Uj Kelet, 1928. július (11. évfolyam, 144-168. szám)

1928-07-01 / 144. szám

Vasárnap, 1928 m­­i us. /. Délafrika négerei között (Bécs, június 30. Az Új Kelet tud.) A napokban, érdekes házaspár érkezett visz­­sza Bécsbe: dr. Viktor Lebzelter, a termé­­­­szettudományi múzeum egyik őre és fele­sége, akik két évig tartózkodtak Délafri­­­­ában. A házaspárt a kormány­­küldötte ki a busman-négerek tanulmányozására. Közben a fiatal házasoknak az afrikaiak közöl kisfiúk is született. A kutató a két év élményeit egy újságíró előtt így össze­gezte: — 1926 április 29-án indultunk útnak. Ugyanazon hónap 30-án Southampton­ban­, az „Aroundel Castle" fedélzetén vol­tunk, hogy Capetadtba utazzunk. Két év­vel később május 15-én ** fel Dur­ban afrikai kikötőben a hajóra és junius 19-én Genuában megint európai földre értünk.­­— Gyermekünk Winsbhoorban jött vi­lágra­. Azon a napon ebben a helységben él fek­etőség volt árnyékban. Vendéglá­tónk egy fekete hercegnő volt az Ama­­sozes­­törzséből, aki vállalta a komaasz­­szonyi tisztséget is. Végtelenül barátságos volt hozzánk, aminthogy a délafri­kai né­gerek a világ legve­ndégszeretőbb embe­rei. A be­nszülöttek által lakott vidékeken majdnem mindig egyedül utaztunk. Dél­keleten lovon, Afrika délnyugati ré­szét azonban már autón lehetett végigjárni, minti ho­gy ott az utak már eléggé rende­zettek. Először a délkeleti partokat jártuk végig, voltunk a zuluknál, a Nataiban, Banutoban, Grrckában és Transzkeiben. Innen Délnyugatafrikába utaztunk, ahol tanulmány tárgyává tettük a busmanokat és más benszülött törzseket, különösen a nyugati Kalahari terület pusztáin. Kuta­tásaink lényege az volt, hogy megálla­pítsuk az antropológiai prehisztóriai és etnográfiai vonatkozásukat. 9500 hotten­totta és vauin és közel 1000 busman né­geren ejtettünk meg antropológiai mére­­tféket. Ezernél több fotográfiát készítet­­­tünk róluk és meg lehetett, állapi­an­i,­­ hogy enybertanilag ez a faj feltétlenül ro­kon fajta ki, ausztráliai négereikkel. Azon­­felül igen sok pre­hisztérikus leletre buk­kantunk és különböző kultúrák eredetii színhelyét találtuk meg. A busman törzsek rendkívül bizalmat­lanok és a szomszédos törzsekkel állan­­­dóak­ ellenséges viszonyban vannak. Ezek az emberek azonban, mint Délafrika ben­­szülöttei általában, békés emberek, mind­addig, am­íg nem érintik érdekeiket. Még ma is vadászatból és gyümölcsből élnek. Kis csoportokat alkotnak, amelyeket azon­ban ma már lassan az angol közigazgat­­tási élet szabályoz. Vannak azonban olyan területek, ahová az angol rendőrségi és közigazgatási hatalom nem tudott eljut­ni. Ezekre a vidékekre az angol kor­mány külön engedélye kell és nem is engednek oda, csak kutatóka­t és misz­­ázianárusokat. Kereskedők ezekre a­ terü­l­etekre egyáltalán nem jöhetnek. A busmanok már nagyon jól ismerik a pénz értelmét. Ez a törzs alig ismeri az európai árut és egyetlen kivétel ebben a tekintetben a vasból készült főzőedény. A busman csak tízig tud számolni. Le­számol tíz angol schillinget, ami azután következik az ő számára, már valami föl­döntúli összeg. Ruhájuk mindössze egy kis kötény, amely némely esetben hiány­zik, ehelyett azonban szandál okait visel­nek, fejükön pedig apró napvédő kala­pot. A kutatásaim során el tudtam jutni a munkaainyama négerekhez. Ezek való­sággal óriások. A legfrissebb közülük 180 centiméter. Feltűnő intelligencia felett rendelkeznek. Volt közöttük egy rajzoló, aki afrikai sárga tökre rajzolt portrékat. Volt a portrék között egy európai fej és én ilyomban hevenyészve odavetett voná­sokon megismertem egy portugál kutató fejét. _ Délafrilkában még ma is jelentős szám­ban élnek német kolonisták, főleg észak­­németek. Vannak azonban Szertország­ból odakerült telepesek is. A szuázi terü­letem megismerkedtem egy Ausztriából odakerült áccsal. ÚJ KELET Hová lett a tisztviselők lakásépítési akciójára