Uj Kelet, 1926. december (9. évfolyam, 265-290. szám)

1926-12-01 / 265. szám

Szerkesztőség és ki­adóhivatal : v^e-K«taisvárt3L Barmi bt *"«f (Brassai-ttte«) It Telefon: Sveffe. és kiadóhivatal BT?, 328 és 10« 8»------m iflata *rs ptiyarfva­ ■ £f f l Cilit f “ Bf&M — — IfSC december 1 Szerda I ^f^-Sem­már * gjt, #*ff©3ya» ♦ 265 száki­­ ,Vetnia *0Tná^ Bueure^i m^TriSíAI-NJfcPIU^ ELOfISEThSl AKA StoMániában Esész évre — — 1050 Félévre — — — 550 Negyedévi­ — — 290 Egy hónapra — — 110 Az előfizetési ára „Föld" cimil folyóirattal együtt ha­v-ként 10 lejjel dr&gibt CsehszlováliábaE­­­gy hónapra — ck 40* - 3gy szán *• -5687 Kiszlév 25 Apró lángok ünnepén A prí tagok, játékos fénye mellett, egy kedves dm hulláuszBSt.nál kimentjük minden esztendőben nyolc napon át az oroszlán-bátor s gu­esblipbeusokat, nyugodalmas esti családi ünneplések, szelíd örömök közepette. Mennyire is jó dolog ez, szertartásai egyszerűségébez, áld­­apáltak nemes össégében és mennyire zsidó elgondolásában is, íz a szép ohanukkai megmlékelés ! Z idő ! d a miképen akarta megsemmisí­teni a spyriai görög impérium a zsidó tömege­ket? Elótib időkkel és a siktelenségekkel át­itatott bilványlul­aszra való erőszakos eda Mozisokkal nyomorította meg a karddal leigá­zottakat, aztán az életlehetőségeikben felbo­rultó embereket akarták átgört götíteni. És a veszendő fej, mint céd?, nők, akik elveszettsé­gük tudatának mardcrájiát azzal akarják eny­híteni,­­hogy szüzekre vetik ki hálóikat a gö­rög győlőfe­in, akiket velejükben, népi külön valóságukban és művészi életre való hajlamos­sásuk­ban megrontott: az elfojts imádata, ezt a pompás, téresen lelkű, friss és természetes agya népet, Ábrahám és Amesz ivadékát sze­rették volna elme­ríteni magukba, iszapjuk me­legében akarták velük a­­közös elmerül­n?. A gazdaságilag talaját vesztett zsidó nép, a honját hazájában nem lelt néhány tör?s már hajtott a léig ásókra. És akkor fóliára v­olt I reel­­bm a Hacmoneltik oszlléja. Az öreg fa­dib, mai zsidó erkölcsök bulges írzőjo éa ital, hSit­­ten ezerkarc­ös harcos és szervezőenergi­ába érté­klődtek, a megnyomorított maroknyi népet fölrázták. A vad életösztön, hogy a nép töret­én lélekkel és friss és természetes és zsidó gondolkodással élhesse életét, fellobbant és e fáklya fénykérése köré a zsidók legjobbjai hoz­ták fegyvereiket és halálra való elszántságukat. Győrött a zsidó csapat, a fajtalanság oltárai eltűntek és felépült a tisztaság, a zsidó ősi erők szentélye. És nem zeneszóvá és nagy kivilágí­tással emlékezünk évről-évre erre az eseményre, hanem apró lángok játékos fénye mellett és egy kedves dal hullámzásánál, szelid családi szórakozások derűjénél köszöntjük d­al­ukat. Mert az idők kioktattak a győzelmek igaz ér­tékéről. . Makkabeus győzelem. Semmi a hódítás fenhéjázésiból, semmi abból a kevély öntu­dattból, amely mögött fő­perzsáit otthonok me­­redeznek és sakálok zsákmányául kidobott em­bertestek. A magunk bentő boldogságának ki­teljesüléséért, népi egyéniségn­ek e pisztíthatat­lanságáért, valami belső és örök ssósat parán­­o­ára cselekedtek a Makkfébtinok és bajtársaik. Győzelmükkel pedig egy soha el nem pusztít­ható ügy győzőit: a fenmaradt zsidóság­, amely minden koraiak és minden tám­dalom építő munkájához a szellemi és erkölcsi fermentu­mok