Uj Kelet, 1936. szeptember (19. évfolyam, 204-226. szám)
1936-09-01 / 204. szám
״ Telefon« 861, levonta 110, negyedévre 600, egészévre 1200 1 lldre. Havonta 2, negyedévre 12, egészévre 20 dollár j^ek díjszabás szerint. Az IGLET“ ax erdélyi és bánsági *Az egyetlen politikai napilap, üdeink utánnyomását csak a for- III megjelölésével engedjük meg. | Ao*d*»i» ib«•*** . * Bocarea*! wm zsidófolitikahupiup PCI-ftill■■ Ára 5 lej !•veteket Mm I fogadónk •i I — Kéziratok megőrzését 60 vb vállalják. Főszert! Ernő. Felelős 0נ Ferenc. Bucuresti szegi Ernő, Stratsszaküldéseá Mi ,esztő: dr. Márta szerkesztő: Jámbor szerkesztő: HA•״ la CobAloeoca 02. Kedd, 1936. szeptember 1. 15696. ÉV. ELÜL 14. XIX. ÉVF. 204. SZÁM rend helyreállítását ígéri Tatatarescu Genf és a külföldi sajtó idegesen kommentálták Titulescu kibuktatását Románia négy külföldi követe visszaadja megbízását Titulescu eltávolítása miatt. Az aj belügyminiszter nyugtalanító kijelentései. Titulescu sértődött hangú nyilatkozatot adott a sajtónak és magához kérette dr. Luput Ismét felajánlják a nemzeti parasztpárt elnökségét Titulcsannak a zavaros impressziót, amelyet a Tatancu-kormány átszervezésének módja és a kormány összetétele a közvéleményn keltett, nem sikerült a kormány esküdele után eltelt 48 óra alatt sem szétoszni. Egy sereg kérdőjel vetítődik e külös és szokatlan átszervezés mögül az Izág bel- és külpolitikai életének dombijára; kérdések, amelyekre képtelen flaszt adni a józan ész és logika. A nyiltkozat, amellyel Tatarescu minisztereink új kormányának megalakulását kiséri, lak arra alkalmas, hogy növelje a konkét és feszült nyugtalanságot, amelyet a szomíbati események úgy az országban, Int annak határain kívül teremtettek. Itszólag nem történt semmi változás és ígis megváltozott valami; valami megutozott ég mégis valószínűnek látszik, így a Tatarescu-kormány új formájában is fog történni semmi sem, ami meglugtathatná végül a kedélyeket. Csaklyan találónak látszik az a megállapítás, így a kormány tagjai Tatarescu komm Indójára a francia négyes *na már gro- szknek tűnő stílusában helyet cseréltek lymással. A tánc azonban tovább folyik, lyanazon zenekar, ugyanazon ritmusára, lyanazon szereplőikkel, de azzal a tragi- is mellékzöngével, hogy ezt a quadrilt ly jobb sorsra és főleg nyugalomra kiérmerült ország lakosságának bőrére lelti a szereplők. ■A miniszterelnök azt állítja, zengzetes trifonján és a szokott páthosszal elmondott nyilatkozatában, hogy felületes mesélt agitáció ásta alá az ország belső Indjét és hogy átszervezett kormánya lüdet fog teremteni. Egy szóval ma már Itarescu is elismeri, hogy valamit kaapni végül a szélsőjobboldal anarchikusegnyilatkozásaival szemben. Ám ezek a főnyilakozások nem mai keletűek. Miért nem lépett fel velük szemben eddig már a miniszterelnök ? Ki akadályozta meg őt ipen? Azt is mondja Tatarescu, hogy felületes és mesterkélt agitációról van szó, lgszóval nem olyan mozgalomról, amelyország gazdasági és társadalmi realitás jában lelné mélyebb gyökereit. De hát ki iktatta, ki tűrte el és főleg ki támogatezt az agitációt a Tatarescu-kormány hrom esztendős uralma alatt? Talán Inger és Pop Valér miniszter urak? Lehet- e,! mert szombaton át kellett adniok Peáik vezetését. Ebben az esetben vif°nt hogyan magyarázható az, hogy méghelyet foglalnak — ha más megbízatást is — a Tatarescu-kormányban ? Ez vol-t a szankciója