Uj Kelet, 1934. október (17. évfolyam, 219-243. szám)

1934-10-03 / 219. szám

■' ~S posta Ia I In Szerkesztőség plfitste in mun. I és kiadóhiva­tal: Cluj, Str Baron L Pop 10. Telefon: 9­77. Előfizetési á~ik: lavonta 110, negyedévre 320, é é­vre 600, egészévre 1200 lel­­öldre. Havonta 2, negyedé f­élévre 12, egészévre ^dollár, ih­letések díjszabás szerint. Az „UJ LELET41 az erdélyi és bánsági zsi­­dóság egyetlen politikai napilapja. Cikkeink utánnyomását csak a for­­ás ~ megjelölésével engedjük meg. w No. 224713/9^9. | XHET ZSIDÓPOLITIKAIMPHAP Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. — Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő Hát­szeg­ Ernő. Strada Matei Milo 5. Szerda, 1934. okt. 3. TISRI 24. I 21­. SZÁM. Tatarescu elnökletével, Titulescu nélkül új liberális kormány alakul­itulescu lemondása robbantotta ki a kormányválságot. A külügyminiszter azért mondott , mert Tatarescu nélküle fogott külpolitikai akciókba és Lengyelország befolyáshoz bl­jutott a román külpolitikában A Viitorul cáfolja a rezsimváltozásról szóló híreket Bucur­esti-Bukar­est, október 2. (Az Új­­élet tud.) A liberális kormány bukása em pusztán belpolitikai szenzáció, hanem leginkább az európai diplomáciai élet agy eseményének számít. Mint a tudósí­­tsokból kiderül, Tatarescu kormányát Itulescu buktatta meg, illetőleg azok a­örülmények, amelyek a külügyminisztert mondásra bírták. A kormányválság iga­okait hiába is kutatnák, a román kor­ányválságok pszichológiájához tartozik, úgy a kormányok váratlanul buknak és íratlanul születnek, hogy a válságokat eíidéző körülmények csak hónapok, eset­ig csak évek után kerülnek nyilvános­­sgra. Kétségtelen, hogy a Tatare­scu­­ármány bukása a politikai élet nagy esm­­énye. Kormánykörök magabízó nyilatko­­ztai és az a kétségtelenül fennálló körül­­ény, hogy Tatarescu, biztos kézzel és így lendülettel vezette az ország ügyeit, ilószínűvé tette, hogy a liberális kor­ány tartósabb ideig marad uralmon m­int az a kilenc hónap, amelyet eddig már imányon eltöltött. A háromféle verzió A meglepetés természetesen a legkülön­­zőbb véleményeket váltotta ki az újra jós aktivitással működő bukaresti poli­­­ai közvéleményben. Alig ocsúdott fel ország közvéleménye a kormányválság inzációjából, máris három konkrét fel­és keringett a köztudatban a kormányo­sságot előidéző okokról. Íme a három­lönböző „tétel“, mely a kormány várat­­i bukásáról felszínre került: 1. A kormány lemondása csak for­mai és ezzel Tatarescu csak azt akarta elérni, hogy szabadkezet kapjon a hosz­­szú idő óta kísértő kormány-átszerve­zés megvalósítására. 2. Nemcsak kormánybukás, de kor­­mányváltozás is következik. Ez a ver­­só ellenzéki álmokat váltana valóra ■s természetesen ellenzéki körökből is­zármazik. Eszerint a kormányt pénz­ügyi nehézségek késztették arra, hogy mondását benyújtsa, de arról is be­­széltekt, hogy saját pártjában dúló el­őtétei miatt kényszerült Tatarescu­­ elhatározó lépésre. 3. A legvalószínűbb és a külföldi sajtó­rodák jelentéseinek tükréből is ez a fel­evés olt­o­sható ki. Titulescut eddig még részleteiben sem ismert körülmé­nek befolyásolták arra, hogy a kül­­gyminiszteri tárcáról lemondjon. Mi­lan Titulescu személye egyben a ro­­ári külpolitikát is jelenti, a külügy­­iniszter lemondása olyan jelentőségű­e­n, a­melynek feltétlenül maga után 11 vonasa az összkormány lemond.