Uj Kelet, 1928. november (11. évfolyam, 234-260. szám)
1928-11-01 / 234. szám
Csütörtök, IMI november/■ Wedgwood ezredes, a mi barátunk Irta: Dr. Otto Abeles Wedgwood ezeredese november 5-én érkezik Erdélybe a folyamatban lévő nagyarányú Keren Hajjcsaón-akció túlmosatására. Ötödikén, nióttiMi. Temesváron ver, részt Wedgwood ezredes •az oit.-vöi Zöldaság által rendezett meetinegen és a tisztok, térő adod bankotson Másnap, G-án délben érkezik Nagyváradra, ahol lunch lesz és ugyanaz nap este Kolozsváron fog előadást tartati. A kiváló angol államférfi fogadtatására az egész ország zndósága készül és ez irt lelkes, szinte lázas készülődés «nemcsak a mandarinus hatalom egyik oszlopos képviselőjéinek, hanem elsősorban" a zsidó" reneszánszi mozgalom régi és áldozatoktól vissza nem riadó harcosának szól. Wedgwood ezredes régi angol unitárius család leszármazottja. A «nagy angol ■ munkáspárt egyik legjelentősebb vezetője. A brit alsóház legnagyybb képességes tagjai közülvaló, aki már harminckét éve tagja a parlamentnek. Ő a Labour Party állandó szónoka a költségvetési lilában. Kiváló mestere a szabad szónoklásnak. Macdonald kormányában miniszteri tárcát viselt. Régi híve a cionista eszmének és személyiségének minden súlyával áll Palesztina szolgálatában. Egyszer valamilyen magánügyben Wedgwood Bécsijén járt és az osztrák cionista szervezet vezetősége felkérte, hogy tartsonelőadást a cionizmusról. Wedgwood szereti, ha mindenki meghallgatja és mindenki megérti, viszont «nem tud elég jól németül. Erre megírja előadását angolul, szószerint lefordittatja németre e»ész előadáson az egész beszédet emlékezetből mondotta el kifogástaln németséggel Tudniillikbemagolta az egész, beszédet. Ilyesmire volt képes értünk és ügyünkért Wedgwood ezredes. Pedig angol nyelven minden előkészület nélkül sokkal hatásosabb, mesteribb politikai beszédet tudott volna tartani és azok részére, akik nem tudnak angolul, egy jó tolmács továbbíthatta volna a beszéd tartalmát. Wedgwood felelősségérzete azonban, valamint a zsidóság megmentésének és megújhodásának műve iránti nagy szeretete inkább arra késztették, hogy kis diák módjára készüljön az előadásra. Nem akarta, hogy akár egyetlen szava is veszendőbe menjen, hogy akár egyetlen szavát is félremagyarázzák, vagy hogy meg ne értsék. Azt hiszem, hogy ez a szorgalom, ez az odaadás egy nagy szónoknak ez az önkéntes rákényszerdése, valamint a saját nyelven elmondott élő szó hatásáról van lemondva boldoggá tehet bennünket. Ismét vannak barátaink, akik nem elégesznek meg azzal, hogy szimpátiáival viseltetnek irántunk, akik megrenegetik a vállainkat, vagy visszaudasdanak minden ellenünk irányuló támadást, hanem igazán egybeforrtak velünk. Herzl Tivadar, Achad Halam és a hhalócok szerezték nekünk ezeket a bitótokat, akik ilyen személyi áldozatokra képesek. Amikor Wegwood ezredes elsőizben járt Bécsben- hogy ugyancsak egy Keren Hajje szád akciót támogasson mielőtt átadta volna neki a szót a mi felejthetetlen Chajesz főrabbink üdvözölte. Ezt azelőkelő zárkózottságú férfit, aki soha életében hízelgő szót nem mondott ki és nem vett ajkára egyetlen konvencionális udvariassági frázist, ezt a büszke tárgyilagos és mindig pregnánsan beszélő arisztokrata zsidót soha sem láttam még olyem meghatódottnak, olya0 visszatartás nélkül csodálkozni, sohasem hallottam őt olyan szívből jövő hálaterökséggel beszélni, hatalmas hallgatóság előtt egyetlen kortársáról és elvbarátjáról sem, mint «akkor beszélt Wooltwoodról. ' És azok a beszélgetések, amelyeket akkor és azóta folytattam ezzel a 'közel; lett'vanesztendős, de szellemileg «csodálatosan fiatak» angollal, tökéletesen igazolták Charesz csodálatát és azt a túlázadó elismerését, amellyel ezt a férfit megítélte. Herzl mondotta volt a negyedik cionista kongresszuson: „Anglia, a hatalmas, a szabad Angiia, amely tekintetével az egész világot átfogja, meg fog érteni minket is a mi törekvéseinket. Ha Angliát vesszük kinduló pontnak, biztosak lehetünk abban, hogy a