Uj Kelet, 1939. április (22. évfolyam, 74-97. szám)

1939-04-01 / 74. szám

3­­344716/8281 és tál:­aaj. Str. Baron U Pop I. Trtefon: 18­68. Előfizetés! *rak: 116, negyedévre 326, fél- 170 600, egészétre 1200 lej. Kül- Havonta 2, negyedévre 6, 1*, egéazévre 20 dollár. — díjszabás szerint. — A» UJ KELET״ a transilvania! éa *idóság egyetlen napilap­­a Cikkeink utánnyomását Nrxm*a«. áprilia 1. 1938­—5689. Niszan 12. XXII. évfolyam. 74. Mám. N­­KM,17 ZSIDÓ NAPILAP Ár 0­3 lej­ tő: Jámbor Ferenc. Afa Anfetealar Megát 04 firmát reeponeeWI­ rrliMi igazgató: Schwartz Endre. Propria­­tar-Tulajdonos: FrateraftUa 8. A. R. de EdituHL Registrul pabUcaţiunilor periodice No. 43. Doc. 888. 1833• Tribunal I­luj, Secția m. Chamberlain bejelentette, hogy Anglia segítségére siet Lengyelországnak támadás esetén Franciaorszett csatlakozott Anglia álláspontjához. Chamberlain az akóházban bejelentette, hogy Anglia kész teljes mértékben egykríműködni a Szovjettel LONDON, március 31. Neville Chamberlain miniszterelnök délután 10 óra 50 perckor jelent meg az alsóházban. A képviselők lelkesen fogadták a mi­­niszterelnököt, aki azonnal szót kért és következőket mondotta: —׳ Mint azt már délelőtt alkalmam volt kijelenteni, az angol kormány szá­­mára nem erősítették meg azt a verzi­ót, mintha Lengyelországot támadás fenyegetné. Az ezzel kapcsolatos híreket nem kell feltétlenül valóknak tek­in­­tenünk. Az angol kormánynak az az álláspontja, hogy szabad tárgyalások­­ útján intézzék el a vitás kérdéseket, mert nincs olyan probléma, amit béké­­sen nem lehetne elintézni. ׳— Mindenesetre örülünk, hogy alkalmam volt az angol kormány politi­­káját ismételten körvonalazni. A kormány a nézeteltérések szabad tárgy­alá­­sok útján való elsimítását tekinti a természetes és rendes eljárásnak. A békés eszközök kikerülésére semmiféle indokolása nincsen, sem pedig annak, hogy erőszak, vagy fenyegetések útján rend­eztessenek a felmerülő differenciák. — Az angol kormány ebben az értelemben tárgyalásokat folytat más kor­­mányokkal. .­. Még mielőtt e tárgyalások befe­jezést nyertek volna, az alsóház tudo­­mására kentm, hogy amennyiben olyan támadás történne, amely nyilvánv­tótlóan veszélyeztetné Lengyelország függetlenségét és a lengyel kormány életbevágó érdekének tekintené egy tá­madással szemben való ellenállást, úgy az angol királyi kormány kötelességén­ek érezné, hogy­ azonnal és minden ren­­delkezésére dyó erővel és eszközzel Lengyelország segítségére siessen. — Az angol kormány ma délelőtt, ebben az értelemben biztosította a len­­gyel kormányt.­­— Bejelenthetem továbbá, hogy a francia kormány értesítette az angol kormányt, hogy a fentebbi eset fenn­forgása esetén a miénkkel teljesen azo­­nos magatartást tanúsítana A­ nglia hajlandó teljes mértékben együttműködni a szovjettel. A miniszterelnök nyilatkozata mély be­­omást gyakorolt az alsóházra. Elsőnek Greenwood, a munkáspárt he­­­ttes vezetője jelentkezett szólásra és a vetkezőket mondotta: — Az alsóház bizonyára kellőleg méltá­­­lni tudja a miniszterelnök most elmon­­tt nyilatkozatát, amely következményei­­n lemérve talán a legfontosabb nyilatko­­t volt, amely az utolsó negyedszázad­ba­­n ebben a házban elhangzott. A nyilatko­­t túlságosan közelfekvő, semhogy beha­­ר ban tudnám