­A válság izgalmas története­i lássúk a feltevések hitelességét az tények tükrében. Már vasárnap rég­számunkban hírt adtunk arról, hogy trescónak a szászrégeni vadászaton­ megjelenése politikai körökben nyug­­aságot kelt. Hiába cáfolta meg Lepa­­i ezeket a nyugtalanító híreket, a zrégeni kastélyban a király és a mni­­erelnök között sorsdöntő tanácskozá­sok folytak le. Tatarescu Szászrégenből Bukarestbe utazott, ahol megbeszéléseket tartott a kormány tagjaival, majd hétfőn délután négy órakor újabb tárgyalás folyt le a miniszterelnök lakásán, ami azonban már a kormánybukás utáni teendőket be­szélte meg. A lemondás és az új megbízatás Ezen a megbeszélésen ugyanis Tatares­cu közölte minisztertársaival, hogy a par­lament megnyitása előtt részletes beszá­molót terjesztett az uralkodó elé a kor­mány által, végzett munkáról és felkérte őfelségét, hogy a helyzet tanulmányozása után közölje elhatározását a kormánnyal szemben tanúsítandó jövendőbeli magatar­tásáról. Ezért a király kezébe tette le a kormány lemondását. A király a lemon­dást elfogadta, de azonnal újra kormány­alakítással bízta meg a miniszterelnököt. Ezután jelent meg a hétfői hivatalos köz­lemény, mely a kedd reggeli lapokban már részletes kommentárokkal jelent meg. Az esti órákban a belügyminiszter sür­­gönyileg felszólította a prefektusokat, nyugtassák meg a közvéleményt, hogy a kormányválság rövid időn belül elsimul. Titulescu lemondó sürgönye a királyhoz így született meg az a feltevés, hogy nincs szó lemondásról, hanem csak a kor­mány újjászervezéséről. Ezzel szemben az újabb jelentések már egészen más szin­ten tüntetik fel az eseményeket. Vasár­nap reggel hét órakor az uralkodó sür­gönyt kapott Titulescutól, melyben érte­síti a királyt, hogy úgy a kormányban viselt tisztségéről, mint összes hivatalos megbízatásáról lemond. A párizsi sajtó, mely a hírt már hétfőn reggel közölte, rámutat arra, hogy Titulescu nem beteg­sége miatt mond le, mint ahogyan azt sürgönyében állítja, lemondása mögött egészen más okok húzódnak meg. Ezt a hírt a külügyminiszterhez közelálló Sud Est távirati iroda közölte a párizsi saj­tóval. Az a tény pedig, hogy a sürgöny a hétfő reggeli párizsi lapokban már meg­­jelenhetett, arra mutat­ rá, hogy Titulescu 48 órával ezelőtt már nem volt külügymi­niszter. Titulescu­ lemondása aggasztja a francia diplomáciát Titulescu lemondása diplomáciai körökben kelt nagy feltűnést és elsősorban Párizsban kísérik nagy aggodalommal a „külügyi kor­mányválság" lebonyolódását. A párizsi sajtó annak a véleményének ad kifejezést, hogy Titulescu magatartása vonta maga után a román kormány lemondását. A L'Oeuvre a romániai politikai eseményekhez fűzött kom­mentárjában megállapítja, hogy milyen nagy befolyást gyakorolnak külföldi politikai kö­rök Bukarestre. A Titulescu által felhozott betegség csak ürügy a lemondásra. Tata­rescu miniszterelnök nem számolt Titulescu nagy befolyásával és versengett vele külpoli­tikai tárgyalások levezetésében, amikor Pá­rizsba, majd Belgrádba utazott anélkül, hogy a külügyminisztert erről értesítette vol­na. Titulescu elégedetlenkedett afölött, hogy