Új Kelet, 1930. szeptember (13. évfolyam, 191-213. szám)
1930-09-02 / 191. szám
2 ____________________________ _________________________ UJ KELET __________________ ______ ______ ______ Kedd, 1930 szeptember 2. Válságot robbantott ki a zsidó állam és a binacionális Nemzeti Otthon vitája Weizmann benyújtotta lemondását, de az Actionscomitée nem fogadta el és felhatalmazta a rendkívüli kongresszus összehívására A Mizrachi rendkívül súlyos támadásban részesítette Weizmannt, aki a Nemzeti Otthonban jelölte meg a cionizmus végcélját . Weizmann lemondott, de az Actionscomitée 24 szavazattal 2 ellenében további maradásra bírta Berlin, szeptember 1. Az Actions Comité augusztus 27-i ülésén folytatták a politikai vitát, amelynek során az összes pártok képviselői állást foglaltak a cionista mozgalom aktuális kérdéseivel szemben. A radikálisok és a revizionisták élesen támadták a jelenlegi Executivét, a klalcionisták Weizmann mögött sorakoztak föl, míg a Mizrachi keményeb és energikusabb taktikát követelt a vezetőségtől Lehet-e megegyezni az arabokkal Brod rabbi (Mizrachi) volt az első szónok, aki az angliai Cowennel egyet értve, maximális cionista program felállítását követelte. Dr. Mayer Ebner biztosította az A. C.-t, hogy a romániai cionisták Weizmann mögött állanak Ugyanilyen értelemben beszélt dr .Georg Halpern (Berlin). A következő szónok, Harzfeld (palesztinai munkáspárt) hangsúlyozza, hogy az arabokba érintkezési pontokat csakis gazdasági kérdésekben találhatunk, a Brith Salem azonban a közeledést nem könnyítiieg. Glücksohn (Palesztina) revizionista ellenes felszólalására válaszolva, Richard Lichtheim (a revizionista unió alelnöke) kijelenti, hogy a cionista politika eddigi vezetésének rendszere összeomlott, a vezetőségnek tehát vissza kell lépni. A revizionisták kívánják azonkívül a kongresszus azonnali összehivását s a cionista politikai akciószabadságnak az Agencyvel szemben való helyreállitását. Az arabokkal nem lehet megegyezni. Mi Palesztinában az angol hatalom alapján vagyunk, az arabok, mint politikai kollektivum e hatalom ellen vannak, tehát ellenünk is vannak Pozitív programra kell kényszeríteni Angliát Alexander Goldstein, Kovalnik (Amerika) és dr. Bilesld (Németország) felszólalásai után az Akcions Komité esti ülésén az executivé nevében Brodetsky professzor szállt szembe az executivé nevében az elhangzott kritikákkal. Az angol politika megítélésénél — mondotta — a pszichológiai momentumokat nem szabad szem elől téveszteni. Pasfield és Shiels, az angol gyarmatpolitika irányítói a Zsidó Nemzeti Otthon hívei. Simson rövidesen megteszi jelentését s mi reméljük, hogy a kormány velünk együtt fogja megvitatni a jelentésből adódó javaslatokat. Arra kell kényszeríteni a kormányt, hogy pozitív programot adjon. Nem lehet azt a tézist felállítani, hogy Angliának érdeke-e Palesztina felépítése, vagy sem. A zsidó Palesztinával kapcsolatos angol érdekeket keresztezhetnek olyan momentumok, amelyek gyöngítik ezeket az érdekeket. Hangsúlyoznunk kell, hogy 1930-ban más a helyzet, mint 1922-ben volt. A mi álláspontunk az, hogy az angol kormány elkövetkező javaslataiból csak azokat akceptáljuk, amelyek a mi munkánkat Palesztinában nem zavarják. Az Angliával szembeni állásfoglalásnak két véglete van. Feltétlen harc és feltétlen utánaengedés. Mi mindkét