Uj Kelet, 1933. július (16. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

■SS' Pm poştală I âtite in Dom. I­I a Baron L.Pop(v. Bra elefon: »-77. Előfietési tavon­ta 111, negyedévre 321 é­vre CH, egészévre 1211 lej. 1 ildre. Havonta 1, negyedévre 3, dévre 8, egészévre II dollár. Hir­­etések díjszabás szerint. Az „UJ KELET" az erdélyi és bánsági ildóság egyetlen napilapja. Cik­­sink utánnyomását csak a for­zs megjelölésével engedjük meg.U! KEIET Ara 5 K­| Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő, Str. Matei MUIo II. Szombat iwi július 1. sov. a TAMI­SZ XII ÉTF, 14.­SZAPI. nacionalista ifjú riteanu liberális képviselő megrázó­vel jellemezte a minap a romániai hi­­rnacionalista ifjúság lélektanát. Ez az ifjú az egyetem tudományos al­­szférájában él, de hisz a vérvád­os­­a legendájában és babonákkal tölti­­, a fejét ez az ifjú a modern jogbölcseletet tag­ja, de az ököljogot hiszi, hirdeti és okokat ver be. Ez az ifjú reakciós. Mlegveti a demokráciát, holott ez adta­­ neki a lehetőséget arra, hogy az etemre juthasson. Ki tudná kétsébe vonni, hogy mindez i? ".lyet azonban elfelejtett m­egállapín­i a liberális képviselő, kihogy a politikai pártok bűnösek az, ha az egyetemi ifjúság egy része izakon jár.­zt az ifjúságot — Nagyvárad tanús­­ik­ róla — még a liberális párt is fel­­múlta olykor-olykor a maga politikai­akra. Ha nem a pártoknak, hanem a szélső­­s szervezeteknek engedelmeskedik az­sog, s félő, hogy ez fáj Titeanunak és nem megrendítő kép, amelyet a liberális viselő a hipernacionalista ifjúságról írásában rajzolt. molómű­vész és teológus tier legújabban számolóművésznek­­ológusnak csapod fel.­agas hiangon­, sajtóban és rádión­akr­­hogy a munkanélküliség jelentéke-­­ csökkent a harmadik birodalomban, mióta ő van az élen, nem kevesebb. másfélmillióval zsugorodott össze a kanélküliek száma, ugyan H­itler ezt nem árulja el, csak száma­­közöl, mi megmondjuk­ , másfélmillió ,,kereső“ úgy keletke­­hogy: szocialistákat és zsidókat kihajigál­­különböző posztjaikról; gszervezte gyorsan a kampóskeresz­­segédcsapatokat és háromszázezer livének adott — az adófizetők ter­­v elhelyezést m­unkát“ adott a szocialistáknak és knak, akiket koncentrációs táborok­­ba katott Kényszermunkát végeztet­n­ ők jelentik az ő másfélmilliós „mun­­ezét“. e. Hitler úr számolóművészete. Csuk, milyen teológus?­metországban az evangélikus egyház ezete Luther óta hierarchikus tekin­­tiszteletre van felépítve. Általában­­a va­llásnak kardinális kelléke ez, ler ezen a területen is forradalmas­mondatta a megválasztott birodalmi ikót és benső­ hitéleti ügyek irányt­­a komisszáriusokat­ nevezett ki. Egy­­ nevűt is, aki, mint mestere Hitlert okat mond. Ilyeneket: bolsevista zűrzavar megszünteté- Istennek és Isten eszközének, Adolf­nek tartozunk hálával“, vetni, vagy ám ülni kell az efajta ínos kijelentéseken. Hogy Hitler büntetett holmi bolsevista zűrzava­­! Hitler aki terroristákat nevez ki mások irányítására, Hitler, aki min­­t elforgatott. Hitler, aki a bizonyta­­g és káosz szellemét teremtette meg, — Isten eszköze! régi rabulisztika. Amivel valóban abban a pokolban lehet közéletez­ni, ahol egy Hitler a Belzebub­­ tors nemtzis lemez is, mely Hugenberg arat utól- S.verslábunak mondható, német nehézipari tőke és junker­sr­ivetkezet főnöke olyan rosszul hal­­, hogy ha üzleti területein is ba­­képességekről tenne tanúságot, van­­már régen a csőd szélére kerültek renberg­er és társai nehéz milliókat London, június 30. A Morningpost pá­rizsi tudósítás alapján hangoztatja, hogy a kormány eloszlatta a törvényhozásnak az Ausztria és Magyarország egyesülésé­re vonatkozó híresztelésekkel kapcsolatos aggodalmait s így most már nincs aka­dálya az osztrák kölcsön francia tránsa kibocsátásának. Egyidejűleg a Tems annak szükségessé­gét hangoztatja, hogy Olasz­ és Francia­* számoltak le Hi­ller és pretóriánusai ke­zeihez azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy általa megszabaduljanak a fenye­gető szociális forradalom veszélyétől, meg­szabaduljanak a szociális terhektől s a nemzeti eszme nevében a német munkást vissza­taszíthassák a porosz junker-mili­­tarizmus karjaiba. Nélkülük Hitler ma is egy kis komikus és törpe párt megnevettető főfigurája volna, nélkülük Hitler sohasem kerülhe­tett volna uralomra.