Tatarescu külpolitikai lépéseivel keresztezi számításait és ilyen körülmények között nem lehet önálló vezetője Románia külpoliti­kájának. Titulescu neheztelésének másik oka, hogy Lengyelország egyre nagyobb be­folyást gyakorol Romániára. Lengyelország bukaresti meghatalmazott mi­nisztere nemrégiben beszédet tartott, amely­ben Titulescu külpolitikai működését kritika alá vette. Ekkor Titulescu azt kívánta kor­mányától, hasson oda, hogy a lengyel köve­tet mással cseréljék fel. Titulescunak ez a követelése nem teljesült és ezért vonja le a konzekvenciákat a­ külügyminiszter. Pertinax, az Echo de Paris világhírű kül­­politikusa, részletes cikkben foglalkozik Ro­mánia politikai helyzetével és megállapítja, hogy Titulescu lemondása abból a féltékeny­ségből fakad, mely már régóta fennáll Titu­lescu és Tatarescu között. „Titulescu lemondása — írja Pertinax — nagy vesztesége a romániai diplomáciának és megakadályozza a békemunkát, amelynek a román külügyminiszter egész életét ál­dozta". A kibontakozási tárgyalások Bucuresti-Bukarest, október 2. A fővá­ros a kormányválság izgalmainak hatása alatt áll. Az összes pártklubok és politikai kávéházak a legkülönbözőbb tárgyalások színhelyei, melyeknek során még mindig nem alakult ki a legközelebbi jövő új liberális kormánya. Hétfőn este a jugoszláv és cseh képviselők tiszteletére adott banketten a mi­niszterelnök kijelentette az újságíróknak, hogy az új kormány listája, már készen van, az ipari és kereskedelmi miniszter kivételé­vel, akiknek kinevezése meglepetést fog kel­teni. Majdnem az összes eddigi miniszterek meg fogják tartani tárcájukat. Az új kor­mány homogén, liberális kormány lesz. Kedden délben a fővárosba érkezett Dinu Bratianu, a liberális párt elnöke és tanács­kozásokat folytatott Tatarescuval. Liberális körökben azt állítják, hogy Tatarescu és a pártelnök között legteljesebb az egyetértés, a miniszterelnök az új kormány összetételét tárgyalta meg­ Bratianuval. A kormány csak néhány ponton szenved változást. Va­lószínű, hogy Pop Valér miniszteri tárcát kap. A fővárosba hívták Cancicov Mirceát is. Tatarescu az éjszaka folyamán híveinek bizakodással nyilatkozott és azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy Titulescu meg fog­ja másítani szándékát és belép a kormány­ba. Az a vélemény, hogy az uralkodó még abban az esetben is megbízza Tatarescut az új kormány megalakításával, ha Titulescu nem hajlandó belépni a kormányba. Tatares­cut az éjjel és a délelőtt folyamán a lemon­dott kormány összes tagjai meglátogatták. Abban az esetben, ha Titulescu válasza kés­ne, fennállhat az a lehetőség is , hogy Dinu Bratianu elfogadja a külügyi tárcát és eset­leg véglegesen is megmaradna a külügyek élén. Az Epoca szerint, Franasovicset neve­zik ki belügyminiszternek s Inculetz más mi­nisztérium élére kerülne. A lap értesülése sze­rint az új kormányból kimaradna Victor An­­tonescu, akit párizsi követté neveznének ki, dr. Lepadatu és Nistor. Liberális körökben biztosra veszik, hogy az új kormány tagjai a következők lesznek: Inculetz, Franasovici, dr. Anghelescu, dr. Costinescu, Iamandi, Pop Valer. A kormány- f­olytatása a 8-ik oldalon. VILÁG TÜKRE Vistra és Wollstra: a német ruhapótanyagok A német divatintézet nemrégiben