Uj Kelet, 1927. július (10. évfolyam, 145-170. szám)

1927-07-01 / 145. szám

Péntek, 1927 július 1 Daudet komédiája Leon Daudet megszökött a fogházból, ahova különben sem volt kedve bemasírozni. Azaz nem is szökött, megszöktették barátai, akik fütyülnek a köztársaság összes törvényeire, mert a az véleményük, reájuk nézve azok nem kötelezőek. És ugyanakkor, a royalista vezérrel együtt elhagyta a fogházat egy kommunista vezér is, aki másnap a szemébe nevetett Barthou igazságügyminiszternek, akit éppen kommunista képviselők interpelláltak meg a Daudet-ügyben. Az igazságügyminiszter a kamara jósza hahotása közben válaszolt az interpellációkra s úgy érezte: ez a hahota gyilkosabb ezer bizalmatlansági szavazatnál. S valóban: a Poincaré-kormány helyzetét, amelyet elvi harcok csak részben tudtak megingatni, a Barthou miniszter felé irányított kacatok megrendítették s annak ellenére, hogy Daudet-t újra letartóztatták, ez a kacagás most is érezteti romboló hatását. Egy történetíró szerint minden forradalom kacagással kezdődik, nevetéssel, amely ét s a tekintélyt úgy marja ki, mint a vitriol a bőrt. Ha Páris túl komolyanvette volna a royalisták vezérének szökését s túl nagy jelentőséget kölcsönzött volna a „király rikkancsai“ kisded csinjének , ezzel könnyen mártírrá avatta volna Leon Daudet-t és társait. De a köztársasági és demokratikus Franciaország közszelleme sokkal okosabb annál, semmint mártírokat csináljon alapjában véve jelentéktelen politikai figurákból, inkább a humorhoz fordul, amely szerinte hatásosabb úgy a szenvedő, mint a cselekvő félre. Hatásosabb a szenvedő félre annyiban, hogy kiábrándítja abból a tévhitből, mely szerint az egész világ az ő egyéni akciója körül forog és hatásosabb a cselekvőre, jelen esetben a francia kormányra, mely végre elszánta magát arra, hogy a humorra alkalmas baklövéseket egy kis eréllyel korrigálja.Mindenesetre jellemző Franciaországra és a nyugati demokrácia szellemére, hogy még egy olyan kimondottan forradalmi és puccsszerű megmozdulást is, mint amilyen a Daudeté és társaié volt, a humor hangján tud tárgyalni s nem csinál belőle világraszóló belpolitikai eseményt, amelyből messzemenő konzekvenciákat kell levonni. A demokrácia szervei és szervezetei az olajozott gép biztonságával működnek, nincs szükségük arra, hogy biztonságukat terrorisztikus fellépéssel bizonygassák. A francia kormány azért nem ítéli meg túlzottan a rojalisták puccsszerű cselekedeteit, mert nagyon is tudatában van annak, hogy hatalma nagy és öntudatos tömegek bizalmán nyugszik, hogy mögötte a demokrácia republikánus gondolatokba ágyait hadserege táborozik s a Leon Daudet-k és társainak kilengései nem egyebek egy jámbor óhajtás demonstrációjánál. Minden más, csupán látszat-demokráciára épült országában a világnak, a Leon Daudetesetből óriási ügyet dagasztanának az érdekelt pártok és képviselők, elővennék a jól bevált terrorisztikus eszközöket, amelyek mindig tisztátalan lelkiismeret és a pribékszellem megnyilatkozásai. Franciaországnak és Párisnak nincs erre szüksége, mert Franciaország és Páris a maga hatalmas erejének tudatában, a humor fegyverét szegzi azokkal szemben, akik a demokrácia vára ellen ostromot intéznek. Az óriás mosolya ez a törpék felé, akik miniatűr láncokkal akarják a földhöz szegezni annak duzzadt izmait. Ha a Poincaré-komány tekintélye meg is ingott a Daudet-csíny következtében, ez nem magának a csinynek szól, hanem annak az ügyetlenségnek, amelyet a francia kormány tanúsított a Daudet-féle rebellió leszerelése körül. Páris mindent megbocsát mindenkinek, csak azt nem, hogy félrevezessék és becsapják. Ez teljes ellentétben van a francia szellemmel, mely türelmetlen a korlátoltsággal és esetlenséggel szemben s még Leon Daudetben és társaiban is tudja értékelni a sikket, az ügyességet és az eleganciát. Az pedig kétségtelen, hogy Daudeték fogházból való szökésüket, illetve kiszabadulásukat valódi francia sikkel csinálták meg. Hogy Daudet mégis rajtavesztett s a francia kormány most már nem veszi tréfára a dolgot, az nem a francia közvélemény szigorú megíté ÜJ KELIT Október 17-re hívták össze a második világgazdasági konferenciát Genf, június 30. A Népszövetség titkársága meghívót intézett mindazon államokhoz, amelyek részvettek a nemzetközi gazdasági konferencián, hogy küldjék el delegátusaikat a második, ugyancsak Genfben tartandó konferenciára, amely főként az európai államok export és import korlátozásainak megszüntetésével fog foglalkozni. A konferencia október 17-én fog kezdődni. város közgyűlése is a keltelek kisajátítása ellen döntött (Cluj-Kolozsvár, június 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Ma délelőtt ült össze reinstallálása óta először Kolozsvár városi tanácsának közgyűlése, amelynek napirendjére a város legégetőbb problémái szerepeltek. A közgyűlés mindvégig magán viselte a komoly dolgozniakarás bélyegét: a hozott határozatok mindegyike arról az alapos munkáról tanúskodik, amit a jogaiba visszahelyezett tanács eddigi működésének rövid ideje alatt elvégzett. A közgyűlés legjelentősebb ténykedése minden bizonnyal a határozat volt, amellyel az állandóbizottság döntését ratifikálva, a városi beltelkek beépítését továbbra is engedélyezte. Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést Mihályi polgármester. Tuffli helyettes polgármester felolvasta a belügyminiszteri dekrétumot, amely ratifikálja a város ezévi költségvetését. Boila professzor a budget revízió alá vétele mellett szólalt fel, de Tuffli helyettes primár közölte, hogy a város költségvetése már az összes felső fórumokon átment és így azon változtatni már nem lehet. A városi illetékek ellen beadott felebbezéseket tárgyaló bizottságban dr. Flaviu Laurentiu, Simion Alex, és Schwartz Jakab tanácsosokat delegálta a közgyűlés, dr. Kertész Jenő javaslatára ezután bizottságokba osztották fel a tanácsot, amelyek minden a közgyűlés elé kérdést ki fog dolgozni és elő fog készíteni. A beltelkek kisajátításának kérdése következett ezután a napirenden. Hosszú vita után a közgyűlés 21 szavazattal 7 ellenében approbálta az állandó bizottság határozatát, amely hatályon kívül helyezve az előző rezsim intézkedéseit, a beltelkekre tovább is kiadatta az építkezési engedélyeket. Kimondotta végül a közgyűlés, hogy az Osvada-rezsim közigazgatási tevékenykedését revízió alá veszi. Erre a célra bizottságot delegált a közgyűlés, amelynek tagjai Benescu professzor, dr. Boila professzor, Ionescu kereskedelmi akadémiai igazgató és dr. Fischer Tivadar és Ehrenfeld Béla lettek. Románia ki fogja kérni Grozavescunét ? Grozavescuné állítólag férjhez fog menni első urához (Bécs, június 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Az osztrák főváros még mindig a Grozavescu per ítéletének hatása alatt áll és a kedélyes bécsi közönség, amely egyébként megszokta az esküdtbíróságok enyhe ítéleteit, nem tud belenyugodni a gyilkos asszony fölmentő ítéletébe. Az izgatott közvéleménybe egyébként bombaként hatott az a hír, hogy a román kormány lépéseket fog tenni Grozavescuné kiszolgáltatása iránt. Jogászkörökben ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy Grozavescuné a házassága révén román