Uj Kelet, 1936. december (19. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

UJ KELET Ljp( 1936. DECEMBER 1. Dr. Nahum Goldmann kétórás előadása a zsidó sorsról lejthetetlen élménye volt a hull zsidóságnál( Nahum Goldmann nagy beszéde. A zsidóKongresszus ardeali képeseletének értekezlete. Dr. Nahum Goldmann beszámolója a kongresszusi vezetőség eddigi tevékenységéről Nagyszabású bankett Natham Goldmann tiszteletére , november 30. (Az Új Kelet tud.) Néhéttel ezelőtt egy palesztinai zsid férfi járt Transzvániában: Max Lisik, az egykori litván zsidó miniszter, az Angol-Palesztinai Bank igazgat I goloveitsikot Palesztina zsidó népet a gálát zsidó népéhez, egyszerű megbajban van Brec Jiszráel, a gálát I meg a kötelességét. Vasárnap is zsidóférfiút ünnepelhetett Cluj zsidósága, államférfit, akit azonban nem csak zsidósága küldött, hanem az I világ zsidósága. Dr. Nahum Gold- I vagy ahogyan a közhelyszerűen ment I újságolvasók tudatába, ״ a zsidó karízteree látogatott el hozzánk és létmunkra feledhetetlen ünneppé ezt a Abból a nemzedékből származik Goldmann, mely már a maga bőrén , a zsidókérdés minden súlyát és aii embereknek abból a díszes galériáj helyet a cionista szervezet termelt ki, a zsidó nép sorsát jobb jövő felé iró. Herzt Nordau, Motzkin, ׳ Szokolov ! Nahum Goldmann elődei a zsidó nép főragy, díszes örökség ez és az a szónok, amivel Nahum Goldmann kapta el vasárnap délelőtt hallgatóságot, hogy a negyven év körüli fiatal önöke, a december 1-ei évforduló alkalmküszöbön álló nemzeti ünnepnek rorelven való méltatásával vezette be : ardeali zsidóság nagy többsége —־ óta többek között — egyik legfontotott elemeit képezi annak az országos szervezetnek, melynek ״ Románnál ״ árt“ név alatti kiépülése összhangja román nép nemzeti egységének esz- és melynek programja a román a román állam magasabb rendű való azonosítás jelszavát viseli sátán. Igy ,folytatta: Programmunk ezennek megfelelően tiszta hazafiasságnyitjuk mi is gondolatunkat a holnappfordulóra, résztvéve a román nemzet mellyel egyesülésének emlékére- és megemlékezve arról is, hogy évi december 1-ei nemzetgyűlésen azrománság lelkületének nemességéről sot azáltal, hogy a legfőbb nemfogságra való felemelkedésének pillanhelyet talált benne a vele együttlakó kisebbségek életigényeire vonatkozó gondolás is, hiszen az alba-iuliai hankban kifejezésre jut az az akarat is, a kiegészített Románia az igazi de- elvednek megvalósítása által oly kormányoztassék, mely a kisebbségi bak is biztosítja a társadalmi és [igazságosságot. Áder Tivadar a gyűlést bevezető ropon felszólalását H. Károly király a dinasztiának és a hazának él- s fejezte be s azután német nyelven ezöket mondotta: „ A Zsidó Párt elnöke üdvözli Nahum ! Gold ma »nt . __ ■n, amikor megjelenítem magam■omor problémákat, melyek a zsidó késének utján tornyosulnak, egy a forradalom idejéből történelmivé vált visszhangja csendül meg fel!amelynek jelentősége oly elhatárolltásolta a XIX. század, zsidó törtebblen jogot a zsidó egyénnek, mint , de semmit sem a zsidó népnek!" S nyilvánvaló, hogy azon emancipáció , mely a diaszpóra különböző orr* települt zsidóknak a francia forra!•leme által inspirált individuális liberelveinek alpján azok a fenntartás !