Uj Kelet, 1936. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1936-08-01 / 179. szám

SZOMBAT, 1936. AUGUSZTUS 11___________________________________U­J KELET______________________________\ ״CREME VEGETALE VITAM1NISÉE Dr. BERNER' íi 7־ 1־ i ׳ a 10C10** arcápoló creme. Garantáltan higany- és gyógyszermenter. ״ Savon vegetale Dr_ Berner ' a legfinomabb neutrális arcápoló szappan Használja ezen készítményeket, arca üde, bársonyos és fiatalos lesel Creme bevezetési ára Lei GO. — Szappan bevezetési ára Lei Kft. Minden gyógyszertárban, drogueriában és illatszertárban kaphatók. Megrendelhető a romániai vezérképviselet: ״ Agenţia Bellissima“ Târgu-Mures útján is. London, július 31. A Morning Post érte­­sülése szerint a Palesztinába küldendő ki­­rályi vizsgálóbizottságnak nem öt, hanem hat tagja lesz. Mint ismeretes, eddig négy tag­­ját nevezték ki a bizottságnak, míg az ötödük kinevezéseit későbbi időpontra halasztotta a kormány. Az a körülmény, hogy egy hatodik tag kinevezését is tervbe vette a kormány, különböző kombinációkra ad alkalmat. A Times jelentése szerint a nagy britanniai nők központi tanácsa táviratot intézett Baldwin miniszterelnökhöz és Ormsby­ Gore gyarmat­­ügyi miniszterhez, amelyben követelik, hogy egy nőt is vegyenek be a vizsgálóbizottság­­ba, amelynek a palesztinai lakosság életkér־ dései fölött kell döntenie és asszonyok in­­׳ ká­bb tudják vallomásra és őszinte megnyi­­latkozásra aonni a nőket, mint a férfiak. Az a terv, hogy a királyi bizottságnak egyik tagja nő legyen, többször felmerült már, de ellenzésre talált, még­pedig azon a címen, hogy úgy a konzervatív arabok, mint az or­­todox zsidók nem fognak megjelenni olyan bizottság előtt, amelynek nő tagja is van. Az angliai nők központi tanácsa azt java­­solja, hogy azokat az arabokat vagy zsidókat, kik nem járulnának a bizottság elé, azokat a bizottság férfi tagjai hallgassák ki. A nő­­szövetség követelését több befolyásos angliai testület támogatja. Abdullah és a jeruzsálemi arabok tárgyalásai Jeruzsálem, július 31. Lapunk tegnapi szá­mában jelentettük, hogy a palesztinai leg­­főbb arab nemzeti tanács tagjai a jeruzsále­­mi főmufti vezetésével Amanba, Transzjor­­dánia fővárosába utaztak Abdullah emir meghívására. Legújabb jelentés szerint a je­­ruzsálemi arab delegáció visszatért Amarun­­ból, ahol a palesztinai arab sztrájk befejezé­­sének lehetőségéről tárgyaltak. Hír szerint az amanni tanácskozás eredménytelenül vég­­ződött, de a jövő hét folyamán újabb talál­­kozás jön létre az emír és a jeruzsálemi arab vezetők között. Iái Morning Post jeruzsálemi tudósítójának jelentése szerint általános a vélemény, hogy az arab sztrájk befejezése küszöbön áll. Az arab vezetők azonban be akarják várni a sztrájk negyedik hónapjának a végét, hogy ily módon rekordot érjenek el. Másfelől egyre erősebben érezhető az a nyomás, amelyet a gazdasági és munkás körök gyakorolnak az arab bizottságra a sztrájk mielőbbi befeje­­zése érdekében. Súlyos harcok a samariai hegy­vidéken Jeruzsálem, július 30. A samariai hegyek között, Nablustól nem messze, véres harcok­­ra került sor az arab bandáik és az angol csapatok között. Kétszáz főnyi arab terror׳־ csapat megtámadott egy húsz katonából álló őrjáratot, amely a Jeruzsálem-nablusi or­­szágúton haladt. A támadás kezdetén egy­­ angol