Új Kelet, 1930. május (13. évfolyam, 96-119. szám)

1930-05-01 / 96. (97.) szám

I. " -tSOCIAT,^ XIII évfolyam * szám $6, # , 1930. május 1------—" ha *44116 Csütörtök ap iqjpi—­Tiism 9—n, ■- ' MBHrann tft«U teMm HtmId 1*1. 'msTM» ~1S1 a fill HLOnXKTÜl AlAK i U~------- bl,teca C— ^V’“”ea­s,iU BTH SáL= = HHl] ‘ ** * q On- ®'bU j&B lg 9K jl PM §§ jljll «CLFÖLD1 BLÖFŰHTE1I AlUKl in 17 JBL *»jäjs.írjsaa­msam *­­ 11,1 E*j­étrr« 10 d*Uar. fjø ílülÜL tarifa «sár­lat vétatnak fát ***^_______________zuBóPoimxAiK&nu» kBMHBHiMlMBHmHHmHB ■■■ ■ 99 HHBB9B ■■9HBH9BHMM99 Május elseje Amióta a földgömbön az évszakok változása vette át az uralmat az egy­hangú, sivár jégkorszak fölött, az em­berek mindig nagy jelentőséget tulaj­donítottak a tavasz ébredésének. A me­zők kibomló pompája, a nedvek titok­zatos keringése folytán életre támadó rügyek megerősítették az emberekben azt­­ a hitet, amit a nagy görög bölcs, név szerint Heracleitos egyetlen mon­datban foglalt össze: Pantha­rei, — minden e földön változásnak van alá­vetve. A reménység, a szebb és jobb élet le­hetőségének fel nem adott hite és aka­rata ez az emberekben, akik, minél inkább van okuk a kétségbeesésre, an­nál inkább reménykednek. A remény­ségnek ez a fanatizmusa váltotta ki négy évtizeddel ezelőtt az emberek szen­vedő tömegeiben azt a gondolatot, hogy május elsejét kell megtenniük a dolgo­zók és reménykedők ünnepének. Azóta május elsejét a legtöbb kultur­államban hivatalos ünnepként is elis­merték. És csaknem mindenütt él is a munkásság az ünnepi alkalommal, hogy reménységeinek és vágyainak hangos kifejezést adjon. Annak ellenére ragasz­kodnak ehhez a világ dolgozói, hogy a reménységek reális okai alaposan meg­­fogyatkoztak s ma az egész emberiség­ben, tekintet nélkül osztályaira és a nemzeti jellegre, mindenütt a lehangolt­­ság, a remény­vesz­tettség, vagy ami ez­zel csaknem egyenértékű: a nyugtalan­ság és lázas türelmetlenség lett az úr a lelkeken. Az általános gazdasági krízis, amely az egész világot megüli, teszi érthetővé azt a túlfeszült atmoszférát, mely a kor­mányokat arra ösztönzi, hogy a május elseje demonstratív megünneplése elé különböző korlátokat gördítsenek. A lel­kek elvesztették a tavasz színes harmó­niáinak változtató erejében és derűjé­ben való hitet s a májusi ég alatt is zord, komor kétségbeeséssel döngetik a bizonytalan jövendő elc falát. A komor­ságnak és türelmetlenségnek ezt a szin­te pszichotikus megnyilvánulását az a téves illúzió is fokozza a szenvedőkben, hogy a fejlődés az utóbbi években meg­állóit s abból a káoszból, melynek dis­­­szonáns hangjait a politikai élet pr­­eheszterei hangoztatják: nincs békés ki­vezető út. S a jelek, helyesebben a lát­szatok tényleg megerősítik ezt az illú­ziót. A békeévek lassú, de biztos fejlő­dése, a gazdasági élet prosperitása még Amerikában is hajótörést szenvedett s ma már egy nagy nemzet létszámát is meghaladják, szerte a világon, a mun­kanélküliek milliós tömegei. Külső és belső nyugtalanságok akadályozzák meg a legjobb hiszemű­ kormányokat is­­ a­bban, hogy alkotó munkával varázsol­ják vissza a békebeli Európa viszony­lagos nyugalmát és békességét. Ma már, a világháborút követő tizen­negyedik évben nyilvánvalóvá vált, hogy a leszerelés gondolata egyelőre hajótörést szenvedett; bizonysággá vált az, hogy a Népszövetség nem tudja lik­vidálni azokat a belső és külső ellenté­teket, melyek a legnagyobb hatalmakat is állandóan izgalomban tartják. Az in­diai forradalom egyre fenyegetőbb mé­retekben bontakozik ki s teszi vitássá az angol imperializmus megdönthetet­­lenségébe vetett hitet — s ugyanakkor Anglia belső politikai életében is olyan­­ nyugtalanító jelek mutatkoznak, ame­lyek