Új Kelet, 1930. szeptember (13. évfolyam, 191-213. szám)

1930-09-02 / 191. szám

2 ____________________________ _________________________ UJ K­E­L­E­T __________________ ______ ______ ______ Kedd, 1930 szeptember 2. Válságot robbantott ki a zsidó állam és a binacionális Nemzeti Otthon vitája Weizmann benyújtotta lemondását, de az Actionscomitée nem fogadta el és fel­hatalmazta a rendkívüli kongresszus össze­hívására A Mizrachi rendkívül súlyos támadásban részesítette Weizmannt, aki a Nemzeti Otthonban jelölte meg a cionizmus végcélját . Weizmann lemondott, de az Actionscomitée 24 sza­vazattal 2 ellenében további maradásra bírta Berlin, szeptember 1. Az Actions Co­mité augusztus 27-i ülésén folytatták a politikai vitát, amelynek során az összes pártok képviselői állást foglaltak a cio­nista mozgalom aktuális kérdéseivel szemben. A radikálisok és a revizionis­ták élesen támadták a jelenlegi Execu­tivét, a klal­cionisták Weizmann mögött sorakoztak föl, míg a Mizrachi kemé­­nyeb és energikusabb taktikát követelt a vezetőségtől Lehet-e megegyezni az­ arabokkal Brod rabbi (Mizrachi) volt az első szónok, aki az angliai Cowennel egyet értve, maximális cionista program felál­lítását követelte. Dr. Mayer Ebner biz­tosította az A. C.-t, hogy a romániai cionisták Weizmann mögött állanak Ugyanilyen értelemben beszélt dr .Georg Halpern (Berlin). A következő szónok, Harzfeld (palesztinai munkás­párt) hangsúlyozza, hogy az arabokba érintkezési pontokat csakis gazdasági kérdésekben találhatunk, a Brith Sa­lem azonban a közeledést nem könnyíti­i­eg. Glücksohn (Palesztina) revizionista ellenes felszólalására válaszolva, Ri­chard Lichtheim (a revizionista unió al­elnöke) kijelenti, hogy a cionista politi­ka eddigi vezetésének rendszere össze­omlott, a vezetőségnek tehát vissza kell lépni. A revizionisták kívánják azonkí­vül a kongresszus azonnali összehivását s a cionista politikai akciószabadságnak az Agencyvel szemben való helyreállitá­­sát. Az arabokkal nem lehet megegyez­ni. Mi Palesztinában az angol hatalom alapján vagyunk, az arabok, mint poli­tikai kollektivum e hatalom ellen van­nak, tehát ellenünk is vannak Pozitív programra kell kény­szeríteni Angliát Alexander Goldstein, Kovalnik (Ame­rika) és dr. Bilesld (Németország) fel­szólalásai után az Akcions Komité esti ülésén az executivé nevében Brodetsky professzor szállt szembe az executivé ne­vében az elhangzott kritikákkal. Az an­gol politika megítélésénél — mondotta — a pszichológiai momentumokat nem szabad szem elől téveszteni. Pasfield és Shiels, az angol gyarmatpolitika irányí­tói a Zsidó Nemzeti Otthon hívei. Sim­son rövidesen megteszi jelentését s mi reméljük, hogy a kormány velünk együtt fogja megvitatni a jelentésből adódó javaslatokat. Arra kell kényszerí­­teni a kormányt, hogy pozitív progra­mot adjon. Nem lehet azt a tézist felál­­lítani, hogy Angliának érdeke-e Palesz­tina felépítése, vagy sem. A zsidó Pa­lesztinával kapcsolatos angol érdekeket keresztezhetnek olyan momentumok, a­­melyek gyöngítik ezeket az érdekeket. Hangsúlyoznunk kell, hogy 1930-ban más a helyzet, mint 1922-ben volt. A mi álláspontunk az, hogy az angol kor­mány elkövetkező javaslataiból csak azokat akceptáljuk, amelyek a mi mun­kánkat Palesztinában nem zavarják. Az Angliával szembeni állásfoglalásnak két véglete van. Feltétlen harc és feltétlen utánaengedés. Mi mindkét