Uj Kelet, 1935. július (18. évfolyam, 143-168. szám)

1935-07-02 / 143. szám

és Madóblva­­tal: Cluj, Str. Baron L Pop 1: 177־. Előfizetési áruk: 110, negyedévre 1t?X 'י e 600, egteévre 1200 é­vre: Havonta 2, negy­ívre 12, egészévre 20 d ■:־ " érint. Ak 4״ ra :LET*4 az erdélyi és bánsági zsl­­ág egyetlen politikai napilapja. ................ át a sor­megjelölésével engedjük meg. nfrmintrth­ Ara 5­lej leveleket nem fogadunk el — Kéziratok megőrzését és vtaszakokászt nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marta■ Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő Hát­­szegi Ernő, Strada Matei Milo A. Kedd, 1935. Julius 2. 5695. EV. TAMUSZ 1. 1­­ XVIILÉVF. 143. SZÁM. szombati nemzeti parasztpárti gyűlés zális figurája volt Manich Gyula, m­berek tízezrei viselték kalapjukra tűzve őt; midőn szólásra emelkedett, megkapó ty­ukban ömlöttek feléje a szeretet és tis a­legkevésbé népszerű volt a mód, ahogyan célt. Semmi a néptribunok széles gesztu­­sót, szenvedélyességre korbácsoló szerte­­ségéből, öblös baritonjából. Kifogástalan ete zakkó, magas, keménygallér, geocset­­vonalak a karmozdulatokban és letomps­­, szinte nyájas hang: ez volt Mánia szó­­i megjelenése. Ha mégis bálványozzák a tömegek, úgy ez Iván azt bizonyítja, hogy Maniu sokkal többen van elásva az erdélyi románság yományaiba, semminthogy a legkörete­­tt jelszavakkal is könnyű volsa onnan ki- 1 a­zzal, ami beszédének lényegét képezte,­­ áll módunkban foglalkozni. Mindenesetre beszédének energikus tónusa­­ enged következtetni, hogy Maniu nem Inti többé magát visszavonultnak a politi­­élettől. Sőt: egyre aktívebb részt kér fiának Irányításából is, amelyben — a­mbati beszédek szrint — egyre inkább az elfogása, az ő ״ taktikája“ látszik érve­­sülni. O­ hát Maniu neve sűrűbben fog ezentúl ־ epeini a belpolitikai krónikában. 18 a nemzeti parasztpárt jelenlegi össze­­sét tekintve — hívei azt remélik, hogyha lu személye a jövőben izolálódni fog, úgy egy egész párt izolálását 18 fogja jelen­ן ! • • az esetban viszont a felfogás, ama- ד Maniu képvisel, akuthibban fog rá­­b Ukini a bel­politikai életre, mint a múltban, I ’ Maniu magára maradt, mert a párt­­­ának egyes vezetői hatalmon kívántak túl. it­t mondják a maniuisták a szombati gyű­­ntán. közeljövő meg fogja mutatni, hogy mi­­n mértékben van igazuk. m­ég Ahyac- as gyerekeket mumussal, középiskolásokat Chelescuval szokták manapság ijesztgetni. Anghelescu, a diákok mumusa, rászolgált a minőségére, mert amit végez, az való­­ijesztő. Ijesztő, hogy mennyire rá tud tudni ez az ember az érettségi előtti ge­­áció lelkére, hogy milyen, sajnos, több­­hiábavaló teljesítményre kényszeríti az úgyis túlerőltetett mai ifjúságot, fial ott erre a túlméretezésre éppen annyi­­nincsen szükség, mint ahogyan minden az akadály fölösleges, mely az élet nor- 11 is menetének útjában áll. Hányféle statisztika mutatta már ki, hogy mániában nincs Intelelktuális túltengés? Egyetlen szabadfoglalkozású ágban mu­­t­azik fölösleg: az ügyvédi karban, az ügyvédi karban csak azért, mert a bikával mételyezett ifjúság csak a jogi dorátussal a kezében látja valószínűnek a tihai karrier lehetőségét. A politika pedig nem mindenkinek, hanem a­­a majdnem mindenkinek sikerül. Ak­i a „majdnem“-ből