Új Kelet, 1931. május (14. évfolyam, 96-119. szám)

1931-05-01 / 96. szám

2 UJ K­E­L­E­T Péntek, 1931. május 1, Az angol generális, a jeruzsálemi rendőrfőnök és a zsidó fogoly Jabotinszky érdekes visszaemlékezései a jeruzsálemi börtönre Vladimir Jabotinsky, a revizionista párt alapítója — mint azt az Új Kelet is jelen­tette — minden valószínüség szerint Er­délybe is ellátogat. Jabotinskynek nem­régen fordították le németre egyik oroszul írott könyvét, amelyben a kiváló szónok és író elmondja a háború utáni Paleszti­nai élményeit. A drámai hatású írásnak alább adjuk egyik érdekes börtön­ rész­letét: Az élet útjai sokban hasonlítanak Jeruzsálem sikátoraihoz: keskenyek és meredekek. Hegyen föl, völgyön le. A Hadassa kórháztól a börtönig három perc­nyi távolság van. De amilyen meredeken kell felmennie, nehezen és a tüdőnek nagy megerőltetésével, ugyanolyan gyor­san és könnyen lehet lejutni. Az élet ut­jai is ilyenek A jeruzsálemi börtönben Este nyolc óra. Bent vagyunk a börtön­ben. Főleg oroszok. Egy hétig azt tettük, amit jónak láttunk, átváltoztattuk a cel­lánkat és klubtermet csináltunk belőle, előadásokat tartottunk és elmondtunk egy­másnak jellemző históriákat. A borbély lenyírta hajunkat. Nevettünk. Elvették ruháinkat és olyan gúnyába öltöztettek, amely megfelelt ennek a háznak. Nevet­tünk. Visszautasítottuk a börtönkosztot és kóser ételt követeltünk, az igazgató azon­ban ezzel a kérésünkkel elutasított. Nyolc napon át arab fekete kenyéren él­tünk. De nevettünk. Egy napon megjelent a börtön igazgatója, egy angol és kivi­tette összes holmijainkat, a könyveket, a gyertyákat, a fésűket, sőt a szalmazsáko­kat is. Lefeküdtünk a padlóra és nevet­tünk. Minden csöpp mérget, amelyet ezen a nyolc napon kaptunk, rezignáltan le­nyeltük és nevettünk. Végül azonban úgy éreztük, hogy már nagyon sok ez és már nem is nevettünk. Egy héber hang az éjszakában A nyolcadik este, amikor már a keserű­ség nem engedte nevető idegeinket dol­gozni, néhány ember súlyos lépését hal­lottuk a folyosón. Kissé kinyitották ajtón­kat, a lámpás fénye behatolt és egy hang angolul a nevemen szólított: Föltápász­­kodtam a padlóról és megkérdeztem, ki van itt. — Storrs tábornok. Salom Adoni! A brit héber köszöntése meglepett. Az ajtónyitáson egy kéz nyúlt befelé. Oda­menten és megragadtam. Sorstársaim halkan mormogtak: — Igazán nincs értelme egy ilyen kezet megszorítani! — Hogy van? — kérdezte látogatóm. Kérem, vegye holmait és jöjjön velem. Egyébként ne is fáradjon, a fogházőr majd magával hozza. — A holmijaim nincsenek itt — felel­tem — és miután megígértem börtön­társaimnak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt közlöm velük, hogy mi történt velem, kimentem a generálissal. Storrs tábornok mögött a jeruzsálemi rendőrség parancsnoka állott. H. főhad­nagy, aki katonásan üdvözölt. Régi légio­­nális szokás szerint katonásasan viszonoz­tam az üdvözlést. Jelen volt a fogház­igazgató is, ő azonban nem üdvözölt. Szándékosan elnézett. Elöl ment vezetőként az igazgató, mö­götte Storss generális, azután én, mögöt­tem a rendőrfőnök. Beléptem egy tágas cellába, amely kétszer akkora volt, mint a mi vackunk. Volt benne egy vaságy matraccal, egy kicsiny asztal