Uj Kelet, 1926. szeptember (9. évfolyam, 194-214. szám)
1926-09-01 / 194. szám
2 Politika és tudomány Ismert régi adoma Csokovai Vitéz Mihály esete, aki, mikor megkérdezték tőle, hogy Debrecenben mivel foglalkoznak legtöbben, ezt felelte: Debrecenben mindenki doktor. S hogy nem hittek neki, kendőt kötött arcéra, mint aki fogát fájditja s kiment a nagypiacra. Korától cívisig, akivel csak beszélt, mindenki tudott orvosságot ajánlani a fájós fogra, ki borogatást, ki a borbély vasát és Csokonainak igaza volt. Ha ma engem kérdezne így valaki, miféle foglalkozása ebben az országban a legtöbb ember, azt felelném: politikus. S ki sem kellene a piacra mennem, elhiszik úgy is. Egy pillantás a napilapokba, különösen a bukarestiekbe s meggyőződünk róla, hogy ezek az újságok, a mindenki olvasmányai, a mindenki gondolatainak visszhangja — s ilyen is kell, hogy legyen a jó újság — elejétől végig politikát csinálnak s politikát csinál a sok milliós olvasótábor. Szükség van erre, különösen ma. A politika nem egyéb, mint a jövő előkészítése, milyen legyen ezután az életünk, a berendezkedésünk s az olyan romboló, nehéz múlt után, amilyen a nagy háború volt, jelentős kérdés, hogy az újjászületés, az állam és a társadalom reorganizálása hogyan megy végbe. Jó, ha Debrecenben mindenki doktor s jó, ha a tömegek nem közömbösek az élet nagy problémái iránt s ha ez ügyvelőkben állandó forrás van a jövőt illetően. Szükséges és hasznos a tömegek foglalkoztatása, de ehhez nélkülözhetetlen a tömegek politikai iskolázása, annak köztudatba vitele, hogy mi is a politika, melyek a célai, eszközei, gyakorlásának módjai. Nincs szerencsétlenebb dolog, mint politikailag iskolázatlan, félrevezetett tömegeket bedobni politikai harcokba: ez szüli a terrort, az erőszakot, a forradalmakat. A politika és a politikai tudomány, a gyakorlat és az elmélet tehát érdekközösségben állanak egymással. A jó gyakorlati politika jobban érvényesül politikailag kiképzett, iskolázott népben, mint akár körömből, akár érdeklődő, de rossz irányban érdeklődő, csak jelszavakkal és nem meggyőződéssel átitatott tömegben. A politikai iskolázottság előnyeit külföldön is csak a legújabb időben ismerték fel. Franciaországban már három felsőiskola foglalkozik a politika tudományos tanításával: az École libre des soienes politique, a Collége libre des seiemas sociales, s az École des hautes études sociales. Németországban a Hohenzollernpolitika bukásával állították fel a Hochschule für Politik egyetemet, nálunk Romániában ugyancsak a háború után alakult az Institutul social, mely Grasei professzor vezetésével egészséges, felvilágosodott irányban folytatja a politikai élet tanulmányozását. Három évvel ezelőtt a román politika vezérei éppen az Institutul social kezdeményezéséra ismertették sorozatos előadásokban a polikai pártok doktrínáit. Ezek az előadások nemsokára könyvüikban is megjelentek és úgy a sajtóban, mint a közéletben jelentékeny visszhangot keltettek. Az alkalom, melyből e sorokat írom, ugyancsak az Institutul social táborából való P. P. Nigulescu könyvének a napokban megjelenése: Partidele politice (A politikai pártok) címmel* (Cultura Naţională kiadása, Bucureşti.) Nagy olvasottsággal, széles látkörrel, bőséges történelmi ismerettel, amit a felhozott példák mutatnak, kitűnő könyvvel gazdagította Negulescu politikai irodalmunkat. Bemutatja a politikai pártok keletkezésének szükségességét az állam alkotmányos életében, megismertet a pártok szervezetével, fejlődésükkel, összefüggésükkel a társadalom egyes osztályaival, szemlélteti működésüket s megírja a különféle pártok természetrajzát. Arra a végső következtetésre jut, hogy csak nagy és hatalmas, jól organizált