k­imarul, az kényte­­bennmaradni az ügyvédi kamarában. Ugyanakkor azonban nincs elég orvos és az orvos, nincs elég technikus, sőt még a sári állásokat is csak nehezen lehet betel­­ni. Hogyan lehet ezt a kérdést megoldani? Anghelescu szerint: még kevesebb embert egyetemekre engedni. Holott a módja az, hogy megfelelő neve­­sít, vagy ha kell, rendszabállyal arra kény- Títeni az embereket, hogy olyan intellek-­ális pályákra menjenek, amelyeken még­­csen olyan túlzsúfoltság, mint a jogi pá­­rt. Olyan egyszerű dolog ez, mint hogy két­­-­ kettő az négy. Csak azok számára komplikált, akiknek kék gondolataik vannak. A mellékgondolat pedig az, hogy állítólag sok nemromán megy az intellektuális pa­rkra. Tatarescu mégis úgy érzi, hogy ura a helyzetnek״. A liberális kormány, Dinu Bratianu és az alkotmány­­módosítás fegye Bucureşti, július 1. (Az Új Kelet tud.) A belpolitikai élettel kapcsolatosan az Adeverul tudni véli, hogy a liberális párt­­ban az elmúlt heti zavarokat átmenetileg legalább is nyugalom fogja felváltani A helyzet tisztázására most nem kerül sor. Tatarescu kijelentette egyik barátjának, hogy ״ amíg egy Bratianu áll a párt élén, addig meg sem fogja kísérelni eltávolítá­­sát.“ A miniszterelnök el akarja kerülni a helyzet tisztázását, mert egy esetleges sza­­kadás károsan befolyásolná kormányzását. Tatarescu meg van győződve arról, hogy amennyiben sikerül kormányzása alatt vi­­tathatatlan eredményeket elérnie, úgy sze­­mélyi helyzetét a pártban amúgy sem ren­­dítheti meg semmilyen manőver, é éppen ezért legfőbb gondja a kormányzásra kell, hogy koncentrálódjék. A miniszterelnök meg akarja védeni kormányzási lehetősé­­geit a párt belső súrlódásaival és éppen ezért el akar kerülni minden olyan gesz­­tust, amely a súrlódásokat kiélezhetné. Más részről Dinu Bratianu rövidesen külföldre utazik. A liberális párt elnöke szükségesnek tartotta leszögezni, hogy az alkotmány módosítását kívánhatja Tata­­rescu, de nem kívánja a liberális párt — ezen túl azonban semmit sem kísérelt meg a kormány pozíciója megrendítésére. Any­­nyit mindenesetre sikerült elérnie, hogy az alkotmány módosításának ügye pillanat­­nyilag lekerült a népirendről. A vezető tényezők fő gondját a gazdasági és pénz­­ügyi természetű kérdések fogják képezni. A liberális kormány elsősorban ezeknek módosítására vállalkozott és éppen ezen a téren sikerült eddig a legkevesebbet ten­­nie. Az Adeverul cáfolja a hírt, mintha kö­­zelebbről rendkívüli ülésszakot hívnának egybe. Cáfolja hasonlóképpen azt a verziót is, mely szerint lehetséges volna olyan li­­berális kormányt alakítani, amelynek élén ne Tatarescu állana. A miniszterelnök hí­­vei, ellenkezőleg, meg vannak győződve ar­­ról, hogy Tatarescu helyzete változatlanul szilárd és hogy kormányzása során sikerül­­ni fog legyőzni a gazdasági nehézségeket. Eden­ az sage l­akóházban nyilvánosságra hozta az olasz­­abesszin kérdésben Mussolinival folytatott tárgyalásainak siker­­telenségét Milyen engedményeket volt hajlandó tenni az angol kormány az olasz-abesszin viszály elsimítása érdekében? London, július 1. Lansbury lord az alsó­­házban kérdést intézett Edenhez párizsi és római megbeszéléseinek eredményeiről. Eden az interpellációra a következő érdekes vá­­laszt adta: — Musoalini