szánt százmilliós alap? A szegény tisztviselők, akik a jövő év áprilisában az utcára kerülnek egy bánit sem kaptak, m­íg a többszörös háztulajdonos főtisztviselők félmilliós „segélyeket“ kaptak (Buk­uresti-Bukarest, június 30. Az Új Kelet tud.) A lakásnekvinálások leépítésé­nek­­kérdésével egyidejűleg — amelyről részletesen hírt adott az Uj Kelet újra az érdeklődés homlokterébe­­került az egész lakásprobléma. A bukaresti lapok állandóan napirenden tartják a lak­áskér­­dést, annál is inkább, mert a kormány­hoz közelálló körökből­­kiszivárgott hírek szerint a lakásvédemi törvényt semmi­esetre sem hosszabbítják meg 1929 ápri­lis 23-ik­án túl. Ez más szóval azt jeleníti, hogy ezen az időponton túl a köztisztvi­­selők és nyugdíjasok sem fognak többé lakásvédelmet élvezni és az összes laká­sok szabadforgalomba fognak kerülni. A tisztviselők természetesen nem min­den aggodalom, nélkül várják a közelgő dátumot, annál is inkább, mert a kor­mány semmit sem tett annak érdeké­ben, hogy a rendelkezésére álló megle­hetősen hosszú idő alatt lakásról gondos­kodjék a köztisztviselők részére. A bukaresti Lupta nyíltan azzal vádol­ja meg a kormányt, hogy az építkezési alapot amelytől a rászoruló hivatalno­koknak kellett volna segélyt juttatni, ho­gy lakást építh­essenek a maguk számá­ra, politikai célokra használtak fel. A lap szerint a munkaügyi miniszter 100 mil­lió lejt bocsátott az építkezési alap részé­re. Ebből az összegből kellett volna az építkezni szándékozó közhivatalisoksokat támogatni. Illetéktelen befolyások azon­ban mintegy 45—50 milliót elvontak eb­ből az alapból és ezt az összeget kizáró­lag a kormány hívei között, osztották széjjel. Az építkezési alap kezelésére egy bi­zottságot neveztek ki, amely hamar meg­találta módját annak, hogyan lehet a köztisztviselőket kijátszani. A bizottság ugyanis kimondotta, hogy a munkaügyi minisztérium által megszavazott összeg­ből azoknak a köztisztviselőknek fognak juttatni, akiknek épülőfélben lévő házuk van már, hogy az építkezést befejezhes­sék.­­Természetes, hogy szegény tisztvise­lőknek épülőfélben lévő házuk nem lé­vén, a horribilis összeget vezértőkároik, vezérigazgatók és kabinetfőnökök között osztották szét. A komisszió azonban nem tette vizsgálat tárgyává, hogy a segély­ben részesülők nem-e kaptak már ko­rábban saját minisztériumuktól építk­e­­zési segélyt, sem azt, hogy a bejelentett épülőfélben lévő házukon kívül nem-e rendelkeznek a város más pontján eset­leg bénivízakkal. Ilyenformán a 100 milliós alapból egy bánit sem kaptak azok a tisztviselők, a­kik a jövő év április 23-ikán gyermekeik­kel együtt az utcára kerülnek, de az ala­pot azok között osztották szét, akik már korábban is építkezési segélyt kaptak. Különösen a közoktatásügyi miniszté­rium tisztviselői között nagy az izgalom, ahol Petre Ghilescu többszörös bukaresti ház és predeáli villatulajdonos azon a címen, hogy egy épülőfélben lévő háza van Bukarestben, 500 ezer lejt kapott a hírhedt alapból. Hasonló összeget kapott Teiseami főtisztviselő is, aki a Lupta sze­rint közismerten gazdag ember és háztu­lajdonos. A köztisztviselők egyesületének buka­resti központja most elha­tározta, hogy memorandumban foglalja össze az alap szétosztása körüli sérelmeket és haladék­talanul megkezdi az akciót a sérelmek, sürgős orvoslása ügyében. Nobile nem áll meg, csak lelkii smeret­­furdalás gyötri Aminkéiért ! Megtalálták az „Itália“ hajótöröttjeinek egy másik csoportját Lundberg kétségbeesett rádiógrammja Kingsbay, június 30. Az az izgatottság, mely a Spitzbergák körül táborozó mente expedíciókat jellemzi, azokban a gyak­ran egymásnak el­lentm­­ondó hírekben is tükröződik, amelyek minden logikai sor­rend nélkül hol Amundsen megmenté­séről, illetőleg elvesztéséről, hol a Nobile­­féle expedíció egyes csoportjai naiv teljes el­vesztéről, majd pedig megtalálásáról számolnak