Uj Kelet, 1933. április (16. évfolyam, 76-98. szám)

1933-04-01 / 76. szám

Taxa postala Szerkesztőség: P litite în mun. és kiadóhiva­ta. 224,713-929. tal: Cluj-Ro• —Kolozsvár. Stra­­da Baron L. Pop (v. Brassai-u.) 16. Telefon : 9­77. Előfizetési árak : Havonta 110, negyedévre 320, fél­­évre 680, egészévre 1200 lej. Kiu­ő­földre: Havonta 1, negyedévre 3, félévre 6, egész évre 10 dollár. Hír­­detések díjszabás szerint. Az ״ UJ KELET“ az erdélyi és bánsági zsidóság egyetlen napilapja. Cik­­keink utánnyomását csak a sor­­megjelölésével engedjük meg. ZSIDÓPOLITIKA! NAPILAP Ara I IC| Bérmentetlen '.*•׳ י ־ leveleket nem fogadunk el Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő, Str. Matei Miliő II. Szombat, 1931 apr. L­­MOS. El NISZAN 5. xvi. tvr. 76 szán. francia hang A francia külügyminisztérium hivatal­a lapja, a Temps mai számában a ké­­tkező vezércikket írja: *A nagy civilizált országokban általá­­n,a meglepetés és a felháborodás. Ame­­tában protestánsok, katolikusok és zsi­­k ültek össze, hogy megbélyegezzék a­émetországi antiszemitizmust, amely e­lanatban két fegyverrel harcol: erő­­akkal és közigazgatási dekrétumokkal, zsidókat kizárják az állami hivatalok-t. Ha igaz az, hogy kiutasítják a zsidó­k­osokat és ápolókat, úgy ez csakugyan 11־ fája a szociális eltévelyedésnek. Val­­ó háborút hirdetni meg azért, hogy egy ilitikai rezsimet megerősítsenek — azt senti, hogy ez a rezsim beteges alapokra maszkod­ik. Azt mondják, hogy a háború, amelyet Izler a zsidók ellen folytat, nem vallási, nem faji alapon történik. Nos, a fajl ipon való antiszemitizmus nem kevésbé akciós, mint a vallási. A civilizáció­­ja az, hogy összefogja azokat a fajo­­t, amelyek az egyes országokban együtt­­ek. Valamennyi nemzet kohóhoz hasonl­ható, amelyben különböző etnikai éle­­k vegyülnek össze és ez a keveredés­zet az egységhez. Egy nemzet sem ál­­hatja magáról, hogy etnikai szempont-­­ tiszta volna. Ezért bölcs és emberi jog, a nemzeti egységek képződését fa­­izálni. Önző szempontból nézve, a Német­­szággal rivális népek csak gratulálna­­­k önmaguknak, hogy a német birodal 1 önmagát becsüli le és alacsonyítja eképpen a világ előtt. Ám a modern inciaország irányvonala teljesen össze­­­egyeztethető Hitler antiszemita esz­­ivel. Mi Franciaországban ugyancsak k­ütik belső válságokat, de mégis visz­­tértünk szabadelvű tradícióinkhoz,­elyeket egész Franciaország magáénak ad. Még a szélsőjobboldali francia­­ok is dezavuálják és elitélik az anti­­mit­izmust, mint egy nemzeti érdekek­­veszedelmes előitéletet. A német anti­­miták, akiknek excesszusait a felsőbb ,*V.־׳• - ágok nem akadályozták meg, talán sírj­nyéket is követtek el. De minden­ 5׳ nagy hiba az, amit csináltak és ’ V­ V . naku.­ agyar Sancho Pansa fUrian a kénfüstös, nehéz atmoszféra­! mi megüli lelkeinket a németországi nyék hallatára, ebben a pokoli zűr­ban különös érzés fog el bennünket,­­ olvassuk, hogy Meskó Zoltán, a rotszági nemzeti szocializsák ve. országgyűlési képviselő Berlinbe , ahol Hitler Adolf audiencián fogadni, mifelénk kevesen ismerik Meskó úr nevét, hacsak azok nem, akik ábíra előtti magyar politikában jára­­­­k voltak. Meskó Zoltán az, akiről a aság és jelentékte­lenség szobrát akar­­megfaragni Budapest egyik kiváló frásza. Szállóigék és adomák népsze­­rtették ennek a fonák politikai alak­­szereplését és életét, aki az utóbbi­ben még fonákabbá kariki vonta