Új Kelet, 1930. január (13. évfolyam, 2-26. szám)
1930-01-03 / 2. szám
XIII S7i"IpM“ j ^soc'va',iutvea fiarkeiitöié* él WadóüiMÍti >c^áfm .Pa&dfc»centr ®*< \fjfe WI RBI ÉJMI Melon (fremda) 187.'3^ «*BÄ Jr Hlffl SPl W 1 F^BWg ELŐFIZETÉSI ÁRAK s |r IjlB ■jllHI ?&r..v.v.v.v.’sir BSM 1M BSaBB HjBs« plieüf 3&|bP$ «BaBÉ Negyedévre............ .. 320 „ Az Uj_K . ..uies erdélyi HH B mB Bsfgij ff fe?ü. jpfi^ j&i pfajaB Egy hónapra.................. 110 „ és b*n*u zslTialog politikai MSB B j|fl& NIB1L . B§B§Í BÉ pSp 1 KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAKl Cikkeink arnnyaiértt csak a WLJB JM JSJvL jHU JBL I JB ^JSmu^JSSS^ foritt megjelölésével engedj&k BBBHHB flB wBfflBIBB& feÄwAntll megfelelő mis penznen.) évre 10 a ollár* Kéziratokat nein küldünk vim« U ■——mMMBMIMgMa—SWMWWWWwaMiiaaiiaiiiiinaaB Hirdetések IMléPOinnriiwiMiia •""* “ ,*,e"“ '•t Ők kormányoznak! Irta: Mayer Ebner 1. A felelőtlenek Monarchikus államokban Csak a királyi hatalom hordozója áll a büntető törvények felelősségén kívül. Nálunk, Romániában a diákok is — mindenesetre csak akkor, ha a zsidókkal szemben elkövetett bűntettekről van szó. 2. Ki kormányoz : A miniszterelnök? A minisztertanács? A hatóságok ? A fegyveres hatalom ? Nem. A diákok kormányoznak. A ő akaratuk az ország legfelsőbb akarata. Az ő kommandójuk előtt meghajolnak a miniszterelnök, a minisztertanács, a hatóságok, a fegyveres hatalom. Művészeti kérdésekben is ők diktálnak. Megparancsolják a Nemzeti Szinház igazgatójának, hogy vegyen le egy darabot a repertoáról. A Nemzeti Szinház igazgatója megkérdi a belügyminisztériumot, mitevő legyen ? A belügyminisztérium azt válaszolja: Engedelmeskedni ! S a Nemzeti Szinház igazgatója engedelmeskedik. A darabot leveszik a műsorról. Kardcsapás nélkül hódították meg a diákok a bukaresti Nemzeti Színházat is. Csakugyan hallatlan dolog történt. Egy zsidó származású művésznő merészkedett a Nemzeti Színházba művészetével és ta...a szépségével, is ragyogni és egy másik művésznőt, aki nem zsidó, elhomályosítani. Provokálás. A nemzetet legszentebb javaiban fenyegették meg. Szabad egy zsidó nőnek excellálni ? És épen egy latin testvérnemzet követének szeme láttára ? Fellobban a diákok haragja. Kifütyölik a zsidó nőt és bűzbombát dobnak a zsúfolt nézőtérre. A francia követ felháborodottan hagyja el a színházat. Nem érti a dolgot. Röviddel ezelőtt a tiszteletreméltó párisi egyetem rektora és tanári kara ünnepélyes ülésen a tiszteletbeli doktorátusról , szóló diplomát adták át a zsidó Einstein Albertnek és Einstein még a zsidónál is rosszabb valami, német tudós, és a francia tudomány mégis tiszteletteljesen hajolt meg a zsidó előtt, aki a német tudományt képviseli. Miért ne tapsolhatnak egy zsidó nőnek, aki becsületére válik a román művészetnek ? 3. A testvérek. A diákok képviselik a képzett ifjúságot. Ok a nép jövője. Az antiszemita jövő a jelenbe vetíti borzalmas árnyékát. Különös. Hogy törik magukat, hogy a zsidókat mint külön nemzetet és etnikai kisebbséget kezeljék! Aki a parlamentben ki meri mondani, hogy a zsidók etnikai kisebbséget képeznek, arra rátámadnak a parlamenterek, a miniszterek, a sajtó. Hogyan ? A zsidók külön nemzet? A zsidók etnikai kisebbség? Hiszen a zsidók románok. Hiszen ők hozánk tartoznak. Hogy istent más divat szerint imádják, az nem játszik szerepet. Hiszen a zsidók a mi testvéreink — mondják ők. t. A rövidlátók. A iasii egyetemen két zsidó diák az első padba merészkedett román testvérei mellé. Az orvos fakultás termében volt ez, ahol az ülések anfiteatrálisan emelkednek. És fent egy sarokban, amely úgy néz ki, mint egy homályba burkolt alkov, ott szoktak ülni a zsidók. Ott megtörte őket a testvéri szeretet. Ott hegyezhették füleiket, hogy meghalljanak valamit abból, amit a professzor előad. De a két rövidlátó — akik szellemileg is rövidlátók voltak — azt hitték, hogy testi defektusuk majd hatni fog akadémikus testvéreikre és tűrni fogják, hogy zsidók üljenek mellettük az első padban. Két rövidlátónak ezt a hitét a zsidó diákság vérével fizette meg. 5. A régi nóta. A parlamentben. A mézes vallású románok hallgatnak. Azok