Uj Kelet, 1926. december (9. évfolyam, 265-290. szám)
1926-12-01 / 265. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal : v^e-K«taisvárt3L Barmi bt *"«f (Brassai-ttte«) It Telefon: Sveffe. és kiadóhivatal BT?, 328 és 10« 8»------m iflata *rs ptiyarfva ■ £f f l Cilit f “ Bf&M — — IfSC december 1 Szerda I ^f^-Semmár * gjt, #*ff©3ya» ♦ 265 száki ,Vetnia *0Tná^ Bueure^i m^TriSíAI-NJfcPIU^ ELOfISEThSl AKA StoMániában Esész évre — — 1050 Félévre — — — 550 Negyedévi — — 290 Egy hónapra — — 110 Az előfizetési ára „Föld" cimil folyóirattal együtt hav-ként 10 lejjel dr&gibt CsehszlováliábaEgy hónapra — ck 40* - 3gy szán *• -5687 Kiszlév 25 Apró lángok ünnepén A prí tagok, játékos fénye mellett, egy kedves dm hulláuszBSt.nál kimentjük minden esztendőben nyolc napon át az oroszlán-bátor s guesblipbeusokat, nyugodalmas esti családi ünneplések, szelíd örömök közepette. Mennyire is jó dolog ez, szertartásai egyszerűségébez, áldapáltak nemes össégében és mennyire zsidó elgondolásában is, íz a szép ohanukkai megmlékelés ! Z idő ! d a miképen akarta megsemmisíteni a spyriai görög impérium a zsidó tömegeket? Elótib időkkel és a siktelenségekkel átitatott bilványlulaszra való erőszakos eda Mozisokkal nyomorította meg a karddal leigázottakat, aztán az életlehetőségeikben felborultó embereket akarták átgört götíteni. És a veszendő fej, mint céd?, nők, akik elveszettségük tudatának mardcrájiát azzal akarják enyhíteni,hogy szüzekre vetik ki hálóikat a görög győlőfein, akiket velejükben, népi külön valóságukban és művészi életre való hajlamossásukban megrontott: az elfojts imádata, ezt a pompás, téresen lelkű, friss és természetes agya népet, Ábrahám és Amesz ivadékát szerették volna elmeríteni magukba, iszapjuk melegében akarták velük aközös elmerüln?. A gazdaságilag talaját vesztett zsidó nép, a honját hazájában nem lelt néhány tör?s már hajtott a léig ásókra. És akkor fóliára volt I reelbm a Hacmoneltik oszlléja. Az öreg fadib, mai zsidó erkölcsök bulges írzőjo éa ital, hSitten ezerkarcös harcos és szervezőenergiába értéklődtek, a megnyomorított maroknyi népet fölrázták. A vad életösztön, hogy a nép töretén lélekkel és friss és természetes és zsidó gondolkodással élhesse életét, fellobbant és e fáklya fénykérése köré a zsidók legjobbjai hozták fegyvereiket és halálra való elszántságukat. Győrött a zsidó csapat, a fajtalanság oltárai eltűntek és felépült a tisztaság, a zsidó ősi erők szentélye. És nem zeneszóvá és nagy kivilágítással emlékezünk évről-évre erre az eseményre, hanem apró lángok játékos fénye mellett és egy kedves dal hullámzásánál, szelid családi szórakozások derűjénél köszöntjük dalukat. Mert az idők kioktattak a győzelmek igaz értékéről. . Makkabeus győzelem. Semmi a hódítás fenhéjázésiból, semmi abból a kevély öntudattból, amely mögött főperzsáit otthonok meredeznek és sakálok zsákmányául kidobott embertestek. A magunk bentő boldogságának kiteljesüléséért, népi egyéniségnek e pisztíthatatlanságáért, valami belső és örök ssósat paránoára cselekedtek a Makkfébtinok és bajtársaik. Győzelmükkel pedig egy soha el nem pusztítható ügy győzőit: a fenmaradt zsidóság, amely minden koraiak és minden támdalom építő munkájához a szellemi és erkölcsi fermentumok