és rajta egy petróleumlámpa. A generális udvarias kés mozdulattal mutatott a cellára, mintegy várur, akik vendégének egy történeti je­lentőségű disszalont utal ki. Speciális szoba Jabotinskynek Ezt az ön számára rendeztük be - szólt kedvesen. — Enyje, semmi sincs itt ebben a szobában. De mingyárt lesz min­den, én majd elhozom az ön holmijait, nem akarok rendőrt küldeni az ön laká­sába, nehogy a hölgyek megijedjenek. Nem értem, — szólt a rendőrfőnök felé fordulva — miért nincsenek itt bútorok? Kérem, tessék intézkedni, hogy azonnal két szék, egy mosdó minden hozzávalóval és egy asztal is bekerüljön. Legyen itt minden lakályos. Egyébként, Mr. Jabo­tinsky, azonnal lakására hajtok és el­hozom azt, amire közvetlenül szüksége van. A tábornok távozott és nem tartotta szükségesnek lezáratni cellámat. Magam­hoz intettem az egyik fogházőrt, egy arab fiút és arra kértem, menjen barátaimhoz és mondja meg nekik, hogy kiváltságos bánásmódban részesülök, de nem feledke­­zek meg róluk Asszony látogató a fogházban Elmúlt egy fél óra és ismét lépteket hallottam a folyosón. Az erőteljes férfi­lépések között jól kivettem, egy nő kön­­­nyed lépéseit. Mi történt? Éjszaka as­­­szonyok jönnek a fogházba? De már kopogtak és Storrs generális hangját hal­lottam : Szabad belépni? Beletaláltam magamat a komikus hely­zetbe, komolyan és méltóságbeli hang­hordozással feleltem . Kérem! A tábornok kinyitotta az ajtót, meg­­állott a küszöbön, megfordult, kezét sap­kájának ellenzőjéhez emelte és lekötele­zően mondotta: — Parancsoljon, nagyságos asszony Bejött a feleségem. — Attól tartok, — mondotta a tábornok — amit én most teszek, az szabályellenes. De látom, itt asszonyi kéznek kell rendet teremteni. Belépett egy felügyelő két kofferrel, egy fali tükörrel, nyomon követte a fog­házigazgató még két őrrel, akik asztalt, székeket, korsót, mosdótálat hoztak. És jött egy negyedik, aki tálcát hozott, rajta tányérok, evőeszközök és egy üveg bor. — Minden rendben, ugye uram —­ mo­solygott a generális. De most egyedül hagyom önöket, még sok a dolgom. Egy óra múlva eljövök a nagyságos asszony­hoz, hogy hazakísérjem autón. — Tábornok úr, — mondotta — mi lesz bebörtönözött barátaimmal? — Ne legyen gondja rájuk. Mindent megteszek érdekükben, ami tőlem telik. Köszöntött és eltűnt, utána a többiek. Az ajtó ismét nyitva maradt és hallottuk, amint a generális utasította az igazgatót, hogy ne zavarjon bennünket. Feleségem nevetett és megismételte a tábornok szavait. A generális, a rendfőnök és a fogoly De vajjon mit tehet a ti érdeketek­ben? — kérdezte a feleségem? London­ból jött egy utasítás, hogy vegyenek ki a közönséges bűntettesek közül és tegye­nek politikai börtönbe. Igazán szép dolog volt tőle, hogy eljött értem. Saját kezüleg kapcsolta össze a koffer szíjjait, emlékez­tetett, hogy jó lesz könyveket hozni, még a töltőtolladat is ő töltötte meg tintával. Ragaszkodott hozzá, hogy utazzam vele és látogassalak meg. Mert holnap reggel — mondotta nekem — Kairóba visznek benneteket, ahol a Nílus mellett egy kaszárnyában már külön lakosztályt ren­deznek be számotokra. Pontosan így mondotta. Pontosan egy óra múlva megérkezett Storrs generális. A feleségem látogatásá­nak ideje