Új Kelet, 1930. május (13. évfolyam, 96-119. szám)
1930-05-01 / 96. (97.) szám
I. " -tSOCIAT,^ XIII évfolyam * szám $6, # , 1930. május 1------—" ha *44116 Csütörtök ap iqjpi—Tiism 9—n, ■- ' MBHrann tft«U teMm HtmId 1*1. 'msTM» ~1S1 a fill HLOnXKTÜl AlAK i U~------- bl,teca C— ^V’“”eas,iU BTH SáL= = HHl] ‘ ** * q On- ®'bU j&B lg 9K jl PM §§ jljll «CLFÖLD1 BLÖFŰHTE1I AlUKl in 17 JBL *»jäjs.írjsaamsam * 11,1 E*jétrr« 10 d*Uar. fjø ílülÜL tarifa «sárlat vétatnak fát ***^_______________zuBóPoimxAiK&nu» kBMHBHiMlMBHmHHmHB ■■■ ■ 99 HHBB9B ■■9HBH9BHMM99 Május elseje Amióta a földgömbön az évszakok változása vette át az uralmat az egyhangú, sivár jégkorszak fölött, az emberek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a tavasz ébredésének. A mezők kibomló pompája, a nedvek titokzatos keringése folytán életre támadó rügyek megerősítették az emberekben azt a hitet, amit a nagy görög bölcs, név szerint Heracleitos egyetlen mondatban foglalt össze: Pantharei, — minden e földön változásnak van alávetve. A reménység, a szebb és jobb élet lehetőségének fel nem adott hite és akarata ez az emberekben, akik, minél inkább van okuk a kétségbeesésre, annál inkább reménykednek. A reménységnek ez a fanatizmusa váltotta ki négy évtizeddel ezelőtt az emberek szenvedő tömegeiben azt a gondolatot, hogy május elsejét kell megtenniük a dolgozók és reménykedők ünnepének. Azóta május elsejét a legtöbb kulturállamban hivatalos ünnepként is elismerték. És csaknem mindenütt él is a munkásság az ünnepi alkalommal, hogy reménységeinek és vágyainak hangos kifejezést adjon. Annak ellenére ragaszkodnak ehhez a világ dolgozói, hogy a reménységek reális okai alaposan megfogyatkoztak s ma az egész emberiségben, tekintet nélkül osztályaira és a nemzeti jellegre, mindenütt a lehangoltság, a reményvesztettség, vagy ami ezzel csaknem egyenértékű: a nyugtalanság és lázas türelmetlenség lett az úr a lelkeken. Az általános gazdasági krízis, amely az egész világot megüli, teszi érthetővé azt a túlfeszült atmoszférát, mely a kormányokat arra ösztönzi, hogy a május elseje demonstratív megünneplése elé különböző korlátokat gördítsenek. A lelkek elvesztették a tavasz színes harmóniáinak változtató erejében és derűjében való hitet s a májusi ég alatt is zord, komor kétségbeeséssel döngetik a bizonytalan jövendő elc falát. A komorságnak és türelmetlenségnek ezt a szinte pszichotikus megnyilvánulását az a téves illúzió is fokozza a szenvedőkben, hogy a fejlődés az utóbbi években megállóit s abból a káoszból, melynek disszonáns hangjait a politikai élet preheszterei hangoztatják: nincs békés kivezető út. S a jelek, helyesebben a látszatok tényleg megerősítik ezt az illúziót. A békeévek lassú, de biztos fejlődése, a gazdasági élet prosperitása még Amerikában is hajótörést szenvedett s ma már egy nagy nemzet létszámát is meghaladják, szerte a világon, a munkanélküliek milliós tömegei. Külső és belső nyugtalanságok akadályozzák meg a legjobb hiszemű kormányokat is abban, hogy alkotó munkával varázsolják vissza a békebeli Európa viszonylagos nyugalmát és békességét. Ma már, a világháborút követő tizennegyedik évben nyilvánvalóvá vált, hogy a leszerelés gondolata egyelőre hajótörést szenvedett; bizonysággá vált az, hogy a Népszövetség nem tudja likvidálni azokat a belső és külső ellentéteket, melyek a legnagyobb hatalmakat is állandóan izgalomban tartják. Az indiai forradalom egyre fenyegetőbb méretekben bontakozik ki s teszi vitássá az angol imperializmus megdönthetetlenségébe vetett hitet — s ugyanakkor Anglia belső politikai életében is olyan nyugtalanító jelek mutatkoznak, amelyek