kijelentette — mondotta Edeci — hogy nincs abban a helyzetben, hogy el­fogadhassa és mint megegyezési alapot te­­ksi­tse az olasz-abesszin viszály ügyében be­­terjesztett angol javaslatot. Rámutattam Mussolini előtt arra a nyugalanságra, me­­lyek az angol kormány kebelében okoznak az abessziniai események és aláhangsúlyoz­­tam, hogy az angol politika a Népszövetség alapján áll. Kijelentettem, hogy az angol kormány nem maradhat közömbös eme ese­­ményekkel szemben, amelyek a jövőben sú­­lyosan érinthetik a Népszövetséget. — Ezért az angol kormány felhatalmazott — mondotta Eden —, hogy igyekezzem rá­venni Olaszországot az Abesszíniával fel­merült ellentétek elsimítására és ugyanakkor felajánlott Abesszíniának egy vékony föld­­csikót az angol Szomáli­ földön keresztül, amely Abesszínát a tengerrel összekötné. Ezzel szemben Abesszinia területi és gazda­­sági engedményeket tenne Olaszországnak. Az angol kormány ennek fejében egyetlen új koncessziót sem kér, csak azt, hogy az angol Szomáli­ terü­leten élő törzsek szabadon meg­őrizhessék vadász- és halászterületeiket azo­­kon a földeken, amelyek esetleg Abessziniá­­hoz kerülnének. — Párizsba visszatérve — mondotta Eden — ismertettem Laval előtt megbeszéléseink tartalmát. Megkíséreltem, hogy a kérdésben együttműködést keressünk a francia kor­­mánnyal annak elérésére, hogy a február 3-án kiadott francia-angol kommünikében jelzett programot minél szélesebb körben megvalósíthassuk. A Mussolinivel való meg­­beszéléseim során érintettem ezt a kérdést is és hajlamosságot láttam a megegyezésre és az európai béke biztosítására úgy a február 3-i, mint a stresai határozatok alapján. — Angliába sodort a szél egy léggömböt, mely a brüsszeli világkiállítás területén szállt fel. Brüsszelből jelentik. Tegnap reggel a világkiállítás területén felszállt egy ballon, amelyben Demayter ismert pilóta és két­­ irtás, köztük egy újságíró, foglaltak helyet.­­ A szél az angol partok felé sodorta a lég­­­­gömböt, amely Darlington közelében, Sussex­­ grófságban szállt le. A léggömb egy fába akadt, de az utasok sértetlenül szálltak ki a gondolából és a legközelebbi faluból küldtek távirati értesítést Brüsszelbe. Ezért kell szorítani az érettségi prését, ezért kell luftmenscheket nevelni a közép­­iskolásokból. Anghelescu radikális módszere már jó­­néhányszor csődöt, mondott. De a makacs közoktatásügyi miniszter egy­ re visszatér vesszőparipájára. Pedig ez a vesszőparipa már gyenge kissé. Egyszer csak ketté fog törni — és a kö­­zépiskolások nagy örömére — a semmibe fog zuhanni Anghelescuval, a diákok rémével együtt. VILÁG TÜKEM Benes moszkvai látogatása után... Amióta Benes csehszlovák külügyminiszter elhagyta Oroszországot, a szovjet sajtó az eddiginél sokkal nyíltabban és édesebből fordul a lengyel politika ellen. de ma jelen­­ség ez, ami nem szigetelődhetik a két or­­szágra, hanem jelentősége van egész Európa várható szituációjának szempontjából. Az európai sajtó Benes látogatását le akarta kicsinyíteni és látogatásának csak katonai vonatkozásaival foglalkozott. Kétségtelen, hogy Csehszlovákia katonai segítsége csak egy francia-orosz katonai együttműködés ke­­retei között lehetséges. De elfelejtették kom­­mentálni, hogy a külügyminiszter látogatása óta