végletet visszautasítjuk. Angliával együtt kell működnünk a jövőben is, rámutatva ugyanakkor az angol nép és az egész világ előtt arra, hogy Anglia mandátumát nem megfelelő módon hajtja végre. A mi politikánk a két véglet között fekszik, ami kevésbé drámai és érdekes, azonban a gyakorlatilag megjárható utat jelenti „A zsidók és az arabok is egyenjogú államalkotó elemek“ Nem igaz az, amit Grossmann mond, hogy Anglia hivatkozhatni fog arra, hogy az exekutivé tíz éven keresztül hallgatott. Mi nem hallgattunk, de minden lépésért és minden intézkedésért teljes energiával küzdöttünk. Mindenesetre tény az, hogy nyílt harcba nem bocsátkozhatunk. Legalábbis kérdéses, hogy mi kelthet nagyobb benyomást: ha egész idő alatt zajos küzdelmet folytatunk, vagy pedig éveken keresztül türelmesen elviselünk mindent s a döntő pillanatban azt mondjuk: ez így nem mehet tovább. Az egyetlen hatalom, amelyre mi harcunkban támaszkodhatunk, a mi Palesztinában elfoglalt pozíciónk. A cionista mozgalom végcélja Weizmann professzor ezután a cionista mozgalom végcéljának taglalására tért át. A cionista világszervezet elnökének idevonatkozó kijelentéseit, amelyek döntő módon befolyásolták az Aktions Komité további tárgyalásainak menetét, feszült figyelemben, halálos csendben hallgatták végig a jelenlévők Stricker és mások azt hangoztatták — mondotta Weizmann —, hogy amennyiben nem fogjuk kikiáltani a zsidó államot, elveszítjük az ifjúságot. Annak tudatában, hogy ezzel népszerűtlenné teszem magamat, azt válaszolom erre: a zsidó állam sohasem volt öncél, hanem csak eszköz a célhoz. Sem a bázeli programban, sem a Balfour-deklarációban nem áll semmi a zsidó államról. A cionizmus tartalma az: jelentős anyagi vállalkozások egész sorát megteremteni Palesztinában és ezekre támaszkodva, egy autonóm zárt és produktiv zsidó közösséget felépiteni. Lehetséges, hogy egyes vezető angol politikusok a háború alatt, amidőn még homály fedte a világot — gondoltak a zsidó államra. Midőn azonban a realitások napfényre jutottak, revidiálták ezt a gondolatot. A mandátumban az van írva, hogy a Palesztina politikai célja a zsidó nemzeti otthon megeremtése Palesztinában. Az ifjúság velünk van. Lehetséges, hogy nem foglal helyet az Aktions Komitéban —ezért akarok én helyet csinálni, hogy fiatalabbak jöhessenek és talán mások is követni fogják példámat. Ez azonban nemcsak nálunk van így, hanem az egész világon, mert a háború egy egész generációt megsemmisített. Én mindenek ellenére állítom, hogy a legnagyobb és legjobb zsidó erőket a mi eszménk hozta mozgásba s hogy ezek az erők továbbra is teljes mértékben közre fognak működni a nagy zsidó teremtő lehetőségekben, ha ezeket a lehetőségeket a viszonyok valamennyire körülhatárolták is. Az én meggyőződésem szerint káros és nem politikus, ha olyan gondolatokat terjesztenek, amelyek őszinte hitvallások ugyan, melyek azonban megnehezítik Palesztinában a mi munkánk továbbhaladását. Az araboknak is épugy joguk van Palesztinára mint a zsidóknak A Brodetsky professzor beszédével bezáruló vita során szőnyegre kerültek az egyes pártvezérek szónokainak különböző megvilágításaiban a cionista mozgalom összes égető fontosságú és aktuális problémái. Az Actions Comité tagjainak feszült érdeklődése közepette emelkedett szólásra most dr. Weizmann Chaim, a cionista világszervezet