Új Kelet, 1931. április (14. évfolyam, 75-95. szám)

1931-04-01 / 75. szám

Taxa postala iff? ’.fr­XIV. EVF. * 75. SZÁM 7 ° 1^ ‘X Ara *1 Ifi «■«&"«•* to klad6hl.au!« nt • xr t X « no. J ICJ Btr. Baraa L. P»p (▼. Bruttl ClUJ—Kolozsvár, 1931 ■­ >^: / ; J acea) NI »ám. Telefon #­7f április 1 Szerda mffmm = MIOF^ktks^ a^a*! ^ mnaiOUHto­­w. -Í­fi $® i83Ss m 'wsgSi­í ifsB mn? kór* 1 dollár 9y&n SAriratokat^ Hirdetének^Urifa^ «aerial A feledékenység sok bajnak volt már okozója. Az Ön feledékenysége is súlyos kárt okoz nekünk. K­jilsa meg maradék­talanai előfizetései ha nem akarja, hogy az Új Kelet károsodjék Miért kellett lenyelni a békát ? Megy két legény az országúton. Azt mondja az egyik: — Adok egy forintot, ha megeszed enek a békának a felét. A másik már adja is a forintot és a bátor vándorlegény le is nyeli a fele bék­á­t. Ahogy tovább mennek, a másik legény egyre jobban sajnálja kárba ment forintját. Töri a fejét, hogyan szerezhetné vissza. Végre homlokára csap Tudod mit? — mondja —, egy fo­rintért én is megeszek egy fél békát. Azzal le is nyeli az egykori béka má­sik felét és nagy megnyugvással zsebre vágja érte a forintot. A saját forintját amit csak az előbb fizetett ki a béka első feléért. Most már egykedvűen ván­dorolnak tovább mind a ketten, mély gondolatokba merülve, mert valami nem klappol. Végre meg is szólal az egyik: Nekem is, neked is megmaradt a pénzed, most már csak azt szeretném tudni, hogy miért kellett a békát le­nyeljük? Éppen ezt szeretnénk mi is tudni, hogy miért kell az országnak állandóan a békát lenyelni? Például emlékszünk még arra, amikor a rokkantaknak 75 százalékos kedvezményük volt a CFR- en és nem volt velük nagyobb baj. Jött a kormány és egy szép napon takaré­kossági szempontból visszavonta a rok­kantak jegykedvezményét. A rokkantak természetesen tiltakoztak, a kormány előbb belelövetett a rokkantakba, azu­tán visszaadta nekik a kedvezményt. Ilyesmi történt a CFR-munkásokkal is. Előbb áldozati adót akartak levonni a munkabérükből, azután sortüzet adtak le rájuk, majd amikor a sortűz két ál­dozatát el is temették, kijelentette a kormány, hogy az áldozati adó nem vonatkozik a vasúti munkásokra. Volt idő, amikor a szeszadó 25 lej volt literenként. Ezekben az esztendők­ben minden erőlködés nélkül egészen enyhén és szelíden évente kétmilliárd tej csobogott be az államkasszába. Szép pénz volt, a 18-ad része az egész költ­ségvetésnek. Minthogy semmi baj sem volt az szeszadóval, a pénzügyminisz­terek sehogyan sem voltak megelégedve a dologgal. Az egyik keveselte a pénzt, a másik féltette a bortermelőket, a har­madik nem lehet tudni mire gondolt, de valamennyi pénzügyminiszter meg­egyezett abban, hogy sürgősen fel kell emelni a szesz adóját. Minden pénz­ügyminiszter a duplájára srófolta fel a szeszadót. Egész addig, amíg 25 lej­ből 110 lej lett literenként. Hiába fi­gyelmeztették a kormányt a szakembe­rek és laikusok is, sőt maguk a több­ségi honatyák is, hogy a szeszadó kímé­letlen emelése bajba fogja hozni az állampénztárt és az ország közéletét is, egy egyszerű kézlegyintés volt a válasz a szeszadó pedig megmaradt literen­ként 110 lej.