Uj Kelet, 1932. március (15. évfolyam, 50-76. szám)

1932-03-01 / 50. szám

Tui­ttfUia ■tatu• 1■ !!■enr Ne. 224.71•—§3•. Snrfc• és kladohtva­tal: Cluj—Ko­­lozsvar, Stra־ 4a Baron L. Pop (?olt Bransai r Te­le f o■. 277־. Előfizetési _ voata 110, negjrcdevrr• \ *׳ 1­00b, ?fészerre 121,° ' ׳ - \ tN׳, hsroata I, neg* , ----- . ^ efészerre 1°־ .A׳־' ■fl értékű val­ut A , szerint Az ,1),­­ bánsági zsidós Cikkeink utáni í­rásmegjelölésev 1mM«t •mb f#ladnak 1L Ára *lel őrzésére ée ▼Isszák ilae sere ■en ▼ál­­lalkozmk. Főszerkesztő Dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. 31 Kedd. 1939 marc. I. 5092. ÉV­ADAK 23. 1 . XV. ÉVF. 1­50. SZÁM llishalmosás és Barényhalmosés Méltóztatnak tudni, hogy mi az az állás ilmozás? Ha példáid Manuila Sabin úr egy és van azon időben a bukaresti egyetem k­a­ra, a népszámlálási hivatal vezér­­hatója, az élettani intézet főnöke, a­lfőbb egészségügyi tanács tagja , a­unkaügyi minisztérium népesedési di­­jtalának osztálytanácsosa. Immorális dolog az álláshalmozás. Nem is mert olyan fizetéseket húz valaki államtól, amelyekért semmit sem nyújt it. Egyszerre két lovon lovagolni kez­­demásulag fizikai képtelenség. De im­­orális azért is, mert elveszi a megér­­tési és a fejlődési lehetőséget mások­­. És még­hozzá a mai egyáltalán nem fesdő körülmények között, minthogy immorális az álláshalma­­elhatározták a kormnyok, hogy ki­­­jak. A liberális kormány patetikus len­­lettel szavazta meg az álláshalmozás eni törvényt, amelyet sem ő, sem utód­­a a nemzeti parasztpárti kormány­t alkalmazott. Az elvnek azonban a nemzeti paraszt­­ra is híve vo­lt. S hogy ennek kifejezést adjon, ugyancsak megszavazott egy áthalmozás elleni törvényt, amely — trán mondhatjuk — szebb és jobb it, mint a liberálisoké. C csak éppen nem alkalmazták. Sem ők, az utánuk következő ״ szakértők״,­­ ugyancsak veszedelmes ellensége­ az áthalmozásnak. Hírlik, hogy a kör­­ny közelebbről már be is fogja terjeszt­ni az álláshalmozás elleni törvényt. amely — bátran mondhatjuk — szebb jobb lesz, mint a nemzeti paraszt­pár­­té. Csakhogy... .tiszta csúfság az, amit a kormá­­ny ezzel az üggyel kapcsolatosan mű­­nek. Nemcsak, hogy nem szüntetik az álláshalmozást, de még törvény­­hozást is kreálnak melléje, meglátják, a legközelebbi kormány tör­­yt fog megszavaztatni arról, hogy az ishalmozás ellen nem szabad több tör­­lyt megszavazni. Mert még akadna egy kormány, ami­­alkalmazza is! megtalált sziv 87׳ rosszul sikerült számítás és a leg­­szebb, legkegyetlenebb kalmár is —­­találhatja a szivét. Ezt a szivet an a pénzeskasszában őrzik, de talán en azért könnyű rátalálni kényszerítő élmények esetén, így találtak rá a án bankárok és iparmágnások is a sziv­re. Kinyitották a vaskazettákat és ki­­ék belőle ezt az agyonkompromittált úr­ szervet.