legjavát szolgáltatta. Magunknak mit adott e győzelem ? Adta a minden elnyomatáson és minden csábitáson győzedelmeskedő akaratot, mindig­­ is vissza-^ térni önmagunkhoz, népességiünkhöz, a zsidó e­szményhez, amely a világ jobbjainak közös esz­ménye. Juda Makkabi karddal a kezében hullott el, vele együtt nyolcszáz bajtársa, de lelkük tovább él az apró ohanukkalángokban, s hogy emlékeztessenek a földre, az igazi, az ön­magukra találtak békéjére. A földre, zsidók földjére, amelynek megváltásáért a világon széjjelszórt b ividékok épen most, Kiszlev hu­szonötödikén huszonöt esztendeje gyűjtenek. A­ Z­idó Nemzeti Alap szép jubileuma esik egybe e napikkal. Negyed évszázad telt el, hogy a zsidó há­zat­ba a népi reneszánsz nyomán kis perselye­ket aggattak, emlékeztetőt az áldozatkészségre, amivel tartozunk a földet munterjak verejtéké­lével permetezőknek, emlékeztetőt arra, hogy soha el ne veszítsük magunkat. A véletlen év­forduló ez,dia mélyebben kell, hogy belénk rögzítse a Kuhkib­u* gondolatot. K­i, hogy ráeszméltessen arra ez emberfölötti munkára, ami kuézotöt év óta folyik a földeken, amelyek­nek ssiklós göröngyeit zsidók szívós energiája televénnyé verázsálta. Egy negyed évszázad altt egy negyedmilliónál több danám földön folyik a kollektiv zsidó termelés olyan rend­szer mellett, hogy minden dologtevő „a maga síöllöje lugasában és saját fügfölét.* árnyékában“ pihenheti ki fáradalmai*'. Huszonöt esztendeje olyan élet bimbózik t­gyre és virágzik a M*k ki bensők­ föl­dí­jé», amely mártó is azokhoz a nagyokhoz, akiknek emlékére lángjainkat meg­gyújtják. E lángok mellett régiekről szól e dal és a feltörő tüzek íme ivadékaikra figyelmeztetnek. Ivadékaikra, akiknek fegyvere az ásó és a rög­törő eke, a vakoló lapát az üllő és kalapács. Negyven mezőgazdasági kolónián, négy külváros ipartelepe­n, két leányfarmon dolgoztak nehéz, de békés munka mellett a Hakkabeusok mai bajtársai. Zsidó szellem füli őket munkájukban, zsidó erkölcsök hatják át családi életüket és egész élet­vonaluk olyan, amire megelégedetten nézhetünk a diaszpórából, nézhetjük a példa­vétel megilletődöttségével. Apró lányok játékos fénye mellett gondol­junk az ujjáépítőkre. Gól,dobunk küzdelmes életükre! Mert Juda Makkabi is ilyen zsidó jövőért fogott fegyvert és ilyenekért vesztette fatal életét a harcmezőn. (sz. i.) A király levelet intézett a szenátushoz a dinasztia megszilárdításáról Zajos jelenetek a kamarában Buzdugan parasztpárti képviselő felszólalása miatt (Bucureşti-Bukarest, november 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A király betegségével kap­­csolatosan ugy büföldön, mint külföldön elterjedt hitek cáfolataként, valamint az ország lakos­ságának Őfelsége egészségi állapota iránti aggodalmára adott legfelsőbb válaszként a szenátus mai ülésének megnyitásakor Coanda tábornok a király következő levelét olvasta fel: „Mélyen megindított az a gond és szeretet, amelyet egészségi állapotom irányában dálják ezt a”körülményt, hogy’ diskusszió tárgyává'tegyék azokat az“ elveketi’- ártszívek az alkotmányos monarchia dinasztikus elveit képezik és amelyek nem engedik, hogy a korona sorsa bárkinek változó akaratától függjön. Szerencsére az utóbbi időben érzem, hogy erőm visszatér és hiszem, hogy Isten segítségével