Új Kelet, 1931. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Í Taxa postala­f I­B­I U­lp^mzifrSr * * Ara 5 lej •Íl«í ttoloisuar, l<>31 ------------------­január 1 Csütörtök "lÉgjjf Wl*vSf‘* Iffigf ffp 5691 ÉV - Tebeth 12 m ifim Jl||Jr­jgg*»f­j§P RSL NIBIS í.vm, ill..........in o­wmmnmmtmimumt­­ K*lt$nS * % : í^ A* Uj Kelet az egyetemes T és bánsági zsidóság­on, napilapja­­ ® Cikkeink után nvmo» T, _1 forrás megjelölésére» on­gS”’’'!. meg Kéziratokat nem küldünk vissza megőrzésükre nem vállalkozunk ^ 8 ll ff/j wIm hmm — jmHUU»1'' # fifim ■• --m. tmmm­ mmé ¥MMTmnwÉmam _____ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Baron L. Pop (v. Brassai ucca) 10 szám. Telefon 9­77 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Félévre ..................... 600 lej Negyedévre.............320 lej Egy hónapra .... 110 lej ELŐ KÜLFÖLDI FIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 1 dollár (vagy ennél megfelelő pénznem) Egy évre 10 dollár Hirdetések tarifa szerint vétetnek fel 1931 Az emberi értelem és tevékenység célkitűzései szerint évekre, hónapokra, napokra és órákra felosztott, egysé­ges idő zajlásában újra egy új forduló­ponthoz érkeztünk. Amikor e sorok napvilágot látnak, az 1930-ik polgári esztendő már a történelmi múlandó­ság mesgyéjére fordul, hogy helyet adjon az 1931-ik polgári év hónapjai­nak, napjainak és óráinak Az évek, napok és órák a történe­lem felvonulási terepei. Évek, hóna­pok és napok rejtelmesen és titokza­tosan zárják magukba a múlt soha meg nem ismételhető küzdelmeit és eredményeit, a jövendő lehetőségeit. Emberi akaratunk, érzéseink, sorsaink és gondolataink az idő rostájában szü­letnek meg s lesznek értékekké, vagy értéktelen próbálkozásokká. Az embe­riség, mintha egy gigászi épületbe volna internálva az idő határai között, amelyeket annyiszor próbált áttörni, rabigába hajtani s annyiszor volt kény­­en meghátrálni előtte, legyőzötten 'rmíof'­tmy'snk'­ ,Tr‘ Nun­es'.j.a ha­jó ök­ök és történészek, realisták és idea­listák egyöntetűen, bizonyos filozófiai miszticizmussal tekintenek a térbe és az időbe, mely annyi kiszámíthatatlan csapást, sikert, életet és halált rejt magában. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt esztendő az emberi akaratoknak, célki­tűzéseknek és sorsoknak kegyetlen megpróbáltatásával volt telítve. A tör­ténelem sok borzalmat, sok szenvedést, sok küzdelmet jegyzett fel az utókor számára; voltak évek, amelyek egyes népek számára a teljes pusztulást, vagy a teljes diadalt hozták meg, de kevés olyan évet jegyzett fel a törté­nelem, amelyben az emberiséget olyan egyetemesen ülte volna meg a lelki és gazdasági depresszió árnyéka, mint az elmúlt 1930-at. Közel harmincmillió ember, tehát egy egész nagy ország­­lakosságát kitevő élő komplexum tén­­fereg ma a világon anélkül, hogy részt vehetne az emberi javak termelésében, vagy ami ennél is sokkal súlyosabb: fogyasztásában. Harmincmillió ember, akik bizonyos tekintetben lassú ha­lálra vannak ítélve, hiszen a gazda­sági krízis egyelőre nem nyújt olyan kilátásokat, melyek lehetővé tennék ennek a szörnyű katasztrófának meg­szüntetését. Sajnos a beálló új esztendő nem biztat sokkal ragyogóbb reménységek­kel, mint amilyen a múlt esztendő volt. Nemcsak gazdaságilag él az egész civilizált világ egy szörnyű pszichózis közepette, hanem politikailag is. A gazdaságilag leglesujtottabb or­szágokban, mint ahogyan az mindig történni szokott, szinte a pestis és ko­lera-járványok borzalmával és infici­­áló természetével grasszál a demagó­gia. Az éhségtől félig meddig megbom­­lasztott agyvelők mindig és mindenütt legjobb talajai voltak a felelőtlen ígé­retek magvainak s ennek következ­tében mindig tág érvényesülési teret nyújtottak a demagógia szennyesében halászó kalandoroknak is. Európa pszichotikus állapotának legjellemzőbb tünete Németországban a hitlerizmus terjedése, Romániában