­ddig, amig reményük ▼olt arra, hogy­ány millió yen értékű bomba elpuf­­intása után minden további nélkül­­ úgy szépen besétálnak Kína legből­­׳ be, hogy ott a kínaiakra sózzák árui­ és tőkéiket: ez a szív mélységesen prott. Hallgathatott is, hiszen mü­­®ét brutális imperialista érdekek és vénái tették veszte­lenül biztosi­®pasianus szerint a pénznek nincs jó. Hozzátehetjük, hogy normális kö­­tények között szíve sincs. Sőt éppen értelenség az, mely virulását és fék­­® hatalmát bitosítja. Ha a japán párok még alig egy pár héttel ezelőtt véres és gyors leszámolást sürgették Ivai, akkor nyilvánvalóan ez a trezo­­,a zárt szív beszélt belőlük. Beszél­­mert hiszen az a remény duzzasz­­a nagyon, hogy Sanghajnál hamar f­­elintézik a kínaiakat s gyors győző­­esetén kard-, illetőleg bombaélre rathatják mindazokat az ellenkező fokát, akik az ő üzleti érdekeiket el- ,­zölni merészelik, kínaiak azonban­ ellentállottak. A a°k több millióra tehető lőszert jutattak el s még sem mentek semmi­­utaz, haggy ebben éppen szövetséges­­״ a kollégáiknak van nagy részük, viszont Kínának szállítottak f­egy­ve­­­­reket. A japán bankárok végre is ráesz­­méltek arra, hogy a háború a mai gazda­­sági ▼iszonyok között e­lviselhetetlenül sok pénzbe kerül s ha így megy tovább, akkor megnő a rizikójuk, esetleg az állam az ő kasszájuk terhére lesz kénytelen rá. ▼ább szervezni a késlekedő győzelmet. Ez pedig nem üzlet. Jó a győzelem, kiváltképpen jó, ha nyomában szabadon kifosztható területek nyílnak meg, vagy ha csak a nép egyszerű fiai közül való százezrek hullanak el miatta — de ab­­ban a pillanatban veszedelmessé és fölös­­legessé válik, mihelyt a bankároknak is áldozatot kellene hozniuk, még­pedig olyan áldozatokat, amelyekért esetleg nem kapnak azonnali busás ellenszolgáltatást. A tegnap még vad, kíméletlen, kegyet­len, barbár japán katonai párt, mely tu­­lajdonképpen a japán bankárok lepénzelt pártja, így lett máról-holnapra engedé­­keny. Megtalálta a szívét, mert a szív­­telensége kezd igen sokba kerülni. Ami pedig feleslegesen sokba kerül anélkül, hogy rögtön jól kamatozna, az apasztja a busás jövedelmek lehetőségét. Ahol pe-­­­dig a gyors és nagy jövedelmek kilátásai lecsökkentek, ott a szívtelenségnek sincs s mit keresnie. Legyen tehát béke, szivek ! nagy békéje. Boruljanak egymásra a ja­­pán és kínai tábornokok, szivetik el a békepipákat, zendüljön fel az emberi szeretet zsolozsmája, mert ezúttal a Pénz kívánja így. A pénz, mely ezúttal egyenlő a japán bankárok megtalált szi­­vével, ergo — ״ pacifizmusával״. i A japán kormány meglepetés­­szerűen engedékeny álláspontra helyezkedett Kínável szemben Tegnap egész napon át tárgyaltak az érdekelt felek a Sanghai körül létesítendő semleges zóna ügyében A Japán ipari és banktőke ellenzi a had­­műveletek további folytatását? London, február 29. Sanghaji jelen­­tés szerint Kiang Wanból a kínaiak teljesen kivonultak s a falutól nyugat­­ra előre elkészített új állásaikat rend­­ben elfoglalták. A japánok egész éjfé­­len át dolgoztak a birtokba vett kinai állásokon. Ma a hadműveleti területe­­ken csak tüzérségi és légi harcok vol­­tak. Ennél azonban sokkal jelentősebb eseményszámba megy az a Londonon át érkező híradás, mely szerint Japán már nem ellenzi azt, hogy a Sanghaj­­nál létesítendő semleges zónát a hatal­­mak csapatai szállják meg s abban se japán, se kínaii fegyveres erő ne tar­­tózkodhassék. Tegnap a