Új Kelet, 1931. december (14. évfolyam, 267-290. szám)
1931-12-01 / 267. szám
5BV. ÉVF. . 267. SZÁM Ara 5 M Cluj Kolossvar, *931. I »»wf^ S^ISSÜ AAIi december 1 Kedd <——- ue«a) I&sräm. ^TdeFonszára: fc'Tw Kéziratokat — Hirdetéseket arifa^ szarint ' m^niá^Mino^airs'aa^ ||| ............................... Svájc is! Az ember nem hisz a szemének, ha olvassa, hogy a gazdasági válság Svájcban is aggasztó méreteket kezd ölteni. Hogyan lehetséges ez? Hiszen a közgazdaság csodadoktorai állandóan arra hivatkoznak, hogy ha a válságban vergődő országok között egyenletesen osztanák szét az aranykészleteket, min gyárt javulás állana be a gazdasági vérkeringésben. Svájcban ezzel szemben rengeteg az arany, a bankok pénztárai roskadoznak a kisibolt vagyonok alatt. És mégis, itt sincs már munka, itt is munkanélküliek tízezrei lézengenek már az uccákon; itt is: a kiegyensúlyozott élet és polgári jómód egykori hazájában. Egyik ország kormánya az arany hiánya és igazságtalan elosztása miatt sír; a másik országban az arany bősége miatt van baj. Valószínű tehát, hogy az igazi baj nem is az arany miatt van. Más, szervesebb betegség támadta meg a civilizált világ gazdasági életét. Nem az arany jelenléte, vagy távolléte döntő a gazdasági vérkeringés egészségének helyreállításában. Svájc példája legalább is ezt igazolja. A termelés, a munka és fogyasztás szervezetében van a hiba. És addig nem is lesz javulás, míg ezen a téren nem következik be az a józan változás, amely az anarchia helyébe a rendet ülteti." Puccs! Harminckét notórius szélhámos gondolt egy nagyot és merészet és lángba akarta borítani egész Magyarországot. Most, hogy az egész diszes társaság lakat alatt piheni ki a lázadás fáradalmait, közönséges bohózatnak látszik az egész puccs, holott csak egy percen múlott, hogy nem lett tragédia belőle, hiszen az összeesküvők már fenték a herélőkéseket, gyártották a zsinagógarobbantásra szánt bombákat és pogromokra való egyéb rekvizitumokat. Felelőtlen fiatalemberek naiv vállalkozásáról szólnak a hivatalos jelentések Szép kis fiatalemberek. Hiszen tizenhárom esztendő óta akár a szakálluk is kinőhetett volna. Tudniillik már tizenhárom esztendővel ezelőtt is fiatalemberek voltak. Ébredő fiatalok. Már akkor sem voltak egészen naivak, hiszen szakszerűen megrendezték Orgoványt, bombamerényletet követtek el Csongrádon és az Erzsébetvárosi Kör ellen és meggyilkolták Somogyit és Bacsót, a Népszava két jószándékú újságíróját. Név szerint is ugyanezek a fiatalemberek. A hazafias egyetemi hallgató, aki diploma helyett tizenhárom év alatt csak egy taxisoffőri engedélyt tudott szerezni, a nemzeti hős szerepében tetszelgő politikai ágens, aki züllött színésszé aljasodott le és a többiek egészen harmincig, akik a mai kurzusban is csak a kocsmatöltelék fokáig tudtak emelkedni. És az is humbug volt már tizenhárom évvel ezelőtt is, hogy felelőtlenek ezek a fiatalemberek. Nagyon nagy uraknak az árnyékában húzódtak meg ezek a legények azért ültek mostanáig fegyházak és börtönök cellái helyett külvárosi kocsmákban. Vigyázott kire-kire az ő patrónusa, hogy rendőrkézre ne kerüljön. A véres hóhérok közül nem egy nagy ur ma is Budapesten és a régi közös bűn terhes és nyomasztó örökségeképpen bizonyára együtt cimboráit hajdani társaival. Idővel majd újra kikaparják a börtönből a csongrádi és orgoványi hősöket. Ezt a puccsot könnyen leszerelte a rendőrség. De a puccs szellemét nem tudják likvidálni addig, míg nemcsak a „felelőtlen“ legényeket, hanem a felelős nagyurakat is nem teszik ártalmatlanná. Ellenforradalmi terroristák puccsal akarták Budapesten magukhoz ragadni a hela imát Az értelmi szerzőket és irányítókat a rendőrség nem fogta el, csupán néhány kétes alakot tartóztatott le. Egy „vitéz“ főhadnagy állott az összeesküvők élén A puccsisták levegőbe akarták röpíteni a Dohány utcai zsidótemplomot Budapest, november 30. Budapesten