Új Kelet, 1931. augusztus (14. évfolyam, 171-196. szám)
1931-08-01 / 171. szám
XIV. ÉVF. . 171. SZÁM ,.a‘u“tapSí*ar Ara 5 let Cluj —Kolozsvár, 1931. No. 224.716-329 | * Szerkesztőség és kiadóhivatal: J Str. Baron L. Pop (volt Brassál flUgUSZTUS 1 Szombat flHMMKB t„, . í pcornuniOtt^ *cc&) l. szám. Telefonszám: 9-77 «vosnp* PIF ■■■■! »KlWl ELŐFIZETÉSI ARAK: ^ > g mm Égi ÍNÉII Félévre................................61« lej 4, ui F A$jk fɧ|p| IppP f|p|j| Kgy‘ hónapra......................11« lej *•“' On. Biblioteca Centrala Asociatimeq,-.;. Í|Í* « IÉ • «SP % W& BL*fTMffinABAK, Cikkein! f^TRJ 051 x;*flpfc. W3m S & &s§fjs 3 Egy évre 1* dollár forrás \01 ■ -••' -=.-c^|p”^ ® n hóra 1 ^dollár (vagy ennek Megőrzésükre nem vállalkozón* ....................,^L "»ardet^ekttanfa ^szerint A követ Miné Puaux bukaresti francia követnek mennie kellett. A bűne az volt, hogy kormányának küldött titkos jelentéseiben annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Jorga-kormány gyönge és két évnél tovább nem maradhat uralmon. A diplomáciában járatlan ember azt kérdezhetné, olyan nagy bűn ez? Hiszen a diplomata csak kötelességét teljesítette, amikor legjobb tudása szerint informálta kormányát annak az országnak politikai helyzetéről, amelyben működik. Plaux bűne tényleg nem az, hogy ezt a jelentést megírta, hanem az, hogy a bizalmas információ nyilvánosságra került. Tudjuk, nem az ő hibájából. A szóbanforgó aktákat egy Lecca nevű volt tuzista képviselő lógatta el a francia külügyminisztérium irattárából. És így, bármilyen jó diplomata is legyen egyébként Plaux úr, mégis sürgősen csomagolnia kellett és el kellett hagynia a román fővárost. Mert ez a diplomata-sors. Mindent meg szabad írni, csak nem szabad, hogy nyilvánosságra kerüljön. Ebben az ügyben azonban nem is ez az érdekes. Sokkal érdekesebb, milyen érzékeny a most dicsőségesen uralkodó kormány. Szörnyen megsértődött, mert nagy diplomata azt írta, hogy két évig marad uralmon. A mi véleményünk egészen más. Jorgának örülnie kellett volna ezen a prognózison. Mert itt bent az országban senki sem hiszi már, hogy ez a kormány két évig a helyén marad. A legoptimistább jóslatok is legfeljebb egy évet adnak a kormánynak. Még szerencse, hogy a kormánynak nincsen visszafuvási joga az újságírókkal szemében. Ebben az esetben a romániai újságírók kilencven százaléka ma már facér lenne és új foglalkozás után kellene néznie. Huruikus ! Zűrzavaros, kapkodó korunkra mi sem jellemzőbb, mint azok a szokatlanul nagyszabású óvintézkedések, amelyeket augusztus elsejével kapcsolatban az európai államok tettek. A kommunista-gyanús emberek százezreit vették őrizetbe, egész hadseregeket mozgósítottak, a vasutakat, kaszárnyákat és egyéb középületeket ostromállapotokra emlékeztető fegyveres őrizet alá helyezték, egyszóval: teljes hadi készültséggel várják az ellenséget. Azt hisszük, ezeknek a rendkívüli intézkedéseknek inkább a rossz lelkiismeret az alapja, mint a tényleges veszedelem. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nincsen kommunista propaganda és hogy ez ellen a kapitalista államoknak, mái’ az önfenntartás ösztönétől hajtva is, ne kellene védekezniük. Mindenütt az kommunista propaganda, és mindenütt dolgoznak a szovjet ügynökei. De ez a propaganda egymagában még nem olyan veszedelmes, hogy egész had pm- eket kelljen mozgósítani ellene. K m is a kommunista tüntetések m"'1 vonulnak fel ezek a hadseregek, y?gy ■ masabb is nem kizárólag ezért. / -• n-u-ópai kormányok érzik, hogy füg«r-.M.-.yül 9 komunista propagandától, a - ■r---’nyaró és éhező tömegek eléged/,rfl Tiapról-napra nagyobb mell Érzik, hotra önző, rövidlátó v-’u-ji .