be, anélkül, hogy valami ko­moly pozitívumot lehetne kihámozni a jelentésekből. Egy római jelnetés szerint a Gitta di Milano parancsnoka, Romagna kapitány szikratáviratot küldött a kormánynak ar­ról, hogy sikerült érintkezésbe lépni a Vigheri­­csoporttal, az Itália hajótöröttjei lee­-­­­zül azzal a néhány emberrel, akiket a ballon az alváz leszakadása után magával sodort. A Viglieri-csoport rádiógramja szerint az expedíció az északi szélesség nyolc­vanadik foka és huszadik perce, a keleti hosszúság huszonnyolc fok huszonne­gyedik perce alatt, található. Osló, június 30. Az úiciklus tájra bo­rult rendkívül sűrű köd és a tengeren megindult jégzajlás mindennemű kutató tevékenységet­ megakadályoz úgy, hogy a Malgreein csoportot elve­szettnek kell tekinteni. Amurtdsenről még mindig semmi hír. Most már az optimisták is lemondtak ar­ról, hogy még életben meg lehessen ta­lálni. Kingsday, június 30. A Gitta di Milá­nóról érkező hírek szerint Nobile tábor­nok törött lábának gyógyulása rohamo­san halad előre. Határozottan megcáfolják, hogy a tábornok elméje megzavarodott vol­­na. Igaz, hogy Nobil© nagyon izgatottan vi­selkedik, de ez csak azok miatt a rend­kívüli fakifurdalások miatt van, amelye­ket azért éres­, mert a keresésére indult­­ expedíciók tagjai közül már olyan sokian eltűntek. Nobile tábornok kimondhatatlanul ag­gódik Amundsen életéért. Szakadatlanul imádkozik érette, olvasójának szemeit, pergetve. Sem enni, sem aludni nem tud. Mindössze azóta nyugodt meg egy kissé, amióta az olasz kormánytól hosszas rimánkodás után megkapta az enge­délyt, hogy újra elindulhasson a Spitzbergákon lévő valamelyik repü­lőgépen Amundsen felkutatására. Hir szerint Nobile tábornok csak azért egyezett bele, hogy társai közül elsőnek őt mentsék meg a jégtábláról, mert, azon­nal indulni akart valamelyik Amundsen után kutató expedícióval. Nobile tábor­nok azt sem a­karja megvárni, amíg tö­rött lába egészen meggyógyul, hanem úgy, ahogy van, Peuso, vagy Maddalin­a őrnagy gépén már a napokban startolni akar, hogy kutasson azon a vidéken, a­melyen meggyőződése szerint Amundsen eltűnt. Kopenhága, június 30. A Klemm Daimler repülőgépgyár az eltűnt szitkku­­tatók megmentésére újabb ötven lóerős repülőgépet ajándékozott. A gépnek az a sajátossága, hogy egy ötven méter hosz­­szúságú kis tér elegendő a startjához, vagy a leszálláshoz. Osló, június 30. Lundberg pilóta kétség­beesett szikratáviratot intézett a spitzber­­gai mentőbázisokra. Rádiógramjának tar­talma az,­­ hogy a jégtábla, amelyről Nobile tó-­­­homokot már megmentették, a rajta maradt emberekkel villámsebesen úszik a tengeráramlásban délkelet­­ felé. Útközben más jéghegyeknek ütközik ne­ki. Már hatalmas repedések hasogatják össze-vissza. Félni kell attól, hogy a jég­tábla valamelyik pillanatban darabokra törik. Hir szerint a svéd expedíció hol­nap útnak indul, hogy a hajótörötteket megmentse. Az Amundsen megmentésére készülő expedíció céljaira eddig százezer koro­nát gyűjtöttek össze. Kingsday, június 30. Az Amundsenék eltűnésével kapcsolatos különböző verziók homályosságára lassanként fény derül. Már egyre-másra jelentkeznek azok a halászok, akik június 18-án Amundsenéket a Behrend szigetektől hatvan mérföldre délkelet felé a Spitzbergá­cra való haladtukban lát­ták. A norvég kormány a halászok vallomá­sait jegyzőkönyvbe vette s a megjelölt helyekre expedíciót küld. A „Hobby“ ne­vű hajó személyzete közé tartozó Soria kutyaszános expedíciójával két-három napos járóföldre megközelítette Lund­berg úszó jégtábláját. tesz, ha MMTILD Szerviz vásár Karlsbadi ebédlő szerviz 850. - Harlsbadi Sáv.’s szerviz 760.— Karlsbadi csésze párja 70.- 6 személyes metszett ü­veg­­szerviz . . 1M.— Fische­r-üvegudvar Cluj lörzsi-sÉgüjÉl legtöké.e csend kiv. elle­n, legolcsóbban anyagból készít a KISS MAGDA - szőnyegszövő telepe, Uiora. (Marosci­a ) Județul Alba

Next