ezzel véget ért. Amikor ismét egyedül voltam, a rendőrfőnök kopogott ajtómon és bocsánatot kért, hogy zavart. Felnyitotta a koffert, a forma kedvéért egy s más holmit megnézett, majd be­zárta. Minden rendben van uram — szólt. Köszöntött és ment. Utánanéztem és elgondolkoztam. Komi­kus emberek ezek az angolok. Nyolc nap­pal ezelőtt húsz ember érkezett ide, kof­ferekkel, csomagokkal, senki bele nem nézett. Néhány nap után elveszik a leg­szükségesebb használati tárgyainkat. Ma pedig Jeruzsálem katonai kormányzója személyesen hozza a kofferemet. És ezeket a koffereket azután átvizsgálják iUTO­R 1 Csodálatosan szép és olcsó m ultramodern kivitelben, csak SZÉKELY Bútorcsarnokában CLUJ[, Strada Maria 23 — 25 v­o­lt a Aradi művészek tervei után, amelyekkel az 1926-os VILÁGKIÁLLITÁSOK ELSŐ DÍJAKAT NYERTEK, aradi műasztalosok és iparművészek álta készített bútorok. Eddig még nem létezett olcsó és MŰVÉSZI KIVITELI KONYHA BERENDEZÉSEK. Valamennyi egyéni ízlés után készült speciá­tus. NEM TO MEG MUNK­A ARAIM Ultramodern komplett hálószobák Sezlonok már ............................................................,,,,, Ebédlők, diógyökér, domború ajtókkal, párnázott székekkel . ÚRI SZOBÁK, MODERN KOMBINÁLT SZOBÁK! 6 drbból álló konyha berendezések .............................................. 3.000 lejtől Kedvezményeim vevőim számára: Vidékieknek útiköltség megtérítés. Hely­belieknek értékesebbnél, értékesebb dísztárgyak, modern lakások díszítésére Az ország minden részében kavcróképes bizományosokat keresek Viszonteladóknak megfelelő árkedvezmények­ 10.000 lejtő 1.000 lejtő: 24.000 lejtő Marosvásárhelyen letartóztatták Románia legveszedelmesebb banditáját Bojér János, aki több mint 200 rablást követett el büntetlenül, letartóztatásakor öngyilkosságot követett el Tg.­Mures-Marosvásárhely, április 30. (Az Uj Kelet tudósítójától.) A ma­rosvásárhelyi rendőrség ma érdekes le­tartóztatást foganatosított, amely a román kriminológusok előtt szenzáció­­számba megy. A rendőrség letartóz­tatta Boiér Jánost, az évek óta körö­zött banditát, aki úton-útfélen a leg­vakmerőbb rablótámadásokat követte el. Boiér egyike a legügyesebb bűnö­zőknek, akit eddig minden nyomozás ellenére sem sikerült még letartóztatni. Berért Marosvásárhelyen, az egyik üz­letben, vásárlás közben felismerte egy detektív és letartóztatta Úgy látszik a rablóvezér az életénél is jobban szerette szabadságát, mert letartóztatásának pillanatában kést rántott elő és háromszor egymás után a mellébe döfte. Boiért életveszélyes állapotban a kórházba szállították. Boiér évek óta az ország legkülönbö­zőbb részein bukkant fel és követte el bűntetteit. Több mint kétszáz rablás és fosztogatás terheli lelkiismeretét A berlini banditák fényes ünnepi bankettjén razziát tartott a rend­őrség „Nehéz fiuk** helyett csak 20 tyúktolvajt fogtak el Amikor a tolvajok frakkban mulatnak Berlin, április 30. A berlini rendőrség tegnap este nagy razziát tartott a „Sírig­hü“ banditaszervezetben, amely éppen nagyszabású ünnep keretében tízéves fennállásának jubileumát ünnepelte. A jubileumi ünnepségen jelen volt a berlin alvilágnak, az úgynevezett Ringvereinok­nak mintegy ötezer tagja. A férfiak kifogástalan szabású