Uj Kelet, 1932. május (15. évfolyam, 99-122. szám)
1932-05-01 / 99. szám
da Baron L. Pot Telefon: 977. 1 vonta 110, negi 600, egész évre havonta ly négy« egész évre 10 d! értékű valuta. HI___ ullazapás szerinL AzUJ KELET* az erdélyi bánsági zsidóság egyetlen nanflada Cikkeink utánnyomását csakV^r* rá» megfelálé«évei engediflk meg */ On. Academia Român Bermentetli leveleket fogadnék el Kéziratok megőrzésére és visszakildésére nem vál lalkozunk. Főszerkesztő Dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hátszegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. 31 Vasárnap, 1932 májusi 92..׳. ÉV I XV. ÉVF. MISZAN 25 - 99. SZÁM Húsz bani Húsz bani az nem sok pénz, mégis felforr az ember vére annak hallatára, hogy az ásványvíz literjére 20 bani különadót rótt ki a pénzügyminisztérium. Minthogy pedig 20 bani Romániában csak elméletileg létezik, az ásványvíz üvegje legalább egy lejjel lesz drágább a pénzügyminiszter jóvoltából. Holott az ásványvízre igazán nem lehet ráfogni, hogy luxus. Luxust az ásványvízből csak a pénzügyminisztérium csinált, mert úgy megdrágította különböző taxákkal az ásványvizet, hogy maholnap drágább lesz a bornál is és a szegény ember bort iszik majd az ásványvíz helyett az antialkoholista propaganda nagyobb dicsőségére. Ha mindenáron az italon akar keresni az állam, rárakhatott volna néhány sejt a pezsgőre. Akármilyen nyomorúságos világot élünk, éppen elég pezsgő fogy el, különösen Bukarestben. A pezsgőadóval a pénzügyminisztérium is jól járt volna és legalább nem lenne drágább a szegény emberek ásványvize, ami a földből még ingyen csorog, de mire a fogyasztóhoz jut, minden cseppje drága pénzbe kerül. Átszervezik Szakértőéknél nagy esemény készül. Átszervezik a kormányt. Mert ez a malőr nemcsak egy közönséges kormánnyal eshetik meg, amelynek politikus tagjai nem mind szakértők. Hanem egy olyannal is, amelyben a miniszterek se nem szakértők, se nem politikusok. Az átszervezés igen egyszerű művelet lesz. Kicserélnek néhány minisztert és végleg menesztenek néhány alszakértőt. Menesztik például a könyvtárak és múzeumok miniszterét. És leépítik a beszardiaialmatermés ellenőrzésére kinevezett alminisztert. Sőt az snes kizárva, hogy az ország nélkülözni lesz kénytelen a földművelésügyi minisztérium azon vezetőjét is, akinek tevékenységét eddig éjjel-nappal a sáska- és cserebogárveszedelem tanulmányozása kötötte le. Ezektől a szakértőktől megszabadul az ország. De mi haszna, ha a többiek maradnak és a távozók helyét újak, mások fogják betölteni? Mert az igazi átszervezés az volna, ha a jelenlegi kormány összes tagjait kicserélnék. Ennek az átszervezésnek örülne az ország is és nemcsak azok, akiket a május 10-i aggusztálás az excellenciás címhez fog juttatni. A demagóg Tempo Mi a demagógia? A tényeknek hangzatos frázisokkal való elkendőzése, az igazság látszata az igazság helyett, a töme- kok éretlenségére és könnyen hivésére való közönséges spekulálás. Ez a demagógia néha még a logika látszatát is magára ölti, sőt érvei felsorakoztatásában a tekintély elvének alklímázásától sem riad vissza. Ezeknek a megállapításoknak fölöttébb érdekes aktualitást nyújt a francia Temps egyik legutóbbi cikke, amelyben Brüning kancellár genfi nyilatkozatával foglalkozik. Brüning ugyanis Genfben arra hivatkozott, hogy Németországot az a sok csalódás dobta a hitlerizmus karjaiba, amely a nagyhatalmak, de elsősorban Franciaország részéről érték. Ha Németországban helyreáll a gazdasági egyensúly — mondotta Brüning — akkor megszűnik azoknak az izgatásoknak lélektani, erkölcsi és gazdasági lehetősége, amely a Hitler-mozgalmat olyan elementárissá növelte. Brüning nyilatkozata száz százaléko- ban higgadt és filiszterien köznapi volt. *יס tényeken alapult, amelyeket csak fültek, vagy demagógok tagadhatnak le, illetőleg fordíthatnak visszájukra. A Temps ezt az utóbbi kényelmes mód- 8 pert választotta, amikor habzó dühvel válaszolt Brüning nyilatkozatára és pont ellenkező konklúzióra jut, mint a német kancellár. Azt mondja a Temps: nem igaz, hogy a hitlerizmus előretörése kapcsolatban volna a német nyomorúsággal, annál is inkább nem, mert hiszen Németország nem is nyomorog. Hogy is nyomoroghatna, mikor tizenhárom éven keresztül a nyugati hatalmaknak egyéb gondjuk sem