Uj Kelet, 1927. március (10. évfolyam, 48-74. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Szerkesztedési, kiadó­hivatal ia nyomda: Cinl-Kolozsvár.'St Báron L. pop (Brassai­ utca) 10. Telefon: Szerz. és kiadóhivatal 9­77 Is. N. 87.-----------2-28 prves szám­ára pálya­udvaron és vidé' " ' ‘ Bukarestben isüKELk.a ~ ZSIDO POUTXKAX NAPILAP X t fj o J. n 0 n C[ jucr aottr.twv *«0 "20 — 600 ne­edévre------320 Egy hónapra------110 Csehszlovákiában Egy hónapra Ck 40*— Egyes szám------30— 1927 március 1 Kedd Cluj-Kolozsvár * X évfolyam * 48 szám­­ 5687 I. Adar 27 Közismert zsaroló írta a »Cuvântul«~ban megjelent denunciáló nyilt levelet Salamon Benedeknek hívják a nagyváradi Scharf Móricot. Hogyan akarta meg­ zsarolni Salamon Benedek a nagyváradi Zsidó Nemzeti Szövetséget (Oradea-Nagyvárad, február 28. Az Új Kelet kiküldöt tudósítójától.) Nemcsak Nagyváradod, egész Erdély zsidóságában mélységes megbotrán­kozást keltett az a hazug és rágalmazó kitéte­lektől hemzsegő nyilt levél, amely a „Cuvântul“ e hó 24-iki számában „Un evreuu aláírással jelent meg. Nagyvárad zsidó társadalmában a denunciáló cikk megjelenésének hírére olyan elementáris erővel tört ki a felháborodás, hogy napokon keresztül cionista és nem cionista körök­ben kizárólag erről e nyiltlevélről beszéltek az első órákban alig akadt valaki, aki elhitte volna, hogy a hírhedt nyiltlevelet valóban zsidó írta, mert szinte hihetetlennek tartották, hogy akadha­tott zsidó ember, aki — a tiszaeszlári vérvád-perből jól ismert Scharf Móric mintájára — ilyen aljas és hazug denunciálásra vállalkozott. De míg a tiszaeszlári Scharf Móric egy 14 éves öntudatlan, megtévesztett és megfélemlített gyermek volt, addig a nagyváradi Scharf Móric, mint alábbi tudósításunkból kiderül­t felnőtt és tetteinek tudatában lévő ember. Az Új Kelet Nagyváradra kiküldött munka­társa kétnapos nyomozás után minden kétséget kizáró módon megállapította azt a ránk nézve fájdalmas tényt, hogy a szavakkal eléggé el nem ítélhető alantas cselekedetet mégis zsidó ember követte el, de megállapította azt is, hogy ez a zsidó ember közismert zsaroló, aki számtalan­szor végigzsarolta már fél Nagyváradot és ez nyílt levele nem egyéb, mint egyik legutóbbi rosszul sikerült zsaroló manőverének utolsó felvonása. Salamon Benedeknek hívják Nagyvárad Scharf Móricát, aki az Új Kelet kiküldött munkatársa előtt többizben is kijelentette, hogy a „Cuvântul“-ban megjelent nyílt levelet való­ban ő írta meg magyar nyelven és azt a „Cu­vântul“ nagyváradi munkatársa fordította le románra. Az Uj Kelet munkatársának sikerült megszereznie a Salamon Benedek által írt nyilt- levél kéziratát és azt nyomban lefényképeztette. Ezek a fényképek az Uj Kelet szerkesztőségé­nek birtokában vannak. Salamon Benedeket túlságosan jól ismerik Nagyváradon. Valamikor tojáskereskedő volt, de évek óta már, mint közveszélyes zsarolót és notórius könyöradomány-gyűjtőt ismerik az egész városban. Egyformán igyekezett „adomá­nyokat“ kiterrorizálni magánosoktól és zsidó f­őszervezetektől, míg a nagyváradi cionista kon­ferencia alkalmából az az ötlete támadt, hogy a cionista szervezetet is meg fogja zsarolni. Arra való