Uj Kelet, 1936. június (19. évfolyam, 128-150. szám)

1936-06-02 / 128. szám

és Idadehivat­­ál: OaJ, Str. Baron L. Pop I plefon: 8-61. Előfizetési árak: 110 ״, negyedévre •״״ ^ egészévre 1200 Havonta 2, négy.­­ 12, egészévre 20 do. díjszabás szerint, az erdélyi és bán - egyetlen politikai n _rték utánnyomását csat _ [ megjelölésével engedjük Vív * H. I_____________1 — Kéziratok megőrzését és vállalják. Főszerkesztő: dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő: Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő: Hát­­szegi Ernő. Strada Cobfileescu 52. Kedd, 1936.junius 2. 5696. ÉV. SZÍVÁN IZ 1 XIX. ÉVF. 128. SZÁM HÉT «aaBáPBmimiMMwiJ■ |Ara 5 lej s fái a sigueti vaidistáknak ? turesben a háború előtt is, az uj­­­óta is békében éltek egymás mei­­■1 nemzetiségek. Egyformán rosszul ment­­ a szerencsétlen megyében ősidők óta soknak, zsidóknak, magyaroknak és rá­­úgyhogy nem is volt min mara­g is volt baj a megyében, csak akkor, odavetődött agitátorok bujtogattak fojtogattak Borsán és a szomszédban. 11 azonban a vaidisták megvetették a­­ Maramuresben is, több-kevesebb 81- ן gyökeret vert a professzionista izga- i! kisebbségek ellen. ן gigheti an­ti revizionista liga, amely a kezében van és az ő irányításuk­at áll, tegnap hatalmas plakátokkal rt­­te le a várost, amely a következő vóló sérelmeket tárja fel: A maramureş! román antirevizionista liga álltja az összes öntudatos maramureş­­at, csatlakozzanak ahhoz a tiltako­­amelyet nemzeti érzelmünk elleni­­ merényletek váltottak ki belőlünk.­­ A városi színházat egy magyar társa­­k koncesszionálták, aminek a révén e I többségű megyében egy 7 százaléknyi ág számára állandósítják a nemzeti­k kárára a magyar szelemet, ►orodásunk annál nagyobb, mert ez­­ prov­okál­óan éppen június 8-án, a d­ó napján nyitja meg kapuit. IA maramureş­i Astra a régi román­­ra­­!l eltérve idegen és zsidó célokat követ. I Részt juttat a mood jövedelméből a zsidó­­ szervezetnek. (2 lejt jegyenként). I Zsidó díszelőadást rendez abban a pa­­, amely csak a román kultúra céljait látja. I Az állam érdeked ellenfelei zsidó prapa­­ר szolgál, részben kommunista h­im­ák, ג zsidó és magyar szövegű és sze­zmű forgatásával, amelyekhez meghívják­­ iskolák növendékeit is, akiknek er- Wit­­yen módon megmérgezik, inok, elérkezett az ideje annak, hogy idjü­nk és reakcionáljunk ezekre az el­­isekre״‘. azok az ״ eltévelyedések“, amelyek­­ csatasorba kell szólítani a népet a­z eslen. r évente hat-nyolc hétig egy leszege­­t magyar színház játszik Sighet város­­ között. zsidó filmet is játszanak néha az Is zsidóktól lakott Sigheten és akkor a 16 publikum 2 lejt Tizet a Keren Kajemet-i be­ralóban égbekiáltó bűnök, amelyek miatt p­olt megfújni a riadókürtöket. 0■ szk&te: UottUstek­ i!óta az olasz csizma sarkantyújára rá­­tották a keletafrikai fekete országot, igen szívesen látott vendég az diplomáciai zenekar hangversenyén, még háborús veszedelem fényé­­t a megtorlások és az angol érdekek érzése miatt Olaszország és Anglia köz F.la már az azúrkék adriai ég alatt épp­­fitánt a ködös londoni mennybolt tövében óhaj melengeti a kebleket: a köze, hogy nem a nagy ember­­t és a fajok közötti közeledés vezérli békevágyát. Angliának jól megfontolt hatnak olyan kényszerítő erővel,­­ a tegnapi nagy diplomáciai ellenféllel * karbatett kezekkel járja az európai po­­r