Uj Kelet, 1927. március (10. évfolyam, 48-74. szám)
1927-03-01 / 48. szám
Kedd, 1027 március 1 Sanghaj Sanghaj, amelynek sorsa pillanatnyilag avilág ideges érdeklődésének középpontjában áll, a kínai birodalom leggazdagabb és legjelentősebb helye. A Jangtse folyó torkolatvidékén fekszik s így itt futnak össze Kína legtermékenyebb részének gazdasági szálai. A Jangtse-Kiang a legnagyszerűbb kínai tartományokon hömpölyög át s aki a torkolatát megszállva tartja, az egyúttal ura Kína gazdag belsejének is. A nagy kínai folyam legalsó szakaszát Vusungnak hivják s ugyanez a neve annak a helynek is, amely közvetlenül a tenger mellett fekszik. A Vusung-sanghaji vasútvonal volt a Mennyei Birodalom első vasútja s építése annak idején óriási felháborodást keltett a régi Kínában. A többszáz méter széles folyó balpartján emelkedik a város. Délebbre a hatalmas falakkal körülvett kínai negyed terül el, amely lényegében évezredek óta nem változott s ma is oly rendszertelenül épített kis, piszkos házakból és hihetetlenül szűk utcákból áll, mint az angolok bejövetele előtt. Az idegen negyed A kínai várostól északra terül el az idegen negyed. A folyó partján csaknem két kilométer hosszúságban gyönyörű paloták emelkednek, a nagybankok és a nagy áruházak épületei, míg a szép körutak és sugárutak a part felöl indulnak a város belsejébe. _ Az idegen negyed lakossága magától értedődően szintén kilenctizedrészben kinai, de már nem az a szegény kuli nép, amely a kinai városban lakik, hanem többnyire elegáns házakban élő kínai kereskedő, akik nagyon jól érzik magukat az angol gyámkodás alatt. Ez az európai város a „settlement", vagy „koncesszió“, mint manapság a sajtóban nevezik. Az utcák furcsa keverékét mutatják a civilizált és a keleti forgalomnak. Az autók százával futnak a nyílegyenes kövezett, vagy aszfaltozott úttesteken, rendes villamosközlekedés van, villanyvilágítás, csatornázás és forgalmi rendőrség, de az amerikai arányok között még ma is látni a riksákat húzó bulikat, vagy az egykerekű gyorsfutó bordákat. A járókelők ruházata többnyire a színes és lágy kínai viselet. Ennek az európai negyednek két legszebb utcája a Nanking-Road, a kereskedelmi élet központja és a Fuchow-Road, amely különösen éjjeli életével és nagyszerű mulatóival vonja magára az idegenek figyelmét. A város európai részének fejlődésére nézve pedig jellemző, hogy Sanghajnak két püspöksége is van, egy anglikán és egy katolikus. Érdekes ritkasága a város környékének a Szu- Kia-Vejnek nevezett, XVII-ik században alapított jezsuita kolostor, amely egészen a legutolsó időkig a francia követség védelme alatt állott. Régen és most Az európai település kezdetén Kína még aludt. És fehér embernek olyan föltétlen tekintélye volt a sárga fölött, hogy semmiféle nemzeti fölháborodást nem váltott ki az a megalázó szörnyű tábla, amelyet az európaiak a gyönyörű városi park kapurácsára szögeztettek : „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a bemenet.