Új Kelet, 1931. március (14. évfolyam, 49-74. szám)

1931-03-01 / 49. szám

postait­­­a­l#>C mi? ' * / Taxa XIV. BVF. * 49 SZÁM No 22­.716-929 |­5v4fcL^MÉS^I^‘4nfcT* Cl.j—Kolozsvár, 1931 ----------------1 ------"____________________ti .h^WT.M.i?TS március 1 Vasárnap előfizetési arak: 5691 ÉV Adat 12 B* " 6 W.«■ 11*1» fit 1 : SB ■ ii i—in ,.­..«*«— Ak.ftoci* _­rn %3LMIm wSll:­" s<*. ____ **■ Eí Ai U] Kelet az ergr' és bánsáci zsidós, napilapja Cikkeink utániymc forrás meg­jelölő&évi me* Késiratokat nem kilt snexöreésükre nem vi rm mm mm gmMr.ni ELŐFIZETÉSI ÁRAK: JE*y hóra 1 dollár (vagy eaiu srmgif/klnltií i­ mivnAm 3 Egy évre II dollár Hrdetések tarifa »«érint vétetnek fel ( +> J -7 Sietni kell Cuzának. Akarva-nem akarva, melanchólikus érzések fogják el az embert, ha az an­tiszemita liga storojineti kongresszu­sáról szóló beszámolókat olvassa. Van Valami szerencsétlen tragikomikum abban a rövidlátó fanatizmusban, amellyel Cuza professzor tanítványai megyéről-megyére vándorolva, prédi­kálják a gyűlölet tanát, a szájtátva hallgató parasztság előtt, a zsidókra igyekezvén kenni ennek az országnak minden baját és nyomorúságát akkor, midőn ma már minden iskolásgyermek tisztában van azzal, hogy Románia gazdasági nehézségei csak egy láncsze­mét képezik az egész világot behálózó nagy krízisnek és a zsidók szenvednek a legjobban a szörnyű válság súlya alatt. Egyenesen fantasztikus az a bá­torság, amellyel ezek az emberek, akik között egyetemi tanár is akad — hétről-hétre kiállnak a nyilvánosság elé s a világ legártatlanabb arcával s a legbensőbb meggyőződés hangjait re­­zegtetve, szenvedélyesen elszavalják sztereotip frázisaikat, amelyek egysze­rűen meghazudtolják a kétségbevonha­tatlan tényeket és elismert igazságo­kat. A storojineci kongresszus felszólalói­­ új ötletet dobtak bele a zsidóság elleni küzdelembe: a kisebbségek anti­szemita ligájának gondolatát. A túlzó nacionalizmus hívei számára elképzelve sem lehet szebb és kellemesebb látvány, mint az, hogy a magyarok és németek, ukránok és oroszok, elfelejtve az ő ten­gernyi panaszaikat és sérelmeiket, zárt sorokba vonulnának fel a minden ba­jok kutforrása, a zsidóság ellen. A divide et impera diabolikus gondolatá­nak ragyogóbb alkalmazását talán még a világot hódító római császárok sem rajzolhatták volna fel fantáziájukban. A kisebbségek antiszemita frontja nem fog létrejönni, mert a kisebbségeknek nem adatot meg az a kivételes öröm, hogy fantazmagóriák fellegváraiban éljék ki fölös szellemi és morális ener­giáikat. A kisebbségeket mostoha sor­suk a reálpolitika göröngyös útjaira kényszerítik. És a kisebbségek nagyon jól tudják, hogy kivel szemben miért és hogyan kell védekezniük. Ez volt egyébként az egyetlen új variáció azon a fugán, amelyen az an­tiszemita liga vezetői már esztendők óta furulyáznak több-kevesebb sikerrel a közvélemény fülébe. Egyebekben a téma a régi maradt: ugyanaz az alap­motívum, ugyanaz a három-négy hang a maga ezerszer elismert és monoton­ná unalmasodott változataival. Az if­­jabbik Cuza megfogalmazásában pél­dául így fest a téma: „A zsidók és a kamatok ölik meg a parasztságot.“ Amint látják, a kamatok és a zsidók külön vannak választva, ami egészen mást jelent, mintha az ifjabb, de nem kevésbé antiszemita Cuza George azt mondotta volna, hogy „zsidó kamatok“ vagy pláne „zsidó uzsorások“. Az ilyes­mit azonban nehéz megkockáztatni Bu­kovinában, ahol a parasztok saját ta­pasztalataikból tudják, hogy az uzsora­kamatokat nem is annyira a zsidók, mint amennyire inkább a liberális ban­kok szedik nagy előszeretettel. George Cuza azonban jónak látta nem bolgatni ezt a kérdést. S ígo be­szédében a logikát feje tetejére állítva, oda konkludált, hogy a gazdasági vál­ságot csak úgy lehet gyökeresen orvo­solni, ha kisajátítják a zsidó vagyono­kat és szétosztják a parasztok között, íme egy egyszerű recept, amely máról­­holnapra megszüntetné a munkanélkü­liséget, az