Uj Kelet, 1927. március (10. évfolyam, 48-74. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Kedd, 102­7 március 1 Sanghaj Sanghaj, amelynek sorsa pillanatnyilag a­­világ ideges érdeklődésének középpontjában áll, a kínai birodalom leggazdagabb­ és legjelentő­sebb helye. A Jangtse folyó torkolatvidékén fekszik s így itt futnak össze Kí­na legterméke­nyebb részének gazdasági szálai. A Jangtse-Kiang a legnagyszerűbb kínai tartományokon hömpölyög át s aki a torkolatát megszállva tartja, az egyúttal ura Kína gazdag belsejének is. A nagy kínai folyam legalsó sza­kaszát Vusungnak hivják s ugyanez a neve an­nak a helynek is, amely közvetlenül a tenger mellett fekszik. A Vusung-sanghaji vasútvonal volt a Mennyei Birodalom első vasútja s építése annak idején óriási felháborodást keltett a régi Kínában. A többszáz méter széles folyó balpartján emelke­dik a város. Délebbre a hatalmas falakkal kö­rülvett kínai negyed terül el, amely lényegé­ben évezredek óta nem változott s ma is oly rendszertelenül épített kis, piszkos házakból és hihetetlenül szűk utcákból áll, mint az angolok bejövetele előtt. Az idegen negyed A kínai várostól északra terül el az idegen negyed. A folyó partján csaknem két kilométer hosszúságban gyönyörű paloták emelkednek, a nagybankok és a nagy áruházak épületei, míg a szép körutak és sugárutak a part felöl indulnak a város belsejébe. _ Az idegen negyed lakossága magától értedő­­dően szintén kile­nctizedrészben kinai, de már nem az a szegény kuli nép, amely a kinai városban lakik, hanem többnyire elegáns házak­ban élő kínai kereskedő, akik nagyon jól érzik magukat az angol gyámkodás alatt. Ez az európai város a „settlement", vagy „koncesszió“, mint manapság a sajtóban nevezik. Az utcák furcsa keverékét mutatják a civi­lizált és a keleti forgalomnak. Az autók százá­val futnak a nyílegyenes kövezett, vagy aszfal­tozott úttesteken, rendes villamosközlekedés van, villanyvilágítás, csatornázás és forgalmi rendőrség, de az amerikai arányok között még ma is látni a riksákat húzó bulikat, vagy az egykerekű gyorsfutó bordákat. A járókelők ruházata többnyire a színes és lágy kínai vise­let. Ennek az európai negyednek két legszebb utcája a Nanking-Road, a kereskedelmi élet központja és a Fuchow-Road, amely különösen éjjeli életével és nagyszerű mulatóival vonja magára az idegenek figyelmét. A város európai részének fejlődésére nézve pedig jellemző, hogy Sanghajnak két püspök­sége is van, egy anglikán és egy katolikus. Érdekes ritkasága a város környékének a Szu- Kia-Vejnek nevezett, XVII-ik században ala­pított jezsuita kolostor, amely egészen a leg­utolsó időkig a francia követség védelme alatt állott. Régen és most Az európai település kezdetén Kína még aludt. És fehér embernek olyan föltétlen tekin­télye volt a sárga fölött, hogy semmiféle nem­zeti fölháborodást nem váltott ki az a megalázó szörnyű tábla, amelyet az európaiak a gyönyörű városi park kapurácsára szögeztettek : „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a bemenet.