cionista gondolat hatalmasabb lesz s magasabbra fog emelkedni, mint bármikor azelőtt". Wedgwood nem elégszik meg az „Anglia mint kiinduló pont“ formulájával. Azt akarja, hogy Angliai és az angol nép a családhoz tartozónak tekintse a zsidóságot és ennek megfelelően gondoskodik róla és dolgozik érte. Két évvel ezelőtt egy intervjú során Wedgwood ezredes órákhosszan beszélt annak a Palesztinai tanulmányútnak az impresszióiról, amelyet éppen akkor fejezett be. Ne tessék hinni, hogy Wedgwood minden beteti n, tésben meg volt elégedve az újjáépítés eddigi eredményeivel. Ellentkezőleg, igen sok pontban éles, komoly, természetes, tehát produktív kritikát gyakorolt a látottak fölött. Nyilvános működésében azonban kötelességének tartja, hogy kritikáját a másik szerződő fél, Anglia ellen irányítsa. Követeli, hogy az angol lakosság és annak tisztviselői, valamint a cionista szervezet közös konzekvensebb együttműködés legyen az országépítés szolgálatában Egyre erélyesebben és sürgetőbben követeli a Pidesiliina-kölcsön megvalósítását és egy palesh#Tr.*i agrárbank megteremtését. Az ő javaslata az, hogy a Palesztinái zsidó bevándorlás szabályozására külön minisztériumot állítsanak fel Wedgwood követeléseire, nem lehet még nem hallani. És ha Wedgwood azt mondja, hogy Angliának a Palesztinai zsidó bevándorlók érdekében legalább annyit kell tennie, amennyit annak idején a török területről Görögországba áttelepített görögök érdekében tett, akkor ez az összehasonlítás nemcsak az angol kormánynak szóló éles kritika, egyúttal pedig a mandatárius hatalom részéről történt súlyos mulasztásnak a megállapítása is. Természetes, hogy Wedgwood nem csupán a zsidók kedvéért akarja, hogy Palesztinában minél hamarabb meglegyena zsidó többség. Hiszen ő egyszersmind angol hazafi is. Meg kell azonban állapítani, hogy nem egy reakciós nacionalista, és nem az imperiáliste rendszer meg«szá polítiója, hanem a saecalizmus egyik legmodernebb előharc*sa. az é!«nyomott s ■ kizsákmányolt osztályok ügyének védője ki tómja «a cionista műnek ramél gyorsabb tempóbem való megvalósítását, a zsidó és angol nép testvériesülését, vagyis Wedgwood nem valamely hatalom felemelésének és megszilárdításának érdekében dolgozik, hanem a népek közötti megbékélés és az elnyomott népek felszabadítása érdekében. Legújabb cionista könyvében Wedgwood ezredes, ez a kiváló nemzsidó cionista (Szokolov nevezte el így nemrég, az eddigi „cionista-barát“ elnevezés helyett) azt követeli, hogy a zsidó Palesztina legyen a brit világbirodalom hetedik dommmma. Wedgwood ezen érdekes követelése körül igen erőteljes viták és elvi harcok keletkeztek, amelyek még most is folyamatban vannak. Ebsek vitla attól, hogy kinek mi a véleménye ebben az ügyben, annyi bizonyos, hogy ennek a követelésnek a megformulatója a mi legisobb és felelősségteljes barátaink egyike, akinek bizonyára nyomós okai lehetnek a probléma felvetésére. ÚJ KELET A „szférák zenéjének“ felfedezője egy nemzetközi betörőbanda vezére volt Letartóztatták Djankovszky professzort, akinek bandája Berlin, Brüsszel és London között fosztogatott Berlin, október 31. Az Új Kelet mai száma jelezte, hogy a német főváros bűnügyi rendőrsége feltűnést keltő leitartóztatást foganatosított. Sikerült lelepleznie egy betörőbandát amelynek tagjai rendszeresen Belgiumban dolgoztak, de tanyájuk és vezérkaruk Berlinben volt. A nyomozás kiderítette, hogy a veszedelmes bandával egy orosz emigráns Djonkowszky profeszor szoros kapcsolatokat tartott fenn. A banda három millió belga frank értékű drágakövet lopott egy brüsszeli ékszerésztől és ennek a lopásnak megtervezője az orosz professzor volt, akiről még nemrégen egészen más vonatkozásban adtak hírt az újságok. Djonkowsky ez év augusztusában bemutatta az ..