professzor vezetésével egész­séges, felvilágosodott irányban folytatja a poli­tikai élet tanulmányozását. Három évvel ezelőtt a román politika vezé­rei éppen az Institutul social kezdeménye­zés­éra ismertették sorozatos előadásokban a po­l­ikai pártok doktrínáit. Ezek az előadások nemso­kára könyvüikban is megjelentek és úgy a sajtóban, mint a közéletben jelentékeny vissz­hangot keltettek. Az alkalom, melyből e sorokat írom, ugyan­csak az Institutul social táborából való P. P. Nigulescu könyvének a napokban megjelenése: Partidele politice (A politikai pártok) címmel* (Cultura Naţională kiadása, Bucureşti.) Nagy olvasottsággal, széles látkörrel, bősé­ges történelmi ismerettel, amit a felhozott pél­dák mutatnak, kitűnő könyvvel gazdagította Negulescu politikai irodalmunkat. Bemutatja a politikai pártok keletkezésének szükségességét az állam alkotmányos életében, megismertet a pártok szervezetével, fejlődésük­kel, összefüggésükkel a társadalom egyes osz­tályaival, szemlélteti működésüket s megírja a különféle pártok természetrajzát. Arra a végső következtetésre jut, hogy csak nagy és hatal­mas, jól organizált pártok a kevés ilyen párt, legjobb, ha csak kettő, hasznosak igazán az ország politikai életében. A parlamentben az izolált egyén nem tud elérni semmit, befolyása az ügyek vitelére teljesen jelentéktelen. Egy kisebb képviselő-csoport is csak kevés ered­ménnyel szervezkedhet. A fegyelmezett, fele­lősségét érző, nagy párttal , azonban, mely idő­ről-időre a kormányzást is gyakorolja, már ha­tározott iránya, komoly politikai működés­, lehet végeztetni. Nagu­cu az osztályharc ellen foglal állást s a társadalmi szolidaritás híve. Elméleti meg­állapításainak helyességét belső politikai éle­tünk jelenségein is igyekszik igazolni, kritika alá véve a romániai politikai pártok doktrínáit. Hangsúlyozza objektivitását, de — s ez köny­vének egyik nagy hibája — nem tudja ezt mindig megőrizni. Különösen az erdélyi ma­gyarság pártmozgalmainak tárgyalásánál látjuk ezt s pl. a „Keleti Újság“ ról azt állítja, hogy a budapesti Athenaeum Kfc. vásárolta meg ki­­­­fejezetten azért, hogy irredenta célok szolgá­latába állítsa. A politikai célok és érdekek tömkelegében Negulescu nem látja meg a természeti örvé­nyek erejét az emberi társadalomban s ezért nem állapit meg magasabb törvényszerűséget a politikában. A politika nem is volna tudo­mány, ha nem lennének törvényszerűségei. A politikai pártok az államban élő társadalom egyes csoport­érdekeit képviselik. Ezek az ér­dekek szükségleteket jelentenek, melyeket ki kell elégíteni. Ennyiben tehát a politikai párt természeti jelenség, eszköz az érdekek megva­lósítására, a szükségletek kielégítésére s alkot­mányos államban, rendes parlamentáris viszo­nyok között a politikai pártok küzdelmében jelentkezik a társadalmi kiegyenlítődés terme-357 lejért gyapjú női mellényt, minden árért női harisnyát, rendkivül olcsón gyermek­harisnyát árusít Sipos, Cal. Reg. Ferdinand 8. f szeti törvénye. A nem alkotmányos, diktatúra alatt élő államokban, melyekben a politikai pártok küzdelme nem folyik szabadon, a ki­egyenlítődés egyetemes ereje a diktatúrák bu­kásakor — mert minden diktatúrára ez a sors vár — elementáris módon nyilatkozik meg. Az elnyomott érdekek, szükségletek kirobba­nása buktatja meg a diktatúrákat. Ezeknek a szempontoknak figyelmen kívül hagyása kétségkívül hibája egy olyan komoly, tudományos igyekezettel megírt könyvnek, mint a „Partidele politice“. Nem méltányol­hatjuk azonban eléggé a szerzőnek azt a tö­rekvését, hogy a tudományos politikai iroda­lom gyarapításával a politikában résztvevő tö­megek felvilágosítását akarja szolgálni, ami különösen nálunk örvendetes, ahol még jel­szavak és frázisok nagyobb erőt jelentenek, mint a tények ismeretén alapuló politikai meggyőződés. Ligeti Sándor &?J KELET Szerda­ 1926 Szeptember 1 Az országos szakszervezeti kongresszus véget akar • vetni a munkásság testvérharcának Határozati javaslatot fogad­ok el az egységesekkel való egyesülés tárgyalásainak megindításáról (Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A szakszervezetek országos kon­gresszusának mai ülésén kizárólag az egysé­gese­kkel való egyesülés kérdése szerepelt napi­renden. Az elnökség a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Az 1926 augusztus 29 30 31-én