még ebben a boldognak hitt szigetországban is a lelkek békétlenségére és türelmetlenségére vetnek világot. De a politikai nyugtalanság, az ellentétek készülő vihara, az egész európai kontinens legkülönbözőbb országaiban is éppúgy megnyilatkozik, mint Angliában, illetőleg Indiában s mindenütt kétségbeesett próbálkozásokba viszik bele a tömegeket. A hajdani derűs és reményteli májusok hangulatát sok helyütt a kétségbeeséssel járó alacsonyabb rendűségi érzés láza váltotta fel s a tavaszi napban megcsillámló szemekben nem a hit, nem a higgadt boldogságvárás szikrái tüzelnek, hanem a harag, a gyűlölet erejében való reménykedés lángjai. A látszat szerint tehát azok vannak fölényben, akik csak a kétségbeesett és mindenáron való cselekvéstől várják a megváltást. Azonban a történelemben már számos ilyen optikai csalódás fordult elő, mely végül is kénytelen volt a realitások talajára visszahúzódni. Kétségtelen, hogy kevés szomorúbb tavasza volt az emberiségnek, mint a mai, de az is bizonyos, hogy ebből a kétségbeesésből és szomorúságból mégis biztatóan dereng felénk egy tisztultabb jövendő. A társadalom idegrendszere hasonló az egyes ember idegrendszeréhez, mely nem sokáig bírja el a végsőkig vitt feszültségeket. Valahol, valakiknek rá kell találniok a megoldásokra és bizonyos, hogy rá fognak találni. A közszellem, a közakarat egyre erőteljesebben ostromolja az egyéni és társadalmi önzések sziklavárát. S ahogyan a természetben is kiegyenlítődnek a túl kirívó ellentétek, úgy a társadalom és az emberiség vakvágányra terelt élete is meg fogja találni az előrehaladás útját. Nem tavaszi túlzott optimizmus ez, csupán az élet akaratában és nagyságában való hit. Bármilyen viharos legyen is a tavasz, bármily sűrű fellegek üljék meg az égboltozatot, — ha csak valami világrengető kataklizma nem jön közbe, — a nyári érés és termékenység idejének mégis diadalmaskodnia kell a tavaszi szellők heves pajzánságán. A dolgok örökös változásban és örökös kölcsönhatásban vannak egymással. A szenvedés befolyásolja és lelankasztja az örömöt s a két ellentétes lelkiállapot végül is uj harmóniában közeledik egymáshoz, hogy egy uj egységben olvadjon fel. A fejlődés nem állhat meg, mert sohasem állott meg s míg élet van ezen a földön, addig az embereknek hinniük kell a tavaszban, a remény és megújulás eme szimbólumában. Mert a fejlődés maga az élet s tavasz csak it a nyár bőségéhez, érettségéhez és napsugarához. (s. 1.) Schober kancellár Párisban A kancellár kijelentette, hogy Németország és Ausztria egy ország két államban és hogy Ausztria nem lép be egy államcsoportba sem. Briand ebédet adott Schober tiszteletére Párta, április 30. Schober osztrák kancellár a lapok munkatársai előtt vázolta Ausztria külpolitikáját. Rámutatott arra, hogy Ausztria nem lépett be egyik hatalmi csoportba sem, mert az a törekvése, hogy minden állammal békében és barátságban éljen. Schober természetesnek tartja, hogy Ausztria a Németországgal való viszonyra különös gondot fordít, mert összeköti a két országot a nyelv, a művelődés és a vesztett háború sorsközössége. A Journal des Debats munkatársának azon kérdésére, hogy képzeli a kancellár Németország és Ausztria viszonyának jövőbeli alakulását, Schober azt a kijelentést tette, hogy Németország és Ausztria egy nemzet két államban. Schober ezután azt hangoztatta, hogy örömmel ragadta n.... az alkalmat, amikor Olaszország és Ausztria közötti félreértések elosztására meg volt a lehetőség s ezért utazott Rómába, ahol a félreértések eloszlatására meg volt a lehetőség s ezért utazott Rómába, ahol a félreértéseket tényleg sikerült a két ország