éterhullámú zenét, amivel a sajtó feltűnően és kimerítően foglalkozott. Az eset előzményei a következők: 1925 november 24-ikén Brüsszelben egy betörőbanda kifosztotta Coosemann ékszerboltját. A brüsszeli rendőrség bűnügyi osztálya hosszú ideig hiába nyomozott tettesek után, míg néhány héttel az-előtt Londonban rátaláltak a betörésből származott egyik ékszerdarabra. Az al- kalmi kereskedő, akinél megtalálták az ékszert, megtudta mondani, ki adta el neki és hosszabb kutatás után megta-lálták az eladót. Első kihallgatása után letartóztatták, később azonban szabadlábra helyezték, mert nem lehetett megállapítani róla hogy köze lett volna a betöréshez. Csak annyit lehetett megtudni, hogy a drágakő kerülő után Djonkowsky révén került hozzá A párisi és brüsszeli rendőrség bűnügyi osztályainak vezetői haladéktalanul Berlinbe utaztak, ahol összeköttetésbe léptek a rendőrséggel. Röviddel azután Djonkowskyt letartóztatták, mert kiderült róla, hogy a betörő bandával nemcsak összeköttetést tartott fenn, hanem azt sok esetben ,munkájában irányította. Újabbak kiderült még róla az is, hogy az általa bemutatott és neki tulajdonított ,,zenélő hullámok“ Therennis német professzornak a találmánya. A professzor Djonkowsky előadása után szabadalombitorlás címén eljárást kért az orosz tanár ellen, akinek műszereit le is foglalták. A letartóztatott emigráns tanár, fia egy volt orosz belügyminiszternek, aki szintén száműzetésben él és pedig Belgrádban, ő maga repülőtiszt volt és egy ideig az angol megszálló csapatoknál teljesített szolgálatot. Később Berlinbe tette át lakhelyét, ahol egy nagy hotel padlásszobájában élt látszólag nagyon szerényen-A berlini rendőrség megkeresést intézett az összes nagyobb európai városok rendőrhatóságaihoz, arra kérve őket, hogy Djonkowsky viselt dolgairól küldjenek értesítést, mert az a gyanú, hogy a miniszter fia lelkiismeretét más bűnök is terhelik. A brüsszeli betörés tetteseit fazonban, dacára, hogy Djonkowsky közölte nevüket, még mindig nem lehetett megtalálni. Teodoresu CFR vezérigazgató szerint a Simplon katasztrófájáért csak a két bonös vasutas felelős A Rapid-vonatok beállítása semilyen összefüggésben nincs a katasztrófával (Bucuresti-Bukarest október 31. Az Új Kelet tudósítóidtól.) A Szimplonexpress katasztrófájával kapcsolatosan közölte az Új Kelet Dumitriu közlekedésügyi miniszter nyilatkozatát, aki az újságírókat Teodorescu államvasúti vezérigazgatóhoz utasította, hogy a katasztrófáról szakértői véleményt mondjon. Teodorescu ma fogadta az újságírókat, akik előtt pontos információkat adott a kaasztrófa okairól és foglalkozott azokkal a sajtóközleményekkel is, amelyek a katasztrófa okairól és foglalkozott azokrencsétlensége bekövetkezéséért a CFR vezérigazgatóságát. — A hivatalos vizsgálat megállapította. — mondta az államvasutak vezérigazgatója, , hogy A szerencsétlenség téves váltóállítás miatt következett be, mert a beérkező gyorsvonatot az első válgányra irányították, amelyen ugyan-akkor a Szimplon futott be az állomásra. Recea május 15-ike óta keresztező állomás lett a vonalon és annál inkább nagyobb azoknak a hibája, akik a szerencsétlenséget okozták, mert a két vonat találkozása nem véletlen műve volt, hanem azt az uj vasúti menetrend állította be igy. Épen ezért Receanak komplett vasúti személyzete van, mely egy állomásfőnökből, három forgalmistából, három távirdászból és hat váltóőrből áll. Ilyenformán bármennyire jelentéktelen állomás is Recep, a kereszteződésekhez szükséges személyzet hiánytalanul megvan. Támadások értek bennünket, hogy kis állomásokon kereszteződéseket létesítünk. Ez téves megállapítás, mert nem törvény az, hogy a kereszteződéseknek csak nagy állomásokon kell történiök. A vonatok rendes menetét zavarná az, ha a találkozásokra egyes állomásokon hosszabb ideig kellene várakozniok. A szerencsétlenség bekövetkezéséért tehát nem lehet felelősségre vonni sem a vezérigazgatót, sem az állomás hiányos személyzetét- hanem kizárólag a forgalmistát és a váltóőrt, akik nem teljesítették kötelességüket.Ami pedig a szerencsétlenségnek a nemrégiben beállított gyorsvonatokal való összefüggését illeti, fel kell világosítanom a közvéleményt, hogy a szerencsétlenség nem azért történt, mert a gyors-