szmo­kingban vagy frakkban, a nők pedig pom­pás esti toalettekben jelentek meg és senki sem gondolta volna, hogy a berlin alvilág bálján van. A rendőrség éjjel 15 óráig várt abban a feltevésben, hogy ek­kor már az összes meghívottak jelen van­nak. Pontosan 12 órakor harminc teher­autón robogtak a rendőrök a helyiség elé ahol az ünnepély folyt A jókedv éppen tetőfokára hágott, po­hárköszöntők hangzottak el s ebben a pil­lanatban a rendőrök ellepték a termet. Az alvilági banditák egyáltalában nem jöttek zavarba, nem is ijedtek meg, sőt gúnyos kiáltásokkal fogadták a rend­őröket. Nyilvánvaló volt, hogy az alvilág konfidensei elárulták a razziát, mert tu­dott dolog, hogy az alvilágnak ép úgy megvannak a maga kémei a rendőrségen, mint a rendőrségnek az alvilágban. A rendőrök a termet több részre el­osztották és a jelenlevőknek el kellett de íilirázni a rendőrök előtt. Aki nem tudta magát igazolni, azt külön állították, ös­­szesen 300 ember volt, akit igazolás híján felraktak a teherautókra s beszállítottál őket a rendőrség épületébe. Furcsa lát­ványt nyújtott, amikor a rendőrség meg­világított udvarán 300 estélyi ruhába öl­tözött ember felsorakozott. Egészen a kora reggeli órákig tartott a vizsgálat amely az udvaron folyt le. A razzia kel­lemetlen meglepetéssel szolgált a rend­őrségnek, mert a remélt és hosszú idő óta keresett veszedelmes bűnözők helyet csak 20 egészen jelentéktelen bűnöző ke­rült a rendőrség kezére. Amig ez a razzia tartott, Berlin egy másik negyedében egy másik alvilági szer­vezet szórakozott fényes külsőségek mel­lett. Erre az ünnepségre is meg voltak híva a különböző alvilági egyesületek. A rendőrségnek azonban erről az ünnepély­ről nem volt tudomása és igy az alvilági banditák zavartalanul mulattak. Való­színű, hogy azok a „nehéz fiúk“, akiket a rendőrség keresett, ezen az ünnepélyen voltak jelen. A „Sirig­hü“ banditaszervezet mulatsá­gát egyébként a razzia egyáltalán nem zavarta meg. A rendőrség távozása után tovább tartott a mulatság, amelynek tető­pontját az képezte, amikor átadták az egyesület tagjainak ajándékát a vezérnek s kiosztották a kitüntetéseket azok között a tagok között, akik az egyesület felvirá­­gozatása terén érdemeket szereztek. Mind­ezeken kivül még zászlószentelés is volt, felszentelték az egyesület uj zászlaját. A rendőrségről szabadon bocsátott tagokat, amikor visszatértek az ünnepélyre, kitörő örömmel fogadták. Különös pikantériája a dolognak, hogy Grzesinszky, Berlin rendőrfőnöke éppen tegnap tartott elő­adást az alvilági banditák elleni küzde­lemről. A­ rendőrfőnök hangsúlyozta, hogy a Ring vereinok feloszlatásának semmi ér­telme nem volna, mert az emberek más ártatlan elnevezés alatt újból szervezked­nének. A rendőrfőnök azzal zárta előadá­sát, hogy a berlini rendőrség ha kell, élete árán is megvédi a berlini lakosságot az alvilág garázdálkodásaival szemben Félix gyógyfürdő­it A világ legol­csóbb fürdőie Kényelmes Tiszta Csodás hálás a terme­szetes nevéiz! Mindenféle reumatikus bántalmak és női bajok ellen. Csonttöréseknél, Páratlan öncénhatása­ Újonnan átalakítva és modernül fel­szerelve, I. oszt. pensio Május hónapban Junius hónapban II. oszt pensio: Lei 181 Lei 25 M Lei 15<

Next