beszélnek, akik a zsidó nép képviselőinek tekintik magukat és akik az asszimiláció svindlijében nem hisznek. A kormány megígéri, hogy megteszi az intézkedéseket. Szigorú intézkedéseket. Régi nóta. 6. A vészfék. Néhány nappal később. A diákok elhagyják az egyetemeket, hazautaznak. Karácsony. Ünnepi hangulat az országban. Csendes éjszaka. Szent éjszaka. Béke az égben, béke a földön. Csak egy harmadosztályú kocsiban nincs béke. Ott a diákok véresre verik a zsidókat. Két zsidó halálos félelmében meghúzza a vészféket A vonat megáll. A gonosztevők menekülnek. Vonatvezetők és kalauzok dühödten rontanak be a harmadosztályú tocsiba. Miért húztátok meg a vészféket? Az életünket féltettük ! Jegyzőkönyv. Ötezer lejes büntetés, mert kellő ok nélkül meghúzták a vészféket. Szent rend, áldásos rend. A vészfék, az egy komoly dolog. 6. A phőnix míthosza Az excesszusok sorozata ismét megkezdődött. A verescánusok és liberálisok elégedetten dörzsölik a kezüket. A kormány megnyugtatására jó eszköz a zsidók elleni excesszus. A külföldi sajtó a kormány ellen fordul. Azután jönnek az averescánusok, meg a liberálisok, hogy az országot megmentsék. A történet elölről kezdődik. Ismét verik a zsidókat. A kormány szigorú intézkedéseket ígér, az ellenzék felháborodik és titokban elégedetten dörzsöli a kezét. Külföldi sajtótámadás, a kormány bukik, az ellenzék megmenti az országot. Görög míthosz a phönixről, amely elég és feltámad poraiból, hogy ismét elégjen és ismét feltámadjon poraiból. Régi játék. Ők jönnek, ők mennek, ők visszatérnek. Vernek bennünket, vertek bennünket. Szigorú intézkedéseket ígérnek. Szigorú intézkedéseket ígértek. Szigorú intézkedéseket fognak ígérni. És jaj a zsidónak, ha meghúzza a vészféket, ha verik. Csakugyan szigorú intézkedéseket foganatosítanak ellene. Nem a miniszterelnök, nem a minisztertanács, nem a hatóságok, nem a fegyveres hatalom kormányoz. A diákok kormányoznak. Primo de Rivera lemondott, likvidálják a spanyol diktatúrát A diktatúrát likvidáló átmeneti kormány elnöke valószínűleg szintén Primo de Rivera lesz. A spanyol király csak két-három nap múlva fog dönteni a lemondás elfogadásáról Páris, jan. 2. Ma délben érkezett jelentések szerint Primo de Rivera kormánya a minisztertanács ülése után benyújtotta a királynak lemondását Alfonz király közölte a lemondást bejelentő miniszterelnökkel, hogy válaszát az előterjesztett lemondás tekintetében csak kéthárom nap múlva adja meg. Spanyol politikai körökben a lemondás hírét megerősítik. úgy hírlik, hogy a diktator likvidálása átmeneti kormány közbejöttével fog végbemenni, amelynek elnöke szintén Primo de Rivera lesz, aki kormányának több tagját ki fogja cserélni. A spanyol diktátor régóta készül a diktatúra leépítésére Eddig szól a francia forrásból eredő híradás. Hogy mennyiben felel meg a tényeknek, azt innen nehéz megítélni, annál is inkább, mert a hit bizonytalan és tele van feltevésekkel. A spanyol diktatúra megszüntetését maga Primo de Rivera is kívánatosnak tartja, ezt ő több ízben hangoztatta népgyűléseken ép úgy, mint a sajtóban, de koncepciója szerint ezt a diktatúrát megszüntetni csak akkor lehet, ha az országban a diktatúra felváltása után is teljes mértékben garantálni lehet a közrendet, ami — ezt Spanyolországban mindenki elismeri — Primo de Rivera teremtett meg. Primo de Rivera generális uralmát tudvalevőleg két éves anarchikus állapotok előzték meg. Az ipari centrumokban, főleg Barcelonában és Katalónia több más városában napról-napra gyilkosságok történtek. Munkaadók bérencei lőtték le a befolyásos munkásvezetőket, munkások terítették le fényes nappal az utcán munkáltatókat, a vörös szervezetek tagjai leszúrták a sárgákat. És noha a hatóságok minden esetben ismerték a tettek elkövetőit, a kormány olyan gyönge volt, hogy egyetlen esetben sem mert a pucstól való félelmében komolyan fellépni ellenük, mindaddig míg Primo de Rivera el nem fogatta a kormányt és megteremtette az országban a rend uralmát. Amikor uralomra jutott, megígérte ugyan, hogy diktatúráját csak addig tartja fenn, amíg azt az ország haladása érdekében fontosnak találja. Akkor úgy