volt, mint Németországot talpraállítani, dédelgetni, kölcsönökkel ellátni és politikailag szanálni! Ezt mondja a Temps. Mégpedig igazi, hamisítatlan demagógiával, amelynek tendenciája nyilvánvaló. Persze nem kell különösebb képesség hozzá, hogy a Temps intencióinak alantasságát átlássuk. Ha igaz az, hogy Németországot agyontámogatták kölcsönökkel, hogy Németország nem nyomorog, akkor milyen különös csodának ,köszönheti, mégis, hogy munkanélkülieinek száma még ma is az ötmillió körül mozog, hogy gyárainak legnagyobb része becsukott, pénzügyi élete a teljes anarchia képét mutatja? Mivel magyarázza a Temps azt a csekélységet, hogy 1925-ben, a konjunktúra idején, Hitlernek még mindössze hét képviselője volt a birodalmi gyűlésben és demagógiája épp oly hatástalan maradt a nagy néptömegekre, mint a kutyaugatás a karavánokra? 1925-ig talán más volt a német nép, mint 1925 után? Nem hinnők, annál is inkább nem, mert hiszen 1925 előtt sokkal több jóvátételi fizetést kellett teljesítenie, mint amilyet a Young-terv életbeléptetése óta teljesít. A politikai tisztesség és józanság logikájával semmiképpen sem magyarázható tehát a Temps állásfoglalása és fenegyerekeskedő handabandázása a német kancellár ellen. De hiszen nem is erről van szó. A Tempsnek nem is az igazság, a tények felderítése a célja. De egészen más. Ma ugyanis választások lesznek Franciaországban, miért is a francia nacionalisták fősajtóorgánuma egy utolsó kortesfogással próbálja megmozdítani olvasói korlátolt fantáziáját. Hitlert szidja, mialatt a saját hitlerizmusáról megfeledkezik. Régi trükkje ez a sovinizmusnak, mely nyelvet öltöget a szomszéd sovinizmus felé s szemére hányja azt, amit odahaza ő maga a legnagyobb kedvteléssel visz véghez. Ahhoz, hogy Hitler olyan félelmetes figurává nőhesse ki magát, Németország s zilált viszonyainak kellett eljönnie, de kétségtelen, hogy a hitleri szellem nem Németországban született meg, hanem a Temps hasábjain. Hitler nem tesz mást Németországban, mint a francia jobboldal Franciaországban s a Temps nem tesz egyebet, mint az a tolvaj, aki ha tetten érik , tolvajt kiált. Dttbalfcád kisantan fcészöl? LONDON, április 30. A Saturday Retdiew információi szerint felmerült egy délbalkáni kisantant terve, melyben Törökország, Bulgária, Görögország és estleg Románia vennének részt. A lap kommentárjában kiemeli, hogy a tervbe veendő alakulat megszilárdítaná a békét s a kereskedelmi forgalom szabaddá tételével hozzájárulna a gazdasági válság enyhítéséhez. Brüning Genfben kijelentette, hogy Németország a Hoovermoratórium lejárta után sem fizet többé Jóvátételt A Temps éles temedást intéz Brüning ellen. Az angol kormány a Jóvátételek rendezése mellett. Elutaztak Genfből a hatalmak képviselői Párizs, április 30. A Temps Brüning genfi nyilatkozata miatt rendkívül éles támadást intéz a kancellár ellen. Szemére veti, hogy üres szalmát csépel a nemzetközi bizalom visszatérésének szükséges voltára olyan időpontban, amikor egész Németországot elárasztotta az előretörő Hitler-mozgalom. Nem igaz, hogy ennek oka az lenne, hogy a németeket sok csalódás éri. A francia lap szerint az elmúlt évek során csaknem az egész világ összefogott, hogy Németország újjászervezését lehetővé tegye. Megszüntették — túlsá- gosan is korán — a katonai elenőrzzéését, öt évvel korábbi időpontban a megállapítottnál kiürítették a Rajna vidékét, óriási hiteleket nyújtottak s moratóriumot és Németország mindezekért cserébe a jobboldali szélsőséges nacionalisták állandó térnyerését adta. Egyébként Bründing délben elutazott Genfből, Stimson szombat délben, Macdonald szombat este utazott el. Stimson villájában a hatalmak fődelegátusai megbeszélést tartottak, amelyen megállapodtak abban, hogy két hét múlva Genfben folytatják a megszakított eszmecserét. A megbeszélések újrafelvételének időpontjáról az angol delegáció körében úgy vélekednek, hogy ez nem lesz május 18 előtt, a franciák még későbbi időpontra gondolnak. Angol diplomáciai körök genfi értesülései szerint német részről Genfben határozott formában kijelentették a hatalmak kormányférfiai előtt, hogy a Hoover-moratórium lejárata után sem lehet szó a mostani nem védett annuitások alapjántörténő új jóvátételi fizetésekről. Egyidejű jelentés szerint az angol kormány ellene van