szövevényeit. Anglia jól tudja, hogy *Kékokban hinni nem lehet. Jól tudja,­­ ha nem­ fűzi szoros barátsággal magá­­t Olaszországot, semmiféle szerződés nem számára a Tana-tavat és az iszap­­­koknilust, az angol tőke legnagyobb gyű­­rőinek termékenyítőjét. J *adja, hogy Eritrea és Szomália mögött hatalmas, nyersanyagban gazdag és “י&יג katonai pontot szolgáló terület hu­* melyen olasz zászló leng és ez az zászló alaposan beárnyékolja a Vörös­­ verőfényét. A Vörös tenger pedig nagyon gyenge pont-­z angol birodalomnak. John Bullnak ép­­' 47 Achilles-sarkát találta el Olaszország, ז a vöröstengeri átjáró egyik legjelen­­נ tényezőjévé emelkedett. k *Na most ezzel a szövetséggel igyek­­"tépni a sarkába szaladt olasz nyilat. Százezer főnyi tömés vonult fel Bucurestiben a nemzeti parasztpárt zászlaja alatt Mihalache a parasztgárdák jelentőségét méltatta Bucurestiben, míg Costachescu a parasztgárdák fel­­oszlatását követelte Iasiban Bucuresti, június 1. (Az Új Kelet tud.) A nemzeti parasztpárt bucuresti nagy­­gyűlése az utóbbi éveik egyik legnagyobb méretű politikai manifesztációja volt. A­ vasárnapi felvonulás a fővárosban k­ét irányban demonstrálta a párt erejét: a kormány és a szélsőjobboldal felé. De­­monstrálása volt annak a politikai súly­­nak, mellyel a nemzeti parasztpárt ren­­delkezik az ország paraszttömegeiben és annak a harci erőnek, amely félelmetes ellenfélként lép fel a szélsőjobboldali cso­­portok terrorjával szemben. A bucuresti tömegfelvonulás néhány je­­lenték­telen incidenstől eltekintve, példás rendben folyt le. Ellenzéki sajtóvélemény szerint nyolcvanezer ember vett a mani­­fesztáción, míg Madgearu kijelentése sze­­rint 125 ezer főnyi tömeg vonult fel a nemzeti parasztpárt zászlaja alatt. A nem­­zeti parasztpárti tömegek külön vonaton érkeztek a fővárosba, hogy résztvegyenek a munténiai pártszervezet gyűlésén. Kora reggel nyolcas sorokban sorakoztak fel a parasztok a Jianu és a Kisseleff sosszén, ahol a jeladást várták a felvonulás kez­­detére. A tagozati küldöttségek élén pa­­rasztgárdák állottak zenekarokkal, zász­­lókkal és különböző feliratú táblákkal. A felvonulás féltizenegy órakor vette kezdetét, a Római Arénák irányába. A zárt sorokban menetelő tömeg óriási ün­­neplésben részesítette a bucureşti közpon­­ti párthelyiség előtt felsorakozott pártve­­zéreket. Az egész útvonalon a legnagyobb rend és fegyelem uralkodott és megafonokon keresztül irányították a rendezők a töm­e­­get. Délután két órakor zsúfolásig megteltek már a Római Arénák, ugyanekkor azon­­ban hatalmas embertömeg gyűlt össze a Parcul Carolban is, hogy hangszórókon keresztül hallgassák meg Mihalache be­­szédét, az ország két legfőbb realitását és a ki­­■rály a néppel együtt biztosítják új Romá­­nia belső egyensúlyát. Ezután éles tám­a­­dásban részesítette a liberális kormányza­­tot és kijelentette, hogy a nemzeti paraszt párt nem fogja tű­rni a diktatúrát és min­­den erejével harcolni fog az ellen. Miha­­lache beszéde végén a román külpolitika irányvonaláról szólott és hangsúlyozta, hogy csak a kisantant politikája fejezi ki az ország érdekeit és ezen a vonalon kell kitartania Romániának hagyományos kül­­politikája mellett. Madgea­ru nyilatkozatta Madgearu a tegnapi manifesztációról a következőket mondotta a Tempo című lap munkatársának: — Pártunk tegnapi manifesztációjának méretei