Uj Kelet, 1927. május (10. évfolyam, 97-121. szám)

1927-05-02 / 97. szám

Szerkesztőség?, kiadó­hivatal és nyomda: Csaj-Kolozsvár, St. Báron L.Pop (Brassai­ utca) 10. Telefon: Szerk. és kiadóhivatal 9­77 Zs. N. Sz.----------2-28 SL't.lUit . ZSIROPOUTIKMNM'ItJW Bukarestben is 5 lej ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész évre------1150 Félévre----------------600 Negyedévre------320 Egy hónapra------110 * Csehszlovákiában Egy hónapra Ck 40’— Egyes szám------3’— 1927 május 2 Hétfő Cluj-Kolozsvár * X évfolyam * 97 szám 5687 Niszán 30 Május Minden ünnepnap törvényesített szimbóluma amely az élet s az életet a maga gondolat- és érzésvilágán átszűrő ember vágyait, törekvéseit és álmait akarja kifejezni. Hogy a világ munkás­sága és minden dolgozók éppen május elsejét választották ki a munka ünnepéül, ennek szimbolisztikus értelme van: azt a vágyat, azt az akaratot testesíti meg, hogy a jövendő emberiségének útjai, a mai tövises utak helyett virágba, fénybe, sugárba és illatok árjába ve­zessenek. Mert május­­ az élet megszínesedésének, a természet pompába öltözködésének első stációja, amikor a városi ablakok hosszú zártság után kitárulnak, fülledt proletár-viskók rossz illatát friss, langyos szelek üditő árama járja át, amikor virágba szökken a rügy s a tél zordon hallga­tást parancsoló hónapjai után vidám dalok szabadulnak el az ajkakról. A világ dolgozóinak talán soha sem volt annyira élő szimbóluma a májusi rügyfakadás, mint éppen a mai, mely egy gazdaságilag le­romlott, nyugalmat nem lelő korszakot talál, a nyomornak, a munkátlanságnak, a végsőkig lefokozott életigényeknek olyan káoszát, ami­lyenre még a háborút követő évek sem mutat­tak példát. Napjainkban nemcsak a munkásság, hanem maga a munka is válságos időket él át, a pauperizmus mindenütt nyugtalan társadalmi kilengéseket eredményez, olyan törekvéseket, amelyek a kétségbeesés velejárói, de a kétségbe­esésen túl annak a reménynek is, hogy a leg­rosszabb után már csak a jobb nap útjai követ­kezhetnek. Épen ezért, ha a ma ránk köszöntő május elseje a kétségbeesésé, egyben minden előbbi májusoknál inkább a remények májusa is. Ma már nincs olyan antiszociális érzésű, vagy gon­­dolkozású ember, aki ne volna kénytelen el­ismerni, hogy korunkat a szociális jobbratörek­­vés gondolatvilága és akarata hatja át, hogy ez a kor akár szélsőén nacionalista, vagy akár szélsőén internacionális ideológiákat dobjon is a küzdelmek élére, ezen ideológiák mögött ne lássa meg a szociális problémák komplexumát. A legeklatánsabb példa erre a fascista Olasz­ország példája, a nacionalista reakcióé, ahol épen a nacionalizmus nevében akottak egy olyan munkatörvényt, amilyent a kimondottan szocialista irányzatú Ausztria törvényhozása sem valósított meg eddig, sőt talán meg se merné kísérelni megalkotását. Az olasz munkatörvény kétségkívül nem jelenti a szociális vívmányok teljességét, de egy olyan határtalan fejlődési lehetőséget nyújt a szociális továbbhaladásnak, amely végső fo­kon az összes dolgozók követeléseinek betető­zését jelenti. Már maga az a tény, hogy a politikai­­ irányzatok tekintetében legpolgáribb államok is hivatalos ünneppé nyilvánították május el­sejét, így többek között Románia is, azt je­lenti, hogy legalább is külszínre elismerték a munkásság szociális törekvéseinek jogosságát, a munka hatalmát, nagyrahivatottságát, a dolgo­zók jogát egy színesebb, egészebb, emberibb élet után, amelyben nem születési szerencse határozza meg a boldogulás mértékét és irá­nyát, hanem rátermettség, verejték, a nagy közösség igényeinek és törekvéseinek szolgá­latába­ való állás. S amennyiben korszakunk a szociális igaz­ságkeresés korszaka s amennyiben a munka jegyében áll, egyben azt is bizonyítja, hogy a munka és csakis a munka diadala és érték­elméletének érvényesülése az élet minden vona­lán lehet egy valódi pacifizmus garanciája, mert hiszen a munka csak békés lehetőségek között fejlődhetik és felelhet meg hivatásának s csakis egy szociálisan jól elrendezett társada­lom lehet az, amely félti ezt a békét, mert benne és általa a szebb, színesebb, kulturáltabb élet standardját félti. Az tehát, hogy a világ dolgozói éppen május elsejét választották ki a munka ünnepéül, nem véletlen. Május magának a természetnek is teremtő és alkotó hónapja, a sugárzó békéé, a szines termékenységé, amelyben örök vágyak s akaratok érnek és testesednek gyümölcsökké, csodálatos finomságú virágok kelyheivé, dallá és napsugárrá. A prófétai látomás és a prófétai igehirdetés csakis ezen a pacifizmuson keresztül érhetik tetté s a jelek szerint fog is tetté érni. A munka pacifizmusa az, amelynek diadala meghozza az időknek ama teljességét, melyben minden jó­­szándéku, dolgos és becsületes ember sarlót, vagy szerszámot hajlít a ma még bőségesen termő fegyverekből s az egész életet egyetlen nagy májusa avatja, amelyben a munka nyomán megszinesednek a dolgok, virágba szökkennek az elfojtott gondolatok s az embernek nem kell immár csak a természet ellen harcba szállania, amelynek eredendő rosszindulatát a tudás és technikai hatalom eszközeivel a mindenkire ki­terjedő általános, egyenlő boldogság fokozására fogja felhasználni.