hivatkozással, hogy egyik fia, aki Danzingban műegyetemi hallgató, éhezik és nem tudja befejezni tanulmányait,­­ a Zsidó Nemzeti Szövetség több expo­nensétől negyven font, azaz negyven­ezer lej „könyöradományt“ kért. Amikor megmagyarázták neki, hogy sem a J­­■ionista szervezet, sem a Palesztina-alapok pén­­zéből semmilyen adományt nem lehet kiutalni,­­ de a Zsidó Nemzeti Szövetség egyik exponense­­ tisztán humanisztikus szempontból nem r­itkó­­ó­zik el attól, hogy a konferencia után, mint magánember, Danzigban tanuló fia részére ösz­­szegyűjt egy nagyobb összeget. Salamon türel­metlen lett és követelni kezdte, hogy míg a gyűjtést lefolytatják, adják köl­csön neki ezt az összeget az alapok pénzéből. Salamonnak újra megmagyarázták, hogy a Palesztina-alapok pénzéhez, még kölcsönképen sem lehet hozzányúlni semmilyen formában és várjon türelemmel, míg a konferencia véget ér. Ez a magyarázat azonban nem elégítette ki Salamon Benedeket és több tanú előtt kijelen­tette, hogy ha a cionista szervezet nem ad neki negyven fontot, hogy éhező fia Danzing­­ban tanulmányait befejezhesse, úgy ő megakadályozza és felrobbantja a cionista konferenciát. Amikor Salamon Benedek ilyenformán nyil­vánvalóan a zsarolás eszközeihez nyúlt, töb­bet ügyet se vetettek rá, annál is inkább, mert a Szövetségnek az az exponense , rai roés nem ismerte eléggé Salamon Benedeket és tisztán humanisztikus szempontból vállalkozott arra, hogy magángyűjtést rendez a számára, már az első kísérletnél kategorikus visszautasí­tásra talált, mert olyanokhoz fordult, akik már jól ismerték Salamont. Salamon Benedek, amikor látta, hogy a zsarolási manővere nem sikerült, úton-útfélen megismételte fenyegetőzéseit és többször ki­jelentette, ha nem jut a negyven fonthoz hozzá, a cionista mozgalmat és annak vezetőit le fogja leplezni. A negyven fonthoz nem jutott hozzá, mert a Zsidó Nemzeti Szövetség nem hagyta magát megzsarolni és igy született meg az a minden elképzelést felülmúló hazug és alávaló rágalmak­kal teli nyilt levél, amely Salamon összekötte­tései révén az antiszemita Cuvántusban látott napvilágot. Amikor az Új Kelet kiküldött munkatársá­nak nyomozásai során kétségtelenül kiderült, hogy a levelet Salamon Benedek írta, a város zsidó társadalma egyik pillanatról a másikra minden előzetes társadalmi elhatározás nélkül társadalmi bojkott alá vette a most már közis­mert alakot. A kávéházban, ha valamelyik asztal­hoz letelepszik, nyomban feláll mellőle mindenki. Senki kezet nem fog vele, brutálisan megszakítottak vele minden érintkezést. Jellemző, hogy még a legprononszírozottabb anticionista körökben is a legélesebb elkesere­dést váltotta ki Salamon Benedek levele és Salamont, mint az egyetemes zsidóság denun­­ciálóját és megrágalmazóját bélyegzik meg. Íme ez a nagyváradi Scharf Móric zsarolá­sának históriája. Nem első esete, de reméljük, hogy az utolsó. Az Új Kelet gondoskodni fog írrról ,hogy az utolsó legyen. Holnapi számunk­ban részletesen rá fogunk mutatni arra, hogy kicsoda tulajdonképpen ez a Salamon Benedek, hogyan „operál“ már évek óta, mennyi pén­zébe került a nagyváradi zsidóságnak fiának még meg nem lévő diplomája és hogyan „éhezett“ Salamon Benedek családjával itthon és fia Dan­zingban. Megjelent a »Cuvántus»»-ban a nyiltlevél vádjainak cáfolata Érdekes összetalálkozása a véletlennek, hogy ugyanakkor, amikor módunkban van leleplezni a rágalmazó nyiltlevél szerzőjét, egyidejűleg annak a lapnak hasábjain, amelyben a nyilt­levél megjelent, egy másik cikk látott napvi­lágot, amely a cionista mozgalmat és annak törekvéseit most már az igazság objektív fé­nyénél világítja meg. A bukaresti „Cuvântul“ ma ide érkezett száma a romániai cionista szer­vezet levele alapján hatalmas cikket közöl, amelyben a cionista szervezet a legerélyesebben visszautasítja a felhozott vádakat és részleteiben is ismerteti azt a nagyszabású, az egész emberi­ség történelmében páratlanul álló munkát, ame­lyet a cionista szervezet a palesztinai zsidó nemzeti otthon felépítése érdekében kifejt. A cikk felsorolja a cionizmus nagy nem­zsidó barátait, akik többször kifejezésüket ad­ták a cionista mozgalommal szembeni szimpá­tiájuknak, majd ismerteti azt a gigászi munkát, amelyet a cionisták a háború befejezése óta — alig néhány év leforgása alatt­­— Palesztinában végeztek. Új városok, kolóniák keletkeztek, egyetem, iskolák, színházak, opera, kórházak, utak és kikötők épültek, a zsidó emigránsok ezrei páratlan erőkifejtéssel változtatják át ter­mékeny televénnyé Palesztina földjét és egy új, jobb emberi közösség van ott kialakulóban, amelyről az országot látogató külföldiek hatal­mas sora a legnagyobb csodálat és elragad­tatá­s hangján nyilatkozott. Romániában három évtizede működik a ciond­­­szervezet, amely mindenkor a kormá­nyok és az ország kiváló államférfiainak támo­gatását élvezte. Dimitrie Sturdza, Romániának többször volt miniszterelnöke 1897-ben a New- York Herald munkatársának a cionizmusról adott nyilatkozatában a következőket mondotta többek között: „A cionizmus nagyszerű moz­galom, sőt mondhatnám, az egyetlen hatásos eszköze a zsidókérdés megoldásának.“ Duca és Mitilienu külügyminiszterek a cionista világ­szervezet képviselői előtt tett kijelentéseikben többször hangsúlyozták a mozgalommal szem­ben érzett szimpátiájukat. A cikk ezután számokkal illusztrálja, hogy mennyire összefüggnek Románia külkereskedelmi érdekei Palesztina fejlődésével. 1923-ban 100 millió, 1924-ben 200 millió és 1925-ben 320 millió lej értékű árut exportált Románia Palesztinába. És a romániai cionisták voltak azok, akik a legtöbbet dolgoztak a két ország közötti ke­reskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére. Romániá­nak eminens érdekei fűződnek Palesztina, mint a Kelet kapujának rapid fejlődéséhez. A cikk ismerteti ezután az alapok munká­ját, amelyet a román kormányok mindenkor engedélyeztek, hivatkozik arra, hogy az egész világon gyűjtenek erre a grandiózus célra, anélkül, hogy az alapok konkrét céljai mögött felforgató törekvéseket látnának. Majd a rágal­mazó cikknek arra a kitételére, hogy Romá­niából évenként milliók vándorolnak ki az alapok útján, a következőket mondja a cikk: Ha valóban milliók kerülnének is ki éven­ként az országból ilyen úton, ezek csak egy töredékét képeznék a­nnak, amit Románia exportja útján bevesz. Minden kivándorló lej-

Next