­­ Korlátolt elbizakodottságukban azt hit­ték, hogy ha majd Hitler az ő segítsé­gükkel uralomra kerül, akkor a kom­­munnisták és szocialisták ellen kijátszott radikális jelszavait tökéletesen elejti s marad minden a régiben. Hitler csupán cégtáblája lesz a restaurált nehézipari j­unker- u­r­alomnak. Hitler azonban nem ismeri az urikaszi­­nók játékszabályait A csőcselék-proletáriátusból jött ez a figura és a csőcselék-proletáriátus men­talitását i­ly halmon se vetkőzte le. Elfogadta a német nagyurak pénzét s miután ezzel hatalomra jutott, elérkezett­nek látta az időt arra, hogy zsoldadóit — hátulról — ledőlje. Hugenbergék nem számoltak azzal a ténnyel, hogy Hitler hatalmas tömegek vállán emelkedett festőlétrája legtetejé­re, amelyeknek olyan radikálisan szociá­lis ígéreteket tett, hogy akármelyik marxista bolseviki meg lehetett volna vele elégedve, ha pillanatig is hitt volna bennük. Hugenbergék azt hitték, hogy Hitler az ő foglyuk lesz, ország együttműködjenek a dunai kérdés megoldásában. A lap szerint arra kell tö­rekedni, hogy kétoldalú szerződések há­­­­lózatába bevonjanak minden érdekelt du­­­­nai országot. Ezzel újjá lehet szervezni Középeurópát. A munka elvégzése két­ségkívül még sok nehézségre fog találni és hosszú időt fog igényelni, de a prob­léma nem megoldhatatlan. Most kiderült, hogy Hitler a saját tü­relmetlen, követelőző és megbolondított tömegeinek foglya, akik komolyan vették az ígéreteit s most a szociális radikaliz­mus számláját kiegyenlítésre nyújtják be neki.­­ Hitler előtt két alternatíva állott: vagy a tömegek, vagy Hugenbergék kegye és zsoldja. A náci­ Führer kitűnő szimatjára vall, hogy a mai konstellációk között inkább a tömegek kegyét választotta, mint a Hugenbergékét.­­ Választotta pedig azért, mert rájött ar­ra, hogy Hugenberg immár megtette kö­telességét — Hugenberg tehát mehet ! Az ő pénzén szervezte meg a német butaság fekete, helyesebben barna had­seregét, s eközben felismerte, hogy eme butaság okos felhasználásával különb és ■ állandóbb pozíciót biztosíthat magának, mintha továbbra is egy közönséges zsol­dos szerepére vállalkozik.­­ Meg kell adni: Hitler a Hugenberggel ■ vívott küzdelemben különb taktikusnak bizonyult, mint a német nagytőke és jun­ker-feudalizmus védelmezője. S Hugenberget elérte végzete ugyancsak­­ az embernek képében, akit ő a tömegek végzetének szánt. A nemezig gyorsabban érte el, mint remélni lehetett. De elérte s ennek ha­tározottan csak örvendezni lehet. Mert Hugenberg fátuma hatalmas me­mento minden európai reakcionárius ve­zér felé, mely arra figyelmezteti őket, ha az ördög lesz az, amelyik elveszejti, hogy aki az ördöggel cimborál, az nem jut a mennyeknek országába, hanem ma­ Az angol kormány eloszlatta­­ a Magyarország és Ausztria egyesülésére vonatkozó aggodalmakat A Temps Olaszország és Franciaország egazttműködései sürgen a dunai kérdés megoldásában Dollfuss az eddigieknél is drákóibb rendszabályok foganatosításával fenye­gette meg az osztrák nácikat Harci repülőgépekkel fogják elűzni Ausztria felől a németországi náci­ repülőgépeket Bécs, június 30. A hazafias szervezetek Innsbruckban tartott nagygyűlésén 30 ezer ember jelenlétében Dollfuss szövet­ségi kancellár beszédet mondott, amely­ben újólag hangoztatta, hogy kész a ba­ráti viszony fenntartására Németország­gal, de ennek előfeltétele, hogy Ausztria államformájának és a foganatosított bel­ső rendfenntartási szabályoknak kérdése osztrák belügy maradjon. A kancellár úr figyelmeztetést intézett a