kommentálni. Mindenesetre gedtessék meg nekem, hogy néhány kér­­st intézzek a miniszterelnökhöz: — Az első kérdés: a miniszterelnök nyi­­ltozata azt jelenti-e, hogy az angol korm­ány olyan politikát kíván inaugurálni, mely hivatva van elhatárolni és feltartani támadást? Hajlandó-e a kormány azonnali átkedéseket tenni és energikus akciót vi­­nni az iránt, hogy más hatalmak is be­­hassanak ebbe az elrendeződésbe? Figye­­mbe vette-e az angol kormány Oroszorszá­­g, a béke védelméért indított akcióban 16 együttműködés szempontjából? Nem-e idol a kormány arra, hogy az összes, va­­llely támadással szemben érdekelt hatal­­mát békekonferenciára hívja egybe? A szovjet nagykövet látogatást tett a külügyi hivatalban Chamberlain azonnal válaszolt a kérdé­re. ־ Mint az szavaimból nyilván kiviláglott, latkozatom arra van hivatva, hogy át­­téti periódusra nyújtson fedezéket. Szovjetorszország londoni nagykövete ha látogatást tett a külügyi hivatalban, ahol­­«liralma volt Hallfi­x külügym mi­­dszterrel kimentő vita során a kérdés őszes vonatkozásait megtárgyalni. Mint azt önök tudják, Beck ezredes a jövő­­éten Londonba jön, amikor is alkal­­munk lesz vei® egyéb intézkedéseket is megbeszélni, amelyek valamennyien olyan maximális garanciákat vannak hivatva képezni, aho megakadályozhatja, vagy véget vethet a támadásnak. Anglia örömmel venné­, ám sike­­rü­lne Szovjetoroszországgal a maximális együttműködést meg­­teremteni Greenwood: Hajlandó Anglia elmenni Szovjetoroszországgal az együttműködés maximumáig ? Chamberlain: Igen. Anglia örömmel venné, hogy ha mód­­jában állna Szovjetoroszországgal a mar­ximális együttműködést megteremteni.­­ Ami Greenwood képviselő úrnak a békekonferenciával kapcsolatos kérdését i­­leti, közölhetem, hogy ez gyakorlati, hasz­­nossági probléma. Nem foglalok elvben ál­­lást egy ilyen kérdéssel szemben, ha gyakorlati szükségessége mutatkozna, úgy lépéseket teszünk egy ilyen konfe­­rencia összehívására, ha azonban maás eszközök és utak hatályosabbaknak mu­­tatkoznának, úgy természetesen lemon­­danának a konferencia tervéről. Chamberlain végül kijelentette, hogy nemt világnézete akadály Anglia és Szovjetorosz­­ország között. Chamberlain beszéde után a munkáspárti képviselők azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a jelenlegi politikai helyzetben Cham­­berlain az egyetlen ember, aki alkalmas a miniszterelnöki tisztség betöltésére. Az elhangzott kérdések fölött egyébként hétfőn kezdődik meg a külügyi vita. 4 fentivel kormány feltűnési­ kellő nyi­tkozatA Németország eljárási módjáról VARSÓ, március 31. A I®ngy ú­ lapok ma reggeli számukban nyilvánvalóan hír az alap­helyről továbbított kommünikét közölnek, amely tartalmánál fogva hatalmas feltűnést keltett. A kommüniké a következőképpen hangzik: ,JíW béke­­hel­yen a legkategórikusabban megcáfolják az utóbbi időben elterjedt riasztó­­ híreket és hangsúlyozzák, hogy Németország nem intézett ultimátumot Lengyelországhoz és nem is gyakorolt valamelyes nyomást a lengyel kormányra. Mindenesetre tény, hogy Németország eljárásból ן módszerei gyakran meglepték a világot. Bár ezek a metódusok nem nyertek alkalmazást a Lengyelországot közvetlenül érintő kérdésekben, mégis a leg­­nagyobb éberségre van szükség. Tízmillió font hitel­­Lengyelország­­nak lomdon, március 31. A Financial News ér­­tesülése szerint Anglia pénzügyi segítséget nyújt Lengyel­országnak. Egyelőre arról van szó, hogy tízmillió fontos hitelt nyissanak meg Lengyelország számára. Másrészről az illetés­esek között létrejött megvetész értel­­mében Szovjet-Oroszország hadianyaggal fogja ellátni Lengyelországot.