még ebben a boldognak hitt szi­getországban is a lelkek békétlenségére és türelmetlenségére vetnek világot. De a politikai nyugtalanság, az ellen­tétek készülő vihara, az egész európai kontinens legkülönbözőbb országaiban is éppúgy megnyilatkozik, mint Angliá­ban, illetőleg Indiában s mindenütt két­ségbeesett próbálkozásokba viszik bele a tömegeket. A hajdani derűs és re­ményteli májusok hangulatát sok he­lyütt a kétségbeeséssel járó alacsonyabb rendűségi érzés láza váltotta fel s a ta­vaszi napban megcsillámló szemekben nem a hit, nem a higgadt boldogság­­várás szikrái tüzelnek, hanem a harag, a gyűlölet erejében való reménykedés lángjai. A látszat szerint tehát azok vannak fölényben, akik csak a kétségbeesett és mindenáron való cselekvéstől várják a megváltást. Azonban a történelemben már számos ilyen optikai csalódás for­dult elő, mely végül is kénytelen volt a realitások talajára visszahúzódni. Két­ségtelen, hogy kevés szomorúbb tavasza volt az emberiségnek, mint a mai, de az is bizonyos, hogy ebből a kétségbeesés­ből és szomorúságból mégis biztatóan dereng felénk egy tisztultabb jövendő. A társadalom idegrendszere hasonló az egyes ember idegrendszeréhez, mely nem sokáig bírja el a végsőkig vitt fe­szültségeket. Valahol, valakiknek rá kell találniok a megoldásokra és bizo­nyos, hogy rá fognak találni. A köz­szellem, a közakarat egyre erőteljeseb­ben ostromolja az egyéni és társadalmi önzések sziklavárát. S ahogyan a ter­mészetben is kiegyenlítődnek a túl ki­­rívó ellentétek, úgy a társadalom és az emberiség vakvágányra terelt élete is meg fogja találni az előrehaladás útját. Nem tavaszi túlzott optimizmus ez, csupán az élet akaratában és nagyságá­­ban való hit. Bármilyen viharos legyen is a tavasz, bármily sűrű fellegek ül­jék meg az égboltozatot, — ha csak va­lami világrengető kataklizma nem jön közbe, — a nyári érés és termékenység idejének mégis diadalmaskodnia kell a tavaszi szellők heves pajzánságán. A dolgok örökös változásban és örökös köl­csönhatásban vannak egymással. A szenvedés befolyásolja és lelankasztja az örömöt s a két ellentétes lelkiállapot végül is uj harmóniában közeledik egy­máshoz, hogy egy uj egységben olvad­jon fel. A fejlődés nem állhat meg, mert soha­sem állott meg s míg élet van ezen a földön, addig az embereknek hinniük kell a tavaszban, a remény és megúju­lás eme szimbólumában. Mert a fejlő­dés maga az élet s tavasz csak it a nyár bőségéhez, érettségéhez és napsugará­hoz. (s. 1.) Schober kancellár Párisban A kancellár kijelentette, hogy Németország és Ausztria egy ország két államban és hogy Ausztria nem lép be egy államcsoportba sem. Briand ebédet adott Schober tiszteletére Párta, április 30. Schober osztrák kan­cellár a lapok munkatársai előtt vázolta Ausztria külpolitikáját. Rámutatott ar­ra, hogy Ausztria nem lépett be egyik hatalmi csoportba sem, mert az a tö­rekvése, hogy minden állammal békében és barátságban éljen. Schober természe­tesnek tartja, hogy Ausztria a Német­országgal való viszonyra különös gon­dot fordít, mert összeköti a két orszá­got a nyelv, a művelődés és a vesztett háború sorsközössége. A Journal des Debats munkatársának azon kérdésére, hogy képzeli a kancellár Németország és Ausztria viszonyának jövőbeli alaku­lását, Schober azt a kijelentést tette, hogy Németország és Ausztria egy nem­zet két államban. Schober ezután azt hangoztatta, hogy örömmel ragadta n.... az alkalmat, amikor Olaszország és Ausztria közötti félreértések elosztá­sára meg volt a lehetőség s ezért uta­zott Rómába, ahol a félreértések elosz­latására meg volt a lehetőség s ezért utazott Rómába, ahol a félreértéseket tényleg sikerült a két ország