az antiszemi­ták terrorja, Ausztriában a Heimwehr mozgalom, Franciaországban a roya­listák kampánya s mindezeknek nem­zetközi betetőzéseképpen egy uj mili­tarizmus, egy uj háborús láz kiala­kulása. Mondják, hogy akit az Úr el akar veszejteni, annak az eszét veszi el. Európa nagy tömegeinek az esze két­ségtelenül súlyos zavarokban szenved, de ezt a zavart az a szörnyű bizonyta­lanság, a nyomornak és kétségbeesés­nek az a pokla váltotta ki, mely a gaz­dasági krízis nyomában mindenütt fel­ütötte fejét s egyre inkább ássa alá az emberi szolidaritás, a megértés és­­ a lelkiismeret fundamentumait. Vajjon van ebből a szörnyű káoszból kiveze­tő út? Nem volnánk emberek, ha a legna­gyobb kétségbeesés közepette is, nem hinnénk a kivezető út lehetőségeiben. Komor órákban és felelősségteljes pillanatokban a könnyed és mélyebb meggondolásoktól mentes optimizmus a legnagyobb bűn lehet. De a szóró­n­gattatásnak legszörnyűbb óráiban vi­szont erre az optimizmusra éppolyan szükség van, mint egy eszméletét vesz­tett embernek az oxigén belehelésére. A népies közmondás bölcsessége ezt úgy szokta kifejezni, hogy „ahol leg­nagyobb a veszély, legközelebb a se­gély“. S valóban: a kétségbeesésnek 12-ik órájában, az elmúlt év tovatűné­­sével s az új év felderengésében egyre­­ erőteljesebb hangokat hallunk, ame­lyek optimisztikusan ítélik meg a most beállott új esztendő gazdasági és poli­tikai lehetőségeit. Egészen komoly ál­lamférfiak és tudósok állapítják meg Amerikában és Európában egyaránt, hogy a borzalmak éjszakája, mely néhány év óta rászakadt a világra, sö­tétségben és rémeinek suhogásában el­érkezett a kulminációs pontig, — s most már, a természeti törvények vas­logikája szerint, nem jöhet más, mi­nt a virradat. Ennek a virradatnak a reményével, ennek a pirkadásnak szinte vallásos hitével kell átlépnünk az új polgári évnek küszöbét. Az átélt szenvedések, átélt kétségbeesések órái csak talán megerősítik a felszabadulás vágyában lelküinkben kialakult himnuszok hang­jait, amelyekkel az emberiség újjáéle­désének új korszakát akarjuk köszön­teni. Soha inkáb, mint ma, ennek az új évnek küszöbén, nem volt jobban szükségünk arra, hogy kiábrándultsá­gunk, hitetlenségünk fájdalmas szkep­szisét a hit és reménység vesszőjével ojtsuk be. A történelem az idő produk­tum­a. Higyjük, hogy az a történelem, amelyet az új év hónapjai, napjai, órái és percei alakítanak ki, ezúttal nem lesz az emberiség tragédiájának történelme, hanem a megszabadulásé. (s. I.) t Letartóztatták George Lestert, Cuza m­ostoha fiát a Socor elleni merénylet értelmi szerzőjét Törvényjavaslatott készít a kor­mány az antiszemita szervezetek megfékezésére Egy­­piaci moiRárm­estertől kapta a revolver Országszerte megindult a nyomozás az antiszemita terroristák ellen Bucuresti-Bukarest, december 31. (Az Új Kelet tudósítójától.) Az Adeve­­rul főszerkesztője, Socor Emil ellen el­követett merénylet az egész ország köz­véleményét megrázta és felhívta a fi­gyelmet arra a­­ fenyegető veszélyre, amely a legkülönbözőbb elnevezések alatt működő antiszemita szervezetek agitációiból az ország belső békéjére hárul. A kormány, miután a merényle­tek és zavargások hosszú sorozata felett tért napirendre, anélkül, hogy erélyes szankciókkal torolta volna meg az időről-időre megismétlődő kilengéset k.­h­­ .