tárgyalások egész napon át folytak Sanghajban. A kínaiak új erősítéseket és hadi­anyagot kaptak, de ez nem veszélyez­­teti a tárgyalások sikerét. . . A hadműveleti területen fél napig nyugalom volt. Washingtonban azzal magyarázzák Japán nagyobb engedékenységét a ,t tá­­volkeleti kérdésben, hogy a kormányt aggasztja a pénzügyi helyzet , nem tudja elég gyorsan elő­re-Te-­nteni a hadműveletek folytatá­­sához szükséges összegeket. Japán most már likvidálni szeretné a konfliktust, de lehetőleg úgy, hogy presztízse csorbát ne szenvedjen. Tegnap Genfben és Sanghajban is diplomáciai tárgyalások folytak a nagy­hatalmak képviselőinek közbejöttével a béke helyreállítása érdekében. Tíz évig akarnak a japánok Mandzsúriá­­ban maradni Mukdeni távirat szerint a japán fő­­parancsnoksághoz­ közelálló forrásból azt a hírt közölték a sajtóval, hogy a japán csapatok még tíz évig Mandzsúriában fognak ma­­radni mert az új államot támogatásban ki­­vánják részesíteni, fegyveres karhatal­­mának megszervezéséig. Moszkván át érkezett hírek je­len­­tik, hogy az Amerikában élő kínaiak ajánlatot tettek az amerikai haditenge­­részetnek a Los Angeles amerikai ten­­gerészeti léghajó megvételére. A kí­­naiak élelmiszert akarnának juttatni a léghajón Kínába az árvízkárosultaknak és az ínséges területek lakóinak. Mindkét fél kimerült London, február 29. Újabb jelentés szerint Shirokawa tábornok, az új ja­­pán főparancsnok Sanghaiba érkezé­­sét mára várták. Ma újabb ötezer japán katona szál­­lott partra, részben — a hatalmak til­­tak­ozása­ ellenére is — a nemzetközi negyed kikötőjében, részben pedig Wu­sung előtt. A tüzérségi bombázás félnapi nyuga­lom után újjáéledt s különösen a japá­­nok erősen lőtték a kínai állásokat. A Kínában akkreditált angol követ Sanghaiból elutazott a kínai kormány­hra, hogy folytassa a közvetítő akciót és az ellenfeleket megbékítse semleges zóna létesítésével s hadműveletek lehe­tetlenné tételével. A sanghaji nemzetközi negyedben általánossá kezd válni a meggyő­­ződés, hogy mindkét ellenfél harc­­ban álló csapatai teljesen kimerül­­tek , a harcok ezért öltöttek álló­­harcjelleget, amit a japánok erede­tleg el sem képzeltek volna. Moszkván át érkezett jelentés sze­­rint amerikai repülőgépgyári cégek hatvan bombavető gépet adtak el Kí­­nának. Ezek közül húsz már kínai te­­rületen van , a napokban a kínai fő­­parancsnokság már diszponálhat ve­­lük. Állítólag Tokiói ipari és pénzügyi kö­retben ellene vannak a hadműveletek folytatásának, mert attól tartanak, hogy a kormány kénytelen lesz a bank tőkét és az iparban elhelyezkedett tő­­két is igénybe venni a hadműveletek­­hez szükséges összegek céljaira. Egyébként az amerikai hadihajók szám­a egy újabbal szaporodik Sanghai előtt Útba indították a Rochester cir­kálót Man­illából Sanghai kikötője felé. Újabb jelentés szerint Sanghaiban a békéltető-tárgyalások a nemzetközi ne­­gyedben és Kelly angol tengernagy zászlóshajóján tovább folynak. VILÁG TÜKRE A ״ megjen״ Európa A Távolkeleten kirobbant háborút elsősorban az idézte elő, hogy Japán kénytelen állandóan szaporodó ember­­anyaga részére