viszonyának barátságossá alakulása elől eliminálnia. Az osztrák kancellár a francia kormányférfiakkal folytatott megbeszélések után holnap utazik Londonba. Paris, április 30. Briand külügyminiszter ma ebédet adott Schober osztrák kancellár tiszteletére. A két államférfi ezután megbeszélést folytatott, melynek sorrán Schober kancellár tájékoztatta a francia külügyminisztert Ausztria belső és külpolitikájáról és gazdasági helyzetéről. Az osztrák kancellár a megbeszélés végén újólag köszönetet mondott Briandnak a francia kormány részéről nyújtott hágai támogatásért. Briand azzal vált el a kancellártól, hogy Franciaország a jövőben is megértő figyelemmel fog viseltetni Ausztria problémái iránt. A kormánynak nincsenek kapcsolatai Károly extrónörökössel Minoilescu mint magánember látogatta meg a trónörököst és a kormány nem tudott a látogatásró (Bucuresti-Bukarest, április 30. Az Új Kelet tudósítójától). Jelentettük, hogy a liberálisok újabb Károly-ellenes brosúrát készülnek kiadni, melyben többek között a Maniu-kormányt is megvádolják azzal, hogy ismét felvette a kapcsolatot az extrónörökössel. A fővárosi sajtó természetesen élénken kommentálja a liberálisok akcióját, amelyet az extrónörökössel kapcsolatos eseményekkel hoznak összefüggésbe. A Daily Mail egy hétel ezelőtt azt a hírt röpítette világgá, hogy az extrónörökös elvált Lupescu uszonytól, akihez több mint négy esztendeje intim barátság fűzte. Az angol lap ugyanakkor arról is hírt adott, hogy Manoilescu volt pénzügyminiszter helyettes több ízben is meglátogatta a Párisban tartózkodó herceget. A Curentul néhány érdekes adattal egészíti ki az extrónörökösről elterjedt híreket. Ezek szerint csakugyan megfelel a valóságnak az, hogy a herceg és Lupescu asszony szakítottak egymással. Párisban azt suttogták egy ideig, hogy Károly egy Bonaparte-hercegnőt készül eljegyezni. Ez a hír azonban valótlannak bizonyult. Az igazság az, hogy a herceg most egy Párisban élő hírneves román színésznővel tart fenn belső barátságot. A Lupescu asszonnyal valói szakítás arra ösztönözte az extrónörököst, hogy ismét beleilleszkedni próbáljon régi életkereteibe. E célból levelet írt az országba, amelyben annak az óhajának adott kifejezést, hogy ki akar békülni Elena anyahercegnővel. Jorga professzor is interveniált ebben az ügyben a királyi udvarnál, közvetlenül a húsvéti ünnepek után. Egyelőre úgy a levél, mint az intervenció eredménytelen maradt. A kérdést azonban a királyi család balelti összejövetele alkalmával alaposan megvitatták. Jorga professzor — írja a Curentul újabb külföldi utazása alkalmával bizonyára újra találkozni fog az extrónörökösel, akit Amerikából hazajövet felkeresett és üdvözölt a húsvéti ünnepek alkalmából. A Curentul hangsúlyozza, hogy ezeknek az eseményeknek semmilyen politikai hátterük nincsen és kizárólag a herceg magánügyeinek mondhatók. A kormány egy pilanatig sem avatkozott ebbe a kérdésbe és a vezető nemzeti parasztpárti körök meglepetéssel szereztek tudomást Manoilescu képviselőnek a hercegnél tett látogatásáról. A Curentul úgy tudja, hogy amennyiben Manoilescu folytatni fogja akcióját, úgy a kormány nyilvánosan is le fogja szögezni, hogy nem vállal szolidaritást a volt pénzügyi alminiszter akciójával. FELHÍVÁS! 100 drb különböző sorozatú Z&itiókórház sens] eggyel játszom Több sorsjegy nagy nyeremény esélyt jelent. A sorsjáték ezen nagyobb nyerési lehetőséget nyújtó formájéban 100 leivel bárki társasági tagként beléphet. Előjegyzéseket elfogad a Központi Sorsjegyiroda. Cluj Piata Unirii 20 emelet, ahol a jegyzési iv ki van téve és ahol a sorsjegyszámok is közölve lesznek.