a magyar ellenforradalmi terroristák egyik csoportja, egy Vannay nevű „vitéz“ főhadnagy vezetésével puccsot akart végrehajtani, amelyet azonban a rendőrség ezúttal még ártalmatlanná tett. A puccs előzményeiről és magáról a letartóztatás körülményeiről kiadott szűkszavú hivatalos jelentés különös dodonai hangjával azt a feltevést látszik megerősíteni, hogy a szürkenevű, vagy pedig válogatott ellenforradalmi rémtettekben hírhedtté vált letartóztatottak mögött nemcsak úgynevezett felelőtlen elemek állanak, hanem egészen magasan álló és úgynevezett „felelős“ egyének is, akik a névtelen senkik puccssikere esetén a hatalom átvételére jelentkeztek volna. Nem lehetetlen az sem, hogy a rosszul sikerült budapesti puccskísérlet szoros összefüggésben van a hesseni német nemzeti szocialisták puccskísérletével, amely ugyan szintén nem sikerült, de Magyarországon a technikai kényszer erejével haladt a végkifejtés felé. Az, hogy a jelentéktelen személyiségű tettesek már letartóztatásban vannak, még egyáltalában nem megnyugtató a magyarországi eseményeket távolról figyelő kultúrközvélemény számára. És mindaddig nem is lesz megnyugtató,, amíg a puccskísérlet értelmi szerzői is nem kerülnek a ,,strohmanok“ mellé. A puccskísérletről, annak leleplezéséről, a letartóztatásokról alábbi részletes távirataink számolnak be: Egy dodonai hangú jelentés Vasárnap éjjel fél 12 órakor a budapesti rendőrség a következő titokzatos hangú kommünikét küldte be a lapok szerkesztőségeibe: A szombatra virradó éjszaka folyamán a nyomozó hatóságok több embert őrizetbe vettek. A bűnügyi eljárással kapcsolatban a hírlapok olyanok neveit is említették, akik őrizetbe nem kerültek. A nyomozó hatóságok szombaton és vasárnap folytatták a kihallgatásokat és úgy látják, hogy a további nyomozás sikere érdekében a bűnügyről érdemleges közlést még nem adhatnak ki. Ezért mellőzik az őrizetben levők névsorának kiadását is. Azonban a hírlapi közlésekre vonatkozóan fölhatalmazták a Magyar Országos Tudósítót annak kijelentésére, hogy az őrizetbe vettek között Budaváry László, Francia-Kiss Mihály, Haits Lajos nincsenek és nem is voltak. Nyomatékosan mutattak rá illetékes helyen arra is, hogy az előállítottak között — akiknek száma egyébként a 40-et nem haladja meg — politikai tényezők vagy előkelő társadalmi nevek nem szerepelnek. Ennek a cáfolatnak az előkelő társadalmi nevekre vonatkozó cáfolata az, amely a leggyanusabb s amely éppen azt bizonyítja, hogy igenis, a puccs hátterében előkelő személyiségek is állanak. A fővezér, Vázsonyi bántalmazója Vasárnap egész nap és egész este folyt a Margit körúti katonai fogházban a letartóztatott emberek kihallgatása. Schweinitzer József rendőrtanácsos és a főkapitányság politikai osztályának többi tisztviselői részére külön szobákat rendeztek be a katonai fogházban. A gyanúsítottakat azért állították elő kivétel nélkül ide, mert tényleges állományú katonai személyek vannak közöttük és a nyomozás egységessége, valamint gyorsasága megkívánta, hogy a vallatások egy belyén történjenek. Bár az előállított emberek jelentékeny része tagadja, hogy összeesküvésben vett volna részt és puccsra készülődött, egyesek már megtörtek és olyan vallomást, tettek, melynek alapján valószínűleg sikerül majd kinyomozni, hogy kik azok a politizáló személyiségek, akik a puccs hátterében állanak, mint irányítók. A nyomozás vezetőinek, közöttük az egész munkát irányító dr Hetényi Imre főkapitányhelyettesnek ugyanis az a meggyőződésük, hogy a készülő lázadás irányítói nem azok, akiket sikerült elfogni. A „primadonnák“ állítólag még jótevő homályban bujkálnak. .. A Margit körúti fogházban van Vitéz Vannay László tényleges állományú főhadnagy, gazdászati tiszt, egy közfelháborodást keltő ügy hírhedt szereplője. Vannay volt ugyanis az a fiatalember, aki Gyulai Molnár Ferenc nevű társával együtt a halálosan beteg Vázsonyi Vilmost