vélte, hogy egy egy félév múlva diktatúráját felválthatja majd egy parlamenti rendszer. Ezt az időt azonban jóval később sem látta elérkezettnek. Közben az ország ügyeit igyekezett a haladás vonalára hozni. Az elhanyagolt népoktatást teljesen felfrissítette. Ma, a diktatúra hatodik évében háromszor annyi iskolája és ötször annyi tanítója van az országnak, mint azelőtt. Gondoskodott a közegészségügy széles alapokon való lefektetéséről, kórházakat építtetett, kötelező oltásokat rendelt el és a szociális rendelkezések egész sorát honosította meg. Különösen kiemelik a Spanyolországban eddig ismeretlen békéltető bíróság intézményét, amely eddig számos bérkonfliktust intézett el és elhárított sok sztrájkot. Primo de Rivera politikáié Primo de Riverának nagyvonalú politikai koncepciója is volt. Tervei szerint az ország törvényhozása csak egykamarás rendszerű lehet. Inkább szociális és gazdasági szerv, semmint politikai ambíciók kielégülésének arénája. Primo de Rivers az amerikai törvényhozást vette alapul, számára a sok párt már nem talál helyet egy haladó ország politikai koncepciójában. Egy polgári párt és egy munkáspárt teljesen elegendő ahhoz, hogy az ország problémái az egyetemesség kívánságai szerint oldódjanak meg. Primo de Riverának ezért és különösen, mert a kisbirtokosnak a nagybirtokkal szemben jelentékeny adókönnyebbségekkel kedvez, a nép széles rétegeiben elég nagy tábora van. Diktatúráját főleg a levitézlett politikusok és érdektársaik támadják, ezek között természetesen a papság egy része is. Primo de Rivera azonban a klérusnak eddigi privilégiumait nem akarja érinteni. Vallásos családból származik és egyik nővére ma is apáca Rómában. A szerzetesek vagyonához nem akar nyúlni, mert félti az országot a nagyobb megrázkódtatástól. Diktatúrája főleg a cenzúrában áll, bár ebben a tekintetben is sokszor elég messzemenő liberalizmust tanúsít, így például a konzervatívok és a szocialisták lapjai a legélesebben ítélik meg egyes intézkedéseit. Legutóbb az ABC című tekintélyes konzervatív újság élesen tár a Primo de Rivera által meghonosított választott bírósági intézményt, amely eddig körülbelül ötezer esetben interveniált, de egyszer sem a munkaadók javára. A munkások viszont kifogásolják azt a nagy hatósági ellenőrzést, amit Primo de Rivera rádiktál a szervezkedésükre A diktátor a posztján marad A spanyol diktátort általában nem tartják politikusnak, ő maga sem igényli ezt a címet és nem is akar a mai parlament: értelemben vett politikát folytatni. A pártvezérek diktatúráját sokkal veszedelmesebbnek és az országra nézve bomlasztónak tartja, mint egy ember önkényuralmát. Közben megszervezi a spanyol hazafiak unióját (Uniunea Patriotica). Ez lenne az egyetlen dolgozó polgári párt és vele szemben állana a szocialisták pártja. Az eddigi nyilvánosságra került töredékei a diktátor választási rendszerének, nyilvánvalóvá teszik, hogy Primo de Rivera elsősorban a gazdasági kérdések megoldását tekinti a törvényhozás feladatául. Kereskedelmi és iparkamarák, műszaki főiskolák, szocialista szindikátusok reprezentánsaiból fog álllni túlnyomórészben a kamara, amelynek egy hányadát a király által kinevezett notabilitások is fogják képezni. A francia híradás szerint — mint említettük — Primo de Rivera csak minisztereit cseréli ki, ő maga nem kíván kicserélődni. Posztján marad. Ami bizonyára azt jelenti, hogy más munkatársakkal akarja megcsinálni az új választást. Hogy milyen időpontban tartja erre érettnek az időt, az az ő titka. A spanyol diktátor — ez kétségtelen — minden körülmények között azon igyekszik, hogy az ország eddigi politikai arculatát megváltoztathassa, sz. i. Doumergue és Hindenburg a népek megértésének szükségességét ér'tették az újév alkalmából Páris, január 2. Közép és Nyugateurópában ma mindenütt megjelent a diplomáciai kar az államfők előtt újévi szerencsekivonatok tolmácsolása céljából. Kiemelkedő jelentősége van azoknak a beszédeknek, amelyeket az üdvözlések adott válaszokul Parisban, illetve Berlinben Doumergue és Hindenburg mondottak el. Mindkét elnök a népek egymás iránti megértésének szükségességét hangoztatta