önó­rát azzal, hogy Magyarországon nem-­­ szocialista pártot alakított. Újabban a magyar parlamentben tartott banda­­dozásával tűnt fel és azzal, hogy né­­y városban sikerült megszerveznie fiának terrorlegényeit, akik több he­­t a zsidó templomokat rohamozták lost azzal tűnik fel Meskó Zoltán úr,­­y siet hódolni mesterének, Hu­fter­olfnak. Amikor hire járt, hogy Ma­­rország vo­lt miniszterelnöke, Bethlen­en gróf heteken át Németországban órkodik és pedig abból a célból, hogy Jera Papen­éket az új kurzus megtet­tésében tanácsokkal ellássa, maga G­len István pártja ítélte el az egykori írt. Aki azonban tiltakozott a neki utált szerep ellen és bizonyította, a Hill­érék uralomra jutása előtt jött Letországba magánügyei elintézésére Ja Papenékkel találkozott, az az arisz­­aták közötti magánérintkezés vonalán l ott. Politikájukba semmiféle be­­ást nem gyakorolt.­­thlenre fel kellett figyelni Magyar­­ágon, Meskó Zoltánra nem figyelnek A szovjet kormányban újra meg­van a hajlandóság arra, hogy Romániával megnemtámadási szerződést kössön Varsó, március 31. A Gazetta Polska lengyel félhivatalos moszkvai tudósító­­jának információi alapján azt írja, hogy a szovjet kormányban már ismét meg­van a hajlandóság arra, hogy Romániával megnemtámadási szerződés ügyében újra felvegye a tárgyalásokat. A lap szerint Lengyelország jó közvetítője lehetne a román-orosz tárgyalások újrafelvételének. Amerika a világgazdasági konferencia mielőbbi összeillését sürgeti London, március 31. Macdonald az adó­­ház miniszterelnöki fogadószobájában újabb megbeszélést folytatott Norman Dawis amerikai leszerelési főmegbízottal, ezúttal a világgazdasági értekezős ügyé­­ről. Amerikai részről nyomatékosan han­­goztatják annak szükségességét hogy a konferencia mielőbb összeüljön. Norman Dawis azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az értekezletet május végére, vagy június elejére hívják össze. A moszkvai angol nagykövet Londonba utazott, hogy jelentést tegyen a letartóztatott Vickers• gyéri mérnökök ügyénak új fordulatairól London, március 31. Az angol alsóház ülésén kormánydeklarációt ismertettek, a­mely bejelenti a kereskedelmi viszony megszakítását a szovjettel és a teljes be­­hozatali tilalom életbe léptetését április 16-tól, a kereskedelmi szerződés lejáratá­­tól kezdve, fel, rajta mosolyognak. Meskó Zoltán csökevénye a magyarországi kurzusnak, amelynek terrorisztikus alakulattai már megszűntek, de amelynek mentalitása megmaradt a Meskó Zoltán-szerű egyen­­ekben. A csőcselék is érvényesülni akar a politikában és Meskó Zoltán úr vállal­­kozott ennek az érvényesülésnek a kihar­­collására. Egyelőre néhány botos legényt szervezett meg és ő maga elutazott tiszte­­legni és tanácsot kérni Hittlertől. Meskó Zoltán Don Quijote szerepét vál­­lalta: szélmalom ellen akar harcolni. Magyarországon a németországihoz ha­­sonló adottságok nincsenek, az ország tör­­ténelme és mai struktúrája egészen kü­­lönbözik a németországiétól, amely — mindenki érzi — sokáig nem fogja el­­hinni a hitleri önkényt. A furcsa Meskó inkább Sancha Pansához hasonlítható, az együgyű szolgához. Elmegy hízelegni a német Don Quijotenak, aki egyelőre még lovon ü­l, de rövidesen le fog szállani kedvenc Rosalindájáról. Front, valósággal harci front az, mely ma Hit- térék Németországával szemben az egész civilizált világon kialakult Ami emberi lelkiismeret józanság, be­­csőlét, tisztesség