­­Most pedig csináljunk hamarjában egy kis mérleget. A múlt évben nem két­milliárd lej, hanem csak 150 millió folyt be szeszadó­képpen az államkincs­tárba. Két rendkívül előkelő és disz­­tingvált vezérinspektor szállodai apart­manját felcserélte a kolozsvári ügyész­ségi fogház cellájával és a kolozsvári vizsgálóbíró még néhány ilyen előkelő úr számára tartogat hasonló kellemes meglepetést. A pénzügyminisztérium­ban pedig pillanatnyilag nincs minisz­ter, mert Popovici szabadságra utazik, Teianu államtitkár pedig lemondott, mert amint ő mondja, így akart ren­det teremteni a feketeszesz dzsungel­ben. Igen a feketeszesz-dzsungelben, ami miatt üldögélnek most az inspektor urak, ami miatt parlamenti vizsgáló­­bizottságot készülnek kiküldeni és mely­nek egyes fejezetei felülmúlják a leg­fantasztikusabb csikágói históriákat is. Csakhogy a feketeszesznek ezt a kon­junktúráját, amelynek a nyakára most hurkot készít a kormány, éppen a pénz­ügyminisztérium termelte ki. A 110 le­­jes szeszadóval. Hónapok óta még az iskolás gyerek is tudja, hogy a felemelt szeszadónak ez lesz a következménye, feketeszesz, a legális szesztermelés csődje, korrupció, zsarolás és börtön. El lehet-e képzelni, hogy pont a pénzügyminiszter nem látta ezt előre? Ha pedig előre látta, akkor vajjon mi lehet ez a célja? Az-e, hogy kétmilliárd lejről 150 millióra csökkentse a szeszadóbevételt? Vagy az, hogy az országra rászabadítsa az Al Caponek egész légióját? Vagy az, hogy a börtönben lássa a pénzügymi­nisztérium legfőbb korifeusait, a szese­­m­spektorokat? Aligha akart ilyesmit a pénzügyminiszter. Valószínűleg ren­des szokás szerint csak a békát akarta lenyelni és azt akarta, hogy az ország is lenyelje a békát. Hogy tényleg nem akart egyebet, annak a legfőbb bizonyí­téka az, hogy ma váratlanul elhatá­rozta a pénzügyminiszter, hogy 110 lej­ről 43 lejre szállítja le a szeszadót. Most, amikor már az inspektorok a bör­tönben ülnek, amikor három év óta több mint 8 milliárd lej ment kárba, amikor egyébről sem beszélnek az em­berek, mint a feketeszesz-panamákról és a feketeszesz nagyobb rombolást vitt véghez, mint egy kisebbfajta háború­. Milyen jó lett volna mindezt megtaka­rítani. A pénzügyminiszter most tabula razat csinált. Azt mondja, kezdjük elől­ről. Rendben van, kezdjük előlről 4S tejes szeszadóval. De miért kellett akkor lenyelni a békát? (f.)j Ma, vagy szombaton délután bezárulnak a kamara és a szenátus kapui Egy lupista képviselő bizalmatlan­sági indítványt nyújtott be a kor­mány ellen A tegnap délutáni ülésen megszavazták a lakbérleti tör­­vényt. A minisztertanács elfogadta Teianu pénzügyi állam­titkár lemondását, aki azért távozik helyéről, hogy meg­könnyítse a parlamenti ankét lefolytatását a fekete szesz­­panamák ügyében Mironcsev és Suta hosszasan tárcsa­lak a kamarában a politikai helyzetről Bucuresti-Bukarest, március 30. A kamara ma délelőtti ülésén Landau az egyenes adókról szóló törvény módosítá­sát kéri. Ignat, Negru és D. E. Ioanitescu csat­lakoznak Lupunak a tegnapi ülésen a telefontarifák felemelése ügyében el­mondott interpellációjához, kifogást emelnek az amúgy is igen drága díjszabás további emelése ellen és támadják Ra­­ducanu minisztert. Raducanu nyomban válaszol, véde­lembe veszi a tervezett díjszabást és ki­jelenti, hogy nem helyesen interpretál­ták sem az I. T. T. szerződést, sem a vonatkozó rendeletet, ő mindig az áll­am érdekét képviseli és most is csak i­zt tartotta szem előtt. Leon Lupista 15 képviselő aláírásával bizalmatlansági indítványt nyújt be. Nem tárgyalják a bizalmatlan­sági indítványt A délutáni ülésen az elnöklő Tonescu megkérdi a Házat, hogy kívánja-e tár­gyalni azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet Leon képviselő nyújtott be a kormány ellen. A többség nem tartja sürgősnek a vitát és így a bizalmatlan­­sági