•ott osztály részül, hogy a zsidó népkollektivitása továbbra is a megvei,&nélküliség állapotában maradó illúzió volt csupán, fonhatná még kétségbe, hogy az egyenjogusághoz a jövő zsidó népi zsidó politikus méltó örököse a zsidó politika nagy hagyományainak. Cluj zsidóságának vendége Délelőtt 9 órakor Oradeáról érkezett Nahum Goldmannnal újra. Az állomáson a zsidó világkongresszus tansilván tartományi vezetősége, élén dr. Hamburg Józseffel, a Zsidó Nemzeti Szövetség helyi csoportja, Gottlieb József elnök vezetésével fogadta. A délelőtti ülést megelőzően Goldmann pár perces eszmecserére a helyi csoport vendége volt. Itt néhány meleg szóval Weinberger Nándor üdvözölte. Goldmann röviden beszámolt a cionismozgalom jelenlegi helyzetéről és a királyi bizottság luud Rajaueui várható eredményéről. Ezután a jelenlévők a Capitolmozgó épületébe vonultak át, ahol zsúfolt teremben nyolcszáz főnyi tömeg fogadta, orkánszerű tapssal a helyi zsidó vezetők társaságában belépő Nahum Goldmannt. Az emelvényen dr. Fischer Tivadar, a Zsidó Párt elnöke, dr. Fischer József, a zsidó párt tartományi vezetőségének elnöke, dr. Hamburg József a zsidó világkongresszus tartományi vezetőségének elnöke és dr. Löwenstein Lajos (Tg.-Mures) foglaltak helyet. tán melynek egy, a politikai vezér tulajdonságával rendkívüli mértékben megáldott zsidó személyiség odaadhatja, magát, az áldozatkész fáradozás azért, hogy a legnagyobb zsidó ideálnak, Jiszrael nemzeti felszabadításaIrak szolgálatában az összes zsidó energiák egybefogása megvalósuljon. — Ily misszionárius, a zsidó erők nj ősz׳־ szétfogásának apostola a mi ngyrabecsült vendégünk, dr. Nahum Goldmann, a zsidó világkongresszus intézőbizottságának elnöke és a Jewish Agecy népszövetségi főmegbizottja. -e- Hölgyeim és Uraim! Az arany szavakat amelyek ma njakáról az önök körében el fognak hangzani, véssék szivükbe! ־ Rt.:111Án dr. Hamburg József emelkedett szólásra és klasszikus szépségű német nyelven a következőket mondotta: A zsidó diplomácia három tulajdonsága — Hálátlan feladatra vállalkoztam — mondotta, — amikor olyan szónokzseni, mint Nahum Goldmann előtt, beszédet tartok. Most mi csak hallgatók akarunk lenni, hallgatói annak, hogyan nyilatkozik meg a zsidó sorsáról az a Nahum Goldmann, aki ennek a zsidó sorsnak az egyik formálója. A zsidó életnek Nahum Goldmann egyik egészen különleges és sokoldalú kiválósága. Mit tudunk mi Nahum Goldmannról? Ismerjük őt, mint zsidó tudóst, aki egyik megteremtője és legodaadóbb munkatársa, volt a legnagyobb lexikális zsidó műnek, az Encyclopedia Judaica-nak. Tudjuk róla, hogy diplomata, aki kormányokkal , államfőkkel tárgyal népének jogiért és érdekeiért. S végül azt is tudjuk róla, hogy ő szervezte meg a zsidó világkongresszust. Tudós, diplomata, szervező — voltaképpen egymástól idegen, sőt rendszerint egymást kizáró tulajdonságok ezek. Hogyan egyeztethető össze a tudós ember zárkózottsága a diplomata fölényével és eleganciájával és a kettő együttvéve a szervező képességgel? De éppen ez az, ami a zsidó nép vezéreit és politikusait jellemzi. Ilyen volt Nahum Szokolov is, aki a nemzet bölcse, diplomáciai ügyvivője és erőinek mozgósítója volt egy személyben. Úgy látszik, az ő utódja és követője Nahum Goldmann is. Boldogok vagyunk, hogy Nahum Goldmannt, a zsidó népnek ezt a nagy vezérét üdvözölhetjük magunk között, hogy meghallgathatjuk, mit mond ő a zsidó sorsról. Végül meleg szavakban a transilván kongresszusi vezetőség- ne Fischer Tivadar a Zsidó Párt országos elnöke december elsejéről ier Tivadar, az Országos Zsidó I generációk csak a zsidó nemzet ethnikai kol״ aibai- isktiytságanQtr pm3לחipár-i/ija Jiszráél népének felszabadulása által fognak eljuttatni. — Ezen felszabadulás fölültétele az, hogy a zsidó géniusz azon a földön, amelyben sohanem szűnt meg gyökerezni, folytonosan előhaladó