­­ Hogy jött létra a Chamberlain­nyilatkozat London, március 31. Angliának a defenzív szövetségben való részvételedel kapcsolatosan Varsóhoz intézett kérdésére a lengyel kor­­mány pénteken reggel igenlő választ adott. Ezáltal az angol kormánynál­ módot nyúj­­tottak arra, hogy délután megtegye a Len­­gyel­országra vonatkozó nyilatkozatát. A lengyel miniszterelnök a határ­­vidékre utazott Varsó, március 31. Kladkowszki lengyel mi­­niszterelnök a Kelet-Poroszországgal szom­­szédos határmenti vidékre utazott szemle­­útra. KoMBdnard tubarnok­ hadügyminiszter kiáltványban kérte a lengyel lakosságot, hogy minden lehető anyagi készséggel ve­­gyenek részt a nemzetvédelem megerősítésé­­ben. A felhívás eredménnyel jár, mert csak a legutóbbi nap folyamán 40 milió zlotyt i­­­győztek a nemzetvédelem céljaira. A kölcsön hivatalos kibocsátása április 5-én történik. Beck londoni látogatása Varsó, március 31. Beck lengyel külügy­­min­iszter csütörtökön kihallgatáson fogadta Kennard varsói angol nagykövetet. A lengyel lapok kategórikusan kijelentik­­hogy Németország részéről a nemzetközi helyzettel kapcsolatosan nem gyakoroltak nyomást Lengyelországra. Az erre vonatko­­zólag a külföldi sajtóban megjelent hírek minden alapot nélkülöznek. A lengyel sajtó rámutat másrészről arra, hogy Beck londoni látogatását még a leg­­utóbbi nemzetközi események előtt határoz­­ták el és a látogatási programja semmilyen módosulást nem szenvedett. A látogatástól azonban nem kell szenzációs jellegű határo­­zatokat várni. A londoni lapok feltűnő cikkekben méltat­­ják Beck lengyel külügyminiszter látogatá­­sának nagy jelentőségét és közük tartózko­­dásának programját. Eszerint Beck külügy­­miniszter, aki április 3-án érkezik a brit fő­­városba, még délelőtt felkeresi lord Halifax külügyminisztertt,, akivel megbeszélést tart, délben a Foreign Officeban résztvesz a tisz­­teletére adott villásreggelin. Délután Chana­­bék­éin miniszterelnököt keresi fel, aki vacso­­rát ad tiszteletére a miniszterelnökségi palo­­tában. Másnap Beck kihallgatáson jelenik meg VI. György uralkodó előtt, aki délben villásreggelin látja vendégül. Este a lengyel követség rendez vacsorát és fogadást. Az ezt követő napon Beck Porthmouthba utazik és részt vesz a flotta­parádén. (Folytatása a nyolcadik etdrton.) VILÁG TÜKRM Iorga professzor rádió­­beszéde Iorga professzor királyi tanácsos a bucu­­resti rádióban előadást tartott ״ Szerves egy­­ségek az államok és nemzetek életében" dm alatt. A professzor a legújabb politikai ese­­ményeket tette mély analízis tárgyává és állította párhuzamba Európa történelmi múltjával. Iorga professzor konklúziói rend­­kívül érdekesek és igen figyelemreméltóak az adott politikai viszonyok között. Iorga főleg a 18-4. századdal foglalkozott, amely szerinte sok hasonlóságot mutat mai korunkkal. Az Il Nazionale-ben cikket olva­­sok — az olasz harci ifjúság lapja ez, az­­ifjúságé, amely