meghaladják az összes eddigi ha­­sonló rendezvényeinket. Egyetlen politikai alakulatnak, sem sikerült ilyen hatalmas tömeget egyetlen helyre tömöríteni. Mint­­egy 125 ezer ember jelent meg a főváros­­ban a nemzeti parasztpárt hívására és mintegy öt és fél óráig tartott a hatos so­­rokban menetelő­­tömeg felvonulása. Bu­­curesti lakossága csodálattal nézhette, milyen rendben és fegyelemben vorlultak fel a nemzeti parasztpárt tömegei. És mindemellett tudni kell azt is, hogy ez a tömeg mindössze Muntenia tizenegy me­­gyéjéből gyűlt össze.. Costachescu a patrasztgár­dák ellen A bucuresti nagygyűléssel egyidejűleg Iasiban is kongresszust tartott a nemzeti parasztpárt moldovai tagozata Costaches­­cu professzor elnökletével. A volt közok­­tatásügyi miniszter nagy beszédet tartott, melynek egyes kitételei érthetően általá­­nos feltűnést keltettek. Costachescu min­­denekelőtt a liberális kormányt kritizálta, de nem kímélte támadásaitól az összes többi pártokat sem. Kijelentette, hogy az egyetlen párt, mely meg tudja állni helyét ma, a nemzeti parasztpárt Costachescu ezután váratlan fordulattal a pártvezető­­ség által megszervezett parasztgárdák fel­­oszlatását követelte, még­pedig annak hangsúlyozásával, hogy nem lehet eltűrni a korona iránti tiszteletlenséget. — A korona az egyetlen jelkép — mon­­dotta — melynek érintetlennek kell ma­­radnia. A korona nem egyeseké, hanem az összeseké. Éljen a király! Le a kormány­­nyal! — fejezte be feltünést keltő beszé­­dét Costachescu. A kongresszus hódoló táviratot intézett a királyhoz és határozati javaslatban bi­­zalmat szavazott Mihalachenak. Mihalache beszéde Mihalache, akit óriási ünnepléssel fo­­gadtak a nemzeti parasztpárt tömegei, nagyszabású beszédében mindenekelőtt a parasztgárdák jelentőségére mutatott rá és kifejtette, milyen szerep vár reájuk a párt életében. A nemzeti parasztpárt ve­­zére ezután kifejtette politikai program­­ját. Körvonalazta, mit ért a nemzeti és a parasztállam elnevezése alatt és mik a követelései és céljai pártjának. Hangsú­­lyozta a nemzeti parasztpárt monarchikus meggyőződését és beállítottságát, kifejt­­vén, hogy a király és a parasztok képezik Természetesen sikerülni fog neki. Olasz­­ország gyarmati igényei teljesültek és a régi ellenfél, Franciaország csendes segítője volt az igények teljesülésének. Olaszország most már szintén a kielégített nagyhatalmak közé tartozik, Anglia pedig lenyeli az érdekeire mért csapást és a diplomáciai vereségek hosszú sorozatát, hogy biztosítsa számára az új impérium megnyugtató barátságát. Az, hogy közben egy háromezeréves 10 millió lakosú független állam gyarmati sorba sülyed? E pillanatban ez nem fontos. A né­­gus megkezdte szerencsétlen mentőútját és rövidesen Londonba érkezik. Soha még reménytelenebb cikkben nem utazott vigéc, mint amilyen árut akar kí­­nálni Halié Szelasszié, az elt­zött négus, Juda foghíjas oroszlánja. Abesszínia függetlensé­­gének ügyében indult propaganda-útra és ez az áru ma már nem kell senkinek. Az erkölcsi magyarázat már meg is van erre. Mert azt, hogy Abesszíiia független volt valaha, hamarosan elfelejtik. Most Olaszországra van szükség. A hatalmas Olaszország és a még hatalma­­sabb Anglia kibékülnek tízmillió fekete rab­­szolga testén, a nagy és szent békegondolat jelszavával. . VILÁG TÜKRE A cukor a nyersanyag­­háború középpontjában A