továbbra is teljesíthetem felada­taimat szeretett hazámért és drága népemért. . . .. _.4 . . ... .. Az a bizonyság, amelyet Románia súlyos körülményei között már szolgáltattam volt mutatja, hogy tudok önönmagam legyőzésével is olyan elhatározásokra jutni, amelyek a haza érdekében feláldoztak személyes kapcsolatokat is és mint király véget vetettem egy szeretett fiú tévelygése és ingatagsága szerencsétlen következményeinek. Jogosan mondhatom és azt hiszem, hogy senki sem kételkedhetik benne, állandó gondomat ké­pezi hogy uralkodói kötelességeimet utolsó pillanatomig teljesítsem, ahogyan ezt tennie kell egy királynak, aki többre tartja művének maradandóságát, mint bármit, ami a leg­drágább, ne felejthetetlen nagybátyám alapította meg és azt elhatározottsággal fogom védeni, igyekezve szilárd jövőt biztosítani dinasztiám dicsőségére és országom konszoliddására. Ők hogy ebben a munkámban segítségemre lesznek az összes jó románok­, élükön azokkal a hű tanácsadóimmal, akik trónralépésem óta feltétlenül min­denben támogattak. Ők képesek lesznek egyesíteni az összes nemzeti erőket, hatalmas falat emelve ezzel a trón körül, hogy a monarchita érdekeinek és törvének meg­felelően megvalósított elhatározásom respektálását biztosítsák. FERDINAND A király fs vele, amely holnap megjelenik a „Monitorul Oficial“ b­an is, mely hstfoe gyako­rolt a parlament tagjáirs. A arenátus esután folytatta a felirati vitát, amelynek során Cu­r­c­u nemzeti pszísztpárti beszélt a szomszédf államokkal való viszonyról és a kormány m­­a azt tanácsolta, hogy tole­ráns­ magatartást tanúsítson a kisebbségekkel szemben. , Hódosliják a szindikétasi törvényt A­­ mű­a ülésén néhány kisebb felszólalás után Mavroisii felvilágosítást kér a készülő szindikátus törvényről, amely ellenmondásokat tartalmaz. ...... Tranou Jasi munkaügyi miniszter feljelenti, hogy módosítani fogja a törvényt olyan érte­lemben, hogy a hivatásos szindikátusoknak csupán a professzionista érdekek megvédése lehet a véijuk. . . Kijelenti, hogy néhány napon belül a fes­­mora elé terjeszti az építkezés fellendítéséről szóló törvényjavaslatot. Aratással vádolják Bazdogan parasztpárti vezért Háncs a tanítók fizetésének sz ügyét teszi szóvá és kéri, hogy a fizetésrendezés alapja az 1916. évi, nem pedig sz 1914. évi fizetésé legyen. . Petrovics közoktatásügyi miniszter kijelen­i, hogy meg fog minden lehetőt tenni a tanutók érdekében. Ezután folytatták a felirati vitát. Buzdugan kijelenti, hogy örömmel töltik el a külföldi állmokkal, különösen Olaszország­gal kötött egyezmények, amely remélhetőleg maga után fogja vonni a beszarábiai konvenció ratifikálását is. Kifejezést ad annak az óhajá­nak, hogy a király egészsége mielőbb helyre­álljon. (A kamara felállva tapsol ezeknél a sza­vaknál.) T­uudja, hogy Bssearábiában antisze­mita mozgalom van. Kifejti, hogy harcolni kell a spekulác­s ellen és kárhoztatja az osz­­tályharcot is. A­ parasztpárt élénken tiltakozik és azzal vádolja Buzdugant, hogy eladta magát. Buzdugan kijelenti, hogy a nemzetnek osz­tályokra való szakítása nemzetellenes és ez tá­volítja őt el a parasztpárttól. Beszarábia drasz­tikus és hazafias érzelmeit hangoztatja. Felhí­vást intéz a kormányhoz, tegye meg a köte­lességét ezzel az országrésszel szemben.

Next