“ Azóta azonban sok minden megváltozott. Sanghaj teli van bolsevista agitátorral egyrészt, másrészt földhözragadt orosz emigránsokkal, akik ugyanolyan nyomorúságosan tengetik éle­tüket, akár a kulik. Ebből aztán megtanulták a kínaiak is, hogy a fehér ember nem is olyan föltétlenül tiszteletreméltó, amilyennek eddig hitték, amíg csak parafasisakos katonákat, vagy milliomosokat láttak lóháton, autón, riksán ülve, esetleg elmerülve egy mély fotelben, íróaszta­lukon a szolgák tucatjainak parancsoló csen­­gettyűkalériával. Ma már nem lehetne­ kiszögezni a városi park kapujára azt a bizonyos „kutyáknak és kínaiaknak“ szóló táblát. A felébredt Kína ön­érzete kisebb sértést sem viselne el. A kantoni sereg már a tartományi székhely felé közele­ ÚJ KELET dik. És a városba gyűlt fehér katonaság és a nemzetközi rendőrség talán nem is tudná meg­védeni a maga erejéből a Sanghajban felhal­mozott európai értékeket, ha a tengerparton nem állana ott az angol flotta huszonöt hatal­mas cirkálója, messzehordó ágyúinak szörnyű torkával ráásztva a városra, mintegy bejelentve a kantoni csapatoknak: eddig és ne tovább! Pár nap múlva Észak és Dél hadseregei meg­­vívják a kínai forradalom legnagyobb csatáját SANGHAJ, február 28. A „Daily Express“ jelentése szerint Csangcsuangcsang, az északi hadsereg vezére kijelentette, hogy a Sanghajtól néhány mérföldnyire álló kan­toni csapatokkal a napokban megvívja élete legnagyobb csatáját. A városban a leg­nagyobb erővel dolgoznak a védelmi állásokon. A tábornok reméli, hogy Szuncsang csapataival együtt kétszázötvenezer főnyi seregével legyőzi a kantoniakat. Csütörtökön kerül parlament elé az új lakbérleti törvény .......... Előveszik a Frigul-ügyet és a többi gyanús állami szerződéseket Még huszadika előtt lemond az igazságügyminiszter. Lupu is részt vett a király által adott teán (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) A politikai élet kezd ismét moz­galmas lenni. A parlamentben az ellenzék nap­világra akarja tárni mindazon állami üzleteket, amelyek mögött panamát sejt, így tehát a leg­közelebbi interpellációs nap izgalmasnak ígér­kezik. Egy családi per miatt... Sokkal nagyobb érdeklődés, az egész ország figyelme előzi meg a csütörtöki napot, mert Cudalbu igazságügyminiszter ekkor terjeszti a kamara elé az új lakbérleti törvényt. Aligha­nem ez lesz az igazságügyi miniszter utolsó törvényjavaslata ebben a parlamentben. Ugyanis a „Politica“ című lap szerint Cudalbu miniszter még március 20-ika előtt kilép a kormányból. Vannak, akik a régóta rebesgetett kabinetát­­alakítással hozzák kapcsolatba az igazságügy­miniszter várható lemondását, amelynek igazi okául azonban egy nagy családi pert tüntetnek fel. Ennek a pernek március 20-ig el kell dőlnie és az igazságügyminiszter nem akarja, hogy a per eldőlte alkalmával még miniszter legyen, mert ezáltal a bírák befolyásolását vet­hetnék a szemére. A miniszter lemondása előtt el akarja­­ in­tézni a gyorsított bírói eljárás módosításáról, továbbá a lakbérleti szerződésről szóló javaslatott. A kamara ülése A kamara mai ülésén Bardescu elnökölt. A miniszterek közül Tranen, Bucsan, Mitilineu, Meissner, Popovici voltak jelen. Livescami kéri a belügyminisztert, hogy azoknak az esküdteknek, kik kénytelenek a vasutat igénybe venni, adjanak kedvezményes utazási jegyet. Florescu enzista kéri a Frigul-ügyre vonat­kozó iratokat, hogy interpellálhasson. Ioanitzescu csatlakozik a kéréshez és több más gyanús szerződés iratait kéri. Ezután áttértek a napirendre és folytatták a munkafelügyeletről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. _ _ Marinescu kormánypárti pártolja a javasla­tot és polemizál Dinu Bratianuval, akinek ér­veit megcáfolja. Ioanitzescu felszólalását nem tartja jóhiszeműnek. A