még van a civilizált vi­­lágon, az mind harci glédába tömörült Európa politikai gurkái, a nyugati kozá­­kok ezen. Áll a harc­a mint minden harcnak, ennek is kíméletlennek, és könyörtelen­­nek kell lennie. Megalkuvás nélkülinek és elszántnak. A világ zsidóságának harci áldásai a hitleri huligánsággal szemben kedvező terepen fejlődnek fel A hivatalos francia politika, nyílt ha­­dat üzen a hitleri koncepciónak. Paul Boncour leszögezte, hogy mindaddig, míg Németországban kampóskeresztes uralom van, addig Franciaország nem szerel le és minden tekintetben ragaszkodik a mai helyzethez. Ez az utóbbi állásfoglalás főleg ama kisebbségi elemek számára lehet józanító lecke, akik nyílt vagy titkos örömmel regisztrálták a hitlerizmus térhódítását és messzemenő várakozásokat fűztek e sötét társaság uralomra kerüléséhez. I Owe moszkvai angol nagykövet útban­­ van Moszkvából vissza Londonba, hogy jelentést tegyen a kormánynak a Vickers gyár mérnökei ügyének új fordulatairól , arról a válaszról, amelyet az angol in­­tervencióra hivatalos orosz részről kap­­tak. Az egész világ munkássága, főleg a második interttacionáléba tömörült mun­­kásság szintén hadat üzent a legsötétebb mentalitást tükröző hi­tler­izmusnak. Mindez azonban hatástalan maradna abban az esetben, ha a hitleri, állig fel­­fegyverezett zsoldosok álal gyávának aposztrofált ״ zsidó kóklerek“ tényleg gyá­­váknak bizonyulnának és a fojtogató bojkott szorítását egyetlen mozdulattal is enyhítenék Hitler Németországával szemben. Igaza van az amerikai zsidóságnak, amikor megállapítja, hogy a világ zsidó­­ságának bojkottja, ezerszer többet árthat Németországnak, mint a németországi zsidóknak. Az amerikai bankárok, akik az amerikai pénzügyi életben fontos po­­zíciót tölenek be, egyszerűen megfojt­­hatják a német pénzügyi életet. De valóban bátornak, következetesnek és minden kishitűségtől mentesnek kell lenni annak a harcnak, melyet Hitlerék találóan „zsidó halomnak“ neveztek el. Valóban háború ez s háborúban a gyá­­vaságot halával büntetik. Ha a zsidóság gyáván viselkedne ebben a harcban, ha a hajdani gettó megalkuvását vinné bele harcába, úgy olyan legyőzetes, szégyen háramlana rá, amely minden üldöztetés­­nél rosszabb és kegyetlenebb. Minden defétizmust ki kell küszöbölni sorainkból és minden okosságot, ami rendelkezésünkre áll ennek a harcnak szolgálatába kell állítani. A hitlerizmus győzelme a barbarizmus győzelme volna­­ és nemcsak a németországi zsidóság sor­­ן­sát pecsételné meg, de az egész világ zsi­­­­dóságáét is.­­ Ma adva van a zsidóság számára az a­­ felemes tudat is, hogy harca az antiszemi­­tizmus, a hitleri zsoldosok politikai és szociális mételye és fertője ellen — egyben harc a kultúra és civilizáció meg­­mentéséért a vadság, a sötétség, a há­­ború, a butaság, az erkölcsi fertő, az erő­­szak uralmával szemben.­­ Bizonyos, hogy lesznek áldozatai en­­nek a harcnak, de harc nincsen áldozatok nélkül.­­ Most nem a sebekre kell tekintenünk hanem a célra, a győzelem céljára, mely­­nek minden poklokon keresztül el kell jönnie! VILÁG TÜKRE Mi történik Ausztriában — Bécsi levél — Bécs, március végén.