Uj Kelet, 1928. április (11. évfolyam, 77-95. szám)
1928-04-01 / 77. szám
I** . /««*-«•. *««•» Str. Baron L Pop 10 HMMpi .MBHM S2ERKES2T0SÉ6 TELEFON l- ^ pi ■ bm M# MIM l^i Éjjeli telefon (nyomda) 2-02 2h| H 9MH B IBMff £ ELŐFIZETÉSI ARAK: |Bj3 Egtsz erre ...... 1150 Lei IHH H Félévre................... 600 „ BBB Negyedévre................. 320 „ " Egy héja . ...................110 I XI évfolyam * 77. szám 1928 április 1 Vasárnap * 11 88 IV szám 1 • i ■■ uaaMWMaaMMm ROMAN j^SjB UDVARI Kir. saBSpr szállító Platina, Brilliáns, Arany, Ezüst- és Kinaezüst áruk. — A világhirüU NG HAN S fali- és irodai órák fölerakata „Würtemberger" alpakka ezüst művészi dísztárgyak, úgymint: „Christofle Paris* alpakka ezüst evőeszközök egyedüli képviselate BRAUNFELD éhsiseráruháza Cluj, Piaţa Unirii 15. — Telefon int. 6-43 az alkohol hőse Chicagóban, a banditizmus klasszikus házisában pár nappal ezelőtt különös temetés zajlott le. Diamond Joét, a chicagói alkoholcsempészek egyik vezérét kisérték ki utolsó útjára és a koporsó után végeláthatatlan tömeg bandukolt, mintha valami közéleti nagyságot, nagy írót, vagy államférfit temettek volna. B Bár Diamaid Joe, a meggazdagodott vándorkereskedő, már életében sok jótékonysággal igyekezett levezekelni a vegyenszerzés körül szerzett bűneit, mégis valószínűtlen, hogy a társadalom nagy szimpátiája és részvéte az ő szentélyének szólt volna. Amerika nem az az ország, ahol ráérnek az emberek a sentimentális meghatódottságokra s ha már ünnepelni kell, inkább a boxbajnokokat, vagy az újdonsült pilótákat ünnepelik. ? A Diamond Jóénak kijáró nagy tisztelet és részvét tehát inkább csak alkalom volt arra, hogy az amerikai társadalom az alkoholcsempészet mellett tüntessem s mindama örömök mellett, amelyeket ezernyi kockázattal az alkoholcsempészek juttatnak neki a mai száraz Amerikában. Valóban, az alkoholtilalom ma politikai kérdéssé nőtte ki magát az Unióban s nem lehetetlen, hogy a legközelebbi elnökválasztásnál is annak a pártnak fognak megnövekedni az esélyei, amely az alkoholcsempészet eltörlését írja fel zászlajára. Diamond Joe alkoholcsempész volt s mint ilyen, állandó ellenkezésben élt az írásos törvénnyel, mely törvény egy csomó amerikait a narkotikum üdvétől fosztott meg A bűnözőket a társadalom általában kiközösítéssel és megvetéssel szokta sújtani s ha ennek ellenére Diamond Joe a legnagyobb közszeretetnek örvendett, úgy ez arra vall, hogy a narkotikum szükséglete úgy az európai, mint az amerikai társadalomban ma is épolyan elsőrendű és nélkülözhetetlen, mint volt hajdanán és lesz talán az emberi kor legvégső határán Ez a nagy narkotikum-szükséglet, mely legmagasabb fokán a kokain és ópiumbarlangokban tombolja ki magát, annak az ellentmondásokat telített, munkával, robottal, örömtelen örömökkel, hazug konvenciókkal és álideálokkal megnyomorított társadalomnak jelensége, mely az unalom és a fáradtság óráiban nem tudja, nem tudhatja megtalálni magasabbrendű illúziót a természet, a művészet, a közösségért való lelkesedés örömeiben, hanem kénytelen ön önmagán kívül álló eszközökhöz, narkotikumokhoz folyamodni, hogy az éle tet olyannak lássa, amilyennek a valóságban nem láthatja: boldognak, szépségekkel szegélyezettnek és igazságosnak. Kétségtelen, hogy a narkotikumok nem hasznainak az emberi szervezetnek, ha pedig mértéktelenül élvezik őket, egyenesen romboló hatásúak, nemcsak testiekben, hanem lelkiekben is. Az ellene hangoztatott vádak tehát helytállóak s talán helyállóak volnának az élvezetük