Új Kelet, 1930. január (13. évfolyam, 2-26. szám)

1930-01-03 / 2. szám

XIII S7i"IpM“ j ^soc'va',iutvea fiarkeiitöié* él WadóüiMÍti >c^áfm .Pa&dfc»centr ®*< \fjfe WI­ RBI ÉJMI Melon (fremda) 187.­­'3^ «*BÄ Jr Hlffl SPl W 1 F^BWg ELŐFIZETÉSI ÁRAK s |r IjlB ■jllHI ?&r..v.v.v.v.’sir B­S­M­ 1M BSaBB HjBs« plieüf 3&|bP$ «BaBÉ Negyedévre............ .. 320 „ Az Uj_K . ..uies erdélyi HH B mB Bsfgij ff fe­?ü.­ jpfi^ j&i pfajaB Egy hónapra.................. 110 „ és b*n*u zsl­Tialog politikai MSB B j|fl& NIB1L . B§B§Í B­É pSp 1 KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAKl Cikkeink arnnyaiértt csak a WLJB JM JSJvL jHU JBL I JB ^JSmu^JSSS^ foritt megjelölésével engedj&k­ BBBHHB flB wBfflBI­BB& feÄwAn­tll megfelelő mis penznen.) évre 10 a oll­ár* Kéziratokat nein küldünk vim« U ■——mMMBMIMgMa—SWMWWWWwaMiiaaiiaiiiiinaaB Hirdetések IMléPOinnriiwiMiia •""* “ ,*,e"“ '•t Ők kormányoznak! Irta: Mayer Ebner 1. A felelőtlenek Monarchikus államokban Csak a királyi hatalom hordozója áll a büntető törvé­nyek felelősségén kívül. Nálunk, Romá­niában a diákok is — mindenesetre csak akkor, ha a zsidókkal szemben elkövetett bűntettekről van szó. 2. Ki kormányoz : A miniszterelnök? A minisztertanács? A hatóságok ? A fegyveres hatalom ? Nem. A diákok kormányoznak. A ő akaratuk az ország legfelsőbb akarata. Az ő kom­mandójuk előtt meghajolnak a miniszter­­elnök, a minisztertanács, a hatóságok, a fegyveres hatalom. Művészeti kérdésekben is ők diktálnak. Megparancsolják a Nem­zeti Szinház igazgatójának, hogy vegyen le egy darabot a repertoáról. A Nemzeti Szinház igazgatója megkérdi a belügymi­nisztériumot, mitevő legyen ? A belügy­minisztérium azt válaszolja: Engedelmes­kedni ! S a Nemzeti Szinház igazgatója engedelmeskedik. A darabot leveszik a műsorról. Kardcsapás nélkül hódították meg a diákok a bukaresti Nemzeti Szín­házat is. Csakugyan hallatlan dolog történt. Egy zsidó származású művésznő merészkedett a Nemzeti Színházba művészetével és ta­­...a szépségével, is ragyogni és egy másik művésznőt, aki nem zsidó, elhomályosí­tani. Provokálás. A nemzetet legszentebb javaiban fenyegették meg. Szabad egy zsidó nőnek excellálni ? És épen egy latin testvérnemzet követének szeme láttára ? Fellobban a diákok haragja. Kifütyölik a zsidó nőt és bűzbombát dobnak a zsúfolt nézőtérre. A francia követ felháborodottan hagyja el a színházat. Nem érti a dolgot. Röviddel ezelőtt a tiszteletreméltó párisi egyetem rektora és tanári kara ünnepélyes ülésen a tiszteletbeli doktorátusról , szóló diplomát adták át a zsidó Einstein Al­­bertnek és Einstein még a zsidónál is rosszabb valami, német tudós, és a francia tudomány mégis tiszteletteljesen hajolt meg a zsidó előtt, aki a német tudományt képviseli. Miért ne tapsolhatna­k egy zsidó nőnek, aki becsületére válik a román művészetnek ? 