“ Azóta azonban sok minden megváltozott. Sanghaj teli van bolsevista agitátorral egyrészt, másrészt földhözragadt orosz emigránsokkal, akik ugyanolyan nyomorúságosan tengetik életüket, akár a kulik. Ebből aztán megtanulták a kínaiak is, hogy a fehér ember nem is olyan föltétlenül tiszteletreméltó, amilyennek eddig hitték, amíg csak parafasisakos katonákat, vagy milliomosokat láttak lóháton, autón, riksán ülve, esetleg elmerülve egy mély fotelben, íróasztalukon a szolgák tucatjainak parancsoló csengettyűkalériával. Ma már nem lehetne kiszögezni a városi park kapujára azt a bizonyos „kutyáknak és kínaiaknak“ szóló táblát. A felébredt Kína önérzete kisebb sértést sem viselne el. A kantoni sereg már a tartományi székhely felé közele ÚJ KELET dik. És a városba gyűlt fehér katonaság és a nemzetközi rendőrség talán nem is tudná megvédeni a maga erejéből a Sanghajban felhalmozott európai értékeket, ha a tengerparton nem állana ott az angol flotta huszonöt hatalmas cirkálója, messzehordó ágyúinak szörnyű torkával ráásztva a városra, mintegy bejelentve a kantoni csapatoknak: eddig és ne tovább! Pár nap múlva Észak és Dél hadseregei megvívják a kínai forradalom legnagyobb csatáját SANGHAJ, február 28. A „Daily Express“ jelentése szerint Csangcsuangcsang, az északi hadsereg vezére kijelentette, hogy a Sanghajtól néhány mérföldnyire álló kantoni csapatokkal a napokban megvívja élete legnagyobb csatáját. A városban a legnagyobb erővel dolgoznak a védelmi állásokon. A tábornok reméli, hogy Szuncsang csapataival együtt kétszázötvenezer főnyi seregével legyőzi a kantoniakat. Csütörtökön kerül parlament elé az új lakbérleti törvény .......... Előveszik a Frigul-ügyet és a többi gyanús állami szerződéseket Még huszadika előtt lemond az igazságügyminiszter. Lupu is részt vett a király által adott teán (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) A politikai élet kezd ismét mozgalmas lenni. A parlamentben az ellenzék napvilágra akarja tárni mindazon állami üzleteket, amelyek mögött panamát sejt, így tehát a legközelebbi interpellációs nap izgalmasnak ígérkezik. Egy családi per miatt... Sokkal nagyobb érdeklődés, az egész ország figyelme előzi meg a csütörtöki napot, mert Cudalbu igazságügyminiszter ekkor terjeszti a kamara elé az új lakbérleti törvényt. Alighanem ez lesz az igazságügyi miniszter utolsó törvényjavaslata ebben a parlamentben. Ugyanis a „Politica“ című lap szerint Cudalbu miniszter még március 20-ika előtt kilép a kormányból. Vannak, akik a régóta rebesgetett kabinetátalakítással hozzák kapcsolatba az igazságügyminiszter várható lemondását, amelynek igazi okául azonban egy nagy családi pert tüntetnek fel. Ennek a pernek március 20-ig el kell dőlnie és az igazságügyminiszter nem akarja, hogy a per eldőlte alkalmával még miniszter legyen, mert ezáltal a bírák befolyásolását vethetnék a szemére. A miniszter lemondása előtt el akarja intézni a gyorsított bírói eljárás módosításáról, továbbá a lakbérleti szerződésről szóló javaslatott. A kamara ülése A kamara mai ülésén Bardescu elnökölt. A miniszterek közül Tranen, Bucsan, Mitilineu, Meissner, Popovici voltak jelen. Livescami kéri a belügyminisztert, hogy azoknak az esküdteknek, kik kénytelenek a vasutat igénybe venni, adjanak kedvezményes utazási jegyet. Florescu enzista kéri a Frigul-ügyre vonatkozó iratokat, hogy interpellálhasson. Ioanitzescu csatlakozik a kéréshez és több más gyanús szerződés iratait kéri. Ezután áttértek a napirendre és folytatták a munkafelügyeletről szóló törvényjavaslat tárgyalását. _ _ Marinescu kormánypárti pártolja a javaslatot és polemizál Dinu Bratianuval, akinek érveit megcáfolja. Ioanitzescu felszólalását nem tartja jóhiszeműnek. A király szombaton