katona halálosan megsebesült, míg mások könnyebb sérüléseket szenvedtek. Az angolok gépfegyvertűzzel válaszoltak, mégis súlyos helyzetben voltak a támadók túlerejé­­nek következtében. Másfél óra telt el, amíg kétszáz katonából álló megerősítés érkezett a helyszínre. A katonaság be akarta keríteni a most már menekülő arabokat. A repülő­­gé­pek is segítettek a katonai akcióban. A harcok során tíz arab­­veszítette életét. A londoni Times jeruzsálemi jelentése sze­­rint a drótnélküli távirószolgálat Palesztiná­­ban oly tökéletes már, hogy az ország bár­­melyik pontja támadás esetén 15 perc lefor­­gása alatt elérhető repülőgéppel. Tel-Aviv, július 30. A Zsidó Távirati Iroda jelentése szerint Tel-Avivban ezidőszerint kö­­zel 2500 munkanélküli van. Főleg az építő­­munkások táborát érinti súlyosan a zavaros helyzet. Tel-Avivban az építőmunkásokknak 45 százaléka áll munka nélkül. Jaffában a zavargások következtéiben ötszáz zsidó mun­­kás maradt munka nélkül. A mezőgazdasági munkások szakszerveze­­tének végrehajtó bizottsága kérte a Jewish Agency bevándorlási osztályát, hogy azt a közel kétezer új zsidó bevándorlót, akiknek érkezése a jövő hétre várható, a mezőgazda­­sági kolóniákra osszák be. Jeruzsálem, július 30. A Barclays Bank, Palesztina legnagyobb pénzintézete csőd­­kérést nyújtott be a Rock-testvérek, a köz­­ismert arab család ellen, amely vezető szere­­pet játszott az arab sztrájkmozgalomban. A csődkérést 40 ezer fontos váltóadósság miatt nyújtotta be a bank. Általános a vélemény az országban, hogy a sztrájk befejezése és a normális gazdasági forgalom helyreállítása után számos nagy arab cég fog csődbe jutni és sorozatos gazdasági összeomlások fognak bekövetkezni az arabok körében, mihelyt megóvatolják az utóbbi hónapokban nem fi­­zetett váltókat. Az esedékes váltók összegét ׳ kétmillió fontra becsülik. Egyelőre még nem alakultak ki konkrét tervek arra nézve, hogyan hárítsák el a tömeges összeomlást. Eredménytelenül végződött Abdullah emir újabb közvetítő akciója a palesztinai arabok és az angolok között Hat tagja lesz az angol királyi vizsgálóbizottságnak * * Szemtanú megkapó helyzet­­jelentése a spanyol polgár­­háború frontjáról sót látott és mit élt át Barcelonában egy párizsi újságíró Mi az oka a világhírű ״ Gastro D.“ nagy népszerűségének ! Mert bebizonyult ez arkorvosak által súlyos gyomor- és bélbajoknál, epe-, vese- és máj­­megbetegedéseknél kiváló hatása. Kapható gyógyszertárakban és drogériák­ban, vagy megrendelhető 130 lej utánvéttel Császár gyógyszertárban Bucureşti, Calea Victoriei 124. Párizs július 31. A Paris Soir Spanyol­­országba kiküldött munkatársa megka­­póan érdekes, színes tudósításokban szá­­m­ol be a polgárháború helyzetéről és­ a harcokról, amelyeknek szemtanúja volt. A francia újságírót Barcelonába sodorta merész vállalkozása. Itteni élményeiről próbál első cikkében hű képet nyújtani.