Új Kelet, 1931. december (14. évfolyam, 267-290. szám)

1931-12-01 / 267. szám

5BV. ÉVF. . 267. SZÁM Ara 5 M Cluj Kolossvar, *931. I »»wf^ S^ISSÜ AAIi december 1 Kedd <——- ue«a) I&sräm. ^TdeFonszára: fc'Tw Kéziratokat — Hirdetéseket arifa^ szarint ' m^niá^Min­o^airs'aa^ ||| ............................... Svájc is! Az ember nem hisz a szemének, ha ol­vassa, hogy a gazdasági válság Svájcban is aggasztó méreteket kezd ölteni. Hogyan lehetséges ez? Hiszen a közgazdaság csodadoktorai állandóan arra hivatkoz­nak, hogy ha a válságban vergődő orszá­gok között egyenletesen osztanák szét az aranykészleteket, min gyárt javulás állana be a gazdasági vérkeringésben. Svájcban ezzel szemben rengeteg az arany, a bankok pénztárai roskadoznak a kisibolt vagyonok alatt. És mégis, itt sincs már munka, itt is munkanélküliek tízezrei lézengenek már az uccákon; itt is: a kiegyensúlyozott élet és polgári jó­mód egykori hazájában. Egyik ország kormánya az arany hiá­nya és igazságtalan elosztása miatt sír; a másik országban az arany bősége miatt van baj. Valószínű tehát, hogy az igazi baj nem is az arany miatt van. Más, szer­vesebb betegség támadta meg a civilizált világ gazdasági életét. Nem az arany je­­lenléte, vagy távolléte döntő a gazdasági vérkeringés egészségének helyreállításá­ban. Svájc példája legalább is ezt iga­zolja. A termelés, a munka és fogyasztás szervezetében van a hiba. És addig nem is lesz javulás, míg ezen a téren nem kö­vetkezik be az a józan változás, amely az anarchia helyébe a rendet ülteti." Puccs! Harminckét notórius szélhámos gondolt egy nagyot és merészet és lángba akarta borítani egész Magyarországot. Most, hogy az egész diszes társaság la­kat alatt piheni ki a lázadás fáradalmait, közönséges bohózatnak látszik az egész puccs, holott csak egy percen mú­lott, hogy nem lett tragédia belőle, hiszen az összeesküvők már fenték a herélőkése­­ket, gyártották a zsinagógarobbantásra szánt bombákat és pogromokra való egyéb rekvizitumokat. Felelőtlen fiatalemberek naiv vállalko­zásáról szólnak a hivatalos jelentések Szép kis fiatalemberek. Hiszen tizenhárom esztendő óta akár a szakálluk is kinőhetett volna. Tudniillik már tizenhárom esztendővel ezelőtt is fiatalemberek voltak. Ébredő fiatalok. Már akkor sem voltak egészen naivak, hiszen szakszerűen megrendezték Orgo­­ványt, bombamerényletet követtek el Csongrádon és az Erzsébetvárosi Kör el­len és meggyilkolták Somogyit és Bacsót, a Népszava két jószándékú újságíróját. Név szerint is ugyanezek a fiatalembe­rek. A hazafias egyetemi hallgató, aki dip­loma helyett tizenhárom év alatt csak egy taxisoffőri engedélyt tudott szerezni, a nemzeti hős szerepében tetszelgő poli­tikai ágens, aki züllött színésszé aljaso­­dott le és a többiek egészen harmincig, akik a mai kurzusban is csak a kocsma­töltelék fokáig tudtak emelkedni. És az is humbug volt már tizenhárom évvel ezelőtt is, hogy felelőtlenek ezek a fiatalemberek. Nagyon nagy uraknak az árnyékában húzódtak meg ezek a legé­nyek azért ültek mostanáig fegyh­ázak és börtönök cellái helyett külvárosi kocs­mákban. Vigyázott kire-kire az ő patró­­nusa, hogy rendőrkézre ne kerüljön. A véres hóhérok közül nem egy nagy ur ma is Budapesten és a régi közös bűn terhes és nyomasztó örökségeképpen bizo­nyára együtt cimboráit hajdani társaival. Idővel majd újra kikaparják a börtön­ből a csongrádi és orgoványi hősöket. Ezt a puccsot könnyen leszerelte a rend­őrség. De a puccs szellemét nem tudják likvidálni addig, míg nemcsak a „felelőt­len“ legényeket, hanem a felelős nagy­urakat is nem teszik ártalmatlanná. Ellenforradalmi terroristák puccsal akarták Budapesten ma­gukhoz ragadni a he­la imát Az értelmi szerzőket és irányítókat a rendőrség nem fogta el, csupán néhány kétes alakot tartóztatott le. Egy „vitéz“ főhadnagy állott az összeesküvők élén A puccsisták levegőbe akarták röpíteni a Dohány utcai zsidótemplomot Budapest, november 30. Budapesten a magyar ellenforradalmi