Uj Kelet, 1933. augusztus (16. évfolyam, 172-198. szám)

1933-08-01 / 172. szám

Taxa poștală Szerkesztőség plătite in nom. és kiadóhiva-No. 2M.nr-*2».I tál: Cluj-Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (v. Brassai-u.) II. Telefon : 977. E16fizpiáei-»4rak : Havonta Ilii neg évre 6W, egészévr---------_ földre: Havonta. 1, negyedé^ félévre fi, egészévre II doll ' .? ■ detések díjszabás szerk BELET“ az erdélyi ét zsidóság egyetlen napfla*keink utánnyomeát csak rás megjelöl&everytoKeSttk' && 40XW ipifl d lifiliKil ZSIDÓP0U1IKA1IUPHAP Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hátszegi Ernő, Str. Matei Miliő Ifj. Hetid. 1933 MIHNU 1. 5993. IV AB 9. XVI. tvr. 172 SZAPI. étet zsidók Londonban az angol zsidó szervezetek elkezdték a német zsidók elhelyezése érékében való munkát. A munka eddigi eredménye: Pearce ausztráliai hadügyminiszter felántotta Észak-Ausztráliát egy nagyszácsú német-zsidó településre. Jó terület,okat ígér mezőgazdasági és ipari tekintben. A török kormány, Argentína és Brazilia ormányai is kijelentették, hogy hajlanak zsidó kivándorlók befogadására. Kürtösen érdeklik a kormányokat kézművek, technikusok, orvosok és kémikusok. Nyilvánvaló, hogy az akció nem fog egarani ennél az eredménynél és megvesések mennek majd más kormányokig akik szintén beengedik a produktív idókat. Ez az ügy ugyan a zsidó szolidaritásre, de sok köze van hozzá a korszellemik is. A korszellem pedig azt diktálja, így a hitlerizmus áldozatait fel kell tolni. Mert Hitler az embertelensége mellett lenti a visszahatást, amit az állami életn már csak a legvisszamaradottabbak thetnek. (Moh Most derül ki, hogy Hoover egykori üzügyminisztere, Mellon az Amerika gazdagabb embere. Vagyona többet tesz ki, mint, Románia és a bankjegyforgalmas jövedelme vanta nagyobb, mint egész Románia álmi bevételeinek egynapi összege. És ez az úr éveken keresztül igazgatta irányította Amerika pénzügyeit! Ezek után igazán nincs semmi csodájaabban, ha Amerikában éppen Hoover alma alatt emelkedett fel a munkanélkek száma 12 millióra és hogy a bőség zaja a legsötétebb nyomor hazájává hozott át. De sőt az sem csodálatos, hogy az egész ág krízisbe jutott és hogy ebből a kritből ma sem tud kilábalni. Nem csoda pedig azért, mert a legtöbb rópai és amerikai kormány pénzügyi cáit mindenütt a kis és nagy Mellonok nyitják, akiknek egész pénzügyi tevélysége arra irányul, hogy maguknak mél több hasznot biztosítsanak — a tűsek nyomorúsága árán. Adig, amíg bankárok vagy a bankárok lékkörébe tartozó megbízottak és lakóállanak a kormányok élén és főleg azdasági reszortok minisztériumaiban ékenykednek, addig nem is jöhet hely és megnyugtató változás. Adig a pénzügyminiszterek tevékenye kizárólag arra fog irányulni, hogy azt személyes gazdagságukat és zsebitmegtömjék, de legkevésbé sem fognak ki törődni, hogy a plutokrácia érdekóráin kívül eső milliók is kenyérhez hassanak. rádió ne*A feketecratorunk egyik legcsodálatosabb találja a rádió — mely történetesen egy dó fizikus elmeművének eredménye — , jóval és széppel ajándékozta meg az heriséget. A hanghullámok hátán ma már a legigényegy rádióelőfizető is megengedmagának azt a luxust, hogy egyik eben Moszkva, a másik percben konkulturájának, eszmevilágának körébezzon s legyőzve a távolságokat, szobaatmoszférájába kapcsolja be a legalábbi világokat is. A rádió utján a zene, a szó, a szinjátia világban történő eseményekről a tudomásvételi olyan nagy elterjedtséért meg pár év alatt, amilyenről még kiült század emberisége sem álmodot fényoldal mellett azonban sötét árnyai is vannak a rádiókultúrának. Maga a rádió nem tehet róla, hogyy előnyei mellett nagy veszedelmek köze lett. Nem tehet róla, hogy az egyes kormányok kezeiben levő stúdiókban magukat államférfiaknak nevező kalandorok, tehetségtelen dilettánsok, éretlen politikusok túlságos gyakorisággal veszik igénybe a hanghullámokat, hogy ezeknek szárnyán a világ legmerészebb hazugságait, legnemtelenebb