végletet vis­­­szautasítjuk. Angliával együtt kell mű­ködnünk a jövőben is, rámutatva ugyan­akkor az angol nép és az egész világ előtt arra, hogy Anglia mandátumát nem megfelelő módon hajtja végre. A mi politikánk­­ a két véglet között fek­szik, ami kevésbé drámai és érdekes, azonban a gyakorlatilag megjárható utat jelenti „A zsidók és az arabok is egyenjogú államalkotó elemek“ Nem igaz az, amit Grossmann mond, hogy Anglia hivatkozhatni fog arra, hogy az exekutivé tíz éven ke­resztül hallgatott. Mi nem hallgattunk, de minden lépésért és minden intézke­désért teljes energiával küzdöttünk. Mindenesetre tény az, hogy nyílt harc­ba nem bocsátkozhatunk. Legalább­is kérdéses, hogy mi kelthet nagyobb be­nyomást: ha egész idő alatt zajos küz­delmet folytatunk, vagy pedig éveken keresztül türelmesen elviselünk min­dent s a döntő pillanatban azt mond­juk: ez így nem mehet tovább. Az egyetlen hatalom, amelyre mi harcunk­ban támaszkodhatunk, a mi Palesztiná­ban elfoglalt pozíciónk. A cionista mozgalom végcélja Weizmann professzor ezután a cio­nista mozgalom végcéljának taglalá­sára tért át. A cionista világszervezet elnökének idevonatkozó kijelentéseit, amelyek döntő módon befolyásolták az Aktions Komité további tárgyalásai­nak menetét, feszült figyelemben, halá­los csendben hallgatták végig a jelen­lévők Stricker és mások azt hangoztat­ták — mondotta Weizmann —, hogy amennyiben nem fogjuk kikiáltani a zsidó államot, elveszítjük az ifjúságot. Annak tudatában, hogy ezzel népsze­rűtlenné teszem magamat, azt válaszo­lom erre: a zsidó állam sohasem volt öncél, hanem csak eszköz a célhoz. Sem a bázeli programban, sem a Bal­­four-deklarációban nem áll semmi a zsidó államról. A cionizmus tartalma az: jelentős anyagi vállalkozások egész sorát megteremteni Palesztiná­ban és ezekre támaszkodva, egy auto­nóm zárt és produktiv zsidó közös­séget felépiteni. Lehetséges, hogy egyes vezető angol politikusok a há­ború alatt, amidőn még homály fedte a világot — gondoltak a zsidó állam­ra. Midőn azonban a realitások nap­fényre jutottak, revidiálták ezt a gon­dolatot. A mandátumban az van írva, hogy a Palesztina politikai célja a zsidó nemzeti otthon megeremtése Pa­lesztinában. Az ifjúság velünk van. Lehetséges, hogy nem foglal helyet az Aktions Komitéban —ezért akarok én helyet csinálni, hogy fiatalabbak jö­hessenek és talán mások is követni fogják példámat. Ez azonban nem­csak nálunk van így, hanem az egész világon, mert a háború egy egész ge­nerációt megsemmisített. Én minde­nek ellenére állítom, hogy a legna­gyobb és legjobb zsidó erőket a mi esz­ménk hozta mozgásba s hogy ezek az erők továbbra is teljes mértékben köz­re fognak működni a nagy zsidó te­remtő lehetőségekben, ha ezeket a le­hetőségeket a viszonyok valamennyire körülhatárolták is. Az én meggyőző­désem szerint káros és nem politikus, ha olyan gondolatokat terjesztenek, a­melyek őszinte hitvallások ugyan, melyek azonban megnehezítik Palesz­tinában a mi munkánk továbbhala­dását. Az araboknak is épugy joguk van Palesztinára mint a zsidóknak A Brodetsky professzor beszédével be­záruló vita során szőnyegre kerültek az egyes pártvezérek szónokainak külön­böző megvilágításaiban a cionista moz­galom összes égető fontosságú és aktuá­lis problémái. Az Actions Comité tag­jainak feszült érdeklődése közepette emelkedett szólásra most dr. Weizmann Chaim, a cionista világszervezet