­­• ő : • • v . ... ’ ség ellen elkövetett merénylet után, mint Socor Emil most már erélyes lé­pésre szánta el magát és gyökerében akarja elfojtani az agitációt, mely a földalatti antiszemita szervezetekből indul ki. A kormány rájött arra, hogy a hazafias jelszavak védelmében mű­ködő és kulturális célkitűzésektől har­sogó ifjúsági szervezetek korántsem töltik be azt a kulturmissziót, amelyet hirdettek és egyesületi ténykedésük a legfelelőtlenebb antiszemita propagan­dává egyszerűsödik le, mely nagyon gyakran a gyilkosságra való uszítástól sem riad vissza céljai elérésére. Tegnap Mihalache belügyminiszter hosszabb megbeszélést folytatott Voicu Nitescu igazságügyminiszterrel Cali­­nescu alminiszterrel és Codere állam­titkárral, az excesszusok és merényletek meggátlását illetően. A megbeszéltre Protopopescu és Stefanescu főügyésze­ket is bevonták. Megállapítást nyert, hogy az agitáció elfojtására a jelenleg érvényben lévő rendeletek és törvények nem bizonyultak elegendőknek. Olyan intézkedésre van szükség, amely az utcai agitációk esetén tisztázni tudja az abban résztvevők szerepét. A tervbe vett törvény korlátozni kívánja a bűnös agitációt folytató egyesületek számát és működési körét is és ezzel egyszer és minden­korra akar véget veni a féktelen antiszemita agitációnak. A törvényjavaslatot a parlament meg­n­yitása után azonnal be fogja nyúj­­t a kormány. •or em­i ni merényles, ügyében !"At nyomozásnak egyébként nagy sál?.. .ad­ója van. Mint már közölték, Dum­itrescu első vallomásában azt állí­totta, hogy George Lefter, Cuza nevjt fia bízta meg a merénylet elkövetésé­vel. Annak ellenére, hogy Dumitrescu ezt a vallomását visszavonta, a rendőr­ség azonnal le akarta tartóztatni Lot­tert. Ezt azonban nem találták sem Iasiban, sem Bukarestben és ezért a nyo­mzást más irányba kellett terelni. .vvj . •-i­.yú­ : •••••. •.r.dloií köve­ttezU.au, hogy Cuza mnstobafia Galac vidékén tartózkodik. A rendőrség kö­zegei váratlanul megjelentek Galacban, ahol több házkutatást tartottak és vidéki falvakban is kutattak az elve­szett antiszemita vezér után. A nyomozás eredményeként ma reg­gel a Galac szomszédságában lévő Berbesti községben letartóztatták George Leftert, akit elsőnek a galaci rendőrkvesztor hallgatott ki. Lefter vallomásában elmondta, hogy Dumitrescu a Mihhal arkangyal ligánál egyik igen kitűnő tagja, akinek a szer­vezet kiépítése és propagandája körül hervadhatatlan érdemei vannak. Du­mitrescu október 18-án találkozott vele Iasiban, amikor a ligának zászlóavató­­ ünnepsége volt Lefter azonban tagadja,­­ hogy a merénylet elkövetésére biztatta volna Dumitrescut. Az antiszemita ré­szért őrizet alatt ma szállítják át Buka­restbe.­ A Galacon megkezdett nyomozás egyébként a merényletnek több érdekes részletét derítette ki. Megállapítást nyert, hogy a revolver, amellyel Dumitrescu Gucurra lett, egy galaci molnár­mestertől származik, aki a Steger revolvert még a német okkupáció ideje óta tartotta magánál Miután a molnármester jelenleg nem tartózkodik Galacban, a rendőrség be­vezette a nyomozást kézrekerítésére Galacban egyébként még számos ház­kutatást tartott a rendőrség és még e mai napon több letartóztatást várnak A bukaresi hatóságok egyébként az egész országra kiterjedő apparátussal nyomoznak abban az irányban, hogy letartóztassák mindazokat, akik a me­rényletben való részvétellel gyanúsít­hatók Anglia követeli, hogy aranyértékben kárpótolják a francia hadikölcsönköt­vények angol tulajdonosait Párizs, december 31. A Matin foglal­kozik a francia hadikölcsönvalorizálás ügyében küldött francia jegyzékkel, amelyet a francia külügyminisztérium­ban most tanulmányoznak. A lap meg­állapítja, hogy ezzel a kérdéssel a francia kormány már októberben is foglalkozott s most sem dönthet más­ként, mint az akkori kormány. Az ok­tóberi álláspont ugyanis az volt, hogy a kötvényeket Franciaországban bocsá­tották ki és így az angol kötvénybirto­kosokat sem részesíthetik nagyobb elő­nyökben, mint a francia állampolgáro­kat, akik pedig papírfrankokban kapjál a kötvények ellenértékét. London, december 31. A Reuter táv­irati iroda jelenti, hogy az angol kor­mány nagykövete karácsony előtt Párizsban újabb jegyzéket adott át a francia külügyminisztériumnak a francia hadikölcsönkötvények angol birtokosai érdekében. A jegyzék újra kifejezésre juttatja az angol kormány azon kívánságát, hogy a kötvénybirto­kosokat Franciaország aranyértékben kártalanítsa.

Next