este a Cotroceni palotában teát adott, amelyen a diplomáciai kar, azután a miniszterelnök, a külügyminiszter és dr. Lupu is meg voltak híva. Lupunak a meghívását élénken kommentálják, hivatalos körökben azonban ennek magyarázatát abban adják, hogy Lupu a főváros „zöldterületének polgármestere, ahol a Cotroceni palota is fekszik. A meghívás tehát a polgármesternek szólt, nem pedig a parasztpárt vezérének. Nyoma veszett az eltűnt világokat kutató Fawcet ezredesnek a brazíliai őserdőkben JJir szerint az egész expedíció vad törzsek áldozata lett l London, február 28. Az Új Kelet tudósítójától. Fawcet ezredes, akinek brazíliai expedíciójáról az Új Kelet annak idején kimerítően adott hírt, a délamerikai erdőrengetegben, amelynek titkait ki akarta kutatni a tudomány számára, eltűnt. Az ezredes" 1925.decemberében indult el újabb kutató útjára. Nagy felkészültséggel indult el Brazilia ismeretlen vidékeire, amelyet ő az emberiség bölcsőjének tartott. Az első hónapokban Fawcet ezredes több tudósítást küldött az Egyesült Államokba és Európába. A tudósítások azonban múlt év májusában egyszerre megszűntek. Azóta senki hírét sem hallotta a merész kutatónak és társainak. A múlt év májusában érhetett el az eredes expedíciója a brazíliai dzsungelek világába, mert azóta nem adott életjelt magáról. A londoni földrajzi társaság legutóbbi ülésén foglalkoztak az expedíció sorsával és olyan vélemény alakult ki, hogy Fawcet ezredes és expedíciója minden valószínűség szerint elpusztult. Az utolsó levél, amit az ezredes Európába küldött, múlt év májusának 20-án írta. Akkor az expedíció a brazíliai „Matto Grosso“ mellett volt, közvetlenül a gigantikus őserdők bejáratánál. Ebben a levélben az ezredes annak a reményének adott kifejezést, hogy rövid néhány hónap múlva tudományos szenzációkkal fogja meglepni alvilágot. Ezek a szenzációk azonban elmaradtak. Hónapok teltek el anélkül, hogy a bátor ezredesről és két kísérőjéről hallottak volna. A kis expedíció, amely embertől soha nem látott rengetegbe vette útját, három tagból állott: az ezredesből, fiából Jaquesból és egy fiatal angol geográfusból, Ralaigh Rimmelből. Az expedíció felszerelése megfelelt a különös út követelményeinek. Az ezredes páncélautót vitt magával, amelyen gépfegyver volt és ezenkívül több nagyerejű villamos reflektor. A reflektorokra az ezredes nagy súlyt helyezett. Nézete szerint a reflektorok lettek volna a legerősebb fegyverek a fenyegető veszedelmek ellen, amelyekkel az expedíció a dzsungelekben találkozott volna. Fawcet ezredes meg volt győződve arról, hogy a váci törzsek a villamos reflektorok láttára őket valami földöntúli lényeknek tartják és meghódolnak előttük. Fawcet ezredes évtizedekig élt Brazíliában. Sokat tapasztalt és megismerte az őserdők veszélyeit. Expedícióját két évre kzervezte. Minthogy sokáig nem tudott életjelt magáról? nemrégiben barátai mentőexpedíciót szerveztek felkutatására. Ezt az expedíciót Henry Morris angol mérnök vezeti. Morris és három barátja tényleg el is indultak, alig jutottak mélyebbre az őserdőben, az egyik benszülött törzs elfogta őket. Már halálra ítélték és valószínűleg ki is végzik őket, ha az utolsó pillanatban egészen véletlenül meg nem jelenik a kormány egy osztaga, amely kimentette őket veszedelmes helyzetükből. KKL, perselyürítés március 1 én. Folytatás a hetedik oldalon!