indítványt bizottság elé utalják. Napirenden több apró, jelentéktelen törvényjavaslat megszavazása szerepel, majd megszavazták a lakbérleti tör­vényt is. A szenátus ma délelőtti ülésén a föld­hitelintézeti javaslatot tárgyalták. Dr. Gyárfás Elemér, magyarpárti szenátor kisebbségi szempontból bírálta a javas­latot. Kifogást főként abban foglalta össze, hogy félő, hogy úgy, mint az ipari hitelintézetnél is, a földhitelintézet is kisebbségellenes magtartást fog tanúsí­tani, pedig az ország érdeke föltétlenül megkívánná, hogy a hitelkeresőket ne ebből a szempontból bírálják meg és szelekcionál­ják. Madgearu válaszolt Manoilescu tá­vollétében dr. Gyárfás beszédére s a mi­iiztér­ felszólalása után a szenátus a földhitelintézetről szóló javaslatot meg­szavazza. A főiskolai törvény vitája A délutáni ülésen napirend előtt Ma­­noliu többségi szenátor súlyos vádakat emel a romani püspök ellen. Pimen moldvai metropolita védelmébe veszi a püspököt és kijelenti, hogy Manoliu vádjai nem felelnek meg a való­diságnak Costachescu közoktatásügyi miniszter a kormány nevében megígéri, hogy vizs­gálatot indít a vádak ügyében. Áttérnek a napirendre, amelyen a fel­sőbb oktatás reformjáról szóló törvény­­javaslat szerepel. Balcescu bukaresti egyetemi tanár, többségi szenátor a ja­vaslat mellett, Lepadatu kultuszminisz­ter pedig a javaslat ellen szólal fel. Ma véget ér az ülésszak Ma délelőtt a minisztertanács volt, ame­lyen Potárea földmivelésügyi alminisz­­ter beszámolt a kölcsönszerződés aláírá­sának körülményeiről, valamint a köl­csön kibocsájtásának módjairól. Ezután a minisztertanács arról tárgyalt, mert törvényjavaslatok kerüljenek még ebben a fő ülésszakban letárgyalásra. Úgy ha­tároztak, hogy a szenátus által már le­tárgyalt és megszavazott agrártörvénye­ket fogják még a kamarával is megsza­vaztatni. Mironescu miniszterelnök felolvasta az ülést berekesztő kézirat szövegét, amelyet a minisztertanács jóváhagyott. A minisztertanács után a miniszterelnök audienciára ment az uralkodóhoz, aki­nek részletesen beszámolt a parlament munkájáról. A parlamenti ülésszak a mai üléssel végetért Két politikai párbaj Oroveanu liberlis és Cézár Spineanu kormánypárti képviselők között egy par­lamenti összeszólalkozás miatt lovagias affér keletkezett, amely valószínűleg párbajjal fog elintézést nyerni. Ugyan­csak segédek tárgyalnak Istrate Mi­­cescu és Stancescu szenátorok afférjá­ban is, A minisztertanács elfogadta Teianu államtitkár lemondását Bucurest-Bukarest, március 30. (Az Új Kelet tudósítójától.) A ma délelőtti minisztertanács elfogadta Teianu pénz­ügyi államtitkár lemondását. A lemon­dás okait még mindig teljes iromány fedi. Egyes verziók szerint a lemondás azért történt, mert a pénzügyi államtit­kár ezzel is meg akarja könnyíteni a feketeszesz-ügyben megindított parla­menti ankét lefolytatását. Pop Ch­io ma audiencián volt a király­nál, akinek bemutatta és átadta a múlt év pünkösd vasárnapján tett esküjéről szóló díszes okmányt. A tartományi igazgatók értekezletre ülnek össze az állambiztonsági hivatal vezetőőségénél, Cadere államtitkár el­nökletével. Az értekezleten megbeszélik az országban megnyilvánuló szélsőséges áramlatok és mozgalmak elleni védeke­zés módozatait. Mironescu és Duca a kamarában ma délelőtt­ hosszabb megbeszélést folytat­tak. A miniszterelnök informálta Ducát a költségvetésről és mindazokról a kér­désekről, amelyekről az egyik legna­gyobb ellenzéki párt vezérét tájékoz­tatni szükségesnek tartotta.

Next