terroristák egyik csoportja, egy Vannay nevű „vitéz“ főhadnagy vezetésével puccsot akart végrehajtani, amelyet azonban a rendőrség ezúttal még ártalmatlan­ná tett. A puccs előzményeiről és magáról a letartóztatás körülményeiről kiadott szűkszavú hivatalos jelentés különös dodonai hangjával azt a feltevést lát­szik megerősíteni, hogy a szürkenevű, vagy pedig válogatott ellenforradalmi rémtettekben hírhedtté vált letartóz­tatottak mögött nemcsak úgynevezett felelőtlen elemek állanak, hanem egé­­szen magasan álló és úgynevezett „fe­lelős“ egyének is, akik a névtelen sen­kik puccssikere esetén a hatalom átvé­telér­e jelentkeztek volna. Nem lehetetlen az sem, hogy a ros­­­szul sikerült budapesti puccskísérlet szoros összefüggésben van a hesseni német nemzeti szocialisták puccskí­sérletével, amely ugyan szintén nem sikerült, de Magyarországon a tech­nikai kényszer erejével haladt a vég­ki­fej­tés felé. Az, hogy a jelentéktelen személyi­ségű tettesek már letartóztatásban van­nak, még egyáltalában nem megnyug­tató a magyarországi eseményeket távolról figyelő kultúrközvélemény számára. És mindaddig nem is lesz megnyugtató,, amíg a puccskísérlet értelmi szerzői is nem kerülnek a ,,strohmanok“ mellé. A puccskísérletről, annak leleplezé­séről, a letartóztatásokról alábbi rész­letes távirataink számolnak be: Egy dodonai hangú je­lentés Vasárnap éjjel fél 12 órakor a bu­dapesti rendőrség a következő titok­­zatos hangú kommünikét küldte be a lapok szerkesztőségeibe: A szombatra virradó éjszaka fo­lyamán a nyomozó hatóságok több embert őrizetbe vettek. A bűnügyi eljárással kapcsolatban a hírlapok olyanok neveit is említették, akik őrizetbe nem kerültek. A nyomozó hatóságok szombaton és vasárnap folytatták a kihallga­tásokat és úgy látják, hogy a továb­bi nyomozás sikere érdekében a bűn­ügyről érdemleges közlést még nem adhatnak ki. Ezért mellőzik az őri­zetben levők névsorának kiadását is. Azonban a hírlapi közlésekre vonat­kozóan fölhatalmazták a Magyar Országos Tudósítót annak kijelen­tésére, hogy az őrizetbe vettek között Budaváry László, Francia-Kiss Mi­hály, Haits Lajos nincsenek és nem is voltak. Nyomatékosan mutattak rá illetékes helyen arra is, hogy az előállítottak között — akiknek szá­ma egyébként a 40-et nem haladja meg — politikai tényezők vagy elő­kelő társadalmi nevek nem szerepel­nek. Ennek a cáfolatnak az előkelő társa­dalmi nevekre vonatkozó cáfolata az, amely a leggyanusabb s amely éppen azt bizonyítja, hogy igenis,­ a puccs hátterében előkelő személyiségek is állanak. A fővezér, Vázsonyi bán­talmazója Vasárnap egész nap és egész este folyt a Margit körúti katonai fogház­ban a letartóztatott emberek kihallga­tása. Schweinitzer József rendőrtaná­csos és a főkapitányság politikai osz­tályának többi tisztviselői részére kü­lön szobákat rendeztek be a katonai fogházban. A gyanúsítottakat azért állították elő kivétel nélkül ide, mert tényleges állományú katonai szemé­lyek vannak közöttük és­ a nyomozás egységessége, valamint gyorsasága megkívánta, hogy a vallatások egy bel­­yén történjenek. Bár az előállított em­­berek jelentékeny része tagadja, hogy összeesküvésben vett volna részt és puccsra készülődött, egyesek már meg­törtek és olyan vallomást, tettek, mely­nek alapján valószínűleg sikerül majd kinyomozni, hogy kik azok a politizáló személyiségek, akik a puccs hátterében állanak, mint irányítók. A nyomozás vezetőinek, közöttük az egész munkát irányító dr Hetényi Imre főkapitányhelyettesnek ugyanis az a meggyőződésük, hogy a készülő lázadás irányítói nem azok, akiket si­került elfogni. A „primadonnák“ állí­tólag még jótevő homályban bujkál­nak. .. A Margit körúti fogházban van Vitéz Vannay László tényleges állo­mányú főhadnagy, gazdászati tiszt, egy közfelháborodást keltő ügy hír­hedt szereplője. Vannay volt ugyanis az a fiatalember, aki Gyulai Molnár Ferenc nevű társával együtt a halá­losan beteg Vázsonyi Vilmost bántal­­mazta. Vannay