3. A testvérek. A diákok képviselik a képzett ifjúsá­got. Ok a nép jövője. Az antiszemita jövő a jelenbe vetíti borzalmas árnyékát. Különös. Hogy törik magukat, hogy a zsidókat mint külön nemzetet és etnikai kisebbséget kezeljék! Aki a parlament­ben ki­­ meri mondani, hogy a zsidók etnikai kisebbséget képeznek, arra rátá­madnak a parlamenterek, a miniszterek, a sajtó. Hogyan ? A zsidók külön nem­zet? A zsidók etnikai kisebbség? Hiszen a zsidók románok. Hiszen ők hoz­ánk tartoznak. Hogy istent más divat szerint imádják, az nem játszik szerepet. Hiszen a zsidók a mi testvéreink — mond­ják ők. t. A rövidlátók. A iasii egyetemen két zsidó diák az első padba merészkedett román testvérei mellé. Az orvos fakultás termében volt ez, ahol az ülések anfiteatrálisan emel­kednek. És fent egy sarokban, amely úgy néz ki, mint egy homályba burkolt alkov, ott szoktak ülni a zsidók. Ott megtörte őket a testvéri szeretet. Ott hegyezhették füleiket, hogy meghallja­nak valamit abból, amit a professzor előad. De a két rövidlátó — akik szelle­­m­ileg is rövidlátók voltak — azt hitték, h­ogy testi defektusuk majd hatni fog akadémikus testvéreikre és tűrni fogják, hogy zsidók üljenek mellettük az első pad­ban. Két rövidlátónak ezt a hitét a zsidó diákság vérével fizette meg. 5. A régi nóta. A parlamentben. A mézes vallású ro­mánok hallgatnak. Azok beszélnek, akik a zsidó nép képviselőinek tekintik magu­kat és akik az asszimiláció svindlijében nem hisznek. A kormány megígéri, hogy megteszi az intézkedéseket. Szigorú intéz­kedéseket. Régi nóta. 6. A vészfék. Néhány nappal később. A diákok el­hagyják az egyetemeket, hazautaznak. Karácsony. Ünnepi hangulat az ország­­ban. Csendes éjszaka. Szent éjszaka. Béke az égben, béke a földön. Csak egy har­madosztályú kocsiban nincs béke. Ott a diákok véresre verik a zsidókat. Két zsidó halálos félelmében meghúzza a vészféket A vonat megáll. A gonosztevők mene­külnek. Vonatvezetők és kalauzok dühöd­­ten rontanak be a harmadosztályú to­­csiba. Miért húztátok meg a vészféket? Az életünket féltettük ! Jegyzőkönyv. Öt­ezer lejes büntetés, mert kellő ok nélkül meghúzták a vészféket. Szent rend, áldá­sos rend. A vészfék, az egy komoly dolog. 6. A phőnix míthosza Az excesszusok sorozata ismét megkez­dődött. A verescánusok és liberálisok elé­gedetten dörzsölik a kezüket. A kormány megnyugtatására jó eszköz a zsidók elleni excesszus. A külföldi sajtó a kormány ellen fordul. Azután jönnek az averescá­nusok, meg a liberálisok, hogy az or­szágot megmentsék. A történet elölről kezdődik. Ismét verik a zsidókat. A kor­mány szigorú intézkedéseket ígér, az el­lenzék felháborodik és titokban elége­detten dörzsöli a kezét. Külföldi sajtó­támadás, a kormány bukik, az ellenzék megmenti az országot. Görög míthosz a phönixről, amely elég és feltámad porai­ból, hogy ismét elégjen és ismét feltá­madjon poraiból. Régi játék. Ők jönnek, ők mennek, ők visszatérnek. Vernek ben­nünket, vertek bennünket. Szigorú intéz­kedéseket ígérnek. Szigorú intézkedéseket ígértek.