király szombaton este a Cotroceni palo­tában teát adott, amelyen a diplomáciai kar, azután a miniszterelnök, a külügyminiszter és dr. Lupu is meg voltak híva. Lupunak a meg­hívását élénken kommentálják, hivatalos körök­ben azonban ennek magyarázatát abban adják, hogy Lupu a főváros „zöldterületének pol­gármestere, ahol a Cotroceni palota is fekszik. A meghívás tehát a polgármesternek szólt, nem pedig a parasztpárt vezérének. Nyoma veszett az eltűnt világokat kutató Fawcet ezredesnek a brazíliai őserdőkben JJir szerint az egész expedíció vad törzsek áldozata lett l London, február 28. Az Új Kelet tudósítójá­tól.­ Fawcet ezredes, akinek brazíliai expedíciójáról az Új Kelet annak idején kimerítően adott hírt, a délamerikai erdőrengetegben, amelynek titkait ki akarta kutatni a tudomány számára, eltűnt. Az ezredes" 1925.decemberében indult el újabb kutató útjára. Nagy felkészültséggel indult el Bra­zilia ismeretlen vidékeire, amelyet ő az emberiség bölcsőjének tartott. Az első hónapokban Fawcet ez­redes több tudósítást küldött az Egyesült­ Államokba és Európába. A tudósítások azonban múlt év má­jusában egyszerre megszűntek. Azóta senki hírét sem hallotta a merész kutatónak és társainak. A múlt év májusában érhetett el az eredes expedíciója a brazíliai dzsungelek világába, mert azóta nem adott életjelt magáról. A londoni földrajzi társaság leg­utóbbi ülésén foglalkoztak az expedíció sorsával és olyan vélemény alakult ki, hogy Fawcet ezredes és expedíciója minden valószínűség szerint elpusztult. Az utolsó levél, amit az ezredes Európába kül­dött, múlt év májusának 20-án írta. Akkor az expedíció a brazíliai „Matto Grosso“ mellett volt, közvetlenül a gigantikus őserdők bejáratánál. Ebben a levélben az ezredes annak a reményének adott kifejezést, hogy rövid néhány hónap múlva tudo­mányos szenzációkkal fogja meglepni alvilágot. Ezek a szenzációk azonban elmaradtak. Hónapok teltek el anélkül, hogy a bátor ezredes­ről és két kísérőjéről hallottak volna. A kis expe­díció, amely embertől soha nem látott rengetegbe vette útját, három tagból állott: az ezredesből, fiából Jaquesból és egy fiatal angol geográfusból, Ralaigh Rimmelből. Az expedíció felszerelése meg­felelt a különös út követelményeinek. Az ezredes páncélautót vitt magával, amelyen gépfegyver volt és ezenkívül több nagyerejű villamos reflektor. A reflektorokra az ezredes nagy súlyt helyezett. Nézete szerint a reflektorok lettek volna a leg­erősebb fegyverek a fenyegető veszedelmek ellen, amelyekkel az expedíció a dzsungelekben talál­kozott volna. Fawcet ezredes meg volt győződve arról, hogy a váci törzsek a villamos reflektorok láttára őket valami földöntúli lényeknek tartják és meghódolnak előttük. Fawcet ezredes évtizedekig­ élt Brazíliában. So­kat tapasztalt és megismerte az őserdők veszélyeit. Expedícióját két évre kzervezte. Minthogy sokáig nem tudott életjelt magáról? nemrégiben barátai mentőexpedíciót­­ szerveztek felkutatására. Ezt az expedíciót Henry Morris angol mérnök vezeti. Morris és három barátja tényleg el is indultak, alig jutottak mélyebbre az őserdőben, az egyik benszülött törzs elfogta őket. Már halálra ítélték és valószínűleg ki is végzik őket, ha az utolsó pillanatban egészen véletlenül meg nem jele­nik a kormány egy osztaga, amely kimentette őket veszedelmes helyzetükből. K­K­L, perselyürítés március 1 én. Folytatás a hetedik oldalon!

Next