­­ Ausztriában diktatúra van­ március negyedike óta: kormánydiktatúra, mely semmibe sem veszi, startba helyezte a parlamentet és úgynevezett szükségren­­deletekkel kormányoz. Hívének, a Heim­­wehr-nek plakátjairól tenorokkal, ordít le ucca szerte a jelszó: Nie wieder Par­­lament! A Hitler rémuralmával egybevetve jámbor diktatúra ez. De valószínű, hogy a jelenlegi formája csak a kezdet, kiserb létezés­­csupán, a rövidesen keményebb folytatása következik, ha a kormány nem bukkan komolyabb ellenállásra. De a diktatúra így, ebben a mértéket tartó formájában is mélyen belehasít a gazda­­sági életbe és béklyókat rak a polgárság sarkalatos szabadságjogaira. Csak né­­hány példát: A rendeletileg életbelépte­­tett bankszanálás, a Niederörtsrreischische Escomptebank talprasegítése 140 millió silling (közel 3 milliárd lej) állami pénzt nyel el minden parlmenti ellenőrzés nél­­k­ül. Napirenden a­­­apelkobzások. A munkássajtó előzetes cenzúra alatt áll. Politikai gyűlést tartani majdnem lehe­­tetlten. Az esküdtszék jogkörét erősen megszorították. Veszedelmes precedens történt: kikezdték a kollektív szerződé­­sek érvényét. Szóval a legjobb után va­­gyunk a demokratikus osztrák köztársa­­ság teljes átalakulása felé. A diktatúra a parlament krízisével in­­dokol­ja létét. Az osztrák képviselőháznak mind a három elnöke lemondott. Nincs tehát, aki egybehívja. Ennek folytán a kormány — oh, a szegényke! — ״ kényte­­len­ intézkedni. Mert hát az élet nem áll meg, az állami élet sem s egyre új intézkedéseket igényel. A valóság azon­­ban kissé másképp fest, mint a kormány­­nak ez a beállítása. A valóság egyszerűen és röviden az, hogy Ausztriában nincsen parlamenti krízis, hanem csak kormány­­krízis. A képviselőház munkaképes. Erről­ rögvest meggyőződhetne a kormány, ha nem gátolná meg az egybehívását s nem használná ki a képviselőház ügyrendjé­­nek csak most észrevett, fatális hiányos­­ságait. A baj az, hogy a diktátor Doll­­fuss-kormánynak nincsen többsége és így joggal attól tart­, hogy a képviselőház összeülése a bukását és új választások kiírása esetére pedig a keresztényszocia­­lista uralomnak megszűnését hozná szük­­ségképpen magával. Ebbe nem tud bele­­törődni és ameddig hatalmi eszközeiből futja, útját áldja a képviselőház reaktivá­­lásának. Ezért történt, hogy amikor a második aol­elnök összehívta a képviselő­­házat, a parlament épületét a rendőrök légiói lepték el, a körülötte fekvő utcá­­kat rohamsisakos katonaság szállta meg, veszélybe hozva ezekkel a harcias külső­­ségekke­l az ország egyik legdrágább kin­­csét, az idegenforgalmat is. Van még egy másik ok is, amellyel a diktatúrát magyarázzák. Dolfffuss — aa ucca ״ Adolffussnak“ gúnyolja Adolf Hit­­lerre célozgatva, vagy éppenséggel „Mill­­metternichnek“ nevezi, tekintettel apró termetére — a nemzeti szocializmus továbbterjedésének akar gátat vetni. De ha így lenne, akkor nincs a kormánynak miért a parlamenttől félnie. Hiszen eb­­ben a célkitűzésben egy vele a demokrata polgárság csekély ausztriai maradványa s a munkásság hatalmas tömege. Ezzel a célkitűzéssel biztos többséget teremthet­­ne a maga számára úgy a parlamentben, mint a népben. A diktatúrát tehát — vi­­lágos — más tervek is mozgatják és min­­denekelőtt a keresztényszocialista párt hatalmi pozícióját akarja biztosítani. Más kérdés, hogy a diktatúra meddig tarthatja magát s hogy milyen belpoli­­tikai következményei lehetnek a kény­­uraságnak. A szocia­lista sajtó egyre hangsúlyozza, hogy a munkásság a leg­­élesebb ellenállásra kész s okulva a né­­met példán, inkább a torlaszokra megy, semhogy meghajoljon a fasizmus előtt, mely kenyerétől és szabadságától fosztja

Next