annak a könnyelműségtől a cimborálásig elfajult politikának, amelyeder-ég igazságügyminisztériumban folyt s amely elsősorban idézte elő azt, hogy afenntartó és igazságszolgáltatási hatások teljes passzivitása, sőt időnkénti frszessége folytán vérszemet kapott és pontmasan előretörhetett az anarchia?! Frat ikusan el lehet képzelni azt, hogy a rtfelelő erkölcsi autoritással és energiá- f F 1102 ráláthat a rendcsináláshoz az a Ta- ’u recu-kormány, amelynek soraiban a mai tanosok előidézéséért felelős miniszterek Izrivet foglalnak? A belső rend kérdésével szorosan összep* ~ átszervezés másik nagy kérdőjele: Titulescunak a kormányból való kimaradása. Amit előző számunkban még csak ellenőrizhetetlen verzióként közöltünk, mára már teljes megerősítést nyert: Nicolae Titulescut kibuktatták a kormányból. Mégpedig egy oly brutális és kíméletlen formában, ami még a politikai pártok jelentéktelen alminisztereivel szemben sem szokásos és ami Titulescuval ■szemben éppenséggel elképzelhetetlen volt. A román külpolitika teljhatalmú irányítója, diadalmas nemzetközi képviselője, akit a belpolitikai élet legfőbb bírájának is tekintettek, cap martini üdülőhelyén barátainak telefon-értesítéséből tudta meg, hogy nem tagja többé a Tatarescu-kormánynak. Nem konzultálták meg, sőt nem is értesítették előzetesen erről az eseményről, amelynek hatalmas külföldi visszhangja és kétséges télén belpolitikai következményei lesznek. [ Alig másfél hónapja annak, hogy a kül,ügyminiszter az országban járt, hogy jelentést tegyen az uralkodónak és a kormánynak a nemzetközi élet nagy eseményeiről. Titulescu minden bizonnyal nem mulasztotta el ezt az alkalmat sem, hogy a legfelsőbb fórum és minisztertársai előtt megtegye megjegyzéseit arra a politikára vonatkozólag, amelyet a Tatarescu-kormány a belső rend és a szabadon garázdálkodó hitlerista propaganda tekintetében folytat. A külügyminiszter valószínűleg kategorikusan kijelentette, hogy nem kívánja a kormányban való jelenlétével kifelé zsirálni ezt a politikát, amely oly komoly aggodalmakat váltott és vált ki Románia szövetségesei körében s amely adott pillanatban a terror és a külpolitikai felelőtlenség karjaiba hajszolhatja az országot. A július 16-iki minisztertanácsról kiadott hivatalos jegyzőkönyv arról tanuskodik, hogy a kormány tagjai nagy figyelem-1 ׳יס Vídkvo f tól ייר orr ráfóróa ovr Az׳ óvját, Tatarescu gratulált a külügyminiszter־־ nek az ország érdekében kifejtettragyogó tevékenységéért, amellyel az egész. Tatarescukormány maradéktalanul ,vállalta a közösséget. Mi történt július 16-ika óta? Milyen okok játszottak közre, milyen titokzatos és láthatatlan erők hatottak oda, hogy a kormánylistából ily brüszk módon kitöröljék annak a politikusnak a nevét, aki kifelé magát az országot perszonifikálja. A román politika tekervényes és a kutató érdeklődés számára sokszor járhatatlan kulisszái mögül még nem bukkant fel a válasz erre, az ország jövője szempontjából egyaránt fontos kérdésre. Tatarescu nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy átszervezett kormányának programját kizárólag a liberális párt tagjaival kívánja végrehajtatni. Ez a magyarázat azonban színte gyermekesen naiv, hiszen Garamfil légügyi és Victor Radulescu külügyi alminiszterek ugyancsak nem tagjai a liberális pártnak, ami azonban nem akadályozza őket meg a Gyármányban való jelenlétükben. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint várakozó álláspontra helyezkedni az átszervezett Tatarescu-kormánynyal szemben. Az események fogják megmutatni, hogy a bűvös graedilokvenciával beígért rendcsinálás bekövetkezik־ e és Titulescunak a külügyminisztérium éléről való eltávolítása csakugyan nem jelenti-e a román politika barátságosabb ábrázatát a hitlerista Németország felé. Az a lehetőség, hogy Titulescu a történtek után bekapcsolódjék az aktív belpolitikába és a nemzeti parasztpárt élére álljon, mindenesetre a demokrácia pozitív nyereségét jelentené ebből a kormányátszervezésből, amely következményeiben és visszahatásaiban sokkal mozgalmasabbnak látszik, semhogy Tatarescu szokott magabiztonságával nézhetne az utolsó liberális kormányzási periódus elé. Franasovicsnak ajánlták fel a belügyi tárcát Bucuresti, augusztus 31. Szombaton éjjel fél tizenkettőkor érkezett meg Sinaiaba az új kormány tagjait szállító különvonat. A miniszterek a királyi palotába hajtattak ahol Gerasim Gheorghescu szerzetes, a sinaiai kápolna lelkésze előtt letették az esküt. A király pár perces külön audiencián fogadta az összes minisztereket, majd hosszasan elbeszélgetett Tatarescuval. Az esküt tett miniszterek között szerepelt Anghelescu dr. közoktatásügyi miniszter is, aki ismeretesen nem volt megelégedve az új kormány összetételével, különösképpen pedig azzal, hogy Tuculet az ő feje fölött avanzsált helyettes miniszterelnökké. Anghelescu dr. autóntiaaaba utazott és este 8 órakor félórás audiencián jelent meg az uralkodó előtt. Az audiencia eredményeiképpen megmásította elhatározását és szerepet vállalt az új Tatarescu-kormányban, de kikötötte, hogy Stefanescu Goangă mellett Vateoru professzort is alminiszterré nevezzék ki. A kormányválság gyors megoldása arra enged következtetni, hogy Tatarescunak zsebében volt a megoldás, abban a pillanatban, midőn benyújtotta lemondását az uralkodónak. Legfeljebb néhány tárca betömése volt problematkus. így a belügyi tárcát nem Dimitrie Innának, hanem Franasovici közlekedésügyi miniszternek szánta Tatarescu. Franasovici azonban szombat délelőtt találkozásuk során elhárította magától ezt a megbízatást. Nem vett részt az eskütételen Stefanescu Goanga, az új közoktatásügyi alminiszter, akinek tartózkodási helye ismeretlen volt még abban a pillanatban, midőn a külön vonat Sinaiába indult. Stefanescu Goanga után a cluji rendőrhatóságok segítségével valóságos hajsza indult meg, ám valószínű, hogy a cluji rektor időközben tudomást szerzett a történtekről és üdülését megszakítva a fővárosba utazott. Az eskütétel után a miniszterelnök fogadta a sajtó képviselőit és a következőkben nyilatkozott előttük kormányának programjáról: |J.r ' ״ Le kell törni!“ — Hogy kormányzásunk utolsó szalászát lebonyolíthassuk, széleskörű átszervezést tartottam szükségesnek. Az új kormány ugyanazt a kül- és belpolitikát fogja követni, annak az eredeti programnakmegfelelően, amelynek alapján most három éve akormányzás gyeplőjét kezünkbe vettük. Az új kormány fokozott egyöntetűsége az egység maximumát fogja biztosítani a kormány tevékenységének mindenmegnyilatkozásában. Elsősorban fenn fogjuk tartani a belső rendet. Az országban csend uralkodik. A falusi és munkástömegek örülnek a gazdasági prosperitás kezdetének, amit kományzásunk háromévi erőfeszítései hoztak létre. A fizetéseket és ! (Folytatása a 8. oldalon) VILAG