Uj Kelet, 1932. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1932-06-01 / 123. szám

Taxa poștală clătite in numerar No. 224.716-929. tal: Cluj—Ko- lozsvár, Str׳׳ da Baron L. Pop (volt Brassai ) Telefon: 9­77. Előfizetési ár׳׳ vonta 110, negyedévre QO 600, egész évre 1200 le havonta 1, egész évre értékű valut szerint. Az ״­ bánsági zsidót Cikkeink utáni í­rás 1. EMONDOTT A JORGA-KORMÄNY MH■ Miután öttől-nyolcig tartó minisztartanács után, a kormány nem ázott más Mutat, mint beadni lemondását, amelyet a király elfo­­gadott. A füst-jelentés és a konverzió ellen tiltakozó demarsok mellett az buktatta meg a kormányt, hogy képtelen volt a tisztvise­­­k fizetéséről gondoskodni. Jorga hivatalos nyilatkozatban jelen­­tette be, hogy kormánya nem vállalja a tisztviselők illet­­ménynek 50 százalékos redukcióját .Kölcsen­ a királi­­laviratllait hazahívta Bucur­esti-Bukar­est, május 31. (Az Új Kelet tudósítójától.) A ma d­élu­­,■ti minisztertanács, amelyet olyan izgalommal várt az ország egész közvélem­énye, végleg megpecsételte a Jorga kormány sorsát. A királyi palotában dé­­dán öt órától kezdve az uralkodó elnökletével este nyolc óráig szakadatlanul a­ácskoztak a kormány tagjai, közben fél hat órakor félbeszakították a tár­­salásokat, hogy a király fogadhassa Anghelescut, a Banca Naţionala kor­­myzóját, aki negyedórán keresztül referált az uralkodónak a pénzügyi hely­­é­ről. Este nyolc órakor óriási tömeg szorongott a királyi palota előtt és várta a öntő jelentőségű minisztertanács végét. Elsőnek Cantacuzino munka és nép­­óleti miniszter távozott a palotából, aki lemondó kézlegyintéssel hárította el­­ újságírók ostromát. Utána Ghica és Argetoianu távoztak sietve, majd ki­­ört a kapun Jorga miniszterelnök, akit egyszerre egész újságírógyürűi vett örül. Jorga az egybegyűlt újságíróknak a következő nyilatkozatot tette: ״ A kormány nem talált elgendő összeget a fizetések folyósítására és a hátra­­lkok fizetésére, amelyek napról-napra óriási összegre rúgtak a rendkívül nehéz ál­­lmi inkasszó miatt Tekintettel arra, hogy a jelenlegi körülmények között nem lhet külföldi kölcsönt kérni, viszont a fizetések 50 százalékos redukciója csakis gy erős pártra támaszkodva vihető keresztül, a kormány benyújtotta lemondását mit Őfelsége elfogadott. A király Titulescut Bukarestbe hívta, hogy a válság megoldásával megbízza.“ Jorga e rövid nyilatkozata után autóján a miniszterelnökségre hajtatott, a­ki utasítást adott, hogy a miniszterelnökségi sajtóiroda hivatalosan publik­ája a kormány lemondását, 1 országot. A különböző testületek és érdek­­­képviseletek demonstrációi egymást érték . ,'­ ugyanakkor a politikai pártok vezérei­­ hangos népgyűlésen követelték a kormány azonnali lemondását. Ezerl az általános közhangulattal szem­­ben Iorga nem tudott egyebet szembesze­­gezni, mint a tőle megszokott cáfolat ózont. A Neamul Romanesc ma reggeli számában minden a válságról terjesztett hírt a sajtó hazugjai beteg víziójának mi­nősít. Közvetlenül a minisztertanács előtt a kormány pénzéből élő Cuvântul félhiva­­talosa jelentette, hogy a minisztertanács semmilyen megle­­petést sem hozhat, szó sem lehet ot­­tan sem a külföldi szelvények fizeté­­sének beszüntetéséről, sem pedig a stabilizációt érinthető intézkedések­­ről. De