­­ Egy megostromolti szállóban ״ A spanyol tragédia első pillanatait — írja az újságíró — Barcelonában éltem át Sajnálatos véletlen folytán a Colon hotelben szálltam meg, amelyről nem tud­­tam, hogy fasiszta fészek. A külföldi uta­­sok nem értették, hogy a kormánypárti rohamcsapatok katonái, miért figyelik oly gyanakodóan. Közvetlenül napfelkelte után elözönlö­tték az utcákat az önkéntes csapatok, amelyeket Katalónia kormánya a rend fentartásával bízott meg. Az összes futókat átkutatták, a járókelőket megmá­­szták. Eldördültek az első puskalövések. Kinéztem szobám ablakán és észrevettem, hogy a golyózápor részben szállónk ellen irányul. Lefeküdtem a padlóra és vártam, amíg a támadás elül. A zendülők behatol­­tak a szállóba és elfoglalták annak összes szobáit. A hotel valóságos erődítménnyé alakult át. De mi lesz velünk, szerencsét­­len turistákkal és idegenekkel, asszonyok­­kal és gyermekekkel, akik ebbe a szálló­­ba vetődtünk? Felgyújtják-e szállodán­­kat, vagy pedig rommá lövik? A lövöldözés egyre erősödik. A zendü­­lő tüzérség ágyúi közvetlen közelünkben dörögnek, gyászos muzsikájuk keveredik a levegőben a robbanó­­bombák kevésbé éles zajával. A szálló összes lakóit levit­­ték a pincébe, ahol borzalmas órákat él­­tünk át. A ablakokon át szakadatlanul kattognak a gépfegyverek, zajuk eljut egész a pincéig. Délután négy óra tájban a harc erősbödik. Katonák menekülnek búvóhelyünkre. Az egyiket hordágyon hozzák, a gyomrába kapott lövést. Egy adott pillanatban csendre intenek. A kor­­mányhű ,polgárság benyomult a szállóba, a zendülők megadják magukat. A fotó­­ikbe és asztalokra puskák, bombák és gépfegyverek kerülnek. A foglyul esett lisztek sápadtan gyülekeznek a hall egyik Barkában. Tudják, hogy milyen sors vár rájuk. A szobák falai valósággal szitá­­vá vannak lőve. Mindenütt vér. Lassan beesteledik és ezzel együtt elcsendesedik a harci zaj is. Döglött lovak feküsznek a gyalogjáró szélén. A népfront autói győ­­zedelmesen száguldanak keresztül-kasul a városon. 1 • , . ; v >>׳ ToU helyett• revolver az íróasz­talon Másnak nem volt Barcelonában ember, aki látható feje lett volna a rendfentartó intézkedéseknek. A harc a háztetőkön fo­­lyik tovább. A szűk utcákon a folytonos puskalövésektől terrorizált járókelők időn­ként bemenekülnek egy-egy ház udvará­­ra, mintha vihar lepte volna meg őket, majd félénken és a falhoz lapullva halad­­nak tovább. A népfront katonái e ször­­nyű zűrzavar közepette is elsősorban­ ar­­ra ügyeltek, nehogy a nőknek és gyerme­­keknek baja történjen. Borzalmas dolog az utcán járni, mielőtt az ember tudja, hogy egyik pillanatról a másikra földre terítheti egy puskagoolyó. Erőt vettem mégis magamon és elindultam a hadtest- Parancsnokság épülete felé. Egy minisz­­terrel találkoztam uttközben, akit fegy­­veres testőrök szakasza kisért. A jelen­­ség■ nem szokatlan és nem meglepő. Az állami hivatalokban a főtisztviselők toll helyett revolvert tartanak kezükben és majd mindegyiküknek vadászfegyver lóg a vállán. A zendülők semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, hogy elérjék célukat. Töb­­ben a népfront jelszavait viselő autókon közlekednek és a polgárőrség vagy a kor­mánypárti roham­csapatok egyenruháit vi­­selik. Ha valaki felemeli oklét az uccán, hogy üdvözölje az autóban ülő ״ elvtár­­sait,, azonnal lelövik. Az idegenek, ha ki­­merészkednek az uccára, polgárőröket hívnak maguk mellé segítségül. Ezek rendszerint készséggel és ingyen álltak rendelkezésünkre. Nem egyszer volt al­­kalm­am tapasztalni, mennyi hidegvérrel és jóindulattal igyekeztek hasznosítani magukat a nép ezen egyszerű fiai az ál­­talános fejetlenség és zűrzavar közepette. Hallottam rablásokról is. Bizonyára elő­­fordultak hasonló esetek, eltekintve a