cukorot, egy világot átfogó iparág fő­­termékét, mint nyersanyagot, sőt, mint annak melléktermékét elképzelni fantasztikusnak látszana, ha e megneve­­zést — immár­­hat éve ennek — kisebb ember tette volna meg, mint Sir George Smith, a délafrikai cukorszövetség elnöke. Amikor 1930 januárjában a brit biroda­­lom cukorgyárainak londoni közgyűlésén George Smith annak a lehetőségeit fejte­­gette, hogy elkövetkezhet olyan idő, ami­­kor a cukor nyersanyaggá válik, minden bizonnyal a jávai cukordömpingre gondolt és a már cukrot adó növényekkel beülte­­tett területek rentabilitását latolgatta. Nem valószínű azonban, hogy a cukornak melléktermékké való degradál­ás­ánál gon­­dolt volna arra, hogy ez bekövetkezhetik a cukortartalmú növényekkel beültetett területek nagyobbodásának folyománya­­ként. Brazíliából érkező nagyon megbízható hír szerint 1936-ban a brazil cukornádter­­melést 20 százalékkal nagyobb területre kontemplálják és kilátás van arra, hogy a cukornáddal beültetett területek Brazi­­liában évről-évre növekedni fognak. Ez a 20 százalék valóságban sokkal töb­­bet jelent, mint az eddig termett évi 650 tonna cukor 20 százalékát, mert itt nem­­csak területek növekedéséről van szó, ha­­nem olyan új cukornáddugványok alkal­­mazásáról, amelyek Jávában már bevál­­tak és a brazil viszonyokhoz andolimatizá­­lódta­k és amelyek a régi cukornáddal szemben 30 százalékkal több cukrot adnak. Nem lesz meglepetés tehát,­­ha Brazília a legközelebbi évben 1.2—1.3 milliós cukor­­termeléssel lepi meg a világot és a Chad­­bourne-egyezmény alól felszabadulva — az ominózus jávai dömping mintájára — óriási cukortömegeket zúdít az európai piacra. A brazil cukor már ezidőszerint is hat penetás árral kerül az angol piacra. De az ár tovább fog csökkenni, ha Bra­­ziliának sikerül a cukrot melléktermékké degradálni, amire a Dél ־ Amerikából érke־ ző híradás szerint minden kilátás meg­­van. A brazil cukorgyárak úgy látszik, már beleélték magukat a ״ cukormelléktenmék“ és a ״ melaszfőtermék“ gyártásba és a me­­laszt oly mértékben dolgozzák fel motor­­hajtás céljait szolgáló szeszre, hogy a ter­­melt víztelenített szesz mennyisége az 1932—36-os viszonylatban 10 ezer hektó­­literről 1,5 millió hektoliterre szökött. A Chadbourne-egyezményt létrehozó jávai dömpinggel szemben tehát a várható bra­­zil dömping ipari felkészültséggel áll a háta mögött, ami azt jelenti, hogy a fö­­lösleges cuktortól a brazil ipar lemorzso­­lódott értékekért fog szabadulni, ha a szesznél megtalálja a maga számításait. Hogy a brazil cukortermelés gigantikus növelését megérthessük, érdemes vissza­­nyúlni a jávai dömpinget megelőző idők­­be. A jávai cukornádü­ltetvényeknek hosz­­szú időn át skét rettegett ellenségük volt a ״ szereh“ nevű cukornádbetegség, amely a nád ״ radhitiszes“ elfajulását okozta és bizonyos levéltettféleség. A holland gyar­­mati­­kormány rengeteget áldozott a két kártevő leküzdésére és Batáviában a pa­­suruani kísérleti állomáson 80 ezer ke­­resztezést hajtottak végre, míg sikerült az ellenálló cukornádféleséget kitermelni. A hosszú kutató munkának azonban nem­­csak ez volt az eredménye, hanem az is, hogy a kitermelt híres P. O. J. 2878 cu­­kornádféleség cukortalma a cukornád szo­­kásos 11—13 százalék cukortartalmától eltérőleg közel 20 százalék cukortartalmat mutatott. A P. O. J. 2878 kitermelése előtt

Next