bántalmazta. Vannay a felháborító brutalitás elkövetése után leventeoktató lett Gödöllőn. A büntetőjogi felelőssség alól olyan védekezéssel akart szabadulni, hogy beszámíthatatlan. A vizsgálóbíró el is rendelte Vannay elmeállapotának törvényszéki szakorvosok által való megvizsgálását, amelynek során Németh Ödön dr egyetemi tanár és ötvös József dr fogházorvos épelméjűnek nyilvánította őt. Jellemző, hogy Vannay utóbb tényleges tiszt lett. A társaság „dísztagjai“ Vele együtt előállították társát Gyulai Molnár Antalt is, akit ezekben a körökben „Kátsának“ neveztek A fogházban van Zsabka Kálmán egykori színész, hírlapíró és mozi vállalkozó is továbbá Hozmetz Károly Ferenc volt közgazdasági egyetemi hallgató utóbb soffőr, aki a egyetemi verekedéseknek egyik vere volt, majd a Fővárosi Operettszínházban elkövetett tűzbombás merénylet tetteseként került összeütközésbe a rendőrséggel. Előállították Nagy Bélát, a I ' lseitek ' Hadikoropultak Pártját1 e gyik tehetőjét. (Folytatása a svbúik oldalon) világi Ökre Az ötvenéves Melan Zweig Stefan Zweig ötven éves lett november 28-án. Zsidó író nemcsak származásánál fogva, hanem alkotásai és főleg írásainak emelkedett, emberies, haladó és megértő szelleme révén. Egyetlen ízig-vérig zsidó drámája a „Jeremiás“, amelyet a háborúban irt. Ebben a művében a próféták szavaival és lelkével ostorozza egy nagy lélek fájdalmával az emberi gonoszságokat. Biblikus emelkedettséggel sikoltja világgá egy gyötrődött szív szabadság után érzett vágyakozását A háború borzalmainak minden motívuma kifejezésre talált ebben a drámai költeményben: a vezérek elvakítottsága, a hamis próféták könnyelműsége, a tömegek ingadozó magatartása. De fölöttük halljuk a próféta hangját, aki megérzi az összeomlást aki hirdeti, de elhárítani nem tudja a katasztrófát. És vigaszt áraszt és bizalmat önt a leigázottakba és ezzel győzőit is megfélemlíti Ez a műve egy csapásra meghódított; az irodalmi köröket. Zweigban látták a háború utáni költőt, aki hangot ad a felháborodásnak, anyák panaszainak, hadviseltek fájdalmának, hogy soha többé még ne ismétlődhessék ilyen öldöklés és irtózat. A Jeremiás szellemében íródott „Rachel rechtet mit Gott“ című prózai írása, ugyanazok az intenciói a „Fersitesben“, a Lamm des Armen“ címü tragikomédiájában, „Amok“ cimü hires novellájában, költeményeiben és finom irodalmi essejeiben, Stefan Zweig jómódú bécsi zsidó családból származott és már fiatal korában a német művészváros legjobbjainak társaságába került. A nagy muzsikus Gustav Mahler, a nagy költő Hugo von Hoffmannsthal, a próza nagy mestere Artur Schnitzler, a szerető nagy filozófus Peter Altenberg tartoznak a körbe, ahol a fiatal költő megfordul. Itt ismerkedik meg Herzl Tivadarral, aki buzdítja és aki mint a Neue Freie Presse tárcarovatvezetője leközli első érett novelláját, „Vándorlás“ címűt. Hosszú éjszakákon közös diskurzusokat folytat a cionizmus vezére és bölcse a fiatal diákkal, aki előtt akkor még érthetetlen volt a zsidó probléma. A háborúnak kellett jönnie és a rákövetkező zsidó megpróbáltatásoknak, hogy Stefan Zweig bejöjjön a zsidóságot igénylők táborába. A gazdagok gyermeke Párizsba megy, Londonba, Madridba, Rómába, Indiába, Kínába, Afrikába, Észak- és Dél-Amerikába, Kubába. Egy nagy élet perspektívájával tér vissza Európába. Belgiumba utazik Verhaerenhez aki régi kultúrákkal kedvelteti meg a finomlelkű fiatal poétát. Mechelnben, Brüggében, Antwerpenben, Brüsszelben és Genfben járják együtt a múzeumokat, könyvtárakat és kerteket. Ott akar maradni, a régi városok csendjében szeretne alkotni, amikor a mozgósítás riadója harsan. 1914 augusztusban menekül az utolsó vonattal Belgiumból. Érthetetlen előtte — írja —, hogy legyen törvény, amely gyilkossággal végződjék. Minden ami játékos, ami tisztára művészi volt az életben, átmódosult és átnemesedett. Művészete kiteljesült. A háborúban meglátta a gyöt-