felforgató ele­mekhez, melynek során hangoztatta, hogy a terroristákkal szemben további, az ed­digieknél drákóibb rendszabályok követ­kezhetnek el. • Egyébként Ausztria kormánya Angliá­ba­n több harci repülőgépet vásárolt. A gépeket arra fogják felhasználni, hogy elűzzék a németországi horogkeresztes re­pülőgépeket, amelyek az utóbbi hetekben sűrűn jelentek meg osztrák terület felett s nemzeti szocialista propagandát fejtet­tek ki különösen a határvidékek felett. . VILÁG HI az a Holey pro­fesszor ? Hetek óta írják a világ nagy lap­jai, hogy a londoni világgazdasági kon­ferencia mindaddig nem juthat ki a kátyúból, amíg Washingtonból nem­ ér­kezik Londonba Raymond Molen pro­fessor. A világgazdasági konferencia sorsa ezidőszerint ugyanis az amerikai delegáció magatartásától függ, a dele­gáció viszont Moley professzortól kap­ja instrukcióit. Eszerint tehát ő az a férfi, aki Londonban ki fogja mondani a döntő szót. Ki ez a Moley tanár és mik az ő vi­lággazdasági elvei? Moley professzor az Egyesült Álla­mok kormányában aránylag szerény állást tölt be­ a kereskedelmi minisz­­t­­ériumnak egyik alállamtitkárra. . Te­kintélyének alapja azonban az a tény, hogy korlátlan bizalmát élvezi Roose­velt elnöknek, aki naponta kikéri ta­nácsát a kormányügyek minden rendű­­ és rangú problémáiban! Amikor Roose- I­veit bekerült az elnöki székbe, kilenc­­­­tagú tanácsot rendelt maga mellé, az­­ amerikai egyetemek kiváló tudósait, közöttük négy zsidót. Az amerikai nép ezt a kilenctagú tanácsot az elnök „agytrösztjének“ nevezi tréfásan. E tröszt tagjai: Rexford Guys Tugwell, Augustus Berle, John Dickinson, Mor­­dechai Ezekiel, Lewis Douglas, Mil­­burn Wilson, Charles William Tau­­­r­sig, James ,Paul Warburg és Moley. Moley tanáron kívül az elnök csak meg­­­határozott politikai és gazdasági terü­leten kéri ki egy-egy tudós tanácsát. Moley professzor azonban minden kér­désben tanácsadója az elnöknek, őt tartják az „agytröszt“ vezérigazgató­jának, ak most, mint deus ex machina hirtelen a­ londoni világkonferencián termett és az egész világ figyelme fe­léje irányul. Moley professzor régi intim barát­ja az elnöknek, Roosevelt becézve, „Ray“-nak szólítja, ő pedig Roosevel­­tet Guvernornak. Az elnök, ha idegen­nek bemutatja, hozzáteszi: „ő az én zseblexikonom“. Az egész választási kampány alatt állandó kísérője volt az elnöknek és jelen van, valahányszor az Unió elnöke fontos politikai és gaz­dasági kérdésekben tárgyal kiváló egyéniségekkel. De estéit is többnyire az ő társaságában tölti az elnök, akinek nincs titka Moley előtt. Raymond Moley ír származású. El­végezte a Baldwin Wallace kollégiu­mot és több, mint húsz év óta a köz­jognak és az államtudományoknak egyetemi professzora. Amerika egyik kimagasló tudósának tartják, arány­lag fiatal kora ellenére. Most töltötte be negyvenhatodig évét is a legaktí­vabb emberek egyike. Nem múlik el két, hogy ne írna egyik, vagy másik amerikai lapba gazdaságpolitikai cikket, amely aktu­alitása és új szempontjai szerint az Unió egész területén feltűnést kelt és bizonyára erősen befolyásolja a közvé­leményt. Minden héten a rádióban is hallatja véleményét. Szóvá teszi az ak­tuális gazdasági problémáikat. Jellem­ző nagy aktivitására és sokoldalúságá­ra, hogy mindezen elfoglaltsága ellené­re sem hanyagolja el az egyetemi tan­széket és rendesen megtartja felolva­sásait. A gazdasági problémákban va­ló rendkívüli járatosságaival és azzal a hírével, hogy az elnök intimusa óriási befolyást gyakorol az Egyesült Álla­mok minden rétegére és az amerikai politikára. Moley professzor gazdasági irányel­vei ismeretesek. Egyik fő exponense an­nak a napról-napra­ nagyobb határozott­­­sággal kidomboruló politikának, amely gazdasági téren az autarkiát követeli. Moley professzor követeli­ az ellenőr­zött inflációt, az áruk értékének eme­lését, az ipar gyökeres átszervezését és azt is, hogy Amerika mondjon le a

Next