Uj Kelet, 1936. március (19. évfolyam, 51-82. szám)

1936-03-01 / 51. szám

Tekrion: HL P«״״־' *te UO, ■egye y,CT“ •a erdélyi é **TM I!*•«*» t ág nefjeUMestvel «1 ,pucolt japán japán forradalom, úgy látszik, véget ért. A felkelők megadták magukat, a legális lány, amelynek felfogása nem áll távol felkelők mentalitásától, nem alkamazott gtprást, nem indított eljárást a főirodáinők ellen. Ha valahogyan le kell engesztelni azt a, hogy a felkelők meggyilkoltak két ibert és két tengernagyot. A katonai parancsnokság elrendelte, hogy dkelés 18 vezére legyen öngyilkos, Ő a tizennyolc japán katonatiszt szó nélkül előzte magát. . s sem első gesztus Japán történelmében. Umi is a véleménye a haladott demokraták a japán imperializmusról, nem lehet tagadni a csodálatot attól a japán lélek, amely életét kész eldobni bármikor az új, megfogalmazott erkölcsi szempontokért lehetnek ezek a szempontok — a japán erializmus célkitűzései — a mi szempontból erkölcstelenek, hisz más népek leigáit szolgálják, ám bizonyos, hogy Japán azért tart ott, ahol tart, mert generációk és a nép legtöbb rétegében a határtalanáldozás ösztöne. félelmetes patriotizmus ez, amely a jegyik erejénél is jobban fenyegeti a világbélt. ( ) . a büszke Helene napokban megérkezett Frankfurtbane Mayer, a zsidó vívóbajnoknő, akit at kormány hazahívott Amerikából, hogy oimpiászon Németország csapatában kü£d_ A szőke bajnoknő frankfurti otthonában dta a Daily Express németországi tudósit és a következőket mondotta: ־ Nagyon szeretem Amerikát, de Német, tág a hazám. Büszke vagyok, hogy felszólttak, hogy hazámért vívjak. Németországgyönyörű fogadtatásban részesültem. Az ipiász után nem maradhatok itt, ügyeim lászólítanak Kaliforniába, így látszik a szőke zsidó leány csak addig adhat Németországban, míg megnyeri a vokságot. Valószínű azonban, hogy erre is büszke Jone Mayer... 11 persze kevésbé vagyunk büszkék reá. Inolitáusi totthálája Százéves jubileumát Ünnepli a derék teibergi egyetem, faltja dicsőséges, jelene sivár, ki tudja ven jövendő vár reá az elkövetkezendő évadokban ? az egyetem, mely egykor az európai hadgondolat fellegvára volt, fennállásának Wtéves jubileumát azzal üli meg, hogy a mbergi törvény szellemében megfosztott *diájától minden olyan tudóst, akinek nem *százalékos Arja vér csörgedez az ereiben. ^ angol egyetemek, amelyek még híven , a tanítás és tanulás szabadságának elemét és belső meggyőződésből ragasztóak az Emberi Jogok csorbítatlanságához, ha hárítják el maguktól a megtiszteltetést, iy részt vegyenek a jubileumi ünnepsége Ugyanilyen álláspontra helyezkedik a legy amerikai egyetem is. Alighanem főképpen egymást fogják ünneppni a német egyetemek a fajtiszta heidelorgi Egyetem jubileumán, ahonnan hiányoznik a külföldi tudományos intézmények és fajok hangja. . Egyik fő programpontja a Jubileumi ünneplőknek, a heidelbergi egyetem hálájának az óvása lesz. fognak emlékezni mindazokról a feje- iékről és bankárokról, akiknek segítségér élt meg ötszáz esztendőt az ősi egyetem. 'alján megemlékeznek-e Mund Ludwigról, ' Aormába vándorolt német-zsidó vegyész Ward Melchett apjáról, akinek végrendele®Ppen 1924-ben 50.000 font sterlinget, **Halló lett, fizettek ki a holdelbergi egyetmek. 118 beszámolnak-e arról, hogy e krőzusi adóny hálájaképpen megtisztították az egye- 1004 Mund Ludwig összes fajrokonaitól? A romániai központi zsidó tanács felhívása az ország román és zsidó lakosságához BUCUREŞTI, február 29. A romániai zsidók központi tanácsa két kiáltványt bocsátott ki. Egyet a román lakossághoz és egyet a zsidókhoz. Az első kiáltvány így végződik: Román polgártársak a ti lelkiismeretetekhez apellálunk ezekben a nehéz órákban, amikor mi inkább, mint valaha, igazságtalan bánásmódban részesülünk. Az ország lakosai jogszeretetéhez és tradícióihoz folyamodunk. Bölcsességetekhez apellálunk, hogy vessétek el a kitalálásokat és űzzétek el az egyenetlenség üzéreit, állítsuk helyre a jó viszonyt és tanúsítsunk egymás iránt olyan igyekezetet, amit a közjó megkíván, így Románia állandó érdekei fogják szolgálni és biztosítani fogjuk