meg­tartott országos szakszervezeti kongresszus fog­lalkozott a szakszervezetek kérdésével s a kö­vetkező határozatot hozta: Mindenek elő­t meg­állapították, hogy az 1926. évben Kolozsváron megtirtott kongresszuson az amszterdami szak­­sz­er vezi­ti interna­cionáléhoz való csatlakozásnak kimondása a románia­mo­nkánság fejlődésének érdekében szükséges és hasznos volt. Ennek bizonyítéka, hogy a szakszervezetek minden viszály dicára fokozatos fejlődésnek indultak. Ezzel szemben megállapítják, hogy az amszter­dami internacionálé alapelveitől eltérő akará­sok és törekvések semmi eredményre nem ve­zettek és csupán a szervezeti élet sajnálatos elforgá c­solódásához vezettek. Ezért a kongresz­­s­zmó az olyan fontos egység megteremtése érd­e■­kében felszólítja az elszakadt szervezeteket, hogy véget vetve az eddigi testvérharcnak, tér­jenek vissza a szakszervezeti tanács kötelékeibe az am­t­erdami intern­cionálé alap és irány­elveinek minden feltétel nélküli elfogadása mel­lett. A fenti alapon létrejött egység metán a visszatérő s­zakszervezetek megfelelő képviseletet kaptak a szaktanácsban. A határozati javaslat végül kimondja, hogy az egységesekkel való tárgyalások felvételére és vezetésére egyed­ül az országos szaktanács jogosult. Ehhez a javaslathoz dr. Böszörményi nagy­váradi delegátus azt a pótindítványt fűzi,hogy mindaddig, míg az egység nincs meg, ahol amszterdami szakszervezetek vannak, haladék­talanul megalakítandó az amszterdami szak­tanács és az, amszterdami szakszervezetek ne lehessenek tagjai egységes szaktanácsoknak. Szenvedélyes vita után mindkét indítványt elfogadták. A vita alatt érkezett meg Cristescu ismert kommunistának levele, aki egységet ajánlott fel. A levelet azonban mint komoly­talant, ad akta tették. Az egyesülés kérdésének vitája délelőtt 8 tól délután 2 óráig tartott. Ma este a kongresszus véget ér. A legtöbb delegátus már haza is utazott. Eredménytelenül ért véget a Népszö­vetség reformbizottságának ülése Spanyolország változatlanul ragaszkodik tanácstagságához (Gmf, augusztus 31. Az új Kelet tudósítójától.) A népszövetségi tanács reformbizottságá­nak hétfői ülése eredmény nélkül ért véget. A bizottság albizottságot küldött ki, amelynek fel­adata formulát találni a tanács nem állandó tagjainak megválasztására vonatkozólag. Spanyol­ország megbízottja kijelentette, hogy fentartja igényét az állandó tanácstagságra. Részletes tudósításunk az alábbiakban következik: A Népszövetség reformbizottsága tegnap ülést tartott, amelyen a bizottság 15 delegátusa helyett csak 14 jelent meg, minthogy Brazília kilépett a Népszö­vetségből és így a tanácsko­zásokon meg a­zot­ja már nem vett részt. A tegnapi második ülésszak megnyitó ülésén Palacios spanyol kiküldött a spanyol kormány és a spanyol király nevében azt a kívánságát terjesztette elő, hogy Spanyolországnak az állandó tanácstagsági kérelmét a vizsgáló bizott­ság mostani ülésszakában döntse el. A kérés elintézését semmi körülmények között sem halasztják bizonytalan időre. Moita svájci szövetségi tanácsos a bizottság elnöke utalt arra, hogy ezt az ülésszakot ki­­fejezetten s sp­nyol kormány kívánságára hívj­ák össze. Sajnálatát feje­z­e ki egyben, mert 3 .­zsilia­­sz ismert okokból távolmaradt az i«erői Rtményét fejezte­ ki aziránt, hogy a délamerikai köztársaség rövidesen ismét á­t fog venni a Népszövets­ég munkálatain. Gruani, Uruguay küldötte a tanácskozásokon rámutatott arra, hogy miután nemrég életbe­lépett a népszövetségi egyez­ményi okmány 4. cikkelyének petrandezése, megvan a lehetőség arra, hogy Lord Cecil tervezetébe felvegyék azon rendelkezést, mely szerint a tanács 9 nem állandó tagja közül három feltétlenül a latin Amerika országai közül kerüljön ki. Robert Cecil ezzel szemben rámutatott arra, hogy a végső döntés ebben az ügyben a Nép­­szövetség közgyűlését illeti meg. A francia ja­­vaslat szerint a Népszövetség közgyűlésének nem is volna joga ahhoz, hogy a nem állandó tagságú államokat a szükséghez képest úgy mondassa le, hogy valamennyi tanácstagságra ismét új választást rendeljen el. A tanulmányi bizottság ezután még délután is folyta­tó ülését, anélkül azonban, hogy vala­milyen eredményre jutott volna. Mindazok a problémák tehát, amelyek miatt a bizottság ■összeült, nyitva maradnak a Népszövetség ren­des ülésszakán is.

Next