lándzsát tör a nemzeti ter­­jeszkedés mellett anélkül, hogy mindig tudná, meddig mehet el a nemzetek életerejének ez az előnyomulása —, egyszóval cikket olva­­sok, amelyben természetes és elkerülhetetlen dologként üdvözlik a középkor ,,szent római birodalmának" napjainkban való­­megjelené­­sét. Az egész történelmi fejlődést értelmet­­lennek deklarálva, a legújabb határváltozáso­­kat úgy tekintik, mint amelyek visszaállít­­ják azt, amit az emberiség boldogulására Nagy Károly vitt végbe. Nagy Károly egy­­szerre ,,tenger-alkotó" lett, amely tengely döntő súllyal bir az európai népek erőmérle­­gében és ezt a pápa által az egén katolikus világ számára megszentelt birodalmat nem­­csak ,,itáliainak", de germánnak is minő­­sítve. e nemzetközi alakulat létezésében Olaszország számára is nagy előnyöket vél­­nek találni. Igaz ugyan, hogy az Alpoktól északra lakó császárok térdet hajtani jöttek Rómába és hozzátehetjük, hogy ez az út rém volt túlságosan örömteljes Olaszország, sőt a rómaiak számára sem, akik annyiszor vé­­reztek el bőségesen a teuton beözönlők kard­­jai alatt,­­ de az n Nazionale szerint ez a múló veszteség kompenzálódott azáltal, hogy Olaszország latin származású prelátusokat küldött Németországba. Elfelejti az Nl Nazionale, hogy Otonia cag­­azárjai ugyancsak rák­én­yszerí­tettek Rómára egy-egy német származású pápát, és kom­­penzálódik azáltal, hogy az olasz kereskedő­ községek és egyes német városok között élénk kereskedelmi kapcsolatok voltak, amelyben a lomberdők nagy szerepet játszot­­tak. Sőt mi több, az olasz ifjúsági lap munkatársa nagyon boldognak jelenti ki ma­­gát, hogy azok a német császárok olasz 2001-­­osok közreműködését is igénybe vették. Az igazság különös elferdítésével és a na­­cionalizmus legelemibb követelményeit el­­ejtve, ami a saját faj életöörtönéről való tel­­jes lemondásig megy el, — az Olaszországra a takarító bajjonc kiindulópontjának: azokat a háborúkat tekintik, amelyek az olasz félszi­­geten a nagy európai hatalmak között el­­kezdődtek és azon alakulat eltűnését, amely már am­úgyis hosszú idő óta csak látszólag létezett, ezen ,,szent birodalomé", amelynek eszméje ismét felvillant Olaszországnak egy mély magvetője, Bismarck mélyen egoista és brutálisan megnyilatkozó gaz­dál­kodásában. Az olasz ifjúsági lap cikkírója hízelgőnek tartja hogy Bismarck a francia reváns meg­­akadályozásának lehetőségire gondolva, Olaszországnak vezető szerepet szánt a Föld­­közi tengeren, latin testvére, Franciaország ellen". Iorga professzor ezután a 18. század poli­­tikai történelmét analizálja előadásában, majd a következőkkel fejezi be beszédét: — Ma ismét a 18-ik században élünk, ami a nemzeti leigázó erőszakot illeti. A mód­­azért, amelyet más kontingenseken élő ala­­csonyabbrendű népekkel szemben alkalmaz­­tak, most a leghaladottabb kultúrájú európai népekkel szemben érvényesítik. Akarattal, vagy pedig a történelmi valóssogok és a tér­­r­és­zetes gondolkodás követelményeinek ig­­rovásával összetévesztik a népek létszük­­ségleteit, amelyeket természetesen ki kell elégíteni, — az állam beavatkozásával, amely messze túlmegy e­gy fejlődő nemzeti éle­t szükségletein. — Egy számszerűleg varvább nép, mint amint az olasz, oly hosszú ideig kereste azt.

Next