fegyverüzletek kirablásától, amely még a harc kitörése előtt megtörtént. Én ma­­gam azonban semmit sem láttam ebből. A Colon szállodában hagytam bőröndömet. A szállót éjjel átkutatta a polgárőrség és reggel, midőn visszatértem, érintetlenül találtam a holmimat. A hősnő Elevenen él bennem a szűk utcáknak képe, amelyeket elbarrikádiroztak, úgy, hogy lehetetlen volt rajtuk a közlekedés. A barrikádokat állandóan őrizték, néhol 14—15 éves fiuk és lányok, akik büszkén viselték vállukon a karabint. Többen el­­estek közülük. Találkoztam emberekkel, akik csatabárdokkal voltak felszerelve, mert nem mindenkinek áll jogában fegy­­vert hordani. Egyesek fütykösökkel hado­násznak, mások pedig két-háromszáz éves múltra visszatekintő kardokkal próbálnak az ügy győzelméhez hozzájárulni. Hősnője is van a harcoknak. Carida Mercad­ernek hívják. Harcolt a barrikádokon. Rongyos ruhában találtam meg az utcán. Egy po­­hár bor mellett beszélte el, hogyan men­­tette meg élete kockáztatásával a meglin­­cseléstől Goded tábornokot, hogy élve ad­­ja át a népbíróságnak. Miközben beszélt, egyik kezével megsimogatta a fegyverét díszítő piros pántlikát. Különösnek­­tűnt számomra, hogy a sú­­lyos események ellenére sem változott meg lényegesen az élet külső arculata. Miközben az utcán a katonák gúlába rak­­ták fegyvereiket, a pincérek szokott nyu­­galmukkal szolgáltak fel az éttermekben. Mihelyst a lövöldözések megszűnnek, az erkélyek megtelnek érdeklődőkkel és a bulvár­ok padjain a javíthatatlan naplo­­pók „levegőznek“. Ugyanakkor a Katalónia-téren még bűzlenek a zendülők lovainak tetemei. Az elégetett tetemek szaga és az égő házak füstje megtölti az egész városrészt. Bá­­mész kiváncsiak ezrei sétálnak a döglött állatok körül. Időnként fegyverdörrenés hallszik a közeli háztetőkről, de senki sem riad meg. Ha a veszedelem nagyobb lesz, az emberek a házak kapuihoz lapulnak, hogy pár pillanat múlva a tér ismét be­­népesedjék... A Petit Párisien Marokkóba fülde­tt tudósítója az ottani eseményekről ad meg­­rendítő képet. Az újságíró elmondja, hogy Texuanban 900 polgárt tartanak fogság­­ban a zendürők. Tegnapelőtt — írja az újságíró — a Köztársaság téren szem­­tanúja voltam annak, midőn négy fiatal fiúcskát kínoztak el a zendülők. A gyer­­mekeket térdre kényszerítették és azt ki­­áltatták belük: Éljen a fasiszta Spanyol­­ország. A szegény gyermekek engedelmes­­kedtek, mire puskaaggyal ütöttek szét közöttük. Reszkető kémei, irom ezeket a tudósít­ásokat. A szemeim minduntalan könnyel telnek meg. Bármilyen megpró­­báltatáson is mentem volna keresztül, no­­viciusnak érzem magam ׳ bizonyos látvá­­nyokkal szemben. Nem hiszem, hogy va­­laha is olyan fájdalmat éreztem volna, mint az itteni jelenetek láttára. Az Echange Telegraph tudósítója írja, hogy a zendülők vezéreinek lelkesedése az utóbbi időben mintha alább hagyott vol­­­na. Lassan meggyőződnek arról, hogy a harc sokáig fog még tartani. Szerintük egy-két hónapban is telhetik, amíg meg­­törhetik a népfront fantasztikus ellenál­­lását. Madrid körül igen erőig­i pozíciókat foglalnak el a zendülő csapatok, amelyek­­nek azonban nem áll szándékában álta­­lános ostromra indulni. Bevárják, amíg a főváros­­ként megadja magát. Az élelem hiánya előbb-utóbb kényszeríteni fogja Madridot arra, hogy kapituláljon. __________3. OLDAL

Next