sajtó­fogadónapot rendezett. Újságírók itt meg­tudták, hogy ezentúl propagandát kell csi­­nálniok az uszály és ránc nélküli ruha érdekében. A német asszonyoknak nem szabad többé pazarolniok az anyagot. A divatlapoknak rá kell mutatni­ok arra, hogy az uszály és ránc nélküli ruhák kar­csúvá teszik a nőt s ezért már Párizsban is rátérnek az egyenes vonalak divatjá­ra. Azután a férfidivatról is beszéltek. A divatintézet elnöke hosszú előadást tar­tott arról, hogy milyen célszerűtlen a mai férfiruha. A jobb német úr legalább négy font ruhát és fehérneműt cipel a testén. Egy télikabát átlag ezer gram. Ez így nem mehet tovább! Az úri télikabát a jö­vőben nem nyomhat többet nyolcszáz gramnál. A vastag ruha csúnya, nem fe­lel meg az angol férfidivatnak s ezenfelül egészségtelen is. A divatintézet szónokai lassan-lassan eljutottak propaganda hadjáratuk főpont­jához. Az egyszerű divatot nem lehet az eddig szokásos külföldi áruval megcsinál­ni. Ehhez hamisítatlan német áru szüksé­ges. „Szakembereink kitalálták a Viszt­­rát és a Wollsztrát. Ezeket gyáraink most fogják piacra dobni. Hogy az anyagokat bevezessük, új divatirányt kell kreálnunk. Szeptembertől kezdve a német divatinté­zet külön kiállításokat rendez Németor­szág összes városaiban. Propagálni fogjuk az új anyagból készült ruhákat, mon­dották a szónokok, így is­ történt. A berliniek, akik eddig Göbbels és Göring viccekkel szórakoztak, új „Meismacher“ témát találtak ki: a Visztrát és a Wollstrát. Külsőleg halálos komolyan veszik a dolgot. Az áruházak és anyagraktárak segédei azt mondják az anyagot bizalmatlanul mustráló vevőnek, hogy Wollstra és a Visztra "a legjobb an­gol áruval egyenértékű. Az ár? kicsit ma­gas, de állítólag mesés minőségű. Wollstra és Visztra a gyapjú és a gya­pot kémiai eljárás alapján nyert pótsze­rei. Az eljárás maga hasonlít a műselyem gyártásnál használatos procedúrához. Az ilyen anyagok termelésénél a legfontosabb nyersanyag: a fa. A Visztrát fából nyerik, a Wollstrához még rongymaradékokat is kevernek. A faanyagnak jó minőségűnek kell lennie. A műselymet nagyobbrészt szintén fából kapják, de ehhez csak bizo­nyos fajtájú svéd és kanadai fafajták jók. A német fa erre a célra alkalmatlan. Ennek kivételesen semmi köze Hitlerhez, ez a klímával függ össze. A német mű­­selyemnek most is szabad külföldről ho­zatni a nyersanyagot, mert ennek gyártá­sához viszonylag kevés fára van szükség. De a Visztrához és Wollstrához sokkal nagyobb mennyiségű külföldi kéne, ezért az iparra ráparancsoltak, hogy Visztrát és Wollstrát főleg hazai fából kell gyár­tani. Hogy ennek mi az eredménye? Ki­mondottan silány anyag! A Wollstra és Visztra kész anyaga na­gyon mutatós. Úgy ragyog, hogy a termé­szetes anyagoktól alig lehet megkülön­böztetni őket. De néhány hét múlva vége a fénynek, az anyag jelentéktelenné vá­lik és gyűrődni kezd. Amíg az anyag szá­­raz marad, addig a vevő könnyen kibékül­het ezzel. Tragikus csak akkor lesz a do­log, ha a Visztra ruha, vagy a Wollstra kabát megázik. A szálak megkeményed­nek, rohadni kezdenek és gyorsan tönkre­mennek. Új ipar gyermekbetegségei ezek? Az biztos, hogy a műselyem is eleinte ke­mény volt, gyűrődött és nem lehetett mos­ni. Több mint egy évtizedig tartott, amíg

Next