legkevésbé lehet szó kormány­válság kirobbanásáról. De hiába írta a Neamul Românesc,­­ Jorga saját lapja, hogy a miniszterelnök­­nek vannak bizonyos megoldásai a pénz­­ügyi válságot illetőleg, amelyet a mi­­ן­nisztertanács elé fog terjeszteni, úgy lát­­­­szik, hogy sem a király, sem a kormány többi tagjai nem méltányolták Jorgának a csodaszereit és rászorították arra, hogy fejet hajtson a kényszerítő realitások előtt. Az egyetlen megoldás, amely ettől a­­ kormánytól kitellett volna, a köz­­­tisztviselők fizetésének redukálása. Igaz, hogy ilyen egyszerű bölcsesség egy­­ egyszerű falusi szatócstól is kitelik, aki szorongatott pénzügyi helyzetében úgy segít magán, hogy alkalmazottainak fize­­tését redukálja, de ennél többet a Jorga­­kormány sem tudott a válság megoldása érdekében produkálni. Viszont ezt a megoldást mégsem merte vál­­lalni sem Jorga, sem Argetoianu és így nem maradt más hátra, mint be- s adni lemondásukat és maguk helyett­­ Titulescut ajánlani, mint azt az em­­bert, akinek egyedül van még koro­l­­átlan népszerűsége Romániában az­­ összes politikusok és pártvezérek között.­­ El lehetünk készülve hosszú válságra.­­ Bizonyos, hogy az uralkodó nem tesz ad­­­­dig semmit, míg Titulescu haza nem ér­­­­kezik. Titulescu pedig legkorábban pén­­t­­eken érkezhetik meg az országba, ami­­kor kezdetüket veszik majd a végnélküli tárgyalások. Akármennyire is előre látható volt a kormány bukása, mégis váratlanul érte a két nagy politikai pártot, a nemzeti pa­­rasztpártot és a liberálisokat, amelyek vezérei hetek óta tanácskoznak egy­­ együttműködési plattformról, de ezek a­­ tanácskozások korántsem értek meg any­­nyira, hogy az együttműködésnek szilárd alapjai lehetnének. (Folytatása a 8-ik oldalon.) A Jorga-kormány utolsó órái Péntek óta kétségbeesett erőfeszítéssel lekezet a kormány az egyre hevesebben éntkező válsághíreket megcáfolni. Bár Iga és Argetoianu már abban a pilla­­tban megbuktak, amikor Puaux, Fil­nn­­ország bukaresti követe átadta kormá­­n nevében a miniszterelnökségen a kon­verzió ellen tiltakozó demarsot és ehhez a demai­shoz a francia követ megnyerte a stabilizációs szerződést aláíró összes álla­­mok hozzájárulását is, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter mégis mindent elkö­vettek, hogy pozíciójukat biztosítsák. kincstár fizetésképtelensége robban­­totta ki a válságot le nemcsak a Kis-jelentés katasztrófa­­talanul ígérgette a pénzügyminiszter be­­hatása, valamint a külföldi államok teken kresztül az elmaradt hátralékok ki­ndása volt az, amely a Jorga-korm­ány kását siettette, hanem elsősorban az ál ג pénzügyi helyzete tette lehetetlenné, de ez a kormány továbbra is helyén ma­ljon. Románia a Iorga-kormány alatt a­­־ szoros értelemben csődbe került. Az ami bevételek olyan rohamosan morzso­tak le, hogy Argetoianu híres leredu­­t költségvetésének a fedezése is illu­­­׳ ussá vált. A rendkívüli költségvetés számlájára pedig, amelyből a pénzügyminiszter a ׳,lföldi tartozásokat valamint a tiszt­­előknek és nyugdíjasoknak elma­­illetményeit óhajtotta fizetni, sak egészen nevetséges töredék­ösz­­szegek folytak be. en körülmények között rendkívüli ne- Egekkel tudott csak eleget tenni a ״iány a külföldi kuponok fizetésének, a legfontosabb személyi kiadások fize­­ire