ipari túlprodukciót, a fo­gyasztás nagy válságát, sőt talán még racionalizálná is Románia primitív, még csak gyermekcipőben járó mező­­gazdasági termelését. Az egyszerű és naiv parasztok előtt azonban még ilyen kijelentéseket is meg lehet kockáztat­ni. Mert a paraszt nem gondolkodik kontinensekben. Az ő gondolatvilága a maga falujának szűk körére van beál­lítva s a zsidó vagyonok felosztása két­ségkívül szimpatikus ötlet lehet szá­mára, ha arra gondol, hogy a zsidó boltból neki is juthat egy-két liter pet­róleum, ami mentesítené egy időre a világítási gondoktól. Amikor a zsidó vagyonok kisajátítá­sáról beszélnek, Cuza és társai arra hi­vatkoznak, hogy a zsidók aránytalanul jólétben, bőségben és gondtalanságban, élik napjaikat ebben az országban Csakugyan a háborúban és a háborút követő egy-két esztendőben kedvező le­hetőségei voltak azoknak a foglalkozási­ágaknak, amelyekben a zsidók nagyobb szerepet töltenek be. Egyes zsidók jó­létéről lehetett szó csupán. Ám amikor rólunk van szó, mindig szívesen általá­nosít a közvélemény, amely a zsidók elbírálásának kizárólag az induktív lo­gikai gondolkodás módszerét hajlandói igénybe venni. A zsidóság belső kohé­ziója távolról sem oly tömör, mint aminő zárt egységbe szeret bennünket foglalni a körülöttünk élő világ fantá­ziája. S így történt meg az, hogy egye­sekből kiindulva, minduntalan az egész zsidóság jólétét hányták és hány­ják szemünkre. És nem veszik észre, nem hajlandók észrevenni a zsidóság zömét alkotó tömeget, a feneketlenül mély és fájdalmasan nagy nyomorát. Ma már azonban az induktív mód­szer sem segít. A gazdasági válság el­sősorban azokat a foglalkozási ágakat kezdte ki, amelyek számára az elmúlt évek konjunktúrája jobb megélhetési lehetőségeket biztosított. A fogyasztás válsága a legsúlyosabban a kereskedő­ket érinti, a hitelkrízis és a túlproduk­­ció az iparra nehezedik mázsányi súl­­­lyal,­­ a szabad foglalkozásúak között pedig ugyancsak felütötte fejét az in­tellektuális munkanélküliség. A zsidó polgárságot ellenállhatatlan erővel ra­gadja magával a pauperizálódás sodra. A zsidó középosztály megindult a dek­­lasszálódás felé vezető úton s a zsidó­ság felelősségteljes vezetői gondterhes arccal kérdezik: hol van itt a kiút? Ha tehát Cuza és társai felvették programokba a zsidó vagyonok kisajá­títását, úgy igyekezniük kell minél ha­marabb kormányra kerülni, mert a je­lek szerint nemsokára nem lesz már mit kisajátítsanak ­ jövő héten parlament elé kérni Manoilescu kényzerszindikalizitási javaslata Az UGIR küldöttsége kijelentette Manoilescu előtt, hogy elvileg nem foglal állást a javaslat ellen, de egyes intézkedések módosítását kéri. Madgearu földművelésügyi miniszter a mezőgazdaság modernizálásának szükségességét hangoztatta a mezőgaz­dasági kamarák értekezletén Bucuresti-Bukarest, február 28. (Az Új Kelet tudósítójától). Manoilescu ipar­és kereskedelemügyi miniszter tegnap dél­után fogadta a Gyáriparosok Országos Szövetségének küldöttségét. A gyáripa­rosok rámutattak arra a miniszter előtt, hogy elvben nem foglalnak állást a nem­zeti ipar szindikalizálásáról szóló törvény­javaslat ellen. Ugyanakkor azonban kije­lentették, hogy a javaslat jelenlegi for­májában több olyan intézkedést tartalmaz, amelyek súlyosan érintenék a gyáriparo­sok és általában az egész romániai ipar érdekeit. Az UGIR delegátusai lényegé­ben ugyanazokat a kifogásokat hozták fel a javaslat ellen, amelyeket a hétfői ko­lozsvári értekezleten fejtett ki a gyár­iparosok képviselője. Az UGIR nem tartja valószínűnek, hogy a javaslat meg tudná oldani a fogyasztás és a hitelválságot, a­mellyel ma az ipar megküzdeni kénytelen, de ezenfelül a szindikátusba való tömö­rítés egzisztenciához juttatná életképtelen­ségre ítélt és ennél fogva felesleges ipar­­vállalatokat a meglevő és szükséges vál­lalatok rovására. Az áruk uniformizálása minőségük leromlásához kell hogy vezes­sen, a közös eladás pedig kizárná a