a felháborító brutali­tás elkövetése után leventeoktató lett Gödöllőn. A büntetőjogi felelőssség alól olyan védekezéssel akart szaba­dulni,­­ hogy beszámíthatatlan. A vizsgálóbíró el is rendelte Vannay el­meállapotának törvényszéki szakorvo­sok által való megvizsgálását, amely­nek­ során Németh Ödön dr egyetemi tanár és ötvös József dr fogházorvos épelméjűnek nyilvánította őt. Jellemző, hogy Vannay utóbb tény­leges tiszt lett. A társaság „dísztagjai“ Vele együtt előállították társát Gyu­lai Molnár Antalt is, akit ezekben a körökben „Kátsának“ neveztek A fog­házban van Zsabka Kálmán egykori színész, hírlapí­ró és mozi vállalkozó is továbbá Hozmetz Károly Ferenc volt közgazdasági egyetemi hallgató utóbb soffőr, aki a egyetemi verekedéseknek egyik ve­­re volt, majd a Fővárosi Operettszínházban elkövetett tűzbom­­bás merénylet tetteseké­n­t került össze­ütközésbe a rendőrséggel. Előállították Nagy Bélát, a I '­­ lseitek ' Hadiko­ropultak Pártját1 e gyik tehetőjét. (Folytatása a s­v­búik oldalon) világ­i Ökre Az ötvenéves Melan Zweig Stefan Zweig ötven éves lett novem­ber 28-án. Zsidó író nemcsak szárma­zásánál fogva, hanem alkotásai és fő­leg írásainak emelkedett, emberies, haladó és megértő szelleme révén. Egyetlen ízig-vérig zsidó drámája a „Jeremiás“, amelyet a háborúban irt. Ebben a művében a próféták szavai­val és lelkével ostorozza egy nagy lélek fájdalmával az emberi gonosz­ságokat. Biblikus emelkedettséggel sikoltja világgá egy gyötrődött szív szabadság után érzett vágyakozását A háború borzalmainak minden mo­tívuma kifejezésre talált ebben a drá­­mai költeményben: a vezérek elvakí­­tottsága, a hamis próféták könnyel­műsége, a tömegek ingadozó magatar­tása. De fölöttük halljuk a próféta hangját, aki megérzi az összeomlást aki hirdeti, de elhárítani nem tudja a katasztrófát. És vigaszt áraszt és bizalmat önt a leigázottakba és ezzel győzőit is megfélemlíti Ez a műve egy csapásra meghódí­tott;­ az irodalmi köröket. Zweigban látták a háború utáni költőt, aki han­got ad a felháborodásnak, anyák pa­naszainak, hadviseltek fájdalmának, hogy soha többé még ne ismétlőd­hessék ilyen öldöklés és irtózat. A Je­remiás szellemében íródott „Rachel rechtet mit Gott“ című prózai írása, ugyanazok az intenciói a „Fersites­­ben“, a Lamm des Armen“ címü tra­gikomédiájában, „Amok“ cimü hires novellájában, költeményeiben és fi­nom irodalmi essej­eiben, Stefan Zweig jómódú bécsi zsidó családból származott és már fiatal ko­rában a német­ művészváros legjobb­jainak társaságába került. A nagy mu­zsikus Gustav Mahler, a nagy költő Hugo von Hoffmannsthal, a próza nagy mestere Artur Schnitzler, a sze­rető nagy filozófus Peter Altenberg tartoznak a körbe, ahol a fiatal költő megfordul. Itt ismerkedik meg Herzl Tivadarral, aki buzdítja és aki mint a Neue Freie Presse tárcarovatveze­tője leközli első érett novelláját, „Ván­dorlás“ címűt. Hosszú éjszakákon kö­zös diskurzusokat folytat a cionizmus vezére és bölcse a fiatal diákkal, aki előtt akkor még érthetetlen volt a zsi­dó probléma. A háborúnak kellett jön­nie és a rákövetkező zsidó megpróbál­tatásoknak, hogy Stefan Zweig be­jöjjön a zsidóságot igénylők táborába. A gazdagok gyermeke Párizsba megy, Londonba, Madridba, Rómába, Indiába, Kínába, Afrikába, Észak- és Dél-A­merikába, Kubába. Egy nagy élet perspektívájával tér vissza Euró­pába. Belgiumba utazik Verh­aerenhez aki régi kultúrákkal kedvelteti meg a finomlelkű fiatal poétát. Mecheln­­ben, Brüggében, Antwerpenben, Brüsszelben és Genfben járják együtt a múzeumokat, könyvtárakat és kerte­ket. Ott akar maradni, a régi városok csendjében szeretne alkotni, amikor a mozgósítás riadója harsan. 1914 au­gusztusban menekül az utolsó vonat­tal Belgiumból. Érthetetlen előtte — írja —, hogy legyen törvény, amely gyilkossággal végződjék. Minden ami játékos, ami tisztára művészi volt az életben, átmódosult és átnemesedett. Művészete kitelje­sült. A háborúban meglátta a gyöt-

Next