elnöke, hogy a felvetett kérdésekkel szemben ismertesse állásfoglalását s kifejtse nagyvonalaiban az Executive politikai programját Weizmann mindenekelőtt is a cionista mozgalomnak a mandatárius hatalommal szembeni állásfoglalásáról beszélt. Sorra vette az egyes felszólalók idevonatkozó megállapításait. — Terjedelmes memorandumot terjesztettünk a kormány elé — mondotta —, amelyben összefoglaltuk programatikus követeléseinket. Az ellenzék szónokai nem tettek gyakorlati javaslatokat, egyetlenegy kivételével, hogy t. i. át kell adni nekik a vezetést. Nekem semmi kifogásom sem volna az ellen, hogy az ellenzék átvegye az executivét, ez azonban nem tőlem függ, hanem az Actions Comitétől, vagy a kongresszustól. Az Executivé megtette a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy a közvéleményt a mi eszménk számára megnyerje és az elmúlt évben igen sok új barátot nyertünk meg ügyünknek. Néha azonban még jó barátok is nehezen vehetők rá arra, hogy döntő lépéseket tegyenek egy olyan ügyért, amelyet támogatni akarnak, mert állandóan igen sok más érdek és szempont játszik közre, amelyek felett mi nem rendelkezünk. így történt meg, hogy barátaink minden fáradozásai ellenére is elhalasztották az alsóházban tervezett Palesztina-vitát. Igazságtalan az a szemrehányás is, hogy mi nem beszéltünk eléggé keményen az angol kormánnyal. Mi mindig teljes határozottsággal képviseltük ügyünket Heroikus gesztusok és reális lehetőségek Igen sok előttem szólónak semmi érzéke sincs a reális lehetőségek és tényleges lehetetlenségek iránt. Heroikus gesztusokkal képviselnek olyan nézeteket, amelyek egy misztikus hitből fakadnak. Grünbaum például felhív a harcra. Én is harcoltam, de mint felelős politikusnak tudnom kell, hogy egy harc végső konzekvenciáiban hová vezet. Gyakran kell tartani attól, hogy a mi küzdelmünk eredménye saját fejünkre fog visszahullani. Egyes urak azt hiszik, hogy ha valamely ügyes szónoki formulát találnak, akkor ezzel együtt az arabok is megszűnnek létezni többé. S ezeket a beszédeket később elébünk tartják és a közvélemény ellenünk fordul. Ha Grünbaum valamely rendszer létezéséről beszélt, úgy bizonyos mértékig igaza is volt. A rendszer abban állott, hogy amíg a lehetőség fennáll, vigyünk embereket Palesztinába, A timisoarai kóser fiúinternátus nem üzlet, hanem altruista intézmény földet vásároljunk, az embereket gyökereztessük meg a földön. Mindig mondottam, hogy mi elsősorban saját teljesítményünkre vagyunk utalva. Sok kellemetlen dolgot kellett elviselni, gyakran fogcsikorgatva, csakhogy munkánk folytatható legyen. Hét éven keresztül inkább pénzgyűjtő voltam, mint politikai vezér, hogy ezt a teljesítményt lehetővé tegyük. Az általunk megteremtett eszközök a zsidó ifjúság egy részének lelkesedése hozták létre azt, ami van. Nem történt meg minden, ami megtörténhetett volna. Talán, ha 250 ezer zsidó lett volna Palesztinában, sok rosszat el lehetett volna kerülni. Ha azonban a tényleges teljesítmények nem lettek volna meg, úgy még rosszabbul jártunk volna. A rendszer az volt: a zsidók maximumát minimális idő alatt az általunk felhozott eszközökkel megtelepíteni, az utunkba gördített minden nehézség ellenére is. És abban a pillanatban, midőn e rendszer lelke ellen merényletet követtek el, szükségszerűen harcos álláspontot kellett elfoglalnom. Az