TOKOM A Queen Mary kék szalagja Augusztus 23־ án futott be a Quee• Mary angol óriáshajó a newyorki kikötőben a lelkes utasok bedobálták kalapjukat fő tengerbe. Akkora öröm volt, mint nálunk az olimpiász után. A Queen Mary ׳ végre el״ hódította az óceán kék szalagját. A kék szalag ezüst szobor nyakában lóg s kecses nőalakot ábrázol, aki könnyű piruettel ugrál át az óceán közepén egyik hajóról a másikra. Mindig arra, amelyik győzött, amelyik a legerősebb, legideálisabb és a legjobb futóbajnok. Nos és amellyik a legtöbb pénzt áldozta ezért a vendégségért. Volt már az olasz Rexen, akkor ״ bella piccolo“ volt a becéző neve, utána a francia Normandien, ״ le jo-lia poulettenek“ nevezték, most a Queen Mary fedélzetére került és leszbelőle ״ nice girl“. Hatalmas sportjáték folyik az óceánon és annak ez az olimpiai koszorúja. Mint minden játéknál, ennek a háta mögött is szigorú számok sorakoznak, az egyszeregy szabályai szerint. Ez a sport különösen rideg gazdasági vonatkozású. Statisztikailag igazolt tapasztalati tény, hogy, az Atlanti-óceán északi forgalmának lebonyolítására négy óriás hajó kell, ha azok óránként 23 csomó, azaz 42 és fél kilométeres sebességgel haladnak. Ellenben három elég már, ha a sebességük 27 csomó, vagyis 50 kilométer. 30 csomó sebességnél, 55 és fél kilométernél, elménetileg már elég kettő. Ez a gazdasági számadat hajszolja az óceáni luxushajó-forgalmat. Jelenleg a Queen Mary győzött 30,1 csomó sebességgel. Az óceánhajók építése nem az az üzlet, amit az általános felfogás jónak szokott nevezni. A Normandien a kék szalag legutolsó birtokosa, 180 és félmilliárd lejbe került. A Queen Mary építési költsége, a valutánis viszonyok miatt, jóval kevesebbe került és körülbeleül 3 és egynegyedmillió lírából már kifutotta. Ez az alaptőke papiroson sehogy sem tud amortizálódni. Az óriáshajók évente körülbelül tizenöt utat tudnak megtenni a felét oda, a másik felét vissza. Igaz, hogy a hajók bevétele egyegy útra megközelíti a 60 millió lejt, ellenben üzemanyaggal, személyzettel és biztosítással egy-egy út 40 millió lejbe a hajónak magának is belekerül. Vagyis, ha minden jól megy, egy hajó évente 300 millió tiszta ,hasznot tud felmutatni. Csakhogy az óriáshajónak sem megy mindig jól. Még a legrózsásabb számítással is több, mint egy évtizednyi kitűnő üzletmenetelt kell feltételezni, hogy a hajó építési költsége megtérüljön. Ezt a gazdaságilag lehetetlen állapotot a hajóvállalkozók üzleti számítása két oldalról szokta megkerülni. Az egyik oldalon ott van minden gyenge lábon áll jó számítás csalhatatlan orvosa: az állami szubvenció. A másik kerülő út a reklám, ami összecsődit annyi utalst, hogy az üzleti számítás nyers alapja, az évi 300 millió lej bevétel a valóságban is befolyjon s a mérleg legalább nagy vonalaiban rendben legyen. Ez a reklám termeli a tarka kirakatos utazási irodákat, a színes prospektusok millióit, a hajóberendezésekben a legmagasabb emberi mértékekre emelkedett kényelmet és fényűzést és a kékszalag-versenyt. Míg a kisebb hajóválalaitok nem ritkán félig üresen járnak, addig a Normandie kabinjegyeiért valóságos tülekedés folyt, most a Queen Maryn ez a roham még jobban fokozódni fog. Egyedül a németek voltak azok, akik ezt a luxushajógazdálkodást és annak minden papírformáját megdöntötték. Nekik is van két kolosszusuk, a ״ Bremen“ és az ״ Europa“. Ezek is veszteséges előirányzattal