újabb területeket bizto­sítani, mert saját területe már nem elegendő a gyorsan szaporodó népesség eltartására. Hasonló a helyzet a leg­több világrészben és elsősorban Euró­­pában is. Az elmúlt évtizedek folya­mán egyre hangoztatják a szarcisztiku­­sok és biológusok, hogy az emberiség veszedelmesen elszaporodik, amiből na­gyon érdekes következtetéseket ▼oa nak le a jövőre nézve. * Egyes megbízhatóknak látszó számí­­­­tások szerint a föld mindössze hatmil­­liárd embert képes eltartani. Ma túl vagyunk már a kétmilliárdon és a sza­porodás geometria arányban növekszik Ezzel ellentétben azonban különösen az európai országokban a születési arányszám aggasztóan csökken és en­nek alapján nem egy szakember meg­állapította már, hogy a nyugateurópai­­ fajták kihalófélben vannak. A látszó­­lag ellentmondó állításokat Ernst Kahn, a kiváló német szociológus azzal az ér­dekes megállapítással egyenlíti ki és­­ hozza közös nevezőre, hogy az emberi­ség veszedelmesen elöregedik, vagyis a szaporodás csökkentése mellett az átla­­gos életkor folytonos emelkedése az oka a túlnépesedésnek. A német szocio­lógus megállapítja, hogy Európa lakos­sága 1820 és 1900 között kétszázmil­lióról négyszázmillióra emelkedett, míg azelőtt csaknem ötszáz évig tartott, amíg százmillióról kétszázmillióra sza­porodott. Valamikor egy angol statisz­tikus kiszámította, hogy Anglia lakos­sága csak 3500-ban fog húszmillióra szaporodni, ezzel szemben a helyzet az, hogy Anglia népessége már túl van a negyvenmillión. A helyzet ma egész Európában az, hogy nyugodtan ki lehetne függeszteni Európa fölé a „Megtelt“ felirású táb­lát. Valóban Európa megtelt és ezt a jelszót még Franciaországban is, ahol pedig a születési arányszám feltűnően alacsony, újabban igen gyakran han­­goztatják. A francia statisztikusok szerint Európa hatszázmillió embert tud eltartani, míg ezzel szemben ma a lakosság már­is elérte az ötszázmilliós létszámot. A világrészek közül az egyet­len kivétel Afrika, ahol csak 144 mil­lió lakos él, holott Afrika a legpesszi­misztikusabb számítás szerint is leg­alább 300 millió embert tudna eltarta­ni. A többi világrészben azonban ha­sonló a helyzet, mint Európában. Ame­rikában, Ázsiában, sőt Ausztráliában is észlelhető már a túlnépesedés és ezért tiltják meg, vagy korlátozzák mindenütt a bevándorlást, így tehát nemcsak Európára, hanem az összes világrészekre ki lehetne függeszteni a ״ Megtelt“ táblát... Ernst Kahn teóriája meglepeő követ­keztetésekre nyújt alkalmat. Az embe­­ri életkor állandó emelkedése szerinte ellensúlyozza a születések csökkenését. Az átlagos életkor az utolsó évtizedek­­ben a legtöbb európai országban 35— 42 évről 48—56 évre emelkedett. Ezzel kapcsolatban az emberiség jövőjének várható kialakulásáról a biológusok a következőket mondják: Minél öregebb lesz az emberiség, an­­nál magasabb életkort érünk el. A be­­tegségek elleni küzdelem, a sport, a ro­­bottól való felszabadulás, a jobb táp­­lálkozás, a vaj- és cukorfogyasztás emelkedése, a faj erősödése és nem utolsó sorban egyes betegségekkel szem­ben való immunissá tétele, mind hoz.

Next