pártok a kevés ilyen párt, legjobb, ha csak kettő, hasznosak igazán az ország politikai életében. A parlamentben az izolált egyén nem tud elérni semmit, befolyása az ügyek vitelére teljesen jelentéktelen. Egy kisebb képviselő-csoport is csak kevés eredménnyel szervezkedhet. A fegyelmezett, felelősségét érző, nagy párttal , azonban, mely időről-időre a kormányzást is gyakorolja, már határozott iránya, komoly politikai működés, lehet végeztetni. Nagucu az osztályharc ellen foglal állást s a társadalmi szolidaritás híve. Elméleti megállapításainak helyességét belső politikai életünk jelenségein is igyekszik igazolni, kritika alá véve a romániai politikai pártok doktrínáit. Hangsúlyozza objektivitását, de — s ez könyvének egyik nagy hibája — nem tudja ezt mindig megőrizni. Különösen az erdélyi magyarság pártmozgalmainak tárgyalásánál látjuk ezt s pl. a „Keleti Újság“ ról azt állítja, hogy a budapesti Athenaeum Kfc. vásárolta meg kifejezetten azért, hogy irredenta célok szolgálatába állítsa. A politikai célok és érdekek tömkelegében Negulescu nem látja meg a természeti örvények erejét az emberi társadalomban s ezért nem állapit meg magasabb törvényszerűséget a politikában. A politika nem is volna tudomány, ha nem lennének törvényszerűségei. A politikai pártok az államban élő társadalom egyes csoportérdekeit képviselik. Ezek az érdekek szükségleteket jelentenek, melyeket ki kell elégíteni. Ennyiben tehát a politikai párt természeti jelenség, eszköz az érdekek megvalósítására, a szükségletek kielégítésére s alkotmányos államban, rendes parlamentáris viszonyok között a politikai pártok küzdelmében jelentkezik a társadalmi kiegyenlítődés terme-357 lejért gyapjú női mellényt, minden árért női harisnyát, rendkivül olcsón gyermekharisnyát árusít Sipos, Cal. Reg. Ferdinand 8. f szeti törvénye. A nem alkotmányos, diktatúra alatt élő államokban, melyekben a politikai pártok küzdelme nem folyik szabadon, a kiegyenlítődés egyetemes ereje a diktatúrák bukásakor — mert minden diktatúrára ez a sors vár — elementáris módon nyilatkozik meg. Az elnyomott érdekek, szükségletek kirobbanása buktatja meg a diktatúrákat. Ezeknek a szempontoknak figyelmen kívül hagyása kétségkívül hibája egy olyan komoly, tudományos igyekezettel megírt könyvnek, mint a „Partidele politice“. Nem méltányolhatjuk azonban eléggé a szerzőnek azt a törekvését, hogy a tudományos politikai irodalom gyarapításával a politikában résztvevő tömegek felvilágosítását akarja szolgálni, ami különösen nálunk örvendetes, ahol még jelszavak és frázisok nagyobb erőt jelentenek, mint a tények ismeretén alapuló politikai meggyőződés. Ligeti Sándor &?J KELET Szerda 1926 Szeptember 1 Az országos szakszervezeti kongresszus véget akar • vetni a munkásság testvérharcának Határozati javaslatot fogadok el az egységesekkel való egyesülés tárgyalásainak megindításáról (Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A szakszervezetek országos kongresszusának mai ülésén kizárólag az egységesekkel való egyesülés kérdése szerepelt napirenden. Az elnökség a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Az 1926 augusztus 29 30 31-én megtartott országos szakszervezeti kongresszus foglalkozott a szakszervezetek kérdésével s a következő határozatot hozta: Mindenek előt megállapították, hogy az 1926. évben Kolozsváron megtirtott kongresszuson az amszterdami szakszer veziti internacionáléhoz való csatlakozásnak kimondása a romániamonkánság fejlődésének érdekében szükséges és hasznos volt. Ennek bizonyítéka, hogy a szakszervezetek minden viszály dicára fokozatos fejlődésnek indultak. Ezzel szemben megállapítják, hogy az amszterdami internacionálé alapelveitől eltérő akarások