válla­latokra buzdítólag ható konkurrenciát, vé­gül pedig a törvényjavaslat megakasztja természetes fejlődésükben és stagnálásra kényszeríti az iparvállalatokat. Az iparügyi miniszter megnyug­tatja a gyárosokat Manoilescu iparügyi miniszter válaszá­ban hangsúlyozta, hogy az iparvállalatok szindikalizálása a kormány gazdasági programjának egyik legfőbb pontját ké­pezi, amelyről semmilyen körülmények kö­zött nem mondhat le. Hozzátette azonban, hogy hajlandó a gyáriparosok képviselői­vel tárgyalásokba bocsátkozni mindazok­ról a módosításokról, amelyek a szindi­­kalizálás elvének fenntartása mellett a törvényjavaslat könnyebb és praktiku­sabb alkalmazását elősegíti. Manoilescu hangoztatta, hogy a szindikalizálási ja­vaslat logikus módon az ipari termékek olcsóbbodásához fog vezetni, ez emelni fogja a fogyasztást, ami viszont ugyan­csak kedvezően fog visszahatni a terme­lésre. Ma délelőtt az iparügyi miniszter már meg is kezdte a tanácskozásokat az egyes iparágak képviselőivel. A miniszter min­denekelőtt is a petróleumtermelők kül­döttségét fogadta, akikkel behatóan ta­nácskozott a petróleum- és olajtermékek olcsóbbodásáról. Hétfőn a cukorgyárak képviselői kerülnek sorra. Az már telje­sen bizonyosra vehető, hogy a cukor­gyárak le fogják szállítani a cukor árát. Az azonban még bizonytalan, hogy ebből az árleszállításból a fogyasztó tömegek fognak-e valamit profitálni. A kormány ugyanis azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a differenciát a költségvetés bevételi forrásának állítsa be. Modernizálni kell a mezőgazdaságot Bucuresti-Bukarest, február 28. A me­ zőgazdasági kamarák uniójának helyisé­geiben ma értekezlet volt a kamarák tag­jainak részvételével. Madgearu elnökölt, aki hosszabb beszédben mutatott rá a me­zőgazdaság problémáira, hangsúlyozva az agrárreform mielőbbi befejezésének fon­­tosságát és rámutatott arra a nagy fe­lelősségre, amely a mezőgazdasági kama­rákat a jövő feladatainál terheli Potarca, az unió új elnöke szólalt fel ezután, aki szerint az agrárreform meg­felelő tőke nélkül lett végrehajtva és ez okozza a termelés és értékesítés legna­gyobb zavarait. Modernizálni kell a mező­­gazdaságot, a többtermelésre kell töre­kedni, minőségi tekintetben is javítani kell és fejleszteni kell az állattenyész­tést Olaszország és Franciaország csatlakoznak a londoni tengeré­­szeti egyezményhez? Jelentős közeledés történt az angol-olasz felfogásban. A tár­gyalások eredményességéről még csak kombinációk vannak Berlin, február 28. Római jelentés sze­rint az angol tengerészeti tárgyaló bizott­ság kedvező atmoszférában folytatja a leszerelésre vonatkozó tárgyalásokat. Az olasz-angol felfogásokban jelentős közele­dés tapasztalható. Diplomáciai körökben azt állítják, hogy az ellentéteket sikerült a tengerészeti tár­gyalások során kiküszöbölni s Olaszország csatlakozni fog Franciaországgal együtt a londoni tengerészeti egyezményhez London,­ február 28. Henderson és Alexander vasárnap délben átutaznak Pá­rizson és rövid ottartózkodásuk alatt tá­jékoztatják Briand és Dumont róma tárgyalásaik eredményéről. A két ango miniszter délután négy órakor tovább uta­zik London felé. Rómában tegnap délután 6 órakor Gran­di és Sirianni tengerészeti miniszter egy órán át tájékoztatták Mussolinit a tár­gyalások eddigi eredményeiről. Este 9 órakor a római angol nagykövetségen ban­kett volt, amelyen kivételesen Mussolini is megjelent s az angol miniszterekkel a bankett tartama alatt is élénk megbe­szélést folytatott Henderson és Alexander­­ ma délben a Quirinalban audiencián jelentek meg az olasz király előtt. A tárgyalások eredményéről mindez­­ideig csak kombinációk vannak forga­lomban. — Dél-Afrikát földrengés rázta meg, Londonból jelentik. A délafrikai Pretoriá­tól nyugatra eső területen földrengés volt A legnagyobb károkat Rustenburg környé­kéről jelentették. A táviró- és telefon­­összeköttetések Rustenburggal megsza­kadtak

Next