civilizatorikus és kulturális alkotásokat hozzon létre, hogy a palesztinai zsidó kulturális központ napjának sugarai beragyogják a világ összes országait, ahol a zsidó nép egyes részei települve vannak. A palesztinocentrikus erőmegfeszítések mellett azonban a legfőbb ideálunkat képező zsidó nemzeti emancipációhoz vezető utat a gárátbeli zsidó közösségek egy egészséges nemzeti szellemmel telített politikájának megszervezése által is szükséges egyengetni. Ezen, a zsidó nemzet emancipációjáért folytatandó dualisztikus tevékenységre önként értetődőnek az összes zsidó erőknek egyesülniük kellene és a legnemesebb hívn vében üdvözli Goldmannt. Nahum Goldmann mesteri szónoklata Ezután emelkedett szólásra dr. Nahum Goldmann és a következő beszédet mondotta: — Alapjában véve nem vagyok gálutpolitikus. Százszázalékos cionista vagyok. A német zsidók között élve, nem tanúsítottam aktív érdeklődésit a gálati feladatok iránt, jóllehet tisztában voltam azoknak fontosságával. 1931-ben és 1932-ben, amikor a nácirezsim közeledése vetette előre árnyékát, állottam a gálati munka szolgálatába. Bármilyen lelkes cionista is legyen az ember, nem térhet ki a gálati problémák súlyos volta és azoknak kötelező útmutatása elől. — Mi ma a zsidó sors? Erre a kérdésre kérnek önök ma feleletet tőlem. A zsidó nép mai súlyos helyzetének, mely néhány év óta tart és félek, hogy még jó néhány évig elhúzódik, egyenes és közvetlen emanációja a zsidó vlágkongresszus. Súlyos válság idejét éljük. De a válság kifejezés, mint olyan, nem elegendő mai helyzetünk valóságos jellemzésére. Nekünk, zsidóknak, nagy gyakorlatunk van a válságokban. Sok-sok krízist éltünk meg. A zsidó nép mai válsága abban különbözik minden eddigi válságtól, hogy ez a mai krízis totális krízis. Totális állam, totális nacionalizmus, totális antiszemitizmus, stb. korszakában élünk. Mindenütt a totálisra való törekvés és igény dominál. A mi válságunk is totális válság és mint ilyen, novum a zsidó nép gálái-történetében. Eddig csak részleges válságoknak voltunk a tanúi, mely válságok a zsidó népnek bizonyos rétegeit, egyik, vagy másik ország zsidó közösségét érték. Megmaradt azonban mindig egy egészséges rész, mely lehetővé tette az orvoslást. Ez az orvoslás a vándorlás volt. A pogromok és üldöztetések országai mellett voltak más területek, ahová befogadták az üldözött zsidókat, ahol szabadon éltek és fejlődhettek. Alá azonban nincs zsidó közösség, melynek pozíciója szilárd és biztos volna. Néhány évvel ezelőtt a német zsidóknak még 80 százaléka azt hitte, hogy a zsidókérdés határa csak az Oderáig terjed. Azóta azonban az egész Dunamedencét hatalmába ejtette ez a kérdés, de ha azt hiszik, hogy csak ebben Borsz fős־,PK. • MIGRÉNÉBE ízS*5e£Ed2sFEk, ■~&T4W?2״ fTrSS5 TTOT a medencében ütötte fel a fejét, úgy tévé*־ nének. Ma már a francia, & angol, sőt az amerikai zsidók is tudják, mi az a gátat! kérdés, jóllehet ezek az országok még ma 1■ a demokrácia és a Liberalizmus hazái. Mindenütt az egész világon válságossá vált a gálati zsidó nép sorsa. Az egyik országban brutális, a másikban enyhébb a veszély, az egyikben nyíltan, a másikban burkoltan folyik a zsidó pozíciók megsemmisítése. Mindenütt fenyeget a válság, Finnországtól Délafrikáig, a Szovjetektől Délamerikáig, — 68 ez az, ami novum a mi gálati történetünkben és ez az, ami oly súlyossá teszi mai sorsunkat. A vándorlás lehetősége, mely a részleges válságok hatékony orvoslása volt, nem létezik többé. Eltekintve Palesztinától, egyetlen ország sincs a földön, ahová, az