állampolgár és mint ilyen bűncselekmény esetén kiadható. A Grozavescu-ügy kapcsán az osztrák bírókongresszus is foglalkozott tegnapi tanácskozásán az esküdtszéki intézmény megreformálásával. Dr. Franz Schreiber „Laikus bírák az igazságszolgáltatásban“ cím alatt jogi és társadalmi szempontok megvilágításában ismertette az esküdtszéki intézményt, amelynek több fogyatékosságára mutatott rá, mindenekelőtt arra, hogy a törvény az esküdtek számára nem ad alkalmat a verdikt megindokolására. Ernst Lothar, a kiváló író nyilatkozott a Grozavescu-ügyben hozzá intézett kérdések özönére és azt mondja, hogy a fölmentő ítélet főleg annak tulajdonítható, hogy az asszony az egész tárgyalás alatt halványan, magába esve egy halotti maszkhoz hasonlóan ült a vádlottak padján. Az esküdtek nyilván azt hihették, hogy a börtön levegőjén napok, legföljebb hetek alatt el fog pusztulni ez az asszony, akinél simábban emberölést aligha úsztak meg. Dr. Georg Schwarz udvari tanácsos, főügyész kétségbe vonja, hogy az esküdtbíróság egyáltalában alkalmas az igazságszolgáltatás végrehajtására, már csak azért is, mert a törvény nem engedi meg a bíróval való tanácskozást és nem tudja megindokolni álláspontját. Megszólalnak ezenkívül Bécs város kiváló jogászai, ügyvédek és a bíróság kipróbált emberei, akik szinte egyöntetűen követelik az esküdtszék intézményének gyökeres megváltoztatását. Megható Grozavescu anyjának az újságírók előtt tett nyilatkozata. — A bíróság előtt mint tanú szerepeltem — mondotta a művész anyja és bebizonyítottam, hogy nem viseltetem gyűlölettel drága fiam gyilkosa ellen. Igen elszomorított, igen fájt azonban, hogy a tárgyaláson szerencsétlen fiamat épen gyilkosa oly hallatlan módon megrágalmazta. Ha csak egy szó is igaz lenne ezekből a rágalmakból, úgy nem szólnék semmit sem. Azonban egy szó sem igaz! És mégis mindent elhittek neki! Csupán azért, mivel négy napon át a szerencsétlen asszony szerepét játszotta. Az esküdtek felmentették, azonban van még magasabb hatalom: Isten ! ! Majd jellemző dolgokat mondott arra, hogy az asszony miként kezelte Grozavescut. A Miller József dr., a neves erdélyi zenész két év előtt Bécsben tartózkodott és meghallgatta Grozavescut, aki barátja volt. Amikor az utcán találkoztak, lelkesen mondotta: — Trajánkám, úgy énekeltél, mint egy isten! Erre az asszony hegyes hangon ezt jegyezte meg: — Úgy énekelt, éppen úgy, mint egy disznó! Elmondotta még, hogy egy izben Lugoson Grozavescu húsz lejt adott egy uccán kolduló rokkantnak. Felesége a „tékozlás“ miatt nagy uccai jelenetet csinált. Fém engedte, hogy a cseléddel udvariasan beszéljen, mert ezeket nem is vette emberszámba. A Grozavescu-eset utószenzációja még, hogy Caltan Demeter, Grozavescuné első férje, hajlandónak nyilatkozott az asszonyt ismét visszavenni. — A német-francia kereskedelmi delegációk kommünikéje. Páriából jelentik: A német-francia kereskedelmi delegációk kommünikét tesznek közzé, annak a reményüknek adva ebben kifejezést, hogy sikerül ideiglenes egyezményt kötni igen széles alapokon, még július 15 e előtt. A kommüniké megcáfolja mindazokat a híreket, amelyek a tárgyalások megszakításáról szólottak. ü lésének, hanem éppen humorba hajló könnyedségének a következménye. A francia kormány kénytelen volt most már az erély fegyveréhez nyúlni, mert nem bírta el a nevetségességét. Boldog ország, ahol az államférfiak nem birják el a gúny sebeit. A világ legtöbb országában erkölcsi tömeggyilkosságot lehetne a gúny eszközével rendezni az államférfiak ellen, ha a cselekedeteik korlátoltságát és rosszhiszemű butaságát vennék alapul...