határait. A zsidó lakossághoz intézett proklamáció befejező szavai ezek: Senki közülünk nem táplálhat olyan illúziókat, hogy egyedül, saját eszközeivel védekezhet, elkülönítve magát a közösség sorsától. Jók vagy rosszak, gazdagok vagy szegények, öregek vagy fiatalok, mindnyájunkra ugyanazon sors vár. Ma mindnyájunk számára az élet és halál kérdése merül fel. Kötelesek vagyunk közös egybuzgalommal megkísérelni létünk és jogaink megmentését. Hogy kedvező eredményt érjünk el, magunk mellé hívunk benneteket, kövessetek fegyelmezetten, a trón és az ország iránti megingathatatlan bizalommal, abban a tudatban, hogy teljesítsük minden polgári kötelezettégeinket, egy nyugodtabb és fényesebb jövő érdekében. A japán lázadás tizennyolc vezetőtisztje katonai rendeletre agyonlőtte magát Teljes bűnbocsánatot kapnak a lázadó katonák A császár a megmenekült Okada miniszterelnököt nevezte ki újra miniszterelnökké Londont február 29. Mindmáig úgy látszott, hogy a japán kormány nem óhajt erélyesebb eszközökkel fellépni a lázadók ellen s megerősíteni kész azt a nyugati metropolisokban joggal táplált gyanút, hogy lényegében egyetért a felkelőkkel. Úgy látszik azonban, hogy a hosszas és mélyreható tanácskozásokon, melyek a császár elnöklete alatt folytak le, a kormány arra a belátásra jutott, hogy a lázadókkal erélyesen kell elbánni. Nagyban hozzájárult ehhez az elhatározáshoz a haditengerészet tisztjeinek és katonáinak erélyes állásfoglalása a szárazföldi katonai lázadók ellen, akik több tengernagyot is megöltek. A lázadók megadása kétségkívül enyhítette a helyzetet, amely így — legalább pillanatnyilag — nem fenyeget a távolkeleti helyzet gyors és katasztrófális felborulásával. A felkelők megadták magukat, a lázadás vezető tisztjei főbelőtték magukat. Ez a körülmény azonban még nem jelenti a helyzet teljes tisztulását s nem bizonyítja, hogy a felkelés — a várható eredményeket illetőleg — teljesen likvidáltnak lehetne mondani. A felkelők megadták magukat, de azért nem bizonyos, hogy a felkelés szelleme nem-e fog érvényesülni a japán bel- és külpolitikában. Sőt ellenkezőleg: egyelőre inkább az a valószínű, hogy a felkelés leverése után a legális kormány fogja végrehajtani a felkelők követeléseinek nagy részét. A felkelők megadták magukat SANGHAJ, február 29. (Rador.) A japán nagykövetség Tokióból hivatalos táviratot kapott, mely szerint a lázadók ottani időszámítás szerint 11.30 órakor, vagyis keleteurópai idő szerint reggel 4-30 órakor megadták magukat. A felkelők visszatértek kaszárnyáikba a császár rendelete folytán, amely a hadseregnek megparancsolta, hogy erőszakkal ürítse ki az általuk megszállt középületeket. Abban a pilanatban, amikor a katonaság megkezdte az előnyomulást a minisztériumok épületeibe, a felkelők közölték, hogy megadják magukat, 500 főnyi csoportokban elszállították őket a kaszárnyákba. Az egész idő alatt Tokióban valamint a főváros és a vidék között minden telefon és táviróöszszeköttetés szünetelt. A Reuternek a japán nagykövetségről szerzett értesülése szerint délben még néhány zendülő elfoglalva tartotta a miniszterelnökség épületét, de az ő kapi־ találásuk is csak pillanatok kérdése. Kasii tábornok, Tokió kerületi katonai főparancsnoka kijelentette, hogy a zendülésben résztvett tiszteket és katonákat lázadókként fogják kezelni. Mégis tekintet-tel arra a rokonszenvre, amit irántuk a hadsereg egyes körei táplálnak, kevéssé valószínű, hogy agyonlövetésre fogják őket ítélni. Air szerint a hatóságok a haditengerészet sürgetésére léptek fel végre szigorúbban. Újabb tokiói jelentés szerint a katonai lázadást leverték, mégpedig fegyverhasználat nélkül. A zendülés leverésének hírét rádión át közölték. A legfőbb hadseregtanács egész idő alatt atyai türelemről tett tanúbizonyságot. A japán kormány megerősíti, hogy Okada tengernagyג miniszterelnök, akiről máig azt hitték, hogy a zendülők megölték, életben van. Hirt szerint a lázadók téve־ désből a miniszterelnök sógorát, Demo Matsut nyugalmazott ezredest ölték meg, aki nagyon hasonlít Okadához. Tokió, február 29. (Rador.) A katonai hatóságok rendeletére a zendülésben résztvett 18 tiszt ma reggel öngyilkosságot követett el. Mindnyájan agyonlőtték magukat. (Folytatása a 10-ik oldalon) Vasárnap, 1936. március 1. 