egyáltalában nem jutott pénz. Ha az fizetését és az esedékes fizetések rendes, folyósítását, hónapról-hónapra romlott a­­ helyzet, az oktató testület ebben az esztendő-­­­ben egyáltalán nem kapott fizetést, a nyugdíjasoknak a múlt évről három hónapjuk maradt, ebben az évben márciusi járandóságuknak kétharma­­dát kapták meg. A tisztviselők májusi fizetésüknek csak a felét kapták meg, a másik felének folyósítását június elejére ígérték. Hónapokon keresztül nem kaptak pénzt a klinikák, kórházak, gyermekmenhelyek, di­ákotthonok és más, az állami költségvetés­­­ből élő szociális és charitatív intézmé­­­nyek, úgy, hogy állandóan fenyegetett az­­ a veszély, hogy ezek az intézmények kény-­­­telenek lesznek kapuikat lecsukni. Nem csoda, ha az ország lakosságának minden rétege egyre hevesebben emelte fel tiltakozó szavát ama rezsim ellen, amely ilyen szörnyű helyzetbe juttatta az Ara­b lef­­ermentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok meg­­őrzésére és visszaküldésére nem vál­­lalkozunk. Főszerkesztő Dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. 81 Szerda, 193?. Junius I XV. ÉVF. 123. SZÁM VILÁG tökre Amerikai tragédia Nehéz mértéket találni, amellyel az amerikai gazdasági tragédia méreteit és mélységét fölfogni és megérteni tud­nák. A számok sokat mondanak és mé­­gis keveset és nem vetítik a lélek sze­­me elé a nyers, emberi valóságot. Meny­nyiségileg megkapó és a képzeletet megrendítő, hogy két év alatt a világ legnagyobb ipari országában a vas- és acéltermelés 77 százalékkal és az autó­­gyártás 55 százalékkal csökkent, hogy a nyers vastermelés egy év alatt havi 2 millió tonnáról 967 ezer tonnára esett vissza és a nagy acélművek kapacitá­­sának csak 20 százaléka van kihasználva Mi értelme van a haladásnak, mi ér­­telme és jelentősége a ráció diadalá­nak, mi értelme a tudományos üzem­­vezetésnek, ha az eredmény: emberek koplalása és feneketlen nyomora? Az amerikai tragédia igazi méreteit és je­­lentőségét csak így, számok és tények változatos egybevetésével lehet mé­­lyebb, szimbólikus jelentőségében föl­­fogni és megérteni, hogy ez a tragédia , tulajdonképen az anarchikus és kaoti­­kus termelési rendnek, ha talán nem is csődjét, mindenesetre történelmi vere­­ségét jelenti. Ennek az anarchizmus­­nak egyik legjellemzőbb példája az amerikai mezőgazdaság szerepe a vál­­­­ság kifejlődésében. A prosperitás évei­­­­ben, mialatt a nemzeti jövedelem fej­­kvótája 20 százalék, a termelés 30 szá­zalék és a nagy vállalatok nyeresége 100 százalékkal emelkedett, az Egye­­sült Államok lakosságának kereken egy­negyed része, a mezőgazdasági népes­­ség, ebből a prosperitásból ki volt kap­­csolva, sőt, az ipari vorulás részben az ő rovására történt. A legjobb esztendőkben is legalább egymillió amerikai munkás nyomor­­gott munka nélkül, nyomorogtak a nagy városok idegen eredetű lakosai­­nak milliói és a prosperitás csak a ta­­nult munkásoknak és a vagyonos em­bereknek jelentett jólétet és jövedel­­­met. Ilyen anarchikus jelenség volt Amerika egyik legnagyobb gazdasági tudósának, Stuart Chasenek, vélemé­­nye szerint, hogy az amerikai erdőket négyszer rövidebb idő alatt irtották ki, mint amennyire a természetes után­­pótlásnak szüksége van, hogy négy tár­saság fart petróleumot olyan rétegben.

Next