és törekvések semmi eredményre nem vezettek és csupán a szervezeti élet sajnálatos elforgá csolódásához vezettek. Ezért a kongreszszmó az olyan fontos egység megteremtése érde■kében felszólítja az elszakadt szervezeteket, hogy véget vetve az eddigi testvérharcnak, térjenek vissza a szakszervezeti tanács kötelékeibe az amterdami interncionálé alap és irányelveinek minden feltétel nélküli elfogadása mellett. A fenti alapon létrejött egység metán a visszatérő szakszervezetek megfelelő képviseletet kaptak a szaktanácsban. A határozati javaslat végül kimondja, hogy az egységesekkel való tárgyalások felvételére és vezetésére egyedül az országos szaktanács jogosult. Ehhez a javaslathoz dr. Böszörményi nagyváradi delegátus azt a pótindítványt fűzi,hogy mindaddig, míg az egység nincs meg, ahol amszterdami szakszervezetek vannak, haladéktalanul megalakítandó az amszterdami szaktanács és az, amszterdami szakszervezetek ne lehessenek tagjai egységes szaktanácsoknak. Szenvedélyes vita után mindkét indítványt elfogadták. A vita alatt érkezett meg Cristescu ismert kommunistának levele, aki egységet ajánlott fel. A levelet azonban mint komolytalant, ad akta tették. Az egyesülés kérdésének vitája délelőtt 8 tól délután 2 óráig tartott. Ma este a kongresszus véget ér. A legtöbb delegátus már haza is utazott. Eredménytelenül ért véget a Népszövetség reformbizottságának ülése Spanyolország változatlanul ragaszkodik tanácstagságához (Gmf, augusztus 31. Az új Kelet tudósítójától.) A népszövetségi tanács reformbizottságának hétfői ülése eredmény nélkül ért véget. A bizottság albizottságot küldött ki, amelynek feladata formulát találni a tanács nem állandó tagjainak megválasztására vonatkozólag. Spanyolország megbízottja kijelentette, hogy fentartja igényét az állandó tanácstagságra. Részletes tudósításunk az alábbiakban következik: A Népszövetség reformbizottsága tegnap ülést tartott, amelyen a bizottság 15 delegátusa helyett csak 14 jelent meg, minthogy Brazília kilépett a Népszövetségből és így a tanácskozásokon meg azotja már nem vett részt. A tegnapi második ülésszak megnyitó ülésén Palacios spanyol kiküldött a spanyol kormány és a spanyol király nevében azt a kívánságát terjesztette elő, hogy Spanyolországnak az állandó tanácstagsági kérelmét a vizsgáló bizottság mostani ülésszakában döntse el. A kérés elintézését semmi körülmények között sem halasztják bizonytalan időre. Moita svájci szövetségi tanácsos a bizottság elnöke utalt arra, hogy ezt az ülésszakot kifejezetten s spnyol kormány kívánságára hívják össze. Sajnálatát fejeze ki egyben, mert 3 .zsiliasz ismert okokból távolmaradt az i«erői Rtményét fejezte ki aziránt, hogy a délamerikai köztársaség rövidesen ismét át fog venni a Népszövetség munkálatain. Gruani, Uruguay küldötte a tanácskozásokon rámutatott arra, hogy miután nemrég életbelépett a népszövetségi egyezményi okmány 4. cikkelyének petrandezése, megvan a lehetőség arra, hogy Lord Cecil tervezetébe felvegyék azon rendelkezést, mely szerint a tanács 9 nem állandó tagja közül három feltétlenül a latin Amerika országai közül kerüljön ki. Robert Cecil ezzel szemben rámutatott arra, hogy a végső döntés ebben az ügyben a Népszövetség közgyűlését illeti meg. A francia javaslat szerint a Népszövetség közgyűlésének nem is volna joga ahhoz, hogy a nem állandó tagságú államokat a szükséghez képest úgy mondassa le, hogy valamennyi tanácstagságra ismét új választást rendeljen el. A tanulmányi bizottság ezután még délután is folytató ülését, anélkül azonban, hogy valamilyen eredményre jutott volna. Mindazok a problémák tehát, amelyek miatt a bizottság ■összeült, nyitva maradnak a Népszövetség rendes ülésszakán is.