annak, hogy Németországot a hatalmak ismét pénzügyi ellenőrzés alá helyezzék. Az a felfogás alakult ki, hogy Lausanneban a jóvátételek ügyét rendezni kell, mert a jóvátételek és hadiadósságok egy éves moratóriuma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. E®zel kapcsolatban angol konzervatívpárti körökben az a felfogás alakult ki, hogy a németországi szélsőjobboldal jövőbeli esetleges újabb nagyarányú térhódításának az lenne legfelsőbb ellensúlyozója, ha legkésőbb egy-két hónapon belül kielégítő megoldáshoz juttatnák a nagy európai problémákat.Az United Press jubileuma. Newyorkból jelentik. A napokban ünnepli huszonötéves fennállását a világ egyik legnagyobb laptudósító ügynöksége, az United Press, amelyet 1907 áprilisában alapítottak. Az ügynökség a világháború alatt működését Európára is kiterjesztette és ma negyven állam ezerkétszáz újságját látja el tudósításokkal. Nem lesz gyémántimport az Egyesült Államokból. Londonból jelentik. Nincs nagy kilátás arra, hogy az Egyesült Államok importőrjei megkezdhessék a nagyarányú gyémántimportot s ezért Dél- Afrikáján minimális méretekre szorult össze a gyémánttermelés. villa tükre Darwin« — Halálának ötvenedik évfordulójára — A természettudomány bölcsője felett nem a Filozófia dúdolta az első bölcsődalokat. Sőt egyes filozófusok, élükön, Comteval, a filozófia jogosultsága tagadásának szolgálatában állottak ebben az időben. Azt hirdették, hogy a filozófiának is csak egyetlen igazolható hivatása lehet, az tudniillik, hogy a tapasztalati világ tényeit rendszerezze és a tények okozati összefüggéseit kuttassa. Erre a filozófiai állásfoglalásra — a hegeli idealizmus feltűnése volt a felelet, mely lázas lendületével a világot egy eszme megtestesülésének igyekezett beállítani. E két filozófiai áramlat harcainak kereszttüzében maga a tudomány, a tényeken, tapasztalatokon és kutatásokon alapuló természettudomány semlegesen állott. Nem filozófált, hanem kutatott. És ezzel kétségtelenül forradalmibb munkát végzett, mint a legforradalmibb filozófiai rendszer. Az empíriának, a tudományos kutatásnak Galilei és Newton óta nem volt és egyhamar nem is lesz különb hőse és különb nagysága, mint az a férfiú, aki ezelőtt 50 évvel hunyta le örök álomra szemeit és bár kutatásainak iránya és eredményei homlokegyenest szemben állanak a vallási dogmákkal és hiedelmekkel, hamvai mégis a yorki-i székesegyházban nyugosznak. Mert Darwin vallásos lélek volt. Sőt ennél is több volt: filozófus. A legkorszakalkotóbb tudományos kutatási módszer és tudományos rendszer megalapozója ugyanis nem állott meg a pozitív tények világánál, hanem azoknak eredményeit tovább fejlesztve, az első természetbölcseleti rendszer megalkotója lett. Ez a természetbölcseleti rendszer az evolúció tanában és meghirdetésében csúcsosodik ki, abban az empirikus tényekkel alátámasztott meggyőződésben, hogy a természet világában végbemenő folyamatok a fokozatos fejlődés nagy céljait szolgálják. Darwin világa, a maga tényeinek sokaságával, nem mondható elragadó világnak. A természet, ahogyan ő mutatta meg nekünk, korántsem egy erkölcsös és antropromorf érzelmekkel áthatott világ. Harc és küzdelem, a nyers erő brutális összecsapásának szakadatlan folyamata jelzi a föld és az állatvilág fejlődésének történetét, amelyben a primitívtől a komplikáltig, a komplikálttól a hanyatlásig a tér és az idő értéktelen hullámai sodródnak tova. Darwin felfogása szerint a fejlődés motorikus hajtóerejét, legalább is az állatvilágra vonatkoztatva a létért való kíméletlen küzdelem adja meg. A világ tehát nem egy kész, kiforrott, változásnak alá nem vetett masszája egy ismeretlen teremtő akaratnak, hanem végeszakadatlan folyamat, amelyben külön világok keletkeznek és múlnak e korszakok jönnek és mennek. Azonban maga a fejlődés is — Darwin rendszerében — nem egy önmagéért való, elvont törvény és szükségesség, hanem az egyes fajoknak optimális elhelyezkedésre törő ösztön akarata a mindenkori földrajzi, éghajlati és gazdasági feltételek között. Azok a fajták, azok az állati és növényi társadalmak, melyek az alkalmazkodás képességeivel nincsenek kellőképen felruházva, vagy még inkább, amelyre־ nem képesek megfelelő új életfeltétekket teremteni önmaguknak, elpusztulnak, vagy pedig a lassú sorvadás, a fo