Angliával való konfliktus tragikuma Lichtheim azt mondotta, hogy én bagatelizálom az Angliával való érdekközösséget. Nem hiszem, hogy ezt tettem volna. Én hiszek ebben az érdekközösségben, de igen sok angol azt az álláspontot vallja, hogy ezt az érdekközösséget más érdekek keresztezik és így történik az meg, hogy a gyakorlati politikában nem a mi álláspontunk az egyedül mértékadó. Meg kell értenünk, hogy Anglia is hihetetlen nehézségekkel küzd. Van abban valamelyes tragikum, hogy mi éppen a jelenlegi angol kormánnyal, amelynek vezető személyiségei mindig különösen közel álltak hozzánk, kellett konfliktusba kerülnünk. Nem a mi bűnünk, hogy a Kelet feléledése sokkal gyorsabban végbement, mint ahogyan azt igen sokan elképzelték. Palesztinában ma egy felnövő, új arab ifjúság van, amely a maga nemében ép oly jó cionista, mint a miénk és nevetséges volna azt mondani, hogy mi ezt az erőt ignoráljuk és ebben a hitben elsáncoljuk magunkat. Nem szabad úgy beszélnünk, hogy az arabok azt érezzék, mintha nekünk azt mondták volna, hogy nekünk nincs jogunk Palesztinára. Van nekünk jogunk és van nekik is. Mindkét nép egyenjogú államalkotó elemet képez, így tehát együtt kell dolgoznunk s ha egyszer többségben leszünk, nem fogjuk őket majorizálni, mint ahogyan mi sem akarjuk, hogy bennünket majorizáljanak. Ez a mandátum lényege. Ha a mandátumnak ez a tartalma nem lett végrehajtva, úgy minden erőnkből harcolnunk kell érte. Sajnos azonban, Pasfieldnek és Shilesnak alkalmat adtak annak kijelentésére: mi nem ígértünk nektek zsidó államot. - Politikai vezetők számára nem könnyű dolog ily súlyos visszahatások és megfeszített munka után barátokhoz beszélni. Ami a jövőt illeti, nagyon helyesnek találom, hogy Simpson elé terjesztettük memorandumunkat. Nem tudom, hogy jelentése milyen irányú lesz. Talán kénytelenek leszünk küzdeni ellene. Esetleg akceptálni fogja nézeteinket. Itt egyetlen lehetőséget kívánok csak vita tárgyává tenni. Amennyiben a legközelebbi tíz évben 30—40 ezer zsidó családot megtelepíthetünk Palesztinában, ez még nem a nemzeti otthon. Állíthatom azonban, hogy amennyiben ez megtörténik, úgy művünk hatalmas lépéssel jutott előre és munkánk megsokszorzódhatik. Nem irreális célokat kell felállítani, hanem a következő 5—10 évben gyakorlati programot teremteni. Végezetül még azt mondhatom: Az angol kormány elé terjesztettük programunkat. Nem egyedül rajtunk áll ennek végrehajtása, önök akár egy kongresszus, akár egy ideiglenes executive útján, vagy más eszközökkel meg fogják próbálni kívánságaik keresztülvitelét. Remélem, hogy ez sikerülni is fog. Ez azonban az angol kormány vizsgálataitól függ. Nem tehetek ígéreteket és azt sem mondhatom, ha engem választanak célhoz vezetem Önöket. Csak annyit mondhatok: az Önök tanácsával és segítségével a legjobb akaratunk és lelkiismeretünk szerint minden lépést megteszünk és minden erőnkkel harcolni fogunk, hogy ügyünket előbbre vigyük. AURORA M € HP1 AM oríh. zsidó LEÁNYINTERNÁTUSA megnyillk Clofon szeptember 1-frt Szentegyház u. 9. Vallásos otthon, állandó gondos felügyelet. Használati nyelvek: német, francia. — Kifogástalan ellátás. Pedáns rend. Az intézet zene, nyelvek, iparművészet terén teljes szellemi és gyakorlati kiképzést nyújt. Bejáró növendékeknek is. Ritmikus torna. Prospektus díjtalan. Iskolai előkészítés