­­ Szigorú intézkedéseket fognak ígérni. És jaj a zsidónak, ha meghúzza a vészféket, ha verik. Csakugyan szigorú intézkedéseket foganatosítanak­­ ellene. Nem a miniszterelnök, nem a minisz­tertanács, nem a hatóságok, nem a fegy­veres hatalom kormányoz. A diákok kormányoznak. Primo de Rivera lemondott, likvidálják a spanyol diktatúrát A diktatúrát likvidáló átmeneti kormány elnöke valószínűleg szintén Primo de Rivera lesz. A spanyol király csak két-három nap múlva fog dönteni a lemondás elfogadásáról Páris, jan. 2. Ma délben érkezett je­lentések szerint Primo de Rivera kor­mánya a minisztertanács ülése után be­nyújtotta a királynak lemondását Alfonz király közölte a lemondást bejelentő miniszterelnökkel, hogy válaszát az elő­terjesztett lemondás tekintetében csak két­három nap múlva adja meg. Spanyol po­litikai körökben a lemondás hírét meg­erősítik. úgy hírlik, hogy a diktator likvidálása átmeneti kormány közbejöt­tével fog végbemenni, amelynek elnöke szintén Primo de Rivera lesz, aki kor­mányának több tagját ki fogja cserélni. A spanyol diktátor régóta készül a dik­tatúra leépítésére Eddig szól a francia forrásból eredő híradás. Hogy mennyiben felel meg a té­nyeknek, azt innen nehéz megítélni, annál is inkább, mert a hit bizonytalan és tele van feltevésekkel. A spanyol diktatúra megszüntetését maga Primo de Rivera is kívánatosnak tartja, ezt ő több ízben hangoztatta népgyűléseken ép úgy, mint a sajtóban, de koncepciója szerint ezt a diktatúrát megszüntetni csak akkor lehet, ha az országban a diktatúra felváltása után is teljes mértékben garantálni lehet a közrendet, ami — ezt Spanyolországban mindenki elismeri — Primo de Rivera teremtett meg. Primo de Rivera generális uralmát tudvalevőleg két éves anarchikus állapotok előzték meg. Az ipari centru­­mokban, főleg Barcelonában és Katalónia több más városában napról-napra gyil­kosságok történtek. Munkaadók bérencei lőtték le a befo­lyásos munkásvezetőket, munkások terí­tették le fényes nappal az utcán mun­káltatókat, a vörös szervezetek tagjai le­szúrták a sárgákat. És noha a hatóságok minden esetben ismerték a tettek elköve­tőit, a kormány olyan gyönge volt, hogy egyetlen esetben sem mert a pucstól való félelmében komolyan fellépni elle­nük, mindaddig míg Primo de Rivera el nem fogatta a kormányt és megterem­tette az országban a rend uralmát. Ami­kor uralomra jutott, megígérte ugyan, hogy diktatúráját csak addig tartja fenn­, amíg azt az ország haladása érdekében fontosnak találja. Akkor úgy vélte, hogy egy egy félév múlva diktatúráját felvált­hatja majd egy parlamenti rendszer. Ezt az időt azonban jóval később sem látta elérkezettnek. Közben az ország ügyeit igyekezett a haladás vonalára hozni. Az elhanyagolt népoktatást teljesen felfrissí­tette. Ma, a diktatúra hatodik évében háromszor annyi iskolája és ötször annyi tanítója van az országnak, mint azelőtt. Gondoskodott a közegészségügy széles alapokon való lefektetéséről, kórházakat építtetett, kötelező oltásokat rendelt el és a szociális rendelkezések egész sorát honosította meg. Különösen kiemelik a Spanyolországban eddig ismeretlen békél­tető bíróság intézményét, amely eddig számos bérkonfliktust intézett el és elhá­rított sok sztrájkot. Primo de Rivera politikáié Primo de Riverának nagyvonalú poli­tikai koncepciója is volt. Tervei szerint az ország törvényhozása csak egykamarás rendszerű lehet. Inkább szociális és gaz­dasági szerv, semmint politikai ambíciók kielégülésének arénája. Primo de Rivers az amerikai törvényhozást vette alapul, számára a sok párt már nem