■ u-i-kal a kétségdipesésbe kevere+k bénáikét. És tudják, csak egy zni kell, hogy az elégedetlenség parazsa lángra lobbanjon. Ezért kell hadseregeket felvonultatn és statáriális intézkedéseket életbeléptetni. Pedig lehetne egyszerűbben és praktikusabban is védekezni a veszedelem ellen. Csak több becsületességet előrelátást és önzetlenséget kellene bevinni a politikába. Csak ki kellene józanodni a hatalmi őrületből és a veszendő profit görcsös védelmezése helyett minden erőt arra kellene koncentrálni, hogy az éhező tömegek kenyeret és munkát kapjanak és ezzel megszűnjön a mai elégedetlenségek forrása. Akkor a kommunista veszedelem, amelyet a politikusokra eltorzított nagyságban létráz, reális arányaiban fog jelentkezni, ki fog derülni, hogy nem fegyverekkel és erőszakintézkedésekkel lehet és kell védekezni a kommunizmus ellen, hanem okos gazdaságpolitikával, amely munkát ad a tétlenségre kárhoztatott millióknak, amely összhangba hozza a termelést a fogyasztással és megakadályozza, hogy míg egyesek krőzusi vagyonokban tobzódnak százezrek és milliók még legminimálisabb létfeltételeiket sem biztosíthatják. Ez a gazdaságpolitika az egyetlen orvosság a kommunizmus ellen 72 és 13 Az erdélyi bankszervezetek nagyszebeni értekezlete megállapította, hogy a román bankok 72 milliárd lej betétet kezelnek, ezzel szemben a bankjegyforgalom mindössze 1S milliárd 7o. Ha tehát az összes lej bankjegyeket összegyűjtenék, akkor is csak a betétesek egynegyedét lehetne kifizetni. A többinek várni kellene addig, amig az először kifizetett bankjegymennyiség a rendes körforgásban ismét visszakerül a bankokhoz. Ugye bizarr megállapítás az, amelyre eddig csak kevesen gondoltak. Lehetnek a bankok olyan szilárdak, mint egy hegy mégsem tudnának ellenállni a betétesek ostromának. Egyszerűen azért, mert nincs elegendő bankjegy a betétesek kifizetésére. Mi következik ebből? Kettő. Először is: nyugalom betétesek! N rhisztérikus rohamokat kapni és bankba szaladni a betétért. Mert ezzel mindent elronthatunk. A pénz helye a bankban van, mert csak ott kamatozik és csak onnan kiindulva teheti meg egészséges körforgását. Másodszor: az államnak gondoskodnia kell, hogy elegendő pénz legyen Ha az aranyfedezet nemzetköz' kabonr’’nem engedi meg ujabb 1 •'.»bankjegyek kibocsátását, ugy más fizetési oczküról kell gondoskodni. Egyszerű bankári öv det az, amely a bizalom kérdésén pangszik. Fa egy országban elegendő fizetési eszköznek kell rsndr'k-'-’-'e’-e elinni, különben negál! a gazdanézi élet vérkr h rése. Gyorsan kell cselekedni, míg nem késő. Ewald Amende a kisebbségi kongresszus vezértitkára Csernovicban nyilatkozott a kisebbségi kérdés megoldásáról ff romániai kisebbség kérdés egyetlen megoldása: a kulturautonómia A ks £ £ bfc$és S kongresszus vezértitkára elmondta, hogy az egész európai közvéleményt kiábrándította a beígért kisebbségi törvény elmaradása Titulescu szeptemberben végleg búcsút mond a diplomáciai pályának Cemanti-Csernovic, július 31. (Az Új Kelet tudósítójától). Dr. Ewald Amende, az európai kisebbségi kongresszus vezértitkára néhány nap óta romániai körúton van. Amende dr. Varsóból jött Romániába és utjának első állomása Csernovic volt, ahol meglátogatta a különböző kisebbségi szervezetek vezetőit, majd igen érdekes nyilatkozatot adott a többségi és kisebbségi újságíróknak. — Romániai tartózkodásomnak — mondotta Amende dr. — az a célja, hogy felvegyem a kontaktust a kisebbségi szervezetekkel, mint azt minden évben a kisebbségi kongresszus küszöbén meg szoktam tenni. Most Lengyelországból jövök, Csernovicból pedig Beszarábiába, majd Bulgáriába és Dobrudzsába visz az utam. Erdélybe és Bánátba ezidén nem látogatok el, mert már tavaly megszereztem a szükséges információkat. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy milyennek találja a romániai kisebbségek helyzetét, Amende dr. így válaszolt: Sok kísérlet, sok csalódás A romániai kisebbségek sok kísérleten, de sajnos sok csalódáson is mentek keresztül. Nemcsak a romániai kisebbségek, de Európa összes kisebbségei arra számítottak, hogy a Maniu-kormány meg fogja alkotni a kisebbségi törvényt. Erre vonatkozólag én is konkrét ígéretet kaptam az akkori kormánytól és Pop Ghita alminiszter az akkori kormány megbízásából európai körutat tett a kérdés tanulmányozása érdekében s össze is gyűjtötte a szükséges adatokat a kisebbségi törvény megalkotása érdekében. Pap Ghita jóakarata azonban meddő maradt, a kisebbségi törvény nem tudott megvalósulni és így a romániai kisebbségek egy csalódással lettek gazdagabbak Most Jorga ígért, de nem tudni, mit hoz a kisebbségi minisztérium folytatta Amende Jorga-kormány tett különböző ígéreteket Jorga személyes jóakaratáról meg vágyni győződve. És ahhoz sem fér kétség, hogy a kisebbségek lojálisak és valóban lojálisan akarnak problémáik megoldásához hozzájárulni. Nagy kérdés az, hogy lesz-e praktikus eredménye a kisebbségi minisztériumnak. Hangsúlyozni kívánom, hogy Népszövetséghez való fordulás a legutolsó eszköz, amit én a romániai német sajtóban is kifejtettem és ezért igazságtalan az Universumal néhány nappal ezelőtt ellenem írt támadása, amely azzal vádolt meg, hogy a romániai kisebbségeket rá akaróik venni, hogy panaszaikkal a Népszövetség elé forduljanak. Én, éppen ellenkezőleg, azon voltam hogy Pop Ghita tanulmányútját mindenben támogassam. Az egyetlen út: a kulturautonómia Arra a kérdésre, hogyan képzeli el a romániai kisebbségi probléma megoldását, Amende dr. a következő nyilatkozatot tette: A kisebbségi kérdés megoldásának útja Romániában a kulturautonómia, uglamint azt Észtország megvalósította Románia ezzel a cselekedetével nagy népszerűségre tehetne szert az európai közvélemény előtt, mert ma már bebizonyosodott, hogy a világbéke legkomolyabb biztosítéka a kisebbségi kérdés egészséges megoldása lllDetco EcToo»« alcíme: Inflifoff fölmpáns; hővel teménuell Bucuresíi-Bukarest, julius 31. A Fili pescu—Titulescu konfliktus egyre nagyobb hullámokat ver a bukaresti sajtóban. Egyes bukaresti lapok ama véleményüknek adtak kifejezést, hogy a kormány és a Vlad Tepes liga között, amelynek elnöke Grigore Filipescu, a kapcsolat meglazult és az Epoca sorozatos támadó cikkeivel elsősorban a kormánynak akar kellemetlenkedni. Az Epoca tegnapi számában válaszol ezekre a sajtómegnyilatkozásokra és kijelenti, hogy a kormány és a Vlad Tepes liga között sohasem volt erősebb a kapcsolat, mint most Titulescut figyelmeztetik hazája. A „Dimineata“ az Epocának válaszában megállapítja, hogy ezek szerint kétségtelen, hogy a kormánynak kellemes a Titulescu elleni kampány és úgy látszik, szeretné, ha a londoni követ, aki olyan értékes szolgálatokat tett az országnak, elhagyná állását A Lupta ma délutáni számai arról tud hogy Titulescut állítólagos barátai levélben figyelmeztették, hogy legjobban tenné, ha állásáról lemondana. Minden jel arra mutat, hogy ezekben a „baráti“ intervenciókban is ben van a kormány keze. Egyre valószínűbbnek látszik az is, hogy a Titulescu elleni kampány főmozgatója Argetoianu belügyminiszter, aki így akar bosszút állni a londoni követen azért, hogy a koncentrációs kormány megalakítását célzó tárgyalások során hallani sem akart Argetoianu személyéről. Úgy látszik, hogy a londoni követ eleget fog tenni a kormány kívánságának és bukaresti politikai körökben arról tudnak, hogy Titulescu szeptemberben végleg hazajön és a Népszövetség őszi ülésszakán már nem ő fogja képviselni Romániát.