­­. A kormány felkészül május 10-ikének ünnepélyes megölésére (Bucuresti-Bukarest, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A kormány elhatározta, hogy május 10-ét az egész országban rendkívüli ünnepélyességgel fogják megülni. Rövidesen megküldik a hatóságoknak a részletes utasítá­sokat. A fővárosban Tedeum lesz, azután a a parlament tart ünnepi ülést, majd katonai díszszemle következik, amelyen az ország összes katonai egységeinek delegátusai vesznek részt. Végül következik a király szobrának alapkő­letétele, a Piaţa Victoriein. Averescu tábornok ma­­hosszabb megbeszé­lést folytatott Goga belügyminiszterrel és Nicoleanu tábornok bukaresti rendőrprefektussal a május 10-iki ünnepségek programjáról. A miniszterelnök ezután a királynál jelent meg kihallgatáson és előterjesztette az ünnepre vo­natkozó javaslatait. A lapok szerint annak dacára, hogy a király állapota napról napra javul és tegnap kocsisétát is tett a cotrocenii parkban, az orvosok mégis megtiltották a május 10-iki ünnepségeken való megjelenést, mert kímélni akarják az uralkodót az ünnepély fáradalmaitól. Óriási anarchista szervezetet leplezett le a párisi rendőrség A fegyverkezéshez betörések útján szerezték meg a pénzt a banda tagjai (Paris, április 30. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) A „Petit Párisien“ jólértesült forrásból szenzációs értesülést közöl. A lap értesülése szerint a párisi rendőrség az elmúlt napokban a párisi kommunisták lakásában tartott ház­kutatás alkalmával egy ezerötszáz tagú nemzetközi anar­chista bandát leplezett le. A banda többnyire spanyolokból, olaszok­ból áll. A szervezkedés kifejezett célja az volt, hogy tagjai­ merényleteket kövessenek el az egyes államok államfői és kormányelnökei ellen. A szervezet nagy apparátussal propagandai­ra­­tokat terjesztett és tagjait oly módon fegyve­rezte fel, hogy a fegyverekhez szükséges pénzt betörések útján teremtette elő. A lap szerint az anarchisták Parisban és környékén százhatvan betörést követtek el. A banda megbízásából Páris egyik külvárosában az anarchisták 3200 bombát készítettek, mely­ből a rendőrség eddig hatszáz darabot foglalt le. A „Petit Párisien“ véleménye szerint az anarchista banda tagjai mind büntetett előéle­­tűek, akik a kommunistákkal karöltve dolgoztak. A rendőrség a nyomozás részletes eredmé­nyéről nem adott ki jelentést. A kormány fel akarja emelni a nyugdíjakat (Bucuresti-Bukarest, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A nyugdíjasok évek óta a szó szoros értelmében éhbéren tengődnek. Míg a különböző kormányok úgy, ahogy rendezték a tisztviselők fizetését, addig a nyugdíjasok sor­sán csak alig valamit könnyítettek. A nyugdí­jasok minden akciója, amely arra irányult, hogy helyzetükön valami enyhítés történjék, hajótö­rést szenvedett az egymásra következő kormá­nyoknak ama lakonikus válaszan, hogy az albaum eszközei nem elégségesek a nyugdíjasok helyze­tének gyökeres orvoslására. _ Hivatalos helyről származó hírek szerint a pél­gá­rminisztérium komoly megfontolás tár­gyává tette a nyugdíjasok helyzetét és elhatá­rozta, hogy egységesen oldja meg az összes nyugdíjasok helyzetét. E célból a minisztérium átírt a nyugdíjügyi vezérigazgatósághoz és uta­sítást adott, hogy tegyék tanulmány tárgyává minden egyes nyugdíjas helyzetét külön-külön. Ez a munka nagy apparátussal már meg is indult és május 15-ére befejezést is nyer. Mi­helyt a nyugdíjügyek vezérigazgatósága befe­jezi munkáját, az iratokat átteszik a pénzügy­minisztérium tanulmányi hivatalához, hogy az emeléseket kikalkulálja. Hogy a jelenlegi nyugdíjasok egyes rétegei közötti jogtalanság megszűnjön, a nyugdíjakat aranylejben fogják megállapítani és az így meg­kapott összeget megszorozzák az aranylej meg­állapított koefficiensével. Az aranyban kiszá­mítandó nyugdíjakat az illető tisztviselők állá­sának megfelelő 1914-es aranylej fizetése alap­ján fogják megállapítani.

Next