legjavát szolgáltatta. Magunknak mit adott e győzelem ? Adta a minden elnyomatáson és minden csábitáson győzedelmeskedő akaratot, mindig is vissza-^ térni önmagunkhoz, népességiünkhöz, a zsidó eszményhez, amely a világ jobbjainak közös eszménye. Juda Makkabi karddal a kezében hullott el, vele együtt nyolcszáz bajtársa, de lelkük tovább él az apró ohanukkalángokban, s hogy emlékeztessenek a földre, az igazi, az önmagukra találtak békéjére. A földre, zsidók földjére, amelynek megváltásáért a világon széjjelszórt b ividékok épen most, Kiszlev huszonötödikén huszonöt esztendeje gyűjtenek. A Zidó Nemzeti Alap szép jubileuma esik egybe e napikkal. Negyed évszázad telt el, hogy a zsidó házatba a népi reneszánsz nyomán kis perselyeket aggattak, emlékeztetőt az áldozatkészségre, amivel tartozunk a földet munterjak verejtékélével permetezőknek, emlékeztetőt arra, hogy soha el ne veszítsük magunkat. A véletlen évforduló ez,dia mélyebben kell, hogy belénk rögzítse a Kuhkibu* gondolatot. Ki, hogy ráeszméltessen arra ez emberfölötti munkára, ami kuézotöt év óta folyik a földeken, amelyeknek ssiklós göröngyeit zsidók szívós energiája televénnyé verázsálta. Egy negyed évszázad altt egy negyedmilliónál több danám földön folyik a kollektiv zsidó termelés olyan rendszer mellett, hogy minden dologtevő „a maga síöllöje lugasában és saját fügfölét.* árnyékában“ pihenheti ki fáradalmai*'. Huszonöt esztendeje olyan élet bimbózik tgyre és virágzik a M*k ki bensők földíjé», amely mártó is azokhoz a nagyokhoz, akiknek emlékére lángjainkat meggyújtják. E lángok mellett régiekről szól e dal és a feltörő tüzek íme ivadékaikra figyelmeztetnek. Ivadékaikra, akiknek fegyvere az ásó és a rögtörő eke, a vakoló lapát az üllő és kalapács. Negyven mezőgazdasági kolónián, négy külváros ipartelepen, két leányfarmon dolgoztak nehéz, de békés munka mellett a Hakkabeusok mai bajtársai. Zsidó szellem füli őket munkájukban, zsidó erkölcsök hatják át családi életüket és egész életvonaluk olyan, amire megelégedetten nézhetünk a diaszpórából, nézhetjük a példavétel megilletődöttségével. Apró lányok játékos fénye mellett gondoljunk az ujjáépítőkre. Gól,dobunk küzdelmes életükre! Mert Juda Makkabi is ilyen zsidó jövőért fogott fegyvert és ilyenekért vesztette fatal életét a harcmezőn. (sz. i.) A király levelet intézett a szenátushoz a dinasztia megszilárdításáról Zajos jelenetek a kamarában Buzdugan parasztpárti képviselő felszólalása miatt (Bucureşti-Bukarest, november 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A király betegségével kapcsolatosan ugy büföldön, mint külföldön elterjedt hitek cáfolataként, valamint az ország lakosságának Őfelsége egészségi állapota iránti aggodalmára adott legfelsőbb válaszként a szenátus mai ülésének megnyitásakor Coanda tábornok a király következő levelét olvasta fel: „Mélyen megindított az a gond és szeretet, amelyet egészségi állapotom irányában dálják ezt a”körülményt, hogy’ diskusszió tárgyává'tegyék azokat az“ elveketi’- ártszívek az alkotmányos monarchia dinasztikus elveit képezik és amelyek nem engedik, hogy a korona sorsa bárkinek változó akaratától függjön. Szerencsére az utóbbi időben érzem, hogy erőm visszatér és hiszem, hogy Isten segítségével