569* EV. XIX. ÉVF. ADAR 751 SZÁM rína Nippon lázadói Száz évvel ezelőtt európai ember még alig tudott a létezésükről. Amikor a négerek felszabadítása ügyében Amerika fehér polgárai vérrel és vassal mentek egymásnak, Nippon fiait még Kelet romantikájának rózsaszín köde bnt költs , e ködből sznes kimonók, álmatag krizantémok, gésák és teaházak körvonalai bontakoztak ki. Elzárt világ volt Kelet szigetországa csaknéma a huszadik századig. Terra incognita, ,legalább is európai értelemben, ahol kis, izmos, sárga emberek túrták a földeket, rizset termeltek s vad és kíméletlen, de fölöttébb előkelő szamurájok uralma alatt imádkoztak Buddhához, vagy Konfucséhoz. Az orosz-japán háborúban aztán hirtelen a világtörténelem színpadára léptek. — Banzáj! — hangzott a kiáltás a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig s a japán diadalforditás úgy hangzott, mintha egyben győzelmi kiáltás lett volna a cári Oroszország janperializmusa felett. Port Arthurnál mutatták meg a sárga japán katonák, hogy mire képesek. A buddhizh mua Nirvána vágya olyan életmegvetést, olyan bátorságot nevelt beléjük, mint hajdan a török janicsárokba a hurikkal benépesítet paradicsom utáni vágyakozás. Ez a győzelem teljesen átformálta az ősi 03 ismeretlen, tiszta és érdekes, idegesen és szűken élő szigetvilág életének külső képét: elkezdett európaizálódni. Európaizálódni a szó legrosszabb értelmében. Társadalmi és politikai vonatkozásokban megmaradt a legősibb, legtradicinálisabb keretek, a keleti despotizmus korlátai és kalodái között, míg Európa technikai és civilizatórikus okmányait, a gépfegyvert, az ágyút, az imperializmust, a katonai szervezetet, a faji kiváltság és misszió hazugságait teljes egészében átvette. A Felkelő Nap országában, a fekete sárkány vulkánokkal, tájfunnal aláaknázott földjén, — minden átmenet nélkül — világvárosok borzalmas nyomortanyái nőttek magasra s a császári palota, a mikádó hét lakattal elzárt világán túl a kaszárnyák zárt világa vette birtokába a sárga népek élcsapatát. A világháborúban Japán még az antant oldalán harcolt, a háború után belépett a Népszövetségbe s egy ideg úgy látszott, hogy Anglia keleti érdekeinek leghűbb és leghatalmasabb vazallusa lesz. De ezúttal a látszat csalt. Japán urai felfedezték a saját maguk külön útjaikat , a saját szakállukra kezdtek el־ világpolitikát csinálni. Betörtek Kína földjére, fütyültek Amerika és Anglia kínai érdekeire s bombákkal próbálták megértetni kínai testvéreikkel, hogy a testvériség első feltétele az — engedelmesség. Kira retirálta azóta egyre retirál. Mandzsúri után fiszakkinát engedte át Japánnak s ha a katonai párt akarata végleg diadalmaskodni fog Japánban —Kina nemsokára teljesen retiráni fog. Japán felemelkedése szédületes gyorsasággal ment végbe. Az első keleti és színes nép lett a történelem folyamán, amely egyenlőként az egyenlők között ülhet le az európai nagyhatalmak asztalához, amelyhez nem ukázokat menesztenek, hanem minden viágpolitikai kérdésben udvariasan és fogcsikorgatva kikérik véleményét. Úgy látszik, ez a dicsőség szállott a fejébe a Felkelő Nap országa urainak. A Mikádónak és a szamurájoknak szük lett Macedónia, helyesebben a gésák szentelt és szépséges földjes világuralomról, Dzsingisz khán hajd׳ rt világuralmáról kezdtek álmodozni. Az álom ködös világából csodálatos valóságé׳ zéssel léptek a cselekedetek területére. Ha lehetséges volt a ״ Pax Britannica“-t megteremteni, — gondolták — miért ne lehetne a Kelet szigetországából éppolyan világuralmi bázist csinálni, mint Angliából? Ebből a feltevésből indult ki a japán történelem új periódusa: egy semmibevett nép, egy színes fajta felemelkedésének szemünk előtt lepergő drámája, melynek léptei alatt ime megremeg a föld, vajúdnak a hegyek , ezúttal valószínűleg nem egereket, hanem oroszlánokat fognak szülni. Ha a japán imperializmus középpontjában csak ez: egy szeliden lenézett és külsőséges