elnöke, hogy a felvetett kérdésekkel szemben is­mertesse állásfoglalását s kifejtse nagy­vonalaiban az Executive politikai prog­ramját Weizmann mindenekelőtt is a cionis­ta mozgalomnak a mandatárius hata­lommal szembeni állásfoglalásáról be­szélt. Sorra vette az egyes felszólalók idevonatkozó megállapításait. — Terjedelmes memorandumot terjesz­tettünk a kormány elé — mondotta —, amelyben összefoglaltuk programatikus követeléseinket. Az ellenzék szónokai nem tettek gyakorlati javaslatokat, egyetlenegy kivételével, hogy t. i. át kell adni nekik a vezetést. Nekem sem­mi kifogásom sem volna az ellen, hogy az ellenzék átvegye az executivét, ez azonban nem tőlem függ, hanem az Ac­tions Comitétől, vagy a kongresszustól. Az Executivé megtette a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy a közvéleményt a mi eszménk számára megnyerje és az el­múlt évben igen sok új barátot nyer­tünk meg ügyünknek. Néha azonban még jó barátok is nehezen vehetők rá arra, hogy döntő lépéseket tegyenek egy olyan ügyért, amelyet támogatni akarnak, mert állandóan igen sok más érdek és szempont játszik közre, ame­lyek felett mi nem rendelkezünk. így történt meg, hogy barátaink minden fá­radozásai ellenére is elhalasztották az alsóházban tervezett Palesztina-vitát. Igazságtalan az a szemrehányás is, hogy mi nem beszéltünk eléggé kemé­nyen az angol kormánnyal. Mi mindig teljes határozottsággal képviseltük ügyünket Heroikus gesztusok és reális lehetőségek Igen sok előttem szólónak semmi érzéke sincs a reális lehetőségek és tényleges lehetetlenségek iránt. Heroi­kus gesztusokkal képviselnek olyan nézeteket, amelyek egy misztikus hit­ből fakadnak. Grünbaum például felhív a harcra. Én is harcoltam, de mint fe­lelős politikusnak tudnom kell, hogy egy harc végső konzekvenciáiban hová vezet. Gyakran kell tartani attól, hogy a mi küzdelmünk eredménye saját fe­jünkre fog visszahullani. Egyes urak azt hiszik, hogy ha valamely ügyes szó­noki formulát találnak, akkor ezzel együtt az arabok is megszűnnek létezni többé. S ezeket a beszédeket később elé­­bünk tartják és a közvélemény ellenünk fordul. Ha Grünbaum valamely rend­szer létezéséről beszélt, úgy bizonyos mértékig igaza is volt. A rendszer ab­ban állott, hogy amíg a lehetőség fenn­áll, vigyünk embereket Palesztinába, A timisoarai kóser fiúin­­ternátus nem üzlet, ha­nem altruista intézmény földet vásároljunk, az embereket gyö­­kereztessük meg a földön. Mindig mon­dottam, hogy mi elsősorban saját telje­sítményünkre vagyunk utalva. Sok kel­lemetlen dolgot kellett elviselni, gyak­ran fogcsikorgatva, csakhogy munkánk folytatható legyen. Hét éven keresztül inkább pénzgyűjtő voltam, mint politi­kai vezér, hogy ezt a teljesítményt le­hetővé tegyük. Az általunk megterem­tett eszközök a zsidó ifjúság egy részé­­nek lelkesedése hozták létre azt, ami van. Nem történt meg minden, ami megtörténhetett volna. Talán, ha 250 ezer zsidó lett volna Palesztinában, sok rosszat el lehetett volna kerülni. Ha azonban a tényleges teljesítmények nem lettek volna meg, úgy még rosszabbul jártunk volna. A rendszer az volt: a zsidók maximumát minimális idő alatt az általunk felhozott eszközökkel meg­­­telepíteni, az utunkba gördített minden nehézség ellenére is. És abban a pilla­natban, midőn e rendszer lelke ellen merényletet követtek el, szükségszerűen harcos álláspontot kellett elfoglalnom. Az