megtévesztéseit és legkiérettebb butaságait közöljék befolyásolható rádióhallgatóikkal. Beethoven, Mozart muzsikája, nagy színészek párbeszéde, komoly tudósok előadása mellett egyre többször kénytelen fülünk meghallgatni a Hitlerek, Göringek, a Gömbösök, legjobb esetben pedig a Macdonaldok beszédeit, akik legtöbbször akkor nyitják szólásra aranyszájukat, amikor valamilyen újabb gazságot, vagy újabb ostobaságot követtek el. Kétségtelen, hogy a rádiónak ma még nagyobb,, legalább is bizonyos irányban a veszedelme, mint a nyomtatott betűnek. A nyomtatott betű rengeteget tett az emberi elme megvilágosítása és felemelése terén, de ugyanakkor hatalmas lehetőséget nyújtott arra is, hogy a nyomtatott betűn keresztül a legbernirtabb„gondolatok“, a megtévesztésnek legveszedelmesebb szellemi baktériumai zavarják meg a minimális képességekkel felruházott agyakat. A szó szuggesztivitása talán a betűnél is nagyobb. S mert az üres fecsegők rendszerint jobb szónokok, mint a tartalmas, komoly férfiak: a rádió mikrofonja a legtöbb esetben politikai senkik beszédeit recsegi bele a világűrbe, megtévesztve és megfertőzve ezzel számos jóhiszemű ember lelkülétét és gondolkodását. Úgy látszik, napjainkban a rádió fényoldalai mellett egyre többször kell elviselnünk árnyodalait, sőt ha sokáig így pereg a világ sorsa, egyenesen a rádió lesz ,az, mely a világot a butaság és a legraffináltabb gonoszság szóözön vizével fogja elárasztani Máris megegyezés jött létre az olasz és francia kormányok között Közép- és Délkeleteurópa tekintetében egyik hatalom sem támaszt területi igényeket Genf, július 31. Beavatott helyen leszögezni kívánják, hogy Közép- és Délkeleteurópa tekintetében sem a francia, sem az olasz kormányok nem támasztanak területi igényeket s ezen az alapon sikerült a két hatalom között máris megegyezést létrehozni. Közelebbről a két hatalom együttesen fogja fontolóra venni az orvoslás irányelveit és lehetőségeit Közép- és Délkeleteurópában. A két területileg érdektelen hatalom kormánya arra fog törekedni, hogy a Duna-államok önállóságát gazdaságilag is biztosítsa, mert teljes az egyetértés közöttük abban az irányban is, hogy blokkok alakulásának elejét kell venni. Bizonyos, hogy nagyban hozzájárulna a helyzet tisztázásához az a körülmény, ha elérhetnék, hogy Németország is kötelező erővel kijelentse, miszerint érdektelen Ausztria területe tekintetében, de talán ilyen nyilatkozat hiánya sem lesz akadálya a helyzet gyökeres újjáépítésének. Párizs, július 31. A 1‘Ordre azt ajánlja a kormánynak, hogy a négyhatalmi egyezmény aggályt keltő szakaszaira való tekintettel sürgősen hívják össze konferenciára Franciaország szövetségeseit, hogy közösen megtanácskozhassák a tennivalókat az új helyzetben. Augusztus 8-án Roosevelt rendelettel teszi kötelezővé egész Amerikában a munkaidő leszállítását és a bérek felemelését A munkaadók mn része nem hallandó önként erejet tenni a felszólításnak. Hatalmas sztrájkok rázzák meg az amerikai gazdasági életet. Ostromállapot Pennsylvaniában Washington, július 31. A Fehér Házból kiszivárgott hírek szerint Rooseveltnek az a szándéka, hogy augusztus 8-án rendelettel kötelezővé teszi egész Amerikában munkakódexének a munkaidő leszállítására és a munkabérek emelésére hivatott intézkedéseit. Amiatt mutatkozik ennek szükségessége, mert a munkaadók egy része önként nem hajlandó eleget tenni az amerikai kormány munkaidő leszállítására és bérek emelésére irányult felhívásának. A munkásság nem tartja elég radikálisnak a munkabéremelést s ezért több helyütt sztrájkok törtek ki, így a Pennsylvania tagállamban elhatalmasodó sztrájkmozgalom miatt ostromállapothoz hasonló szigorúságú intézkedéseket léptettek életbe. Egyidejűleg Genfben az a hír terjedt el, hogy Baruch amerikai bankár, Roosevelt elnök egyik bizalmasa, aki jelenleg Franciaországban tartózkodik, vasárnap a délfranciaországi Royalba utazott, ahol Litvinov üdül. Állítólag a bankárnak az a megbizatása, hogy