a prágai tőzsdén orosz kölcsönt jegyez­­nek, amely precedensül akar szolgálni más börzék számára és lehetővé akarja tenni, hogy a szovjetek normális pénzügyi operá­­ciókat bonyolíthassanak le az egész világgal. Elfelejtették megírni azt is, hogy ez a láto­­gatás döntő fontosságú volt a keleteurópai biztonság kérdésében. Minden valószínűség szerint Benesnek sikerült Stalintól be nem­­avatkozási nyilatkozatokat szereznie a kis­­antant számára, olyanokat, mint amilyene­­ket Laval kapott. Ezen az alapon Jugoszlá­­via a Sándor király halála óta aktuálissá vált de jure elismertetést most már siettet­­n­i fogja. Ennél is fontosabb, hogy Benes Moszkvá­­ban előkészítette Titulescu útját és meg­­értette az oroszországi kormánykörökkel Ro­­mániának nagy jelentőségét egy orosz-német háború esetén. Ha ugyanis Lengyelország és Oroszország között egy ilyen háború esetén a mai atmoszféra áll fenn, a repül­őrá­rókat nem lehetne lengyel területen át­vonultatni így tehát a román territórium jöhetne figye­­lembe. Az oroszok nyilván hajlamosak ezért Beszarábiáról minden forma szerint is vég­­legesen bemondani. * Csehszlovákia és Lengyelország között ma kiélesedettebb a viszony, mint Németország között. Benes június 12-én Kievben tartóz­­kodott, hogy jelen legyen a nagy ünnepsé­­gen, amit Kiev felszabadításának tizenötödik évfordulója alkalmából rendeztek. Az ünnep­­ség alkalom volt lengyelellenes dem­onstrá­­ciókra. Tizenöt évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel a város Pilsudsky csapatai megszállása alól. A sajtó és az ünnep szóno­­kai kihangsúlyozták, hogy Pilsudsky és Petljura szövetségben voltak és Ukrajnát Lengyelország kolóniájává akarták megsze­­rezni Tervük sikerült volna, ha Worosilov és Budjenny Stalin vezetése mellett át nem törik a lengyel frontot. Megemlítették még a gazdasági előnyöket, a traktorok és autók nagy számát, amit Oroszország adott Uk­­rajnának, az elektromos műveket, a tudomá­­nyos és művészeti intézményeket. A beszédek és cikkek éle nyárán Lengyel­­ország ellen irányult. Pilsudsky halála után ugyanis Moszkvában mindent kerültek, ami a lengyelek érzékenységét bánthatta. Azt hitték, hogy a marsall halálával Oroszorszá­­got lengyel részről nem fenyegeti veszede­­lem és hogy a lengyel politika új orientációt kérs, békét a szovjetekkel. Ekkor ebbe a bizakodó hangulatba bombaként robbant a külügyi bizottság elnöke, Radziwill herceg lapjának, a Czasnak néhány cikke. E cikkek kiemelték, hogy Németország a lengyelek legerősebb és legfontosabb szomszédja; a német ״ dinamikát«­ nem szabad megtűrni ágyukkal és ״ nem szabad emberhullákon egész Európa területén forradalmakat elő­­idézni“. Inkább — javasolja az idézett újság — ki kell szolgáltatni Oroszországot a né­­met kolonizációnak. • De más lengyel lapok is ebben a tónusban írnak. A félhivatalos Gazeta Polska moszkvai tudósítójának tollából cikket közöl e cím alatt: ״ Moszkvai program Lengyelország és a Balti államok felosztásáról“. A cikk alap­­ja az a néhány közlemény, amelyek a kom­­munisták hivatalos lapjában láttak napvilá­­got. Az újság követeli Észtország Petb­ory területénk lekapcsolását, továbbá a lettorszá­­gi Lettgallen tartomány elszakadását, a nemelvidék függetlenítését és a lengyel ke-

Next