talál helyet egy haladó ország politikai koncepciójá­ban. Egy polgári párt és egy munkáspárt teljesen elegendő ahhoz, hogy az ország problémái az egyetemesség kívánságai sze­rint oldódjanak meg. Primo de Riverának ezért és különösen, mert a kisbirtokosnak a nagybirtokkal szemben jelentékeny adó­­könnyebbségekkel kedvez, a nép széles rétegeiben elég nagy tábora van. Dikta­túráját főleg a levitézlett politikusok és érdektársaik támadják, ezek között ter­mészetesen a papság egy része is. Primo de Rivera azonban a klérusnak eddigi privilégiumait nem akarja érinteni. Val­lásos családból származik és egyik nővére ma is apáca Rómában. A szerzetesek va­gyonához nem akar nyúlni, mert félti az országot a nagyobb megrázkódtatástól. Diktatúrája főleg a cenzúrában áll, bár ebben a tekintetben is sokszor elég mes­­­szemenő liberalizmust tanúsít, így pél­dául a konzervatívok és a szocialisták lapjai a legélesebben ítélik meg egyes in­tézkedéseit. Legutóbb az ABC című te­kintély­es konzervatív újság élesen tá­­r a Primo de Rivera által meghono­sított választott bírósági intézményt, amely eddig körülbelül ötezer esetben in­terveniált, de egyszer sem a munkaadók javára. A munkások viszont kifogásolják azt a nagy hatósági ellenőrzést, amit Primo de Rivera rádiktál a szervezkedé­sükre A diktátor a posztján marad A spanyol diktátort általában nem tart­ják politikusnak, ő maga sem igényli ezt a címet és nem is akar a mai parlament: értelemben vett politikát folytatni. A pártvezérek diktatúráját sokkal veszedel­mesebbnek és az országra nézve bomlasz­­tónak tartja, mint egy ember önkény­­uralmát. Közben megszervezi a spanyol hazafiak unióját (Uniunea Patriotica). Ez lenne az egyetlen dolgozó polgári párt és vele szemben állana a szocialisták pártja. Az eddigi nyilvánosságra került töredékei a diktátor választási rendszerének, nyil­vánvalóvá teszik, hogy Primo de Rivera elsősorban a gazdasági kérdések megol­dását tekinti a törvényhozás feladatául. Kereskedelmi és iparkamarák, műszaki főiskolák, szocialista szindikátusok repre­zentánsaiból fog álllni túlnyomórészben a kamara, amelynek egy hányadát a király által kinevezett notabilitások is fogják képezni. A francia híradás szerint — mint em­lítettük — Primo de Rivera csak minisz­tereit cseréli ki, ő maga nem kíván ki­cserélődni. Posztján marad. Ami bizo­nyára azt jelenti, hogy más munkatár­sakkal akarja megcsinálni az új választást. Hogy milyen időpontban tartja erre érett­nek az időt, az az ő titka. A spanyol diktátor — ez kétségtelen — minden kö­rülmények között azon igyekszik, hogy az ország eddigi politikai arculatát meg­változtathassa, sz. i. Doumergue és Hindenburg a népek megértésének szükségességét ér'­­tették az újév alkalmából Páris, január 2. Közép és Nyugateuró­­pában ma mindenütt megjelent a diplo­máciai kar az államfők előtt újévi sze­­rencsekivonatok tolmácsolása céljából. Ki­emelkedő jelentősége van azoknak a be­szédeknek, amelyeket az üdvözlések­ adott válaszokul Parisban, illetve Berlin­ben Doumergue és Hindenburg mondot­tak el. Mindkét elnök a népek egymás iránti megértésének szükségességét han­goztatta

Next