egzisztenciájukat vesztett zsidó tömegek vándorlását irányíthatnák. A menekültügyi bizottság földrajzi órái , é a önök is emlékeznek arra a bizottságra,, amely a Népszövetség közreműködésével alakult meg, a németországi menekültek sorsának irányítására. Ha meggondoljuk, hogy a menekültek ügye, voltaképpen a zsidók ügye volt, mondhatjuk, hogy nem volt még ilyen nagyszabású és előkelő bizottság, mely zsidókérdéssel foglalkozott volna. Világszerte ismert előkelőségek, kormányok képviselői, nagy világszervezetek reprezentánsul stb. vettek részt ebben a bizottságban, melynek magam is tagja voltam és amelyről ma samzos, csak keserű humorral lehet beszélni. Számomra főleg azért emlékezetes ez a bizottság, mert megtanultam benne a földrajzot, ami mindig gyenge oldalam volt. Mindannyian, akik tagjai voltunk ennek a bizottságiak, földrajzszakértők lettünk. Felállott valaki és azt mondotta: ״ Uraim, van egy új ország, vagy Uruguay, vagy Madagaszkár, stb., ahol volna hely a mi menekültjeink számára." Erre nyomban felállott egy szakértő és remek előadást tartott ne►künk az illető ország éghajlatáról, földrajzi termelési, gazdasági stb. viszonyairól és az előadás vége refam-szerűen majdig ugyanaz volt. A mi országunk nagy rokonszenvel viseltetik a Szegény német menekültek iránt, — de bizonyos okoknál fogva nincs helye néhány száz zsidó bevándorló szó-Ezek a földrajzleckék mutatták meg legélesebben, mily hermetikusan zártak el előttünk minden vándorlási lehetőséget, s és ez a első súlyos jellegzetessége a mai zsidó válságnak és zsidó sorsnak: megtűnt a vándorlási lehetősége. A XX. század válságának igazi okai . A másik jellegzetessége ennek a válságnak sokkal mélyebben fekszik. Hiba volna azt hinni, hogy mindaz, ami velünk történik, kizárólag az antiszemitizmus műve. Nem jó szokás az nálunk, hogy mindent az antiszemitizmussal magyarázunk. A mai válság mélyebb okai nem a felületen mozognak, márpedig az antiszemitizmus csak felület. Ha csak az antiszemitizmusból eredne minden baj, sokkal jobb volna. Az antiszemitizmus erős ugyan, de ellene fel tudnánk venni a harcot. Az antiszemitizmus azonban csak felszíne azoknak a mélyebb okoknak és erőknek, amelyek mai létünket meghatározzák. A totalitás eszméje, mely semmilyen kisebbségre nincs tekintettel, a saját politikai kisebbségére sem, szükségszerűen veszélyezteti létében a leggyengébb kisebbséget. Sok millió zsidó él a világon, akik még nem fogták fel, hogy nem élnek már a 19. század világában. Tudják ugyan, hogy 1936-ot írnak ma, de úgy érzik, hogy még mindig él a 19. század szelleme és mindaz, ami ma a világon történik, csak átmenet és holnap még visszatérnek a boldogemlékű, idillikus napok. Megértem ezt a ragaszkodást az elmúlt évszázad viágához, mert hiszen arany korszak volt ez az idő. A liberalizmus, az individualizmus korszaka volt, amely páratlan lehetőségeket nyújtott a zsidók érvényesülésének. Ezzel a letűnt világgal diamétrális ellentétben áll mindaz, ami a huszadik század világát jellemzi. A huszadik század embere nem demokráciáról, hanem uralomról beszél. A 19. század stabil és nyugodt korszaka volt az emberiségnek. Néhány nyugati hatalom tartotta kezében a világot és a többi országok ,a világrészek csak objektumok voltak ezeknek kezeiben. Oroszország is a nyugati hatalmi politika játékszere volt, Ázsia és Afrika még aludt. Az akkori uralkodó tényezők nem féltették hatalmi állásaikat, nyugodtak voltak, megengedhették maguknak azt a lukszust, hogy szabadelvűek legyenek. 1914-ben alapjában megváltozott a vi