viszonyá­nak barátságossá alakulása elől elimi­­nálnia. Az osztrák kancellár a francia kor­mányférf­iakkal folytatott megbeszélé­sek után holnap utazik Londonba. Paris, április 30. Briand külügymi­niszter ma ebédet adott Schober osztrák kancellár tiszteletére. A két államférfi ezután megbeszélést folytatott, melynek sorrán Schober kancellár tájékoztatta a francia külügyminisztert Ausztria bel­ső és külpolitikájáról és gazdasági hely­zetéről. Az osztrák kancellár a megbe­szélés végén újólag köszönetet mondott Briandnak a francia kormány részéről nyújtott hágai támogatásért. Briand azzal vált el a kancellártól, hogy Fran­ciaország a jövőben is megértő figye­lemmel fog viseltetni Ausztria problé­mái iránt. A kormánynak nincsenek kapcsolatai Károly extrónörökössel Mi­noilescu mint magánember látogatta meg a trónörököst és a kormány nem tudott a látogatásró (Bucuresti-Bu­karest, április 30. Az Új Kelet tudósítójától). Jelentettük, hogy a liberálisok újabb Károly-ellenes bro­súrát készülnek kiadni, melyben többek között a Maniu-kormányt is megvádol­ják azzal, hogy ismét felvette a kapcso­latot az extrónörökössel. A fővárosi sajtó természetesen élénken kommen­tálja a liberálisok akcióját, amelyet az extrónörökössel kapcsolatos események­kel hoznak összefüggésbe. A Daily Mail egy hétel ezelőtt azt a hírt röpítette vi­lággá, hogy az extrónörökös elvált Lu­­pescu uszonytól, akihez több mint négy esztendeje intim barátság fűzte. Az an­gol lap­ ugyanakkor arról is hírt adott, hogy Manoilescu volt pénzügyminiszter helyettes több ízben is meglátogatta a Párisban tartózkodó herceget. A Curentul néhány érdekes adattal egészíti ki az extrónörökösről elterjedt híreket. Ezek szerint csakugyan meg­felel a valóságnak az, hogy a herceg és Lupescu asszony szakítottak egymással. Párisban azt suttogták egy ideig, hogy Károly egy Bonaparte-hercegnőt ké­szül eljegyezni. Ez a hír azonban valót­lannak bizonyult. Az igazság az, hogy a herceg most egy Párisban élő hírneves román színésznővel tart fenn belső ba­rátságot. A Lupescu asszonnyal valói szakítás arra ösztönözte az extrónörö­­köst, hogy ismét beleilleszkedni próbál­jon régi életkereteibe. E célból levelet írt az or­szágba, amelyben annak az óhajának adott kifejezést, hogy ki akar békü­lni Elena anyahercegnővel. Jorga professzor is interveniált ebben az ügy­ben a királyi udvarnál, közvetlenül a húsvéti ünnepek után. Egyelőre úgy a levél, mint az intervenció eredményte­len maradt. A kérdést azonban a királyi család balelti összejövetele alkalmával alaposan megvitatták. Jorga professzor — írja a Curentul újabb külföldi utazása alkalmával bizo­nyára újra találkozni fog az extrónörö­­kösel, akit Amerikából hazajövet fel­keresett és üdvözölt a húsvéti ünnepek alkalmából. A Curentul hangsúlyozza, hogy ezeknek az eseményeknek semmi­lyen politikai hátterük nincsen és ki­zárólag a herceg magánügyeinek mond­hatók. A kormány egy pilanatig sem avatkozott ebbe a kérdésbe és a vezető nemzeti parasztpárti körök meglepetés­sel szereztek tudomást Manoilescu kép­viselőnek a hercegnél tett látogatásá­ról. A Curentul úgy tudja, hogy a­men­­­nyiben Manoilescu folytatni fogja ak­cióját, úgy a kormány nyilvánosan is le fogja szögezni, hogy nem vállal szo­lidaritást a volt pénzügyi alminiszter akciójával. FELHÍVÁS! 100 drb különböző sorozatú Z&itiókórház sens] eggyel játszom Több sorsjegy nagy nyeremény esélyt jelent. A sorsjáték ezen nagyobb nyerési lehetőséget nyújtó for­­­májéban 100 leivel bárki társasági tagként beléphet. Előjegyzéseket elfogad a Központi Sorsjegyiroda. Cluj Piata Unirii 20 emelet, ahol a jegyzési iv ki van téve és ahol a sorsjegyszámok is közölve lesznek.

Next