előkészítse az Egyesült Államok és a szovjet közötti normális politikai és kereskedelmi kapcsolatok felvételét. Beavatott körökben már augusztusra várják a szovjet de jure elismerésének proklamálását. Baruch rovati utazásának hírét Párizsból még nem erősítették meg. London, július 31. A Holland Swaldbord társaság másfél millió holland forintért eladta a szovjetnek szénérdekeltségét a Spitzbergákon. A szovjet kifizette a vételár egy hetedrészét s a többinek fizetésére nyolc évi haladékot kapott, mely idő alatt részleteket kell fizetnie. VILÁG TÜKRE A dilettáns Roosevelt A dollár beszámíthatatlan ingadozásai következtében, a newyorki tőzsdén, az utóbbi napokban a forgalom valósággal szünetelt. A váttelkedv erősen lanyhult és azok a hírek, amelyek Roosevelt munkakódex reformterveiről szóltak, csak arra voltak jók, hogy közvetlenül befolyásolják a tőzsdei forgalmat A newyorki tőzsdével kapcsolatban a csikágói értéktőzsde és gabonatőzsde is nagy üzlettelenséget mutatott. Körülbelül két hete immár, hogy Amerikában a tőzsdeüzletet a teljes fejetlenség jellemzi. A newyorki Wallstreeten a hangulat felette pesszimisztikus. A tőzsdei üzlettelenség és a dollár bizonytalansága tragikusan hatott ki a bankéletre is. A newyorki lapok arról írnak, hogy Amerikában most kezdődik az a gazdasági szomorújáték, melynek 1921—22-ben Európa volt a színhelye. A gazdasági élet elvesztette a fejét. A spekulációnak bő tere nyílik. Azonban ebben nincs sok köszönet, mert — mint ezt a Sudav Expressz kimutatja — vagyonok, amelyek csak néhány héttel ezelőtt keletkeztek, ma már nem léteznek. Az értéktőzsdén a papírok általában, 15—30 pont között variálnak esés tekintetében. Ezt a beteges hullámzást viszont arra vezetik vissza, hogy a dollár nem képes megnyugodni. Az a dollár, amelyik a múlt héten 5 pontot szerzett Párizsban, néhány nappal később 9 pontot veszített. Londonban a pontkülönbség hat nap alatt 13 pont volt. Amellett a tőke egyre menekül Amerikából és a munkabérek nivellálása, az árszint erőszakos emelése, valamint a forgalom ,„felkorbácsolása“ csupa olyan akciók, melyek mind balul ütöttek ki. Mindezen események következtében a hangulat leírhatatlanul elkeseredett és már a demokrata sajtó is a legpesszimisztikusabb hangon ír. A Hearstlapok hasábos cikkekben elemezik és kritizálják Roosevelt munkakódexét és talpraállítási tanácsának diktatórikus intézkedéseit, illetve a további intézkedések tervezetét. Közgazdászok azt állapítják meg, hogy úgy a munkakódex, valamint a talpraállítási tanács munkaterve a kapkodás, a fejetlenség és a hozzá nem értés mesterműve. Felette nyugtalanítja az amerikai gazdaságot az a hír, hogy Newyorkban, Csikágóban, Filadelfiában, Pittsburgban és más ipari centrumokban a munkások sztrájkra készülődnek és így akarnak tüntetni Roosevelt balkezes munkabér- és árnivelláló politikája ellen. A Newyork Times és a Newyork Herald Tribunezzel kapcsolatban azt írják, hogy a közgazdasági életben nem lehet erőszakoskodni és a közgazdaság nem paripa, melyet ha rakoncátlan, veréssel szokás megrendszabályozni. Amellett általában az a felfogás, hogy Amerika tulajdonképpen csak most álll katasztrófa előtt- Ami eddig történt, az csak előjáték, bevezetés volt- A londoni gabonaegyezmény, valamint a sterlinblokk és az aranyalapon álló államok szövetsége mind olyan akciók és tények, melyek hatásukatmár a legközelebbi hetek folyamán éreztetni fogják és ez a hatás az lesz, hogy a kifelé semmivel sem védett amerikai közgazdaság elveszíti majd utolsó erősségeit Az amerikai közgazdaság ,,rohamos lerongyolódásának“, mint azt az amerikai lapok írják, politikai következményei is lesznek. Még sohasem fordult elő, hogy az Egyesült Államok valamelyik elnöke négyhónapi kormányzás után a baklövések, balfogások és fejvesztett intézkedések tömegével enynyire az örvény szélére tudtavolna sodorni az amerikai közgazdaságot. Példátlan eset Amerika történelmében, hogy egy ember kapkodásával, tájéka.