továbbra is teljesíthetem feladataimat szeretett hazámért és drága népemért. . . .. _.4 . . ... .. Az a bizonyság, amelyet Románia súlyos körülményei között már szolgáltattam volt mutatja, hogy tudok önönmagam legyőzésével is olyan elhatározásokra jutni, amelyek a haza érdekében feláldoztak személyes kapcsolatokat is és mint király véget vetettem egy szeretett fiú tévelygése és ingatagsága szerencsétlen következményeinek. Jogosan mondhatom és azt hiszem, hogy senki sem kételkedhetik benne, állandó gondomat képezi hogy uralkodói kötelességeimet utolsó pillanatomig teljesítsem, ahogyan ezt tennie kell egy királynak, aki többre tartja művének maradandóságát, mint bármit, ami a legdrágább, ne felejthetetlen nagybátyám alapította meg és azt elhatározottsággal fogom védeni, igyekezve szilárd jövőt biztosítani dinasztiám dicsőségére és országom konszoliddására. Ők hogy ebben a munkámban segítségemre lesznek az összes jó románok, élükön azokkal a hű tanácsadóimmal, akik trónralépésem óta feltétlenül mindenben támogattak. Ők képesek lesznek egyesíteni az összes nemzeti erőket, hatalmas falat emelve ezzel a trón körül, hogy a monarchita érdekeinek és törvének megfelelően megvalósított elhatározásom respektálását biztosítsák. FERDINAND A király fs vele, amely holnap megjelenik a „Monitorul Oficial“ ban is, mely hstfoe gyakorolt a parlament tagjáirs. A arenátus esután folytatta a felirati vitát, amelynek során Curcu nemzeti pszísztpárti beszélt a szomszédf államokkal való viszonyról és a kormány ma azt tanácsolta, hogy toleráns magatartást tanúsítson a kisebbségekkel szemben. , Hódosliják a szindikétasi törvényt A műa ülésén néhány kisebb felszólalás után Mavroisii felvilágosítást kér a készülő szindikátus törvényről, amely ellenmondásokat tartalmaz. ...... Tranou Jasi munkaügyi miniszter feljelenti, hogy módosítani fogja a törvényt olyan értelemben, hogy a hivatásos szindikátusoknak csupán a professzionista érdekek megvédése lehet a véijuk. . . Kijelenti, hogy néhány napon belül a fesmora elé terjeszti az építkezés fellendítéséről szóló törvényjavaslatot. Aratással vádolják Bazdogan parasztpárti vezért Háncs a tanítók fizetésének sz ügyét teszi szóvá és kéri, hogy a fizetésrendezés alapja az 1916. évi, nem pedig sz 1914. évi fizetésé legyen. . Petrovics közoktatásügyi miniszter kijeleni, hogy meg fog minden lehetőt tenni a tanutók érdekében. Ezután folytatták a felirati vitát. Buzdugan kijelenti, hogy örömmel töltik el a külföldi állmokkal, különösen Olaszországgal kötött egyezmények, amely remélhetőleg maga után fogja vonni a beszarábiai konvenció ratifikálását is. Kifejezést ad annak az óhajának, hogy a király egészsége mielőbb helyreálljon. (A kamara felállva tapsol ezeknél a szavaknál.) Tuudja, hogy Bssearábiában antiszemita mozgalom van. Kifejti, hogy harcolni kell a spekulács ellen és kárhoztatja az osztályharcot is. A parasztpárt élénken tiltakozik és azzal vádolja Buzdugant, hogy eladta magát. Buzdugan kijelenti, hogy a nemzetnek osztályokra való szakítása nemzetellenes és ez távolítja őt el a parasztpárttól. Beszarábia drasztikus és hazafias érzelmeit hangoztatja. Felhívást intéz a kormányhoz, tegye meg a kötelességét ezzel az országrésszel szemben.