Angliával való konfliktus tragikuma Lichtheim azt mondotta, hogy én bagatelizálom az Angliával való érdek­­közösséget. Nem hiszem, hogy ezt tet­tem volna. Én hiszek ebben az érdek­­közösségben, de igen sok angol azt az álláspontot vallja, hogy ezt az érdekkö­zösséget más érdekek keresztezik és így történik az meg, hogy a gyakorlati po­litikában nem a mi álláspontunk az egyedül mértékadó. Meg kell értenünk, hogy Anglia is hihetetlen nehézségekkel küzd. Van abban valamelyes tragikum, hogy mi éppen a jelenlegi angol kor­mánnyal, amelynek vezető személyisé­gei mindig különösen közel álltak hoz­zánk, kellett konfliktusba kerülnünk. Nem a mi bűnünk, hogy a Kelet fel­éledése sokkal gyorsabban végbement, mint ahogyan azt igen sokan elképzel­ték. Palesztinában ma egy felnövő, új arab ifjúság van, amely a maga nemé­ben ép oly jó cionista, mint a miénk és nevetséges volna azt mondani, hogy mi ezt az erőt ignoráljuk és ebben a hit­ben elsáncoljuk magunkat. Nem szabad úgy beszélnünk, hogy az arabok azt érezzék, mintha nekünk azt mondták volna, hogy nekünk nincs jogunk Pa­lesztinára. Van nekünk jogunk és van nekik is. Mindkét nép egyenjogú állam­alkotó elemet képez, így tehát együtt kell dolgoznunk s ha egyszer többség­ben leszünk, nem fogjuk őket majorizál­­ni, mint ahogyan mi sem akarjuk, hogy bennünket majorizáljanak. Ez a mandá­tum lényege. Ha a mandátumnak ez a tartalma nem lett végrehajtva, úgy minden erőnkből harcolnunk kell érte. Sajnos azonban, Pasfieldnek és Shiles­­nak alkalmat adtak annak kijelentésé­re: mi nem ígértünk nektek zsidó álla­mot. - Politikai vezetők számára nem könnyű dolog ily súlyos visszahatások és megfeszített munka után barátok­hoz beszélni. Ami a jövőt illeti, nagyon helyesnek találom, hogy Simpson elé terjesztettük memorandumunkat. Nem tudom, hogy jelentése milyen irányú lesz. Talán kénytelenek leszünk küzde­ni ellene. Esetleg akceptálni fogja néze­teinket. Itt egyetlen lehetőséget kívánok csak vita tárgyává tenni. Amennyiben a legközelebbi tíz évben 30—40 ezer zsi­dó családot megtelepíthetünk Paleszti­nában, ez még nem a nemzeti otthon. Ál­líthatom azonban, hogy amennyiben ez megtörténik, úgy művünk hatalmas lé­péssel jutott előre és munkánk megsok­­szorzódhatik. Nem irreális célokat kell felállítani, hanem a következő 5—10 év­ben gyakorlati programot teremteni. Végezetül még azt mondhatom: Az an­gol kormány elé terjesztettük progra­munkat. Nem egyedül rajtunk áll en­nek végrehajtása, önök akár egy kong­resszus, akár egy ideiglenes executive útján, vagy más eszközökkel meg fogják próbálni kívánságaik keresztülvitelét. Remélem, hogy ez sikerülni is fog. Ez azonban az angol kormány vizsgálatai­tól függ. Nem tehetek ígéreteket és azt sem mondhatom, ha engem választanak célhoz vezetem Önöket. Csak annyit mondhatok: az Önök tanácsával és se­gítségével a legjobb akaratunk és lelki­ismeretünk szerint minden lépést meg­teszünk és minden erőnkkel harcolni fo­gunk, hogy ügyünket előbbre vigyük. AURORA M € HP1 AM­ oríh. zsidó LEÁNYINTERNÁTUSA megnyillk Clofon szeptember 1-frt Szentegyház u. 9. Vallásos otthon, állandó gondos felügyelet. Használati nyelvek: német, francia. — Kifo­gástalan ellátás. Pedáns rend. Az intézet zene, nyelvek, iparművészet terén teljes szel­lemi és gyakorlati kiképzést nyújt. Bejáró növendékeknek is. Ritmikus torna. Prospektus díjtalan. Iskolai előkészítés

Next