ellen hozott rendszabályok is, ha az emberi élet olyan tökéletesen, racionálisan és igazságosan volna megszervezve, hogy mindenki megtalálná benne a maga idényeinek igazságos kielégítését. Diamed Joe a narkotikum hőse volt s márit ilyen az amerikai társadalom romantika-szükségletének egyik alakja, akit mint a hajdani szegénylegényeket a falu népe, most a polgári társadalom grotifikált részvétével és ileglöbböztetett szeretetével. Amerika társadalma a Diamond Joe melletti tüntetéssel a narkotikum, az alkohol mellett tört lándzsát, mint hajdan, Róma helótái a „panem et circenses"* hírhedt követelése mellett. Amerika inni akar. Amerika népének úgy látszik hiába való minden erkölcsi és orvosi agitáció: a tilalom pszichózisa lett úrrá a lelkeken s az alkohol körül végzett vitustánc mintegy azt igyekszik bizonyítani, hogy a tiltott örömöknek sokkal nagyobb a varászuk, mint a megengedetteknek. Diamond Joe koporsója után, ha életében történetesen nem foglalkozik alkoholcsempészettel, aligha bandukoltak volna tízezrek, de mert a narkotikum sáfárja, az illúziók csempésze volt, a társadalom részvéte és szeretete elementárisan nyilatkozott rreg mellette. És ez a megnyilatkozás a mai Amerika lélektanának ismeretéhez egy igen jelentős és igen érdekes dokumentum. ti Dumitriu, a közlekedésügyi tárca „politikamentes“ minisztere nyilatkozik az Új Keletnek a Belpolitikai helyzetről, a gyulafehérvári gyűlésről és az ellenzéki akció kilátásairól (Bucuresti-Bukarest, március 30. Az Kelet tud.) Ebben a pillanatban még mindig teljes káosz és bizonytalanság jellemzi az ország belpolitikai helyzetét ! Nap-nap után, újabb kérőidek merülnek fel az események lázas tempójú sodrában. Megtartható lesz e a gyulafehérvári nemzetgyűlés? Mire készül Maniu Gyula ezen a gyűlésen? Milyen politikai következményei lesznek a gyűlés esetleges betiltásának, és milyen következményekkel járhat a széles néptömegek felvonultatása? Íme, egy sereg kérdés, amelyre senki sem tud pontos vagy legalább kielégítő választ adni. Bár az ellenzéki lapok sűrűn hivatkoznak arra, hogy a kormány tagjai között bizonyos ellentétek vannak, egy kérdésben azonban föltétlenül egyetértenek, hogy nincs szándékukban a kormányról távozni. Ha volnának is egyébként belső ellentétek a kormányban , annyi bizonyos, hogy ebben a kérdésben valamennyi miniszter egyetért Bratianu Vintilával. A gyulafehérvári gyűlés gondja Tatarescu belügyminiszterhelyettesre van bízva, aki már régen megkezdte a gyuláson Délelőtt tíz óra van még csak, és így keveset kell várnunk, mert a miniszter előszobája még meglehetősen kihalt Míg Victor Dumitriu, s miniszter öccse és fáradhatatlan kabinetfőnöke bejelenti látogatásunkat, addig elcsodálkozhatunk egy keveset az előszoba falán kiterített nagy angol világtérkép furcsaságain, amely a „The world“ hangzatos nevét viseli és amelyen csudák csudájára Kolozsvár Klausenburgnak van írva, Marosvásárhely régi nevét viseli még, viszont a magyar városok Debrecennek és filmnek vannak elkeresztelve.... Nyílik az ajtó és a kabinettfőnök betessékel Tágas, egyszerűen berendezett terem képezi a miniszter dolgozószobáját A falakon festmények helyett vasúti és hajózási térképek. Az ébenfa íróasztal előtt alacsony, joviális, kövérkés úr ül, Dumitriu miniszter. Nincs semmi benge, trjükarrirozásának előkészítését a kormány többi tagjai pedig szelíd nyugalommal fejtik ki a nyilvánosság előtt éveire nyúló terveiket és programjukat író alábbiakban. Daniziu Constantin közlekedésügyi miniszter nyilatkozatát adjuk vissza, aki a kormánynak politikailag legkevésbbé exponált tagja és akinek az aktuális belpolitikai problémákról kifejtett véleménye különös érdeklődésre tarthat számot. A közlekedésügyi miniszter hosszú politikai karrierjében mindig távol tudta tartani magát az ellenfelekkel vívott közelharcoktól, minden irányban posszibilis maradt és talán az egyetlen liberális miniszter, akinek egyetlen ellenzéki vezetővel sincsen még személyi konfliktusa sem, így került Dumitriu miniszter a Stirbey-féle kiengesztelődési kormányban a közlekedésügyek élére és mint jó szervező erő, kiváló jogszakértő, a Bratianukormányban is megtartotta pozícióját a közlekedésügyi tárca élén, amely a mai vasúti és postaviszonyainkat tekintve — mint ahogyan maga Dumitriu miniszter mondja — nem a leghálásabb mesterség, az államférfiak merevségéből, vagy pláne ridegségéből. Egyszerű, közvetlen, az arcán állandóan valami familiáris derű és nyugolm tükröződik vissza, ősz haja, amelyet nagy gonddal fésül hátra, szinte gyermeteg naivitást sugárzó kék szemei egy önmagával és a világgal kibékült ember megnyugtató benyomását keltik az emberben. — Interjú? Mikor nekem itt annyi gondom, annyi dolgom van? — De kegyelmes uram, hiszen megígérte ... • ... — Hát jól van, na . . . Mit is akarnak tudni tulajdonképen? ·- Természetesen, a belpolitikai helyzetről .... Felteszi keretes szemüvegét, elgondolkodik egy keveset, s aztán beszélni kezd. •_ ,j5l meggyőzödésteljes és szolid parlamenti többség“ — A kormány g*y irteggyőzödésteljes és szolid parlamenti többség szolidaritására támaszkodik, bírja a régensumtes teljes bizalmát és széleskörű munkaprogramja van, amelyet annak idején az ország tudomására hozott és amelyet meg akar és meg fog valósítani. Nagy feladatok várnak megoldásra — a stabilizáció, az újjáépítési kölcsön, az ország adminisztratív reorganizálása — nincs tehát semmi okunk arra, hogy elhagyjuk helyünket. — Az ellenzék? Az elleneknek alkotmányos joga a kormány aktusait és tevékenységét ellenőrizni. Bennünket meglepett az, hogy az ellenzék e jognak teljesítésében olyan metódusokat használ, amelyeket úgy hittük, hogy már régen elhagyott, annál is inkább, mert nem felelnek meg a politikai élet mai körülményeinek és feltételeinek. És mi úgy véljük, hogy az ellenzéknek a parlamentből való ideiglenes kivonulása csak annak tudható be, hogy az ellenzék vezérei saját híveikkel szemben olyan elhamarkodott angazsmánokat vállaltak, amelyekről meg kelell győződniök, hogy nem tudják teljesíteni. Nem lehet jóslatokat felállítani _ Mert kormányváltozásról ma és ezt az ellenzék is tudja — nem lehet komolyan beszélni. És ha majd az ellenzék reprezentánsai az őszi szesszióban vissza fognak térni a parlamentbe, ugyanazt a kormányt fogják a helyén találni, amely, egy program megvalósítását tűzte ki maga elé és ugyanazt a parlamenti többséget, amely el van határozva arra, hogy bennünket munkánkban támogasson. — Hogy mikor lesz kormányváltozás? Nos, a politikai életben, a politikai küzdelmekben el lehet képzelni a kormányváltozást De szervezett és rendállamban azonban nem demonstrációk idézik el, és kormányváltozás csak az alkotmányos feltételek és formák betöltése után következhetik csak el. Ami a kormányutódlást illeti az alkotmányos és illetékes tényezőket illeti, annak megítélése, hogy az opportunus pillanatban melyik pártnak fogják majd a halaimat átadni. Az én véleményem az, hogy a politikai párt Politikai interjú egy politikamentes minszterrel