Uj Kelet, 1927. január (10. évfolyam, 1-23. szám)
1927-01-01 / 1. szám
Si probat, 1927 Január 1 Asszimiláció, csak azért is Vétesz Hitvány Lejóinak Büszke vagyok Önre, Báró úr. Hogy miért én Vagyok büszke és miért éppen Önre, a megátalkodott asszimilánsra ? Mert az Ön asszimilációjában több zudó vonás van, mint egynémely hangos cionista zsidóságában. Ahogy Ön az asztalra csap és elkiáltja magát: „csak azért is asszimilálódni!“, ez a mi konok, kemény fajtánk hangja, ez a Dávid Renbénik, a Batuch Spinozák, a Herzl Tivadarok szívós és kifilthatatlan eszmehirdetésére emlékeztet. Ez a mi tradíciónk és legjellegzetesebb karakterünk : mindhalálig ragaszkodunk igazságainkhoz. És tévedésetekhez nem kevésbé. Ahogy Ön a saját tévedésében felmagasul, egyenesen imponáló. . Meg vagyok győződve róla, hogy a legtisztább meggyőződés mondatta Önnel mindazt, amit tegnap az Új Keletben kijelentett s hogy az Ön zsidó állásfoglalásában semmiféle opportunitás vagy Magyarország felé való átorientálódás nincsen. Meg vagyok győződve róla elsősorban azért, mert ez az állásfoglalása sokkal régibb keletű, mint a magyar kurzus, másodsorban pedig, mert a mai Magyarországon még cionistának lenni is kisebb bűn, mint profzaszsziót és demokráciát hirdetni. Márpedig Ön ezt teszi és ezért kell még vagy tíz évig — mint Ön mondja — elkerülnie Magyarország határait. Ön tehát nem szokvány asszimilálás, mint az asszimilánsok kilencven százaléka, akik apró anyagi és kényelmi előnyökért fordítanak hátat vallásuknak és népüknek , amikor Ön a ■sidóü dözésekre azt feleli: „Úgy kell tenni, mintha nem üldöznének bennünket“, akkor nem Manioker, a gerinctelen esezimiláns szól Önből, aki, mikor szembeköpik, felnéz az égre és azt mondja: „Esik az eső“, hanem a meggyőződés bátorsága és fanatizmusa, ama zsidó ősök fanatizmusa, akik szenvedni, sőt meghaln.! is készek voltak igazságukért. .. Ám éppen, mert oly mélyen érzem az ön meggyőződésének tiszta hangját, ezért tartom önt veszedelmes asszimilánsnak és ezért szükséges, hogy tegnapi nyilatkozatához néhány megjegyzést fűzzek. Azt mondja Ön, hogy a Lendvay-Léhnerek üldözése elől a Gyulay Pálokhoz és Ady Endrékhez kell menekülni. Milyen jó, hogy halottakhoz mentiül és nem élőkhöz. És megkockáztatom : milyen jó, hogy Ady Endre meghalt már tizennyolcban és nem érte meg a kurzust és fehér terrort. Ki túl jó, nem lennénk e ma — Ön is, én is — egy szép illúzióval szegényebbek ? Ki tudja, hogyan állotta volna meg a változó kedélyű Ady a magyar lelkeknek ezt a tiszpróbáját? Gondoljon csak Kosztolányira, Szabó Dezsőre és a többiekre. Hiszen Ön maga mondott:», miként támadta meg orvul egykori barátja és lelki rokona Móriz Zsgmond a „D.es versandete Land“ című könyvének megjelenése után a Nyugatban, abban a Nyugatból, amelyet Ön alapított, ■ amelynek segítségével Ön tette lehetővé az új magyar irodalom nem egy nagyságána k kibontakozását. A Lindvay,Lehneresc üldözése elöl ho?zlahn is menekülnénk ez Ady Endrékhez. Nem védenek, nem tudnak megvédeni bennünket. Ha menekülnünk kell, csak magunkhoz menekülhetünk s ha védelemre van szükség, cs?k a megunk védelmére számíthatunk. Er re az elemi igazságra a zsidó történelem tanít bennünket. Hatvany Lajos állásfoglalása egy alapvető tévedésből fakad. Hatvany a fanatikusok hitével hiszi, hogy a zsidóságnak missziója van a felvilágosodás és progresszió terjesztése körül s hogy e misszióját a zsidóság csak úgy teljesítheti, ha beolvad a többi népek közé és így ömleszti át a haladás szellemét az emberiségbe. Gyönyörű hit és nem is nélkülöz minden alapot. A zsidóságnak csakugyan van törénelmi hivatása, amelyet egyszer már el is kezdett megvalósítani. Ez akkor volt, amikor bibliáját és e bikáját adta az emberiségnek és ezzel a a világba dobta a szociális igazság gondolatát. Azóta a szétszerstás országaiban 13 újra meg újra próbálkozunk nagy missziónk teljesítésével, de egyre kevesebb sikerrel. Sőt az utolsó évtizedek történelme azt mutatja, hogy a mi jó törekvéseink gyakran épp az ellenkező hatást váltják ki. A nem értsük míg végre kedves báró Hitvány, a népeknek nem kell az a demokrácia és az a progreseusé, melyet mi hozunk nekik. A népek egyenesen vitnautasítják ezt és illetéktelen beavatkozásnak minősítik. A magyar forradalomban és ellenforradalomban Ön elég érthető választ kaphatott erre az igazságra. Az utóbbi évek során sokszor volt az az érzésem, hogy egyik igsik országban egyenesen károsan befolyásoltuk a demokrácia kifejlődését, egyszerűen azért, mert a demokrácia ellenségei velünk kompromittálták a demokráciát és a haladást. Németo.ség, Magyarország *008 Románia beszédei példák erre. "Viszont a skandináv államok, ahol már csekély vámarányunk miatt sem vehettünk oly aktív részt a demokratikus mozgalmakban, reprezentálják, ma Európában a legszilárdabb demokráciáké. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy adjuk fel hivatásunkat és megszűnjünk a világosság és haladás zászlóhordozói lenni. Csk más utakat kell keresnünk. Nem új utakat, hanem meg kell találnunk a régit, amelyen haladva egyszer már tudtunk aolni valami nagyot az emberiségnek. És akkor volt, amikor mint nép a saját országunkban éltünk és saját életünkkel adtunk példát a világnak. Az utóbbi évtizedek próbálkozásai azért voltak sikertelenek, mert egyedenként és önmagunkat elleplezve akartunk a népek irányítói és tanítói lenni. A népek azonban néhol udvariasan, de a leggyakrabban türelmetlenül és durván iítik érzésünkre, hogy nem kívánják, sőt nem tűrik, hogy tanítóik, vagy pláne irányítóik legyünk. Hia tehát valóban hivatást érzünk magunkban, úgy ismét vissza kell térnünk népi mivoltunkhoz, meg kell teremtenünk népi kultúránk természetes feltételeit, ismét a saját, hamisítatlan habitusunkat kell mutassuk a világunk, hogy eltűnjön az a bizalmatlanság és gyanakvás, amely ma körülvesz bennünket, hogy ismét saját életünket éljük és az szolgáljon buzdító, vagy elrettentő példaképülz emberiségnek. Marton Ernő meMT 3 (Pária, december 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A revizionista cionisták pártja december huszonhatodikán tartotta Páris egyik legnagyobb termében második konferenciáját. A terem ebből ez alkalomból egészen megtelt hallgatósággal. Az amerikai delegátusok közül néhányan elkéstek a tengeri vihar miatt, amely két napra késleltette a hajó befutását. A konferenciát Jenkin, az első konferencia elnöke nyitotta meg héber nyelven. Miután elparentálta a revizionisták szövetségének az elmúlt évben elhalt tagjait, Wladimir Jibounathy lépett az előadó emelvényre, hogy megtartsa referátumát. Francia nyelven előadott jelentésében Jabotinszky többek között a következőket mondotta: . Jabotinssky beszéde — Első konferenciánk idejében, 1925 áprilisában, a cionisták egy rosta megalapozott Optimismus aranykódelen éltek. Külső körülmények és múló jelenségek, amelyeknek azonban semmi kapcsolatuk nem volt aem a cionizmushoz, sem Palesztinéhoz — nevezetesen a lengyelországi gazdasági válság — jelentős számú kislökésnek bevándorlását idézték elő. A cionista vezetőség megfeledkezett arról, hogy az ország gazdaságilag nem volt fölkészülve az ilyen beözönlésre. A krízis hatása alatt a cionista szervezet erre beleesett a pesszimizmus fekete ködébe és ez a morális válság átszármazott a jinnvból a diaszpóra zsidóságára. Már a német cionisák orgánumában, amit az exekutive hivatalos lapjának lehet tekinteni, olyan értelmű javaslatot tettek, hogy tekintsenek el a zsidó többségnek Palesztinában való megteremtésétől és a tömeges bevándorlástól. Ez természetesen nem lehet egyéb, mint a pesssimbraus tubába. Most is túloznak épen úgy, mint ahogyan túloztak az optimizmus idején. Nem mondott csődöt a zsidó nép munkája és áldozatkészsége Jabotinszky ezután a válságot ismerette és kijelentette, hogy valótlan az az állítás, mintha a zsidó nép munkája és áldozatkészsége csődöt mondott volna. A Palesztinába küldött pénzek és az ott teljsetett munka nem pocsékolódott el, hanem átváltozott lényegbeli értékekké. Bizonyos, hogy a krízis fennáll, azonban eredetét mégis a politikai rendszerben kall kereslni. Palesztinában szükség van a kolonizációnak a kományzati rendszerére. Az a kormány, amely céltudatosan és komolyan akarja a kolonizációt, az nem elégedhetik meg azzal, hogy uralkodik a nép fölött, hanem kísérleteket tesz arra, hogy előkészítse az ország közgazdaságát az útban levő tömegek rendszeres felszívódására. Előrelátónak kell lennie az ilyen kormánynak és látnia kell, hogy a bevándorlóknak eleőporban termelésre alkalmas földekre van szüksége és e céltól törvényes intézkedésekkel kell megakadályoznia a parlagon heverő földek áremelkedését. Előre látnia kell, hogy a bevándorlók ipari üzemeket alpítanak, amelyek számára úgy a belföldön, mint a külföldön piacot kell teremteni. Ez okból haladéktalanul olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek megvédik a produkciót, ami leginkább abból áll, hogy adókedvezményeket biztosít az ipar és az ingatlan számára és fuvarkedvezményt nyújt. Igyekszik a szomszédos országokbd a helyi ipar számára kedvező kereskedelmi szerződéseket kötni és egyben a kolonizáció tényezői számára befolyást teremteni a közigazgatásban. Olyan befolyást, amely megfelel az ország gazdasági és intellektuális fejlődésének és végül olyan fegyveres